1916 ősze a délnyugati és a romániai harctereken

1916 szeptemberében az amúgy is több fronton harcoló Osztrák-Magyar Monarchia újabb ellenséggel nézett szembe Románia hadüzenete után. Az első világháború harmadik évére emlékezve több konferenciát rendeztek már idén (például a bukaresti Balassi Intézetben, vagy a Politikatörténeti Intézetben), azonban hadtörténelmi aspektusait külön nem vizsgálták eddig. A hiányt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum október 13-án rendezett nemzetközi konferenciája pótolta.


Christiano Maria Dechigi, Kovács Vilmos, Balla Tibor. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

A szimpóziumot a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (a továbbiakban HM HIM) parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes nyitotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az Intézet kiemelten kezeli az első világháború kutatását. Múzeumuk idén új állandó kiállítással, korábban a Lajta Monitor Múzeumhajó megnyitásával csatlakozott a centenáriumi évek programjaihoz, de ugyanilyen fontosnak tartják azokat a konferenciákat, ahol a kutatók legfrissebb eredményeiket a nyilvánosság elé tárhatják. Hasonló tematikus szimpóziumot rendeztek tavaly tavasszal, akkor az 1915-ös év eseményeire emlékezve, majd ősszel a hátország életébe is elkalauzolták az érdeklődőket.


Kovács Vilmos. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

A délelőtti szekcióban Balla Tibor alezredes, a HM HIM Hadtörténeti Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály vezetője elnökölt. Röviden összefoglalta az 1916-os nemzetközi helyzetet, majd átadta a szót az első előadónak, Manfried Rauchensteinernek. Az osztrák történész az 1916 június: harci gáz az olasz fronton címet adta előadásának, amelyben kitért az Osztrák-Magyar Monarchia vegyi fejlesztésire, melyek megelőzték a bevetést. Részletesen bemutatta a harcteret, ahol a támadás lezajlott és azt is, hogyan hajtották végre a hadműveletet. Előadásának konklúziója az volt, hogy ugyan a harci gáz bevetésétől átütő sikert vártak, azonban mégsem hozta meg a kívánt eredményt, részben időzítési problémák miatt, részben a gáz szélfüggősége miatt. (A 1916. június 29-ei gáztámadásról a Nagy Háború Blogon is olvashatnak, ide kattintva.)


Manfried Rauchensteiner. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

A második előadást Christiano Maria Dechigi ezredes tartotta, aki Olaszországból érkezett. Prezentációjából megtudhattuk, hogy a magyar historiográfiában hatodik isonzói csatának hívott hadiesemény Olaszországban görzi csataként ismert, mivel Görz térségében zajlott le. Az olasz hadtörténetben óriási jelentőségűnek tartják, mivel ez volt a Risorgimento óta az első önállóan aratott siker Ausztriával szemben, még akkor is, ha eredményei időlegesek voltak. (A hatodik isonzói csatáról a Nagy Háború Blogon itt olvashat.)

Harmadikként Stencinger Norbert, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kutatója, a Nagy Háború Blog egyik alapítója lépett a mikrofon mögé. A Doberdó-fennsík feladása a 6. isonzói csatában című előadásában részben hadszíntérkutatói tapasztalatairól, részben levéltári kutatásairól számolt be, bemutatva, hogy az olasz hadvezetés hogyan készítette elő a támadást és hogyan jártak sikerrel, annak ellenére, hogy József főherceg parancsára alaposan megerősítették előtte a védvonalakat. Hangsúlyozta, hogy a Doberdón olyan arányú veszteségeket szenvedtek a harcoló felek, ami csak a nyugati front anyagcsatáihoz mérhetőek.


Stencinger Norbert. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

A délelőtti szekciót Baczoni Tamás őrnagynak, a HM HIM Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjtemény Osztály főmuzeológusának előadása zárta, aki azt mutatta be, hogy Hogyan befolyásolták az olasz front harcai a cs. és kir. hadsereg ruházatát és felszerelését? Az egyenruhára és a felszerelésre fokozottan igaz, hogy csak éles helyzetben mutatkozik meg, hogy mennyire használható. Az első világháború során is felül kellett vizsgálni a korábban békében kialakított felszereléseket. Az olasz front volt az első olyan helyszín, ahol magashegyi viszonyok között kellett helytállnia a katonáknak. A téli hadviseléshez új felszerelési tárgyakra, melegebb ruházatra volt szükség. A gázálarc és a rohamsisak is olyan új elemek voltak, amelyekre korábban nem gondoltak a katonai vezetők.


Baczoni Tamás. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

A délutáni szekciót Pollmann Ferenc, a HM HIM Hadtörténeti Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály tudományos főmunkatársa nyitotta meg A központi hatalmak Románia elleni hadjáratának katonapolitikai előzményei című előadásával. Bemutatta az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia diplomáciai kapcsolatainak alakulását, rámutatva, hogy Románia azért maradhatott semleges a szövetségi szerződés ellenére, mert a Monarchia lépett fel támadó félként Szerbia ellen 1914-ben. Ausztria-Magyarország védelmi politikáját a mindenkori vezérkari főnök határozta meg, és Franz Conrad von Hötzendorf elsősorban az olasz szövetségestől tartott, ezért arrafelé épített ki védelmi rendszert. Az első világháború kezdetekor nem volt román támadás esetére részleteiben kidolgozott haditerv.

A második előadást Koszta István újságíró, hadtörténész tartotta. Hosszúra nyúló beszédében a román hadba lépést vizsgálta Románia szemszögéből. Elmondta, hogy a romániai levéltári anyag 10-15 éve áll a kutatók rendelkezésére, azonban nem készült még új összegzés ennek feldolgozásából. A romániai történelemszemléletet még mindig az 1920-as években megírt tankönyvek szelleme uralja. A hadüzenet a királyi család választása volt, mivel az alkotmány teljes egészében az uralkodó hatáskörébe utalta a külpolitika ilyen horderejű döntéseit. A román királyi hadsereg vezetése nem gondolt ilyen méretű háborúra, mivel összereje jócskán elmaradt az Osztrák-Magyar Monarchiáétól. Az uralkodó döntését a nemzetközi diplomácia alakulása érlelte meg, amelyben Oroszország területi ígéretei komoly súllyal nyomtak a latban.


Balla Tibor. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

Harmadik előadóként Balla Tibort köszönthettük, aki Báró Arthur Arz von Straussenburg vezérezredes katonai pályafurása, különös tekintettel első világháborús szereplésére címmel tartott prezentációt. Arz szép katonai pályát futott be 1914-ig. Az első világháború kezdetekor azonnal frontszolgálatra jelentkezett, ekkor altábornagyi rangot töltött be. Az orosz fronton harcolt, szerepet vállalt a limanovai győzelemben és a gorlicei áttörésben is. 1916-ban ő irányított a románok elleni hadműveleteket. Német segítséggel gyakorlatilag nyolc hét alatt átvitte a harci cselekményt Románia területére. 1917 márciusától vezérkari főnök volt, itt is jelentős sikereket ért el, például a Kerenszkij-offenzíva visszaverésével. A piavei offenzíva azonban az ő terve miatt vallott kudarcot. 1918 őszén látta az elkerülhetetlen összeomlást, törekedett a fegyverszünetre. A háború után nyugdíjazták. (Az Arz élete iránt komolyabban érdeklődőknek ajánljuk Ligeti Dávid Ádám online elérhető doktori disszertációját.)

Balla Tibort Szabó József János követte a mikrofon mögött. Erdély védelme, 1916 című előadása mintegy összefoglalása volt az előző három előadásnak. Bemutatta, hogy Ausztria-Magyarország hadereje hogyan készült fel a román támadás fogadására és azt is, hogy Románia milyen tervekkel indította meg a hadműveleteket. Előadásának konklúziója az volt, hogy a román részvétel nem könnyítette meg az antant dolgát, sőt, az orosz hadseregnek utána hosszabb arcvonalon kellett helytállnia, mint a támadás előtt.


Christiano Maria Dechigi, Krámli Mihály, Koszta István. Fotó: Szikits Péter/HM HIM

Az utolsó előadó Krámli Mihály, a HM HIM Hadtörténeti Intézet tudományos kutatója volt. Az osztrák-magyar Dunai Flottilla szerepe a Románia elleni 1916-os hadműveletekben című prezentáció a dunai hadviselés fontosságára mutatott rá. A Duna volt a legfontosabb gabonaszállítási útvonal, így Ausztria-Magyarország ellátásában kulcsszerepe volt, különösen Szerbia legyőzése után. Románia hadüzenete veszélyeztette az utánpótlást, így a dunai flottillát is meg kellett erősíteni. 1916 folyamán a két hadviselő fél többször is összecsapott a folyón. A Monarchia vízi erejének fő feladata a vízi út újbóli megnyitása volt.

A konferenciát Hermann Róbert, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese szavai zárták. Úgy vélte, a szimpóziumon sok új gondolat hangzott el és reményét fejezte ki, hogy hamarosan nyomtatásban is láthassuk az előadások szövegét.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

1907-es megalakulása után két évtizeddel már több mint kétmillió tagot számlált a világ egyik legnépszerűbb ifjúsági szervezete, a „boy scouting”,