Budapesti hétköznapok 1914 – A Nagy Háború hátországa

A centenárium évében szokatlan perspektívából, a főváros szemszögéből akarta láttatni az első világégés éveit a Budapest Főváros Levéltára épületében 2014. szeptember 17-én megrendezett konferencia, amely a világháborús Budapesten zajló események és folyamatok megvilágítására törekedett.


Fotó: Budapest Főváros Levéltára

Erre utalva a Budapest Főváros Levéltára, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara, valamint a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma és a Legenda Közművelődési Egyesület által rendezett konferencia a Budapesti hétköznapok 1914 – A Nagy Háború hátországának életképei címet kapta.

Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója köszöntőjében felelevenítette a világháborús összeomlás magyar szempontból legfontosabb kérdését, amely a világháború lezárása óta folyamatosan foglalkoztatja a történészek generációit: az államépítő Magyarország hogyan eshetett szét ennyire gyorsan 1918 őszén? A főigazgató beszédében aláhúzta a történeti problémák felnőttként való kezelésének fontosságát.

  
  
Fotó: Budapest Főváros Levéltára

Nyitóelőadásában Horváth J. András, a BFL főosztályvezető-helyettese két, igen különböző társadalmi háttérrel rendelkező, valamint jelentős mértékben eltérő tapasztalatokat szerző személy naplóján keresztül mutatta be a Nagy Háború eltérő megélését. Az első napló szerzője egy 19 éves felsőleányiskolai növendék, Almády Mária volt, aki csoportjának belgiumi nyaralásáról való, Vallónián keresztül történő hazatérését örökítette meg feljegyzéseiben 1914 nyarán. A másik napló gazdája az első világháborút végigszolgáló Bartók János főhadnagy volt, aki harctéri tapasztalatait és benyomásait füzetekben összegezte.

Ifj. Bertényi Iván, az ELTE BTK valamint az MTA BTK TTI munkatársa előadásában az első világháborús magyarországi propaganda főbb jellegzetességeit összegezte, rámutatva azokra a jelentős változásokra, amelyeket az első világháború hozott a propaganda történetében. Előadásában részletes példákon keresztül mutatta be, hogy az elterjedt közvélekedéssel ellentétben nemcsak a hatalom, hanem a társadalom is jelentősen kivette a részét a propagandából, melynek köszönhetően a háború mindenki ügyévé vált, így a hatalom és a nép hagyományos szembeállítása nem alkalmazható. Előadásában részletesen ismertette a propaganda és a propagandisták fajtáit, valamint azt, hogy a propaganda szellemi és tárgyi eszközei mennyire átszőtték a világháborús hátország lakosságának mindennapjait, megjelenve a képeslapoktól kezdve egészen az érettségi dolgozatok témáiig. Ifj. Bertényi előadásában kitért a Sajtóhadiszállásra is, amelynek keretében a hagyományos frontszolgálat alól mentesített művészek alkotásaikkal működtek közre a világháborús propaganda építésében.

Ifj. Bertényi Iván előadásához témájában szorosan kapcsolódott az OSZK művészettörténészéé, Katona Anikóé, aki a világháború plakátjait mutatta be részben ikonográfia, részben az alkalmazott retorikai fogások szempontjából, részletesen demonstrálva a plakát világháborús fénykorát egészen a kezdeti propaganda plakátoktól kezdve a világháború utolsó szakaszáig, amikor már nem meglepő módon egyre inkább feltűntek a plakátokon a béke szimbólumai. Az előadásból világosan kiderült, hogy miképpen vált a világháború során a plakát – nyilvánvaló propaganda szerepén túl – a kereskedelem eszközévé is, amelyet az előadó Bortnyik Sándor híres Lysoform-plakátján keresztül is demonstrált. A prezentáció gerincét a plakát útja képezte, a megrendelőtől és művésztől egészen a kiragasztásáig. Nagy hangsúlyt kaptak a világháborús plakáthoz kapcsolódó olyan kérdések is, mint a korabeli technológiával maximálisan nyomtatható plakátok száma, illetve a hirdetőoszlopok számának jelentős növekedése.

  
Fotó: Budapest Főváros Levéltára

A PTE BTK TTI Újkortörténeti Tanszékének tanársegéde, Csibi Norbert előadásában egy kevéssé kutatott témát érintett, a világháborús Budapest katolikus közéletét és hitéletét. Előadása nyomán érthetővé vált, hogy miért jellemezte Bangha Béla 1918-ban dzsungelként, illetve a lelkipásztorkodás csődjeként a székesfőváros hitéletét. Csibi különös hangsúlyt fektetett a korszak hitéletét sújtó olyan problémák bemutatására, mint például a templomínség, amelyre folyamatosan keresték a megoldásokat a világháború éveiben. Emellett figyelmet fordított a világháborús Budapest hitéletét jellemző tendenciák bemutatására, így előadásából kiderült, hogy a lakosság meglepően kis része (9,7 százalék) hallgatott misét, ráadásul ezek között meglepően népszerűek voltak a késői időpontban tartottak, továbbá a szerzetesrendek templomait összességében szívesebben látogatták a hívek.

A második szekció nyitóelőadásában Hlbocsányi Norbert, a BFL levéltárosa a világháborús hadiipar és gazdaság szemszögéből vizsgálta a világháború korszakát. Hlbocsányi előadásában fontos szerepet kaptak a hadigazdálkodásra történő átállás nehézségei, és az ezekkel járó események, valamint az ezekre adott reakciók: bankpánik, nyersanyaghiány, valamint kifizetési moratórium. Hlbocsányi részletesen tárgyalta a hadikölcsön-rendszer intézményi alapjainak lerakását, valamint a hadigazdálkodással foglalkozó cégek és vállalatok számának növekedését, kitérve a hadigazdálkodásra áttérést megkönnyítő jogszabályi háttérre is. Előadásában érintette a speciális anyagok gyűjtését és kereskedelmét irányító speciális szervezeteket is, mint például a Csontközpont RT-t.

  
Fotó: Budapest Főváros Levéltára

Maczó Ferenc, az ELTE BTK doktorandusza, az MTA BTK TTI Lendület Szent Korona Kutatócsoport tagja talán a világháborús évek egyik legfontosabb budapesti közjogi eseményét, IV. Károly koronázását mutatta be, amely jellegéből fakadóan is reményként szolgált a világháborús főváros lakossága számára. Maczó részletesen kitért a koronázást szervezetileg rendező Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottságra, és albizottságaira, melyek vezetői között volt a művészi, valamint politikai munkásságáról egyaránt ismert Bánffy Miklós gróf is. Részletesebben érintette a korabeli kedvező sajtóvisszhangot és részben a hangulatjavító intézkedések eredményeképpen előállt jobb közhangulatot. Maczó előadásában a jogi és társadalmi háttér ecsetelésén túl részletekbe menően beszámolt a több napos koronázási ünnepség technikai részleteiről és lebonyolításáról is. Így előadásából többek közt kiderült, hogy 13473 jegyet adtak ki a koronázásra, valamint hogy a köznép elől a templombeli koronázás el volt zárva, így ők csak a felvonulást, és a Szentháromság téren letett esküt, illetve a Szent György téren lévő kardvágást láthatták.

A következő előadásban Balogh János, az MNL OL levéltárosa mutatta be Lowetinszky János József (1866-1935) naplója alapján 1914 nyarát. A budapesti hivatalnok Lowetinszky több mint fél évszázadon keresztül vezetett naplója érdekes forrása a budapesti világháborús mindennapoknak, és a világháború előrehaladtával egyre inkább megváltozó közhangulatnak. Lowetinszky naplójából kiderült, hogy a hazafias érzületű hivatalnokot nem nagyon sújtotta le Ferenc Ferdinánd halálhíre, valamint a maga módján kivette a részét a világháborús erőfeszítésekből, a Nemzeti Őrsereghez csatlakozva. Balogh korábban A magyar Švejk (http://magyarsvejk.blog.hu/) nevű blogján számos részletet publikált Lowetinszky naplójából.


Fotó: Budapest Főváros Levéltára

A harmadik szekciót Bödők Gergely előadása nyitotta meg. Az EKF doktorandusza A „Nagy Háború” Budapestje című előadásában a világháború idejének budapesti mindennapjait mutatta be. Eleinte a székesfőváros alig érezte a háború hatását, azonban a helyzet később drámaian megváltozott. Bevezették a jegyrendszert, állandóvá vált az élelem- és tüzelőhiány, majd elterjedt a feketézés is. A besorozott budapestiek túlnyomó többsége a frontra került. A termelés fenntartása érdekében egyre nagyobb szerepet kapott a női munkaerő, számos foglalkozásban elsőként jelentek meg a női alkalmazottak. A besorozott fővárosiak közül 35 ezren vesztették életüket a fronton. Bödők előadásából továbbá kiderült, hogy a világháború évei alatt – a Budapestet sújtó nehézségek ellenére – a főváros lakossága mérsékelten növekedett.

Perczel Olivér, a BFL levéltárosa előadásában a világháborús budapesti szórakozást és szórakoztatást mutatta be, részletesen vizsgálva a szórakoztató-negyed szerepét betöltő Városligetet és a frontszolgálatról hazatérő katonák fővárosi szórakozási és időtöltési lehetőségeit. Perczel előadásában többek közt kitért a katonák által ingyenesen látogatott Állatkertre, valamint a kényszerűségből a kabarészámokra áttérő, katonáknak kedvezményes belépést biztosító Beketow cirkuszra és az Angolparkra is, amelynek nevét Nemzeti Parkra változtatták. Perczel előadása példák sorozatával demonstrálta, hogy miképpen feleltek meg a fővárosi szórakoztató intézmények a világháború által támasztott rendkívüli kihívásoknak.

A konferenciát az MTA BTK Történettudományi Intézet munkatársának, Katona Csabának az előadása zárta, aki az első világháború és a hazai sörgyártás kapcsolatát vizsgálta. Előadásában bemutatta a főképp a fővárosba koncentrálódó sörgyártást. Már 1913-ra négy sörgyár uralta a sörpiac 70 százalékát: a Dreher, a Haggenmarcher, az Első Magyar Részvényfőzde és a Kőbányai Polgári. Az első világháború során eleinte föllendült a sörfogyasztás és több új sör született, azonban később az árpahasználat állami korlátozása miatt emelni kellett az alkoholtartalmú ital árát, és a gyártók is kapacitásuk csökkentésébe fogtak. Az előadó nem csupán szavakkal szemléltette a folyékony kenyér gyártásának világháborús időszakát. Jóvoltából prezentációja alatt ajándéksört szolgáltak fel a résztvevőknek, amely stílszerű zárása volt ennek az igen érdekes és hiánypótló konferenciának.

Rovatok: