A trianoni Magyarország a Vatikán szemével

Hogyan látta a Vatikán az 1920-as évek Magyarországát? Ehhez nyújt adalékokat a Lorenzo Schioppa nuncius politikai jelentéseiből (1920–1925) címmel megjelent kiadvány, ami október 1-jén került bemutatásra az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kari Tanácstermében. Az esemény aktualitását tovább növelte, hogy ebben az évben emlékezünk meg az Apostoli Szentszék és a szuverenitását visszanyert Magyarország diplomáciai kapcsolatfelvételének 100. évfordulójáról.

Az eseményt moderáló Zombori István elsőként Borhy Lászlónak adta át a szót az esemény hivatalos megnyitásához. Köszöntve a megjelent egyházi méltóságokat és a teltházhoz közeli hallgató közönséget, az egyetem rektora megállapította, hogy

„a centenáriumi rendezvények fontos állomását jelenti az első budapesti nuncius Lorenzo Schioppa 1920–1925 közötti magyarországi működését és méltatását bemutató, Somorjai Ádám gondozásában megjelent kötet. […] Egyetemünk számára megtiszteltetés, hogy gazdája lehet a vatikáni államtitkársághoz küldött nunciusi jelentések jelentős részét tartalmazó kiadvány bemutatásának”.

Ugyancsak kiemelte, hogy hasonló kiadvány méltó eredményét képezi annak a munkának, mely az egyetem történeti intézetén belül csaknem fél évszázada jelen van az egyháztörténet művelésében „Gergely Jenőtől kezdve Balogh Margiton és Csorba Lászlón át egészen a legfiatalabb generációkig Bárány Zsófia személyében”. Emellett megállapította, hogy 1920-ban a trianoni békeszerződés aláírása után a nuncius Budapestre való kinevezése hatalmas nemzetközi jelentőséggel bírt.

Borhy László üdvözli a megjelenteket (Tóth Nikolett fotója)

Ezt követően az egybegyűlteket Erdő Péter bíboros-prímás köszöntötte. Az Esztergom-Budapesti érsek felszólalásában rámutatott, miért is olyan különleges a kötet, amely Lorenzo Schioppa politikai jelentéseiből ad ízelítőt:

„Mert nem csak egy nunciusnak a sok közül valamiféle jelentéseiből szemezget, hanem az első magyarországi nuncius iratairól van szó, mivel hosszú évszázadokon keresztül ezt a tisztet a bécsi nunciatúra látta el. Ez azt okozta, hogy a figyelem megoszlott.”

Tényként állapította meg, hogy a bécsi nuncius volt illetékes az egész Római Szent Birodalomnak területén, a későbbiekben pedig az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén. Emellett a bíboros röviden vázolta azon történelmi események kibontakozását, melyek miatt a diplomáciai kapcsolatok létesítésével is várni kellett egész 1920. augusztus 10-ig.

Erdő Péter bíboros-prímás köszöntője (Tóth Nikolett fotója)

Erdő Péter külön kérdésként kitért a kiadott jelentések tartalmára is, egész pontosan arra, hogy tartalmuk az adott kornak nem valamelyik narratíváját tükrözi, hanem annak tapasztalatát és szemléletét – hasonlóan ahhoz, amint Boldog Meszlényi Zoltán emlékirataiban is tapasztalható.

„Schioppa jelentéseiben ezt a szemléletet találjuk. Ez nem egy saját megítélési pozíció, hanem inkább a katolikus társadalom tapasztalata, hisz a nuncius az információt természetesen azokból a társadalmi kapcsolatokból meríti, amelyekkel ápolja is, szóval az akkori katolikus magyar társadalomból”

– összegezte mondandóját az érsek.

Az egyházi méltóságok közül utolsóként szólalt fel Michael August Blume katolikus érsek, jelenlegi magyarországi apostoli nuncius. Rövid köszöntését és köszönetnyilvánítását követően a nuncius vázolta elődjei tevékenységét, illetve Magyarország és a Vatikán közötti kapcsolatok fejlődésének történetét.

Michael August Blume SVD magyarországi nuncius felszólalása (Tóth Nikolett fotója)

Az üdvözlést és köszöntéseket követően a szó közvetlenül a kötet bemutatására terelődött. Elsőként Fejérdy András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese kapott szót, aki kiemelte, hogy bár Magyarországon is megindult a 20. századi történelemre vonatkozó vatikáni források kiaknázása, ugyanakkor a dokumentumok szisztematikus, szűkebb kérdésekhez fűződő tanulmányok forrásain túlmutató publikálására mindeddig nem került sor.

Részletesen vázolva a kiadvány struktúráját és felépítését Fejérdy András kiemelte, hogy amint az a kötet bevezetőjében is jelölve van, a publikált 75 jelentés egy „mintakötet” része, melyben a forrásokat nem kritikai kiadásban, hanem csak a legszükségesebb értelmező jelzetekkel ellátva vannak az olvasó elé tárva. A forrásközlés külön említendő értékének nevezte azt, hogy nem csak jó magyar fordításban, de eredeti nyelven is tartalmazza a közölt jelentéseket, továbbá – amint az Hamerli Petra kötetben megjelent áttekintéséből is kiderül – a középpontban álló bel- és külpolitikai, valamint egyházpolitikai dokumentumok mellett számos más, egyházéletet, magyar társadalmat, hétköznapot érintő ügy is megtalálható a kötetben. Külön kiemelte, hogy nem csak a politika- vagy egyháztörténet, de a társadalom- és a gazdaságtörténet művelői is egyaránt haszonnal forgathatják a most közreadott művet.

Fejérdy András ismerteti a kötet tartalmát (Paládi Renáta fotója)

A kötet második ismertetője Bárány Zsófia, az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport tudományos munkatársa volt. A Borhy László üdvözlésében is említett egyháztörténész gárda legfiatalabb képviselője is megjegyezte, hogy

Somorjai Ádám szerkesztésében, valamint a Hamerli Petra és Somorjai Ádám fordításában olyan válogatás látott napvilágot a diplomáciai jelentésekből, amely rendkívül gazdag forrásértékkel bír az 1920–1925 közötti magyar közéletről és mindarról, amit egy külföldi egyházi személy említésre méltónak ítélt”.

A kutatónő a publikált anyag sokszínűségére igyekezett felhívni a jelenlévők figyelmét, többek között arra, hogyan jelennek meg Lorenzo Schioppa jelentéseiben olyan a nyilvánossághoz kapcsolódó kérdések, mint a sajtó, az országos katolikus nagygyűlések és egyéb vallásügyi kérdések.

Bárány Zsófia ismertetése (Tóth Nikolett fotója)

Végezetül Somorjai Ádám pannonhalmi bencés szerzetes, erkölcsteológus és egyháztörténeti kutató, a bemutatásra kerülő forráskötet szerkesztője számolt be a források kutatásának körülményeiről és feltételeiről, illetve a további kutatási lehetőségekről Róma levéltáraiban. Különösen a forráskiadványban is tanulmányt jegyző Johan Ickx segítségét emelte ki a levéltári munkában. Somorjai a vállalkozás méreteire utalva hangsúlyozta:

„Bármennyire is csak »mintakötet«, az ember egyedül nem tud boldogulni. Meg kell köszönnöm Hamerli Petrának, aki a Pécsi [Tudomány]Egyetem oktatója és a korabeli olasz történelemnek ismerője, segítségét.”

A könyv előző bemutatóihoz hasonlóan, Somorjai Ádám is jelezte, hogy a közreadott forráskötetet egy sorozat első kötetének tekintik. A közeljövőben tervezik a következő évekre vonatkozó iratokat is hasonló forráskiadványok formájában kiadni.

Somorjai Ádám ismerteti a kötetet (Tóth Nikolett fotója)

Az kötet ismertetését tartalmas eszmecserék és beszélgetések követték. Remélhetőleg a jövőben publikálásra kerülő forrásközlések is hasonlóan értékeseknek bizonyulnak és ugyancsak méltó körülmények között kerülnek bemutatásra.

Paládi Renáta

Ezt olvastad?

Zorro, a fekete álarcos, fekete köpenyes hős majdnem száz éve védi az elnyomottakat, gyöngéket, és üldözi a gonosztevőket regényekben, képregényekben