Főhercegek a frontvonalban – I. Habsburg Ferdinánd fiai a schmalkaldeni háborúban

A mohácsi csatavesztést követően a magyar trónt elfoglaló I. Habsburg Ferdinándnak és feleségének, Jagelló Annának tizenhárom gyermeke érte meg a felnőttkort. A nagyobb fiúgyermekek, Miksa trónörökös és Ferdinánd főherceg az 1540-es években – oktatásuk és uralkodásra való felkészítésük részeként – huzamosabb ideig nagybátyjuk, V. Károly német-római császár kíséretében szolgáltak. Erre az időszakra esett a német fejedelmek és a császár között kirobbant schmalkaldeni háború, amelybe a főhercegek is bekapcsolódtak. Mit tudunk a hercegek részvételéről? Milyen tapasztalatokat szereztek V. Károly seregében? És miért szökött meg a császári táborból Miksa főherceg?

A 16. századi Habsburg uralkodóinkkal meglehetősen mostohán bánt a történeti emlékezet. Ritkán kerülnek az érdeklődés középpontjába, pedig mohácsi csatavesztés és a Magyar Királyság középső területeinek török uralomra jutását követően az ő vezetésükkel, illetve más országaik pénzügyi erőforrásaival sikerült lelassítani majd megállítani az oszmánok előrenyomulását. Mivel I. Ferdinánd és utódai Szent István koronáját viselték, az adott időszakban a Habsburgok adták a magyar királyi dinasztiát. Fontos tehát, hogy foglalkozzunk velük és többet megtudjunk róluk, ezáltal jobban megérthetjük az ország három részre szakadásának történetét.

Miksa és Ferdinánd főhercegek neveltetése

Miksa (1527–1576) trónörökös a királyi pár második gyermekeként született 1527-ben Bécsben, míg Ferdinánd (1529–1595) főherceg negyedikként 1529-ben Linz-ben jött világra. Ferdinánd király 1533-ban, az akkori családi rezidencián, Innsbruckban rendezett be udvartartást gyermekei számára, ahol szervezetten megkezdődött a gyermekek oktatása. A gyermekek szigorú napirend szerint éltek és hozzájuk hasonló korú apródokkal együtt nevelkedtek, akik többnyire főnemesek sarjai közül kerültek ki. Az iskolaszerű keretek közt megtartott tanórákon egyfelől katolikus hittant, történelmet, alapvető természettudományos ismereteket és idegen nyelveket tanultak. Érdekesség, hogy a vezető királyi nevelő (praeceptor) szerepét 1537–1540 között magyarországi személy, besztercei Kretschmer Lőrinc székesfehérvári prépost töltötte be.

Miksa és Ferdinánd 1538-ban kerültek Linzbe, ahol saját udvartartást kaptak. Tudjuk, hogy ettől az évtől vívóiskola is működik a hercegek udvarában, a következő évtől pedig olasz táncmester is foglalkozik velük. Az 1540-es évektől neveltetésük egyre inkább a gyakorlati tapasztalatok megszerzésére irányult, s 1543-ban a nürnbergi birodalmi gyűlésen első alkalommal mutatkoztak meg a Szent Római Birodalom rendjei előtt.

Ferdinánd király a következő évi speyeri birodalmi gyűlésre is eljött családjával, s ekkor vette kezdetét a két főherceg császár mellett való szolgálata. A hercegek külön kíséretet, tulajdonképpeni saját udvart kaptak. Miksát a császár mellé szánták, hogy részt vegyen vele a francia király elleni hadjáratában, míg Ferdinánd főherceget Brüsszelbe készültek küldeni, hogy ott Mária királyné (a néhai II. Lajos magyar király özvegye), németalföldi helytartó udvartartásához csatlakozzon kíséretével. Végül mindketten a császárral tartottak, a hadjáratot követően pedig több hónapot töltöttek Mária királyné mellett Ghentben, illetve Brüsszelben. A gazdag és fejlett Németalföldön töltött hónapok mély nyomot hagytak mindkét hercegben. Ferdinánd főherceg későbbi, csehországi helytartósága alatti kormányzatán kimutathatók a Németalföldön látott spanyol kormányzati minták. Miksa főherceg pedig még évtizedek múltán, az 1568-ban kirobbant németalföldi szabadságharcról értesülve, több levelében fejezte ki sajnálatát a gazdag tartományt ért pusztítás felett.

A schmalkaldeni háború kirobbanása

A protestáns német rendek egy része 1530-ban János szász választófejedelem hívására Schmalkaldenben gyűlt össze. Az egybegyűltek között létrejövő szövetség a formálódó protestáns tanok védelmén túl azt a célt is szolgálta, hogy az egyre erősödő császári hatalommal szemben összefogja V. Károly birodalmon belüli ellenzékét. A szövetség egy évtized alatt polarizálta a birodalmat, mert tagjainak gyarapodásával jelentősége is robbanásszerűen megnőtt, így a rendek mindegyike arra kényszerült, hogy elkötelezze magát a szervezkedés mellett, vagy a császár oldalára állva szembe helyezkedjen vele. Miután Ferenc francia királlyal majd Szulejmán szultánnal is békét kötött, a császár végre a birodalom belső ügyeinek rendezésébe foghatott, s célja annak politikai és a vallási egységének megteremtése volt. Elméletben mindkét fél nyitott volt az egyre éleződő ellentétek tárgyalásos rendezésre, gyakorlatban azonban 1545-től már a császár és a schmalkaldeniek is a háborús előkészületeikkel foglalatoskodtak.

Az 1546. évi birodalmi gyűlésen több reprezentatív esemény is várt Ferdinánd gyermekeire. Egyfelől a király második legidősebb lánya, Habsburg Anna (1528–1590) és V. Albert bajor herceg (1528–1579) esküvője (Regensburg, 1546. július 4.) zajlott, emellett megtörtént Miksa hercegnek az Aranygyapjas rendbe való felvétele is. Július végén Ferdinánd és családja eltávozott a városból, csak Miksa és Ferdinánd főhercegek maradtak V. Károly mellett. A császár augusztusban elhagyta Regensburgot és a hónap végén Ingolstadt közelében, a Duna partján táborozott le seregével.

Miksa főherceg a János brandenburg-küstrini, illetve Albert Alkibiadész brandenburg-kulmbachi őrgróf, valamint a Német Lovagrend nagymesterének csapataiból összeállított háromezer főnyi német nehézlovasság parancsnoki (Oberst) tisztét látta el, Ferdinánd főherceg alakulatáról a források nem tesznek említést, valószínűsíthetően bátyja mellett vagy a császár közvetlen közelében tartózkodott. A kor és a Habsburg család szokásait figyelembe véve némileg meglepőnek tűnik, hogy a főhercegek több alkalommal is tényleges harcérintkezésbe kerültek: apjuk, Ferdinánd király köztudottan távol tartotta magát a csatáktól, így fiainak nagyarányú részvétele harcokban inkább a hadi erényekben jeleskedő császár hatásának tudható be. Miksa herceg egy Ingolstadt körüli, kisebb ütközetben esett át a tűzkeresztségen augusztus 31-én. Az Ingolstadt környéki összecsapások s a főherceg ebben való részvétele, ha sematikusan is, de megjelenik Tinódi Sebestyén kortárs költeményében:

„Császárnak ott mely nagy hívön szolgála,/ Vitéz Maximilián harcon vala,/ Ferdinándnak öregbik fia vala/ Vitésségén harcon sok csudál vala.” (Első Károl császár hada Saxóniába, ott kurfirstnak megfogása, 1546.)

Tábori élet és Miksa főherceg szökése

Miksa eleinte élvezte a tábori életet, hozzá hasonló korú német fejedelmek és hercegek társaságában töltötte idejét s köztük többekkel baráti kapcsolatba került. A hónapokig tartó eseménytelen táborozás és menetelés során azonban úgy tűnik, Miksa főherceg kezdeti harcikedve és lelkesedése alábbhagyott és ezzel párhuzamosan mintha felette lévő kontroll némileg lazult volna, amit igyekezett is kihasználni. Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy mind gyakrabban adta át magát az „az erős borok élvezetének”, illetve, hogy Ferdinánd király iránymutatásával szemben kevés időt töltött saját kísérete társaságában, s inkább a táborozás során szerzett újdonsült ismerőseivel mulatta idejét. Ráadásul 1546-ban a király néhány hónapra magához rendelte Ferdinánd főherceget Prágába, míg bátyja a császár mellett maradt, ami féltékenységet keltett Miksában. A jelek szerint császári nagybátyjával is egyre nehezebben találta a közös hangot, sőt úgy tűnik Miksa többször szándékosan igyekezett „borsot törni” V. Károly orra alá. Erről tanúskodik, hogy müncheni találkozójukkor némileg ittasan bevallotta testvérének, Anna főhercegnőnek, hogy több ízben igyekezett elszabotálni a császár parancsait.

A nagybátyja kíséretében magát egyre kellemetlenebbül érző Miksa herceg 1547 február első napjaiban értesült édesanyja haláláról e szomorú hírek minden bizonnyal megrendítették, s megadták a végső lökést ahhoz, hogy a trónörököshöz szokatlan tettre vetemedjen. A főherceg ugyanis 1547. február 5-én az éj leple alatt egy apródja kíséretében megszökött ulmi rezidenciájáról és Csehország felé indult. A szökést alaposan kitervelte: körletében hátrahagyott egy hamis útvonaltervet, az ellenőrzőpontokon pedig magát, mint „Miksa főherceg Ferdinánd királyhoz igyekvő futára” azonosította. Egy kamarása, Chantonnay – aki egyben V. Károly bizalmasa is volt – azonban korahajnalban értesült a herceg szökéséről és embereivel Miksa nyomába szegődött, akit a második postaállomáson sikeresen feltartóztatott, majd visszakísért a táborba. Ferdinánd király Miksa szökéséről értesülve igen hosszú, tizenegy oldalas, latin nyelvű autográf levelet írt fiainak, amelynek eredeti példányát Miksának, míg másolatát Ferdinánd főhercegnek küldte el. E személyes hangvételű írásában a király csalódottságát fejezte ki afelett, hogy Miksa korábbi ígérete ellenére nem viselte jól magát az udvarban, szemére veti arroganciáját, s figyelmezteti ne akarjon bölcsebb lenni a császárnál. Emellett erkölcsi példázatokat is idézve korholja a herceget, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztással aláássa egészségét, becsületét és jóhírét.

A mühlbergi diadal

Ferdinánd király 1546-ban sikeres megállapodást kötött Móric szász herceggel (János Frigyes rokonával), amelynek értelmében támogatásáért cserébe választófejedelmi címet ígértek a hercegnek. Ferdinánd, Móric és V. Károly császár serege 1547 márciusában, Csehországban egyesült, majd gyors hadjáratban a schmalkaldeniek törzsterületének számító Szászország nagyrészét elfoglalták. A hirtelen jött diadalmenetben nagy szerepe volt az év végén a császári oldal seregeihez csatlakozó magyarországi huszároknak. Az eleinte Nyáry Ferenc, majd Bakics Péter parancsnokolta, körülbelül ezer főt számláló alakulat egységeit magyarországi nagybirtokosok, többek között Erdődy Péter Nyáry Lőrinc, Pethő János és Zay Ferenc vezették. Csatadöntő érdemeikért V. Károly császár a háború végén a tisztikart díszes aranyláncokkal ajándékozta meg, míg a legénységi állományt pénzjutalomban részesítette.

A Wittenberg és Drezda közt félúton fekvő Mühlberg közelében 1547. április 24-én döntő ütközetre került sor, amely a császári oldal győzelmével végződött. A csatából Miksa és Ferdinánd főherceg is kivették részüket, a harcot követően pedig szemtanúi voltak, amint a huszárok a császár színe elé kísérték a fogságba ejtett János Frigyes szász választófejedelmet, a schmalkaldeni szövetség vezérét. Néhány héttel később pedig a császár őket küldte a férje szabadon bocsájtásáért hozzá érkező Cleves-i Sybilla fejedelemasszony méltó üdvözlésére.

A tábori élet kapcsán érdemes megjegyeznünk, hogy a soknemzetiségű császári sereg spanyol, itáliai és német alakulatai között állandó volt a rivalizálás és az ebből következő kisebb konfliktusok megléte. A különböző csapatok olyannyira féltékenyek voltak egymásra, hogy a császárnak naponta váltott sorrendbe kellett rendeznie őket. 1547 nyarán a hallei táborozás idejére tetőztek az indulatok, amikor a spanyolok és a németek között bizonyos lovak eltulajdonítása miatt annyira kiéleződtek az ellentétek, hogy a császár személyes beavatkozására volt szükség. V. Károly mellett Miksa is személyesen jelen volt a békéltetési kísérletnél, ahol egy részeg gyalogoskatona (Landsknecht) rálőtt az uralkodóra, míg a főherceg puskatussal kapott olyan erejű ütést egy másik elégedetlen némettől, hogy a jobb karján hosszú ideig kötést kellett viselnie. A bizarr epizódok ellenére a császár mellett töltött időszak fontos lépcsőfokot és tanulási keretet jelentett a főhercegek számára, ezt követően pedig még komolyabb feladatokat kaptak.

Külön utakon a háború után

A schmalkaldeni háború után a két főherceg közös neveltetése véget ért, az elkövetkező években külön utakon, de feltűnően hasonló feladatkörökben folytatták pályájukat. Miksa a harcok lezárultával több mint egy évig még Augsburgban maradt, ahol a birodalmi gyűlés és családi tárgyalások zajlottak. A trónörökös 1548 őszén végül Itálián keresztül a Spanyol Királyságba utazott, hogy ott feleségül vegye a császár leányát, Mária infánsnőt majd az újdonsült házaspár 1551-ig – a császár és örököse, Fülöp infáns távollétében – régensként kormányozta a félszigeti monarchiát. Ferdinánd főherceget pedig a király 1547 őszén megbízta a Cseh Királyságban újonnan létrehozott helytartói pozíció betöltésével, amelynek feladatait több mint húsz éven látta el.

Felhasznált irodalom

Ávila y Zúñiga, Luis de: A császár háborúja Németországban. szerk. Guitman Barnabás. Budapest. 2022.

Bibl, Viktor: Maximilian II, der rätselhafte Kaiser; ein Zeitbild. Hellerau in Dresden. 1929.

Bůžek, Václav: The Arrival of Habsburg Archduke Ferdinand of Tyrol to Bohemia and His Court. In. Between Lipany and White Mountain Essays in Late Medieval and Early Modern Bohemian History in Modern Czech Scholarship. Szerk.: James R. Palmitessa. 2014. 120–148.

Fazekas István: Besztercei Kretschmer Lőrinc székesfehérvári prépost, királyi nevelő. In. Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk.: G. Etényi Nóra; Horn Ildikó. Budapest. 2008. 63–71.

Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. Budapest. 1987.

Guitman Barnabás: Fejezetek a schmalkaldeni háború történetéből. Világtörténet 36. (2014) 2. 295–317.

Holtzmann, Robert: Kaiser Maximilian II. bis zu seiner Thronbesteigung (1527–1564). Berlin. 1903.

Kohler, Alfred: Ferdinand I. 1503–1564 Fürst, König und Kaiser. H. n. 2003.

Loserth, Johann: Die Registratur Erzherzog Maximilians (Maximilians II.) aus den Jahren 1547–1551. Wien. 1896.

Sutter Fichtner, Paula: Ferdinand I. Wider Türkennot und Glaubensspaltung. Graz–Wien–Köln. 1986.

Sutter Fichtner, Paula: Emperor Maximilian II. New Haven. 2001.

Ujj Zoltán: A diplomácia iskolája. Miksa főherceg V. Károly német-római császár udvarában (1544–1548). Külügyi Műhely 5. (2023) 1–2. 343–363.

Ezt olvastad?

„Rólunk, de nélkülünk” – A karlócai békéről és annak megítéléséről

A karlócai béke helye a történelemben 1699. január 27-e az európai és magyar történelem egyik meghatározó állomása. Több, mint egy évvel

X