1956 mint menekültválság – A Világtörténet tematikus lapszámáról

Ahogy korábban már hírt adtunk róla a Világtörténet folyóirat 2016/3. száma december elején napvilágot látott. Az egri Eszterházy Károly Egyetem 1956-ot tárgyazó konferenciáján elhangzott több előadás tanulmánnyá formált verzióját tartalmazó 1956 mint menekültválság: Új olvasatok egy ismert történethez című tematikus lapszámhoz ez alkalommal Máté Zsolt csinál kedvet.

Így az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szentelt emlékév végén járva egyértelmű, hogy az egyik témakör, amely kapcsán idén sok új információt tártak fel a kutatók az az országunkat elhagyó menekültek története. Bár ennek a témának a rendszerváltást követően is bőven akadtak kutatói, elég csak Lénárt András, Murber Ibolya vagy Cseresnyés Ferenc nevét megemlíteni, mégis 2016-ban számos kutató tartott előadást vagy közölt írásokat a témában. Erre remek példa a 2016 szeptemberében, az egri Eszterházy Károly Egyetemen megrendezett több száz fős 1956-os eseményekhez kapcsolódó konferencia programja, amely keretében minden nap több szekció részben vagy teljes egészében foglalkozott a menekültkérdéssel. Utóbbi konferencia több előadása írott változatban, jegyzetekkel bővítve elérhetővé vált a Világtörténet 2016/3. számában. A tematikus szám az 1956 mint menekültválság: Új olvasatok egy ismert történethez címet viseli.

Az összeállítás felütéseként a szerkesztő, Stefano Bottoni bevezetője olvasható. Vélekedése szerint a jelenkori, Magyarországot is érintő migráció miatt vált még aktuálisabbá az 1956-os magyar menekültek témája, de a kérdés a nemzetközi migrációtörténeten belül is relevanciával bír. Az előszó áttekinti a lap szerkezetét, kiemelve annak jelentőségét, hogy a kötetet több pólusú és interdiszciplináris megközelítés jellemzi, hiszen nem csak levéltári forrásokon alapuló kutatási eredmények, de oral history és néprajzi módszereket használó írások is olvashatók benne.


Karácsonyi parti menekült gyermekek számára
(NARA RG 549. Records of U.S. Army Commands. “Operation Mercy” (Camp Kilmer). Records relating to Hungarian Refugees, 1956-1957. Box 1. Digitalizálta: Máté Zsolt)

Az első tanulmány James P. Niessentől származik, aki a Rutgers Egyetem könyvtárosa és tudományos munkatársa. Közleményében az 1957. évi januári osztrák kvótajavaslatot tárgyalja. A téma relevanciájának alátámasztásaként több szempont szerint mutat be különbségeket a 2015-ben induló menekültválság és az 1956-os menekültek között. A szerző kitér a menekültekkel foglalkozó nemzetközi szervek történetére, s ezek alapján is kiderül, hogy Ausztria nemcsak az 1956-os magyar, hanem a korábbi és későbbi, máshonnan érkező menekültek kapcsán is fontos ország. Az osztrák kormány már november negyedikén felvette az ENSZ menekültügyi szervével (UNHCR) és nyugati országokkal a kapcsolatot. A szerző arra a konklúzióra jut, hogy bár az osztrákok javasolták a kötelező kvótát a menekültek befogadásával kapcsolatban külföldi országok felé, de ez indirekt módon létrejött, mivel előbb (Ausztriából közvetlenül) vagy utóbb (harmadik országból) eljuthattak az Amerikai Egyesült Államokba.

A második írást jegyző Kecskés D. Gusztáv, az MTA BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa a NATO szemszögéből vizsgálja a hatvan évvel ezelőtti magyar menekültügyet. A NATO már a harmadik világháborúra felkészülve az ötvenes évek elején dolgozott ki terveket a menekültügy kezelésére, de az ENSZ UNHCR szervének vezetője a katonai szervezet nagyobb támogatását is kérte 1956 közepén. Bár megvizsgálva az egyes országok Ausztriának nyújtott támogatását, a NATO tagországok szerepe jelentős volt, de Kecskés D. ennek háttereként beszámol a transzatlanti szervezet párizsi tárgyalásairól. Ezekből kiderül, hogy többször tárgyalta a NATO Tanácsa a magyar menekültek ügyét, s kérte a tagországokat a fokozottabb támogatásra, befogadásra.

Nagy András adta közre a lapszám harmadik tanulmányát, amelyben a menekültügy ENSZ vizsgálóbizottságában zajlott tárgyalását ismerteti. 111 magyar menekült képviselte Magyarországot a vizsgálóbizottság előtt, amelynek a célja a magyar kérdés körüljárása volt. A tanulmány kitér a Különbizottsággal kapcsolatos magyar politikára is, aminek különlegessége, hogy a forradalom napjaiban és közvetlenül utána működő magyar ENSZ-misszión az ÁVH munkatársai is megtalálhatók voltak. A magyar menekültek csalódtak a világszervezetben, mert katonai egységeik bevetésében reménykedtek, de a Különbizottság munkatársa, Povl Bang-Jensen megtudta nyerni bizalmukat. A menekültek félelme jogos volt, hisz a tanulmányból kiderül, hogy a titkosszolgálatok célkeresztjében voltak. Nagy András a Különbizottság izgalmas, a titkosszolgálatok és a diplomácia szövevényes világában zajló történetét élvezetes stílusban tárja az olvasók elé.

A következő tanulmányt Deák Nóra, az ELTE Angol-Amerikai Intézet könyvtárvezetője írta az 1956-os menekültek amerikai befogadásáról. A szerző feldolgozta a több mint 31 ezer Amerikába került magyar menekült névkártyáját. Bár a szerző az írás címében szereplő hadművelet bemutatásához nem használta fel az amerikai hadsereg forrásait, mégis korabeli forrásrészletek felidézésével hozza közelebb a Camp Kilmer katonai bázis légkörét. Olvashatunk még a menekülteket segítő szervezetekről, s az általuk nyújtott támogatásról, programokról. A szerző sikeresnek ítéli a Camp Kilmer működtetését célzó hadműveletet.


Mr. Voorhees átadja az elnök üdvözletét a menekülteknek
(NARA RG 549. Records of U.S. Army Commands. “Operation Mercy” (Camp Kilmer). Records relating to Hungarian Refugees, 1956-1957. Box 1. Digitalizálta: Máté Zsolt)

A következő tanulmány egy svájci kutató, Tiphaine Robert tollából származik és a magyar menekültek svájci hazatéréséről írt. Ahogy a szerző is kiemeli, a tanulmány újszerűsége, hogy nem a befogadó ország, hanem Magyarország törekvéseit vizsgálja a hazatelepítésre vonatkozóan. A szerző a historiográfiai áttekintést követően a hazatérési hullámokat mutatja be. Ő maga kutatási nyomán három ilyet különböztet meg (1957 előtti, 1957 és 1960 közötti, 1961 utáni). A magyar követ és a svájci diplomácia közti vita ismertetése mellett figyelmet fordított a hazatelepítés recepciójára is. Színes forrásbázis felhasználásával mutatja be a szerző a magyar kormányzat azon törekvéseit, amely a menekültek haza csábítását célozta.

Kovács Attila írása unikális abban a tekintetben, hogy témájául a Jugoszláviába került menekülteket választotta, ugyanis a menekültválságon belül ez egy eddig kevésbé kutatott terület. Először a menekültekről szóló statisztikákról olvashatunk, amelyek bár a szerző szerint nem pontosak, de jól mutatnak rá a tendenciára, hogy a menekültek nagyjából 10%-a déli vagy délnyugati irányba hagyta el hazánkat. Jugoszlávia viszonyulása a magyar menekültügyhöz 1956 decemberében változott meg, ugyanis onnantól kezdve vált leginkább a magyarok befogadójává. A jugoszláviai menekülttáborokról térképet is mellékelt a szerző, s megtudhattuk róluk, hogy volt arra törekvés, hogy politikai és foglalkozási szempontok szerint különítsék el a lakókat.

Az oral history módszertanát alkalmazta anyaggyűjtése során Lénárt András. Négy kiválasztott interjú nyomán mutatja be az ausztriai letelepülés folyamatát. Az írásból megismerhető az interjúalanyok szociális háttere, de Lénárt az alkalmazott metodika legfontosabb tényezőinek bemutatására is gondot fordított. A szerző interjúrészletekkel illusztrálva mutatja be az egyes életutakat, ezáltal az egyik legszemélyesebb hangvételű írássá téve tanulmányát. Ha egy egyetemista vagy fiatal felnőtt fogja olvasni a jövőben Lénárt András tanulmányát, a benne tárgyalt témák – középiskola, továbbtanulás, családalapítás, munkalehetőségek – miatt könnyen azonosulhat a benne szereplők történeteivel.


Karácsonyfát díszítő menekültek
(NARA RG 549. Records of U.S. Army Commands. “Operation Mercy” (Camp Kilmer). Records relating to Hungarian Refugees, 1956-1957. Box 1. Digitalizálta: Máté Zsolt)

A tematikus szám utolsó tanulmánya Balogh Balázs, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet igazgatójának munkája és mintegy „folytatva” Lénárt András írását az ’56-os magyar menekültek integrációját tárja elénk. A helyszín Ausztria helyett az USA, illetve alkalmazott módszertan tekintetében az oral history bővült személyes dokumentumok elemzésével. A bevezetőben rövid összefoglalást kaphatunk a magyarság amerikai kivándorlásának hullámairól, amelyben kiemelt szereplő az ’56-os generáció, mert ők voltak az utolsó nagyobb létszámú, együtt érkező csoport. Először a menekülés motivációiról olvashatunk, több személyes történeten keresztül. A tanulmányból kirajzolódik az is, ahogyan a magyar politikai fordulatok miként hatottak a menekültek társasági életére, érintkezéseik normáira, megtudhatjuk miben különböztek az 1945-47-es és az 1956-os menekültek, valamint mivel segítették az később érkezőket a korábban kivándoroltak.

A lapszámban helyet kapott továbbá három recenzió is, ezek témája szorosan nem illeszkedik a fenti tematikához. Hamerli Petra, a PTE doktorandusza egy magyar-szentszéki kapcsolatokat tárgyaló könyvet ismertet. Kecskés D. Gusztáv egy a francia kulturális diplomáciai kötetet méltat, Bodor Mária pedig a Ruszisztikai Könyvek 40. kötetét összegzi.

Olvasva a tematikus lapszámot, az érdeklődő képet kaphat arról, hogy 1956-ban mekkora világesemény volt, illetve a magyar forradalmat követő menekültválság milyen hatással volt Ausztriában és Jugoszláviában. A szám szerkezete szinte az országhatár átlépésétől egészen az integrációig kíséri figyelemmel a történetüket. A széleskörű vizsgálat, a változatos módszertan és multiperspektivikus kutatói hozzáállás miatt pedig még azok is élvezetes olvasmánynak tarthatják a kiadványt, akik csak tudomány-ismeretterjesztő szinten érdeklődnek az emberi sorsok, a diplomáciai manőverek vagy a titkosszolgálatok rejtelmei iránt.

Máté Zsolt

Az ismertető az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-2-I. Kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

Kapcsolódó cikkek:

Andrea Pető: Revisiting the Historiography of 1956: before a women’s history turn?

Megtorló bírák és FBI-akták – megjelent az ArchívNet új száma

Norvégia és 1956 – interjú Forró Tamás kutatóval

Filmklub és kerekasztal-beszélgetés: 1956 és a magyar filmművészet

Hangok a keszonból – Gondolatok a Megáll az idő című örökszép film kapcsán

Drogista tanulóleányból tiszteletbeli főkonzul – Vasfüggöny kölnivel

Ezt olvastad?

2017. június 20-án került sor a Történész Sörest utolsó, évadzáró előadására a Klisé Bárban, melynek témája a Francia Idegenlégióban szolgált