A cigányzenészek mozgalma a boldog békeidőkben

2019-ben megjelent Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon forráskiadvány „második felvonásaként” látott napvilágot idén a Cigányzenészek mozgalma a boldog békeidők Magyarországán című kötet, szintén Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértő, kutató szerkesztésében. Így nemcsak a borító arculati elemei azonosak két kiadvány esetében – mely ezúttal is figyelemreméltó –, hanem a felépítés is: egy bevezető tanulmányt (15–46. oldal) olvashatunk a hét fejezetre lebontott sajtóforrások előtt. Jelen kötet pedig a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének és a Magyar Cigányzenészek Országos Szövetségének előzményeire fókuszál, annak feltárására vállalkozik, cigányzenészek által vagy éppen közreműködésével megjelent lapok írásaiból válogatva. Ahogy az Előszóból kiderül, a több mint hatvan korabeli sajtócikket a mai helyesírásnak megfelelően tette közzé a szerkesztő, sőt felhívja a figyelmet a megfelelő forráskritika használatára, majd hozzáteszi: „[…] egyrészt az újságírók személyes érdekei, meggyőződései tetten érhetők cikkeiken. Másrészt a cigányzenész társadalmon belül húzódó törésvonalak, viszályok is érzékelhető nyomot hagytak az írásokon.” (11. oldal) A következőkben pedig e kiadvány rövid ismeretesére vállalkozom.

Kik és milyen elhatározással indították útjára az első, a magyar zenészek érdekeit képviselő szaklapot? Milyen nehézségekbe ütközött, majd milyen változást eszközöltek a hírlapírók?  – többek között ezeket a kérdéseket tisztázza a tanulmány első néhány oldala. A szóban forgó sajtóorgánum a Magyar Zenészek Lapja, mely első körben a nem cigány és a cigány zenészek helyzetével is egyaránt szeretett volna foglalkozni, ám e kezdeményezés sikere elmaradt. Az újbóli lapindítás (1900) azonban már sikeres volt, amely „[…] a második évfolyamba érve már csak a cigányzenészek érdekeit hivatott szem előtt tartani” (16. oldal) – e célkitűzéshez az alcímválasztás is jól illeszkedett: Cigányzenészek Közlönye. A Szerkesztőség című fejezetben (47–71. oldal) éppen e második évfolyamban közölt tíz cikkel, többek között az 1. számban megjelent beköszöntő szöveggel, vagy éppen a lapalapítással kapcsolatos néhány írással találkozhatunk.

Híres cigányprímások – Radics Vilmos és Rácz Pali – már a 19. század végén szorgalmazták a cigányzenészek érdekeit védő egyesület létrehozását, de az egyesület csak 1908-ban alakult meg, s rögtön az újságalapítás mellett döntöttek: „A budapesti cigányzenészeket tömörítő egyesültet vezéregyéniségei a márciusi alakuló ülésen célul tűzték ki, hogy mindenekelőtt lapot indítanak Magyar Czigányzenészek Lapja névvel.” (20. oldal) A Mozgalom című fejezetben (73–90. oldal) felvonultatott mind a kilenc cikk e laphoz kapcsolódik. Ilyen többek között Parádi E. Lajos (I. évf. 4. sz.) írása is, melyben az egyesületalapítás-történetét, majd az akkori helyzetet kommentálta: „[…] akadtak most is békebontók, akik meg akarták akasztani a szent célt megvalósulását, akadt ilyen tizenkilenc évvel ezelőtt is, és akadt most is. A mostaniaknak azonban, Istennek hála, tervük nem sikerült, mert a mostani egyesülés tömör és sziklaszilárd.” (75. oldal) Vagy éppen az egyéves fennállásukról megemlékező sorok (II. évf. 6. sz.) szintúgy mélyebb betekintést nyújtanak az egyesületi tevékenységbe: „A világ minden részében szétszórva élő cigányzenészek lapunk útján értesülnek egyik másik sorsáról, jó vagy rossz dolgáról.” (90. oldal)

Magyar Zenészek Lapja – Cigányzenészek közlönye. Címlap fejléc. 1901 (II. évfolyam, 1. szám). Teljes lapszámok az ADT-ben olvashatóak.

Tehát az érdekvédelmi képviselet kialakítása és működtetése volt az egyik legalapvetőbb feladata a vezetőségnek. Ezenfelül 1908-ban megalapításra került a Magyar Czigányzenekarok Ügynöksége, a következő részben (91–99. oldal) az e köré szerveződő, összesen hét publicisztika vezet be ennek a hátterébe. A Kovács Sándor impresszárió célja a zenekarok közvetítése a lehető legmagasabb díj ellenében a kávéház-tulajdonosok felé, pénzt pedig kizárólag az utóbbitól szedtek. A forrásokból azt megtudjuk, hogy a lap egyébként megígérte, hogy ellenőrizni fogja a vállalat működését.

Mi lehet megoldás hosszútávon az idősebb, „kiöregedett” cigányzenészek megélhetési problémáira? Mit lehet tudni a Cigányzenészek Országos Nyugdíjintézetének tervezetéről? A Nélkülözés részben (101–118. oldal) bemutatott tizenkét sajtóforrás a Radics Béla – a MCOE elnöke – által szorgalmazott tervezet körülményeibe vezeti be az olvasót. A felvezetőben ezt is kontextualizálja Hajnáczky: „[…] nemcsak a budapesti cigánymuzsikusoknak tette volna lehetővé a belépést, hanem Magyarország valamennyi cigányzenészének.” (25–26. oldal)

A következő blokk (119–135. oldal) hat cikke a nótaíró pályázatokról tudósít, melyet a szerkesztőség írt ki folyamatosan. A pénzjutalommal járó pályázatra számos alkalommal is több száz mű érkezett, bár mint megtudjuk, ezek minősége változó volt, valamint többen mások által írt dalokat küldtek be. „[…] Garmadában fekszik előttünk a sok beérkezett kotta. 658 pályázat érkezett be. Sajnos és szomorú, a túlnyomó része nagyon, de nagyon gyenge. Alig akadunk egy-két jóra közöttük. […]” (123. oldal) – olvashatjuk például az egyik népdalpályázat eredményéről hírt adó cikkben (I. évf. 18. sz.).

Magyar cigányzenészek lapja IV. évf. 8–9. sz. címlapjának fejléce. Teljes lapszámok az EPA.OSZK adatbázisában.

A szerkesztőség igyekezett kiszolgálni az olvasóközönség igényeit, valamint bevonni őket bizonyos döntésekbe. Ilyen esemény volt a cigányprímások közönségversenye, mely részleteibe nyolc cikken keresztül tekinthetünk be. (137–153. oldal) Hogy miként fogalmazódott meg e versenyötlet? Erre a szavazólappal – egy-egy szavazat egy budapesti és egy vidéki prímásra – együtt közzétett cikk ad választ (II. évf. 1. sz.): „Szerkesztőségünk majdnem minden nap egy-két levelet kap, melyben a közönség érdeklődik, hogy melyik a legnépszerűbb prímás. Ezen kérdés eldöntésére nem érezzük feljogosítottnak magunkat, hanem olvasóinkra és a nagyközönségre bízzuk, hogy döntsön e kérdésben.” (139. oldal) A szavazatok alakulásáról és a végeredményről pedig táblázatos formában is tájékozódhatunk. (34–35. oldal)

Az utolsó fejezet (155–170. oldal) arról az országos versenytervezetről szól, melyen ugyan osztottak ki díjakat, de végül jótékonysági hangversenyként valósult meg 1909-ben. A befolyt összeget pedig a József főherceg emlékére állított szoborra szerették volna költeni. Zárásképpen Hajnáczky Tamás megjegyzi, hogy a hangversenyt követően mind az Egyesület mind a lap is megszűnt, melynek háttéréről forrás hiányában igencsak keveset tudunk.

Akár az előző, a mostani kötet is nem kizárólag csak szakemberek számára bővelkedik hasznos megállapításokban, információkban. Mindenképpen érdekes a Magyar Czigányzenészek Lapja hasábjain keresztül elénk tárult „világ” a cigányzenészek érdekképviseleti rendszeréről, problémáiról.

Lengyel Emese

A kötet adatai: Cigányzenészek mozgalma a boldog békeidők Magyarországán. Szerk. Hajnáczky Tamás. Budapest, Gondolat Kiadó,  2020, 176 oldal.

Ezt olvastad?

Történelme során Franciaország számos alkalommal nézett szembe olyan nagyszabású járványokkal, amelyek hatalmas pusztítást végeztek az emberéletekben és mind a mai