Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása – † Csíky Balázs monográfiája

2019. április 3-án 17 órától rendezték meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth téri Sophianum épületében Csíky Balázs: „Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása című, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének együttműködésében posztumusz megjelenő monográfia szakmai prezentálását. Így a kötet egyszerre két sorozatnak is tagja, a Fraknói Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum és az MTA BTK TTI Magyar Történelmi Emlékek: Értekezések sorozatának. A szerző kutatásának főszereplőjeként meghatározott Serédi Jusztinián bencés kánonjogász bíboros 1927-től 1945-ben bekövetkezett haláláig állt a magyar katolikus egyház élén, mint Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek.

A bemutató elején elsőként Tusor Péter egyetemi docens, tudományos tanácsadó, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Csíky Balázs (1978–†2016) szüleit és bátyját. Megnyitójában kitért arra, hogy a néhai szerző a Fraknói Kutatócsoport elődjének, az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport Bolyai-ösztöndíjas tudományos munkatársaként és támogatásával kutatott a Vatikánban, és végezte munkáját 2015-től haláláig, melynek központi eleme Angelo Rotta budapesti nuncius válogatott iratainak kiadása mellett Serédi Jusztiniánról írt disszertációjának monográfiává fejlesztése volt. Doktori témavezetői az ELTE-n Gergely Jenő, majd Balogh Margit voltak. A 2010-ben summa cum laude megvédett disszertáció sajtó alá rendezése, szerkesztése a szerző tragikusan fiatalkori elhunytát követően akkori Lendület Kutatócsoport-beli kollégája, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársára, Tóth Krisztinára hárult, aki igyekezett ennek a feladatnak a lehető legjobban megfelelni.

Tusor megnyitó szavait követően Balogh Margit, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa köszöntötte az egybegyülteket. Beszédében megemlékezett a szerzővel történt megismerkedésükről, mikor Csíky Balázs még az ELTE ötödéves hallgatója volt, és elmondta, hogy az alatt a másfél évtized alatt, míg őt ismerhette baráti és jó kollegiális kapcsolat alakult ki közöttük. Az előtte szólóhoz hasonlóan ő is azt hangsúlyozta, hogy egy könyvbemutató mindig örömteli esemény, ezúttal azonban sajnos, mivel a szerző már nem lehet köztünk, emlékünkben él már csak, így némi szomorúság is társul az eseményhez. Mondandójában megemlítette, hogy a könyvvé válás során a disszertáció egy folyamaton megy végig, frissül új kutatások eredményével vagy éppen kiegészül fényképekkel is, mint jelen kötet is. Kijelentette, hogy Csíky könyve azzal, hogy bekerülve a könyvtárakba és a tudományos diskurzusba, kvázi örökül marad és nem hal meg a szerző emléke. Beszédét a volt témavezető egy bibliai idézettel zárta, utalva a szerzői hagyatékra: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” (Zsolt 118, 17)

A megnyitó beszédeket követően elsőként Wirthné Diera Bernadett, a szerző egykori egyetemi hallgatótársa, szintén kutató történész emelkedett szólásra. Kiemelte, hogy a könyvbemutatón minden korosztály képviselteti magát a fiataltól az idősig, egyetemi hallgatóktól Adriányi Gáborig, mindannyian valamilyen formában találkoztak Csíky Balázs történészi munkásságával, sokan személyesen is ismerték egyes életszakaszaiban. Csíky kutatásának esszenciája kerül bemutatásra, egy olyan kutatóé, aki magas szinten és szakmai elhivatottsággal végezte munkáját. Jelen könyve egyszerre egyháztörténeti és a két világháború és második világháború-beli Magyar Királyság történetét feldolgozó munka. Előadása további részében olykor személyes hangot is megütve röviden vázolta Csíky Balázs életének egyes fontos állomásait, a pannonhalmi bencés diákéveket, melyek minden bizonnyal nem maradtak hatás nélkül, lévén a néhai hercegprímás bencés szerzetességének bizonyos kisebb életszakaszai szintén a Szent Márton-hegyi főapátsághoz kapcsolódnak (Serédi 1909/1910 fordulóján Pannonhalmán hitszónok, az egyházjog h. főiskolai tanára, 1917-ben és 1918-ban szintén ott volt főiskolai tanár). Csíky jó képességei és szorgalma már középiskolás évei során megmutatkoztak, az ELTE-n pedig három szakot is elvégzett: 2003-ban szerzett történelem és levéltár, 2004-ben politológia szakos diplomát. „De nem hátrált meg a munka elől, hiszen ha van szenvedélye, hát a munka szenvedélye az.” – idézte az előadó a könyvből Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés főapát (1933–1947) Serédiről írt gondolatait, melyeket meglátása szerint bátran alkalmazhatnánk Csíky Balázsra is, akinek Serédihez fűződő szoros kapcsolata a kutatásban Gergely Jenő mellett mélyedt el az ELTE Doktori Iskolájában, Balogh Margit vezetésével ez pedig tovább haladt, aki később ígéretet is tett a könyvként való kiadásra.

A könyvet bemutató második előadó, Gárdonyi Máté, a Fraknói Kutatócsoport külső tagja, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára, siófok-kiliti plébános Csíky Balázs könyvét történetileg vizsgálta rámutatva a könyv újdonságaira, számos példát hozva fel. Kiemelte, hogy nem egy hagyományos főpapi életrajzról beszélhetünk, ami rendszerint a püspök és egymázmegyéje viszonylatában mutatja be a dolgokat. A kötet alcíme sokkal inkább „Egyházpolitikai életrajz” lehetne, melyben fontos szerepet tölt be Serédi Jusztinán egyházfői és közjogi szerepének párhuzamossága. Mindemellett Csíky igyekezett a hivatal mögötti személyt is bemutatni, azt, aki másokhoz hasonlóan rendszerint szintén „elveszik” a hivatala mögött. Leszögezte, hogy a szerzőtől megszokott pontos, alapos és adatgazdag módon tárul elénk többek között Serédi esztergomi érseki, hercegprímási kinevezésének körülménye, miként taktikázta el magát a magyar kormányzat, lévén hogy nem a bencés tudóst szerette volna a magyar Sion élén látni. Továbbá miként tartotta egyébként szintén erre a méltóságra alkalmatlannak a kinevezettet Fidelis von Stotzingen bencés prímás apát (1913–1947), noha szerzetesi, papi és kánonjogi érdemeit elismerte. Ezt vatikáni források bemutatásával elemezte a szerző munkájában. A kinevezés kapcsán kiemelte Cesare Orsenigo budapesti apostoli nuncius (1925–1930) támogatásának jelentőségét, aki amellett érvelt, hogy új személy és ne egy már hivatalban lévő püspök legyen az új hercegprímás. Ezzel kapcsolatban – ahogyan Gárdonyi is elmondta – a szerző is kitért arra, hogy a keresztény vallás és a keresztény politika nem feltétlenül jelentett ugyanazt a korszakban, fontos volt, hogy a kinevezett igazodjon az Apostoli Szentszékhez, Rómában pedig szentszéki emberként tartották őt számon a későbbiekben is. Az 1923-ban kezdődő felvidéki birtokperek kapcsán – melynek során az ügy a hágai bíróság elé is kikerült – egy időben, mint már érsek ez nagy vívódást jelentett Serédinek is, hogy egyszerre legyen lojális hazájához és a Szentszékhez, lemondása is megfordult fejében. Gárdonyi professzor azt is hangsúlyozta, hogy a bíboros 1945-ös halála jelképesen vetíti elénk egyúttal a történelmi Magyar Királyság leáldozását is. Érdekességként a megemlítette még, hogy 1927-es érseki kinevezését követően új barátságokat igazán nem kötött a főpap, nem is tegeződött újabb emberekkel, egyedüli kivétel volt a magyar elit tagjai közül gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922–1931), aki még felszentelése előtt „gyorsan” letegeződött vele, ha már kinevezését a magyar katolicizmus élére megakadályozni nem sikerült neki. Alapvetően Serédi megtartotta maga mellett elődje, Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1912–1927) már jól bevált aulistáit (pl. Meszlényi Zoltán), bizalmasaként leginkább Esty Miklóst, mint gentiluomót érdemes megemlíteni. Gárdonyi Máté leszögezte azt is, hogy a zsidótörvények és egyéb megbélyegzések, majd a német megszállást követő üldöztetések esetében ő bízva a jogban, mint kánonjogász, a tárgyalásokban látta a lehetőséget, ezzel igyekezett eredményeket elérni, noha esetenként határozottan is szóvá tette aggályait, ellenérzéseit a történések menetét látva. Könyvében Csíky 1938-tól kezdődően vizsgálta a hercegprímás ezen ténykedéseit. Végezetül Serédi protestánsokkal kapcsolatos viszonyára utalt még a könyvet másodikként bemutató teológus, egyháztörténész, miszerint a bíboros a vallási közömbösséget tartotta a legrosszabbnak, ebben keresendő nem feltétlenül szívélyes kapcsolata más keresztény felekezetek vezetőivel. A tisztánlátás végett azonban Gárdonyi elmondta, hogy Ravasz László duna-melléki református püspök (1921–1948) ugyanilyen alapon tekintett antipátiával a másik fél felé, és ez a hozzáállásuk mindvégig kölcsönös maradt.

A harmadik bemutató, Cúthné Gyóni Eszter, az ELTE TÓK oktatója, aki Diera Bernadetthez hasonlóan ugyancsak hallgatótársa volt a szerzőnek egyetemi évei alatt, szintén örömét fejezte ki Csíky Balázs disszertációjának megjelenése kapcsán, egyúttal szomorúságának is hangot adva, hogy ezt ő már nem élhette meg. Balogh Margithoz hasonlóan beszédében kifejtette, hogy a folyamat hosszú, míg egy disszertáció könyvként is megjelenhet, az ehhez szükséges munka, amit a szerző már nem tudott elvégezni. Mondandójában rávilágított a kötet szerkesztési metódusaira. Azaz, hogy az azt szerkesztő Tóth Krisztinának milyen nehézségekkel kellett megküzdenie annak érdekében, hogy egyrészt tiszteletben tartsa a szerző kéziratát, de a szükséges helyeken, akár a lábjegyzetben, akár a törzsszövegben betoldásokat eszközöljön, elírást javítson – értelemszerűen kizárólag olyan módon, ami megegyezne mindenképpen a szerző szándékával is. Ezt a szerkesztő egyéb tanulmányai és különféle módon a kéziratba kézzel beírt, bejelölt, rövidítésekkel beszúrt szövegeknek egységbe öntésével érhette el sok utánajárással is kísérve. Munkája során gyakorta alkalmazta a különféle [jelölési] módokat is. Gyóni Eszter egy Tóth Krisztinától megtudott érdekességbe is beavatta a hallgatóságot: a kötet borítóján szereplő három szimbólum a Máltai Lovagrend Aventinuson álló palotájának kulcslyukait hivatott megidézni, melyen ha az ember áttekint, a Szent Péter-bazilika kupoláját látja. Mondhatni egyik utolsó óhaja volt a már súlyos beteg és betegágyban fekvő szerzőnek az őt meglátogató Tusor Péter és Tóth Krisztina irányában, hogy a könyv kiadásán ez legyen majd rajta. A Kutatócsoport részéről ekkor kapta meg 2016-ban hivatalosan is az ígéretet, hogy mint Bolyai-ösztöndíjas munkatársnak a munkáját kiadják. Ugyan a próbálkozások ellenére a Szent Péter-bazilika kupolájával nem sikerült megvalósítani ezt, de a köteten láthatjuk a középső alakzatban az esztergomi bazilikát, kétoldalt pedig Serédi egy fiatalkori és érseki fotóját, tehát mégis a kulcslyuk szimbólum a borítón és a könyvön belül is többször visszaköszön.

Utolsóként Tóth Krisztina állt a pulpitushoz, szintén bepillantást engedve a szerkesztési nehézségekbe és kihívásokba, majd egyúttal köszönetét is kifejezte minden jelenlévőnek és meg nem jelentnek, aki valamilyen formában segítségére volt a szerkesztési fázisokban, elsőként hangsúlyosan kiemelve néhai kollégánk szüleit, Csíky Gábort és feleségét, Csíky Gáborné Szobácsi Juliannát, továbbá azoknak is, akik bármilyen formában részt vett a könyvbemutató szervezésében és lebonyolításában.

Sági György

A könyv adatai: Csíky Balázs: Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása. Szerkesztette, lektorálta és sajtó alá rendezte: Tóth Krisztina. Budapest. Collectanea Studiorum et Textuum I/3, Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések. 2018. 484. pp. + suppl. (14 fotó)

Az esemény felvétele megtekinthető a Fraknói Kutatócsoport YouTube csatornáján.

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) támogatásával a Ráció Kiadó gondozásában 2019.  április 8-án jelent meg Dénes Iván Zoltán