Magyar vonatkozású kérvények VI. Adorján pápához

Az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport 3. műhelyszemináriumát tartotta 2018. május 18-án, melynek keretein belül Lakatos Bálint újonnan megjelent kötetének bemutatójára került sor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Mikszáth téri épületében. A Collectanea Vaticana Hungariae sorozatban, a Fraknói Kutatócsoport és a MTA-HIM-SZTE-MNL OL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport közös részprojektjének keretében napvilágot látott kötet VI. Adorján pápa uralkodása idején (1522–1523) keletkezett magyar vonatkozású kérvényeket tartalmazza, ezzel hozzájárulva a magyar medievisztika e téren mutatkozó jelentős hiányosságának csökkentéséhez.

A kötetbe foglalt kutatási eredményeit bemutató szerzőt és a megjelenteket Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte, s mondta el bevezető gondolatait. Ebben kiemelte a kötet historiográfiai jelentőségét, mely azon túl, hogy színvonalát és módszertani felépítését tekintve irányadó a későbbiekben e témával foglalkozni vágyó kutatók számára abban is áll, hogy már több mint száz éve nem jelent meg hasonló kötet Magyarországon. Kitért a Hungarica-kutatás kiemelt fontosságára, s arra, hogy véleménye szerint a bemutatott kötet a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat eddigi egyik legjelentősebb kötetének tekinthető.

Tusor Péter bemutatja a kötetet

A szerző a kötet bemutatása során elsőként felidézte a témával és a kérvényekkel, mint forrástípussal való több mint tíz évvel ezelőtti első találkozását, Vatikáni Titkos Levéltárban végzett öt hónapnyi kutatásának idejét, majd az évekig tartó feldolgozó, rendszerező munkát. Ezt követően ismertette a supplicatiós kötetek műfaji, valamint stílusbeli sajátosságait.

A kutatási nehézségekről szólva két tényezőt emelt ki. Először is a feldolgozandó anyag mennyiségéből fakadó helyzetet, melynek eredményeképp egyetlen kutató számára sem lehetséges a levéltári források teljes áttekintése, ezért több olyan szakemberre lenne szükség, akik ezzel a forráscsoporttal foglalkoznának. Másodikként fontos kiemelni azt a kutatást roppant aprólékossá tevő tényezőt, hogy a kérvénykönyvekhez nem létezvén mutatók, szükség van gyakran olyan kötetek átvizsgálására is, melyekben alig, vagy egyáltalán nem találhatók magyar vonatkozású adatok. A munka így mindenképpen nagy kitartást, szorgalmat és türelmet igényel.

Annak érdekében, hogy a hallgatóság pontosan megértse, mi is ez az emlegetett forráscsoport, s ezek jelentősége, forrásértéke, a szerző a továbbiakban e két kérdéskört érintette előadásában.

A kérvény pontos definíciójának megfogalmazása után külön szó esett a kérvények két típusáról (de gratia, de iustitia), a kérvények kiállításának, formai jellemzőinek sajátosságairól, a kérvénybenyújtás módjáról, illetve a szóban forgó ügy elintézésének menetéről is (döntéselőkészítés, elfogadás, datálás, regisztrálás, pápai oklevél kiállítása).

Lakatos Bálint

A második kérdésre válaszolva a szerző kiemelte, hogy a 14. században az egész európai történelemre hiánypótló a Vatikániban őrzött iratanyag (ez esetben nemcsak a kérvényekre kell gondolni). Később, a 15. században elsősorban a magyar társadalom- és egyháztörténetre vonatkozó fontos, új adatokat tartalmaznak a kérvénykönyvek. Ezekkel szemben áll a 16. század, amely derekától a reformáció és a nunciusi iratanyag miatt a supplicatiók már vesztenek a fontosságukból, s ezzel párhuzamosan a magyar kérvények száma is csökken.

Ezzel kapcsolatosan jegyezte meg Lakatos, hogy a kérvénykönyvek látható kiemelt forrásértéke ellenére azok feldolgozásában mégis milyen jelentős hiány mutatkozik a magyar középkorkutatásban, melyet jól szemléltetett azokkal az adatokkal, melyek megmutatták, hogy a Jagelló-kor például nagyrészt feldolgozatlan. Ezt követően került sor a kérvények kutatásának és hazai publikálásának historiográfiai áttekintésére.

A VI. Adorján pontifikátusa alatt (1522–1523) keletkezett 39 kérvénykönyvből 66 darab magyar vonatkozású supplicatiót gyűjtötte össze a szerző, melyeket magyar nyelvű regesztával, továbbá teljes szöveggel közölt kötetében. Ezek kiadása mellett a szerző egy részletes bevezető tanulmányában, a kortárs külföldi szakirodalom hiánytalan, alapos felhasználásával kimerítően ismertette kötetbemutatója során is érintett eddig bemutatott témákat.

A kérvényeket elemezve előadásában azt emelte ki, hogy benyújtóik főként klerikusok voltak, a fő ügykörök közé pedig a pappá szentelések, egyházi perek fellebbezései, búcsúk és diszpenzációk, valamint a megüresedett javadalmak ügyében benyújtott kérvények tartoztak. Az előkerült adatok főleg az egyes személyek életrajzi adataira, továbbá hely- és intézménytörténeti adalékokra nézve szolgálnak új, fontos információkkal.

A papszentelési kérvények és fellebbezések esetében érdekességként figyelt fel a szerző arra, hogy a zágrábi egyházmegyéből származó klerikusok erősen felülreprezentáltak a többi magyarországi egyházmegyével összehasonlítva. Külön kitért szintén érdekességként – illetve megoldandó kérdésként – a szakirodalom által „papszentelési turizmusnak” (turismo delle ordinazioni) nevezett jelenségre. Erre példát 1523-ban talált, amikoris március 20–23. és 27–31. között 16 darab papszentelési kérvényt nyújtottak be magyarországi egyházmegyés személyek, főként káplánok. Általánosan az mondható el róluk, hogy más egyházmegyéből származtak, mint ahol szolgálatukat ellátták, így feltételezhetően nem kapták meg megyéspüspökük jóváhagyását a szenteléshez, amit így akartak kikerülni – noha szentelési akadályról egyik esetben sem beszélhetünk.

A kötetben a forrásközlés után részletes hely- és névmutató teszi jól áttekinthetővé és könnyen használhatóvá a kiadványt a kutatók számára. A kötet a feldolgozott kétéves időintervallumban nagyon jól mutatja be a szentszéki-magyar kapcsolatokat, s további értékes egyház-, diplomácia-, politika- és társadalomtörténeti adalékokkal szolgál a korszakra vonatkozóan. Ilyen formájában a téma és a korszak iránt érdeklődők egyaránt nagy haszonnal forgathatják.

Bemutatója zárásként Lakatos Bálint elsőként köszönetet mondott mindazoknak, akik bármilyen formában hozzásegítették őt kötetének megjelenéséhez, majd végül arra buzdította a jelenlévő hallgatóságot, hogy lehetőség szerint törekedjenek arra, hogy maguk is kutatásokat folytathassanak a Vatikáni Titkos Levéltárban.

Az előadás végén lehetőség nyílt arra, hogy a hallgatóság tagjai feltegyék kérdéseiket, észrevételeket tegyenek a témával, előadással kapcsolatban. Elsőként Szovák Kornél gratulált a kötet elkészültéhez, s a szerzőt méltatva kiemelte a bevezető tanulmány jelentőségét, mintaszerűnek nevezve a kötetet. Fedeles Tamás hozzászólásában az előadásban említett „papszentelési turizmus” kérdésére a lehetséges magyarázatot a magyar belpolitikai viszonyokban, valamint abban látta, hogy az adott egyházmegye püspöke nem volt felszentelve. Ez utóbbi véleményhez csatlakozott a hozzászólások zárásaként C. Tóth Norbert is.

A bemutatott kötet:

Regesta Supplicationum. 1522–1523. A VI. Adorján pápa uralkodása alatt elfogadott magyar vonatkozású kérvények. Feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta: Lakatos Bálint (Collectanea Vaticana Hungariae I/16.) Budapest–Róma, 2018.

A könyvbemutató itt megtekinthető.

 További információk a kutatócsoport honlapján.

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Horváth Terézia

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket