45 hadifogolysors egy kötetben

Izgalmas vállalkozásba fogott az Országút Társulat: pályázatot írtak ki a még lappangó hadifogoly naplók és visszaemlékezések összegyűjtésére. A beérkező művekből 45-öt jelentettek meg, a dokumentumok értékes információkat őriztek meg a hadifogság mindennapjairól.

A történelmi emlékezet egyik fontos forrását a naplók és a visszaemlékezések jelentik. Sorsok, személyes tragédiák és megpróbáltatások tükröződnek vissza a kézzel vagy géppel írt oldalakon, általában az elbeszélő saját magát és közvetlen környezetét állítja a középpontba. Ezen kútfők hitelességét több módszertani megközelítés vizsgálta, gondoljunk csak Gyáni Gábor, Romsics Ignác, Ormos Mária vagy Pritz Pál műveire. A napló az eseményekkel párhuzamosan készül, azokat őszintén és szubjektíven rögzíti, mivel a lejegyző saját élményeit és gondolatait kívánta megörökíteni. Az emlékiratok jóval koncentráltabbak, a visszaemlékező olykor saját tetteit szeretné igazolni. Számolnunk kell még egyéb befolyásoló tényezővel – más források hatása, illetve a kedvező vagy kedvezőtlen életkörülmények – is.

Captivis defunctis emlékmű – mise a hadifogoly temetőben (Skotovo)

Az utóbbi időben több munka is foglalkozott a háborús események során keletkezett naplókkal, illetve visszaemlékezésekkel. Különböző levéltárak és adattárak állománya sok ilyen iratot őriz, de a családtagoknál, illetve a leszármazottaknál is lehetnek fontos dokumentumok. Jó példa erre az Országút Társulat kezdeményezése: 2016-ban országos gyűjtőpályázatot hirdettek meg a hadifogoly-emlékek felkutatására, hangsúlyosan kiemelve a nyugati (amerikai, francia, angol) hadifogságot. Három kategóriát állítottak fel:

  1. a fogság alatt született feljegyzések
  2. a volt hadifogoly későbbi emlékirata, különösen tekintettel a hang- vagy filmfelvételre
  3. a családtagok által megőrzött történetek.
1947 magyarok a jaltai hadifogolytáborban

A felhívásra a Kárpát-medence minden részéből érkeztek írások, a történelmi Magyarországot Erdély képviselte a legintenzívebben. A beérkezett dokumentumok kétharmada – szám szerint 45 – került kiadásra az Akiket Isten kihívott csatára című kötetben. Korszakokra bontva: I. világháború (3 dokumentum), II. világháború (41 dokumentum), 1956 (1 dokumentum), területi szempontból főként az orosz/szovjet hadifogságban keletkeztek, de nyugatra került hadifoglyok is megörökítették emlékeiket, illetve három személy nyugati fogságból került szovjet fogságba. A szerkesztő, Kondorosy Szabolcs alapos munkát végzett, az előszóban a közlési elvekre is kitért. Nem javított a helyesíráson, az írógéppel írt szövegeknél a hiányzó hosszú magánhangzókat pótolta. Ahol lehetett megtartotta az eredeti tördelést, a bizonytalan olvasatot kurzívval emelte ki.

Naplóoldal

A pályázat kiíróinak nem titkolt örömére 10 egykorú napló érkezett, és ide sorolható még egy félig napló félig visszaemlékezés, illetve több olyan írást is olvashatunk, amelyben más emlékezett vissza a hadifogolyra. A dokumentumok végén megtalálható az adatközlők rövid életrajza. A hazatérőknek egy részének nehéz sors jutott, sokan osztályidegenként éltek egyik napról a másikra. Éppen ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a naplókat inkább rejtegették, de volt olyan írás, amelyik csak az egykori hadifogoly halála után került elő. Még a saját családjának sem merte megmutatni.

A múlt rekonstruálásnak a szempontjából különlegesnek tekinthető az a három eset, amikor a hadifogoly a naplón kívül vissza is emlékezett az eseményekre. Például Sebők László háborús jegyzetei 1944. december 7-én kezdődnek, mondatai rövidek, tömörek, a központozásra, helyesírásra nem igazán ügyelt. Nagy hangsúlyt fektetett az élelmezésre („Pilsenben álomásóztunk it jó ebédet adtak”; „Halles-be meleg köleslevest kaptunk”; „A tejjel jó krúmpipirét csináltam, amit jó étvággyal fogyasztottam”), illetve a körülményekre („laktanyai hideg autógarázsban helyeztek el”). Az 1995-ben lejegyzett visszaemlékezése a kiugrási kísérlettel kezdődik:

„1944. október 15-e, gyönyörű napsütéses vasárnap, amikor elhangzott Horthy Miklós kiáltványa […] Szálasi Ferenc átvette a hatalmat, az ország irányítását. Közben Horthy Miklóst elhurcolták a németek. Ez a tény nem váltott ki rokonszenvet a magyarul gondolkodókból.”

Természetesen ez jóval részletesebb, az emlékek felidézéséhez kétség kívül felhasználta a naplót. Majd 50 évvel későbbi szemmel saját szerepét is erőteljesebben kidomborította.

„[Március] 14-én a [lüdenscheidi] gyakorlótéren megszerveztük a március 15-i ünnepséget, a magunk módján. Tulajdonképpen én voltam az elindítója. Kb. 1040-en voltunk. Szóltam többeknek, hogy holnap március 15-e lesz. Mi magyarok vagyunk, tehát ünnepeljük meg.” Egyébként megindító, hogy mennyire készültek a nemzeti ünnepre, amit még fájóbbá tett a Magyarországtól való távolság. A visszaemlékezés fontos információkat őrzött meg, mivel a naplóban csak ennyi olvasható: „15 én a Himnús és a Nemzeti dal-al ünnepeltünk.”

Az impozáns terjedelmű kötetben az olvasót számos további információ segíti. Térképeken szemléltették a könyvben szereplő hadifogoly-táborokat, a névmutató a családtagok, ismerősök és az eseményekkel közvetlen kapcsolatban nem lévő politikusok, művészek neveinek kivételével minden nevet tartalmaz, az adatsor megközelíti az 1500-at. Érdemes kiemelni az illusztrációkat: a különleges fényképeket, vagy azokat a felvételeket, amelyek a Benyovszky Győző által készített csonttárgyakat örökítették meg.

Sedani tábor hadifogoly igazolványa

A tavaly év végén megjelent kötet hamar elfogyott, ezért az Országút Társulat tervezi a könyv újranyomását. Az előjegyzéseket 2018. március 18-ig fogadják, a részletek a link mögött találhatók.

Szende László

A kötet adatai: Akiket Isten kihívott csatára. Negyvenöt magyar hadifogoly. Szerk.: Kondorosy Szabolcs. Budapest, 2017. Országút Társulat. 788 p.

Ezt olvastad?

Casanováról mindenkinek az a kép él a fejében, hogy milyen nagy nőcsábász volt, milyen kalandos életét élt. Viszont mi a