A falklandi háború

Leopoldo Galtieri tábornok 1981-ben vette át Argentína irányítását, és hatalomra kerülése első évében komoly gazdasági válsággal, pénzügyi recesszióval és erős társadalmi ellenállással kellett szembesülnie. A belpolitikai válságot az argentin diktátor a nacionalista érzelmek felszításával és katonai sikerrel, a Falkland-szigetek megszállásával próbálta feloldani.

Forrás: worldatlas.com

A Falkland-szigetek (spanyolul Malvian)  1823-tól tíz évig Argentínához (a 19. századi nevén Rio de la Platai Egyesült Tartományok) tartoztak,  1833-tól kezdve azonban a brit gyarmatbirodalom részét képezték. 1982. február 26-án New Yorkban tárgyalások kezdődtek a szigetek hovatartozását illetően. Március 1-én Argentína jelezte, hogy ha a tárgyalások kimenetele eredménytelen lesz, akkor erővel fogja érdekeit érvényesíteni. Az argentin katonai junta reménykedett abban, hogy az Egyesült Királyság lemond a szigetcsoportról, így nem számítottak jelentősebb háborúra.

Leopoldo Galtieri tábornok (Forrás: greatmilitarybattles.com)

A háború kezdete

Argentin részről már március 12-től megkezdődtek a provokációk. Dél-Georgia szigetén 40-50 munkást tettek partra, akik angol felszólításra elhagyták a szigetet. Az argentinok március 25-én egy 50 fős diverziós alegységet küldtek, amely a fémmunkások védelmére hivatkozva a szigeten maradt. Valójában a sziget elleni inváziót készítették elő. Április 2-án, a Rosario fedőnevű hadművelet keretében, egy 4000 fős argentin kontingens szállt partra a Falkland-szigeteken. A támadók rövid tűzharc után elfoglalták a sziget fővárosát, Port Stanley-t. A várost mindössze 84 angol tengerészgyalogos védte, akik megadták magukat a túlerőben lévő agresszoroknak. Argentin részről a veszteségek csekélyek voltak (1 kétéltű jármű, 1 halott, 3 sebesült, 3 hadifogoly). Április 3-án Dél-Georgián is argentin katonák szálltak partra. A sziget elfoglalása során elvesztettek egy helikoptert, valamint a tűztámogatást végző korvett is megsérült. Az összecsapásban 3 argentin katona meghalt, 9 megsérült, brit részről 1 katona könnyebben megsérült. A Grytviket védő 22 brit tengerészgyalogos Port Stanley elestének hírére megadta magát.

Forrás: english-online.at

Az ENSZ-ben április 3-án kiadták az 502-es határozatot, amely Argentínát agresszornak bélyegezte, valamint felszólította a sziget elhagyására. Galiteri azonban nem ismerte el a döntést. Két nappal később Margaret Thatcher angol miniszterelnök bejelentette, hogy fegyveres erőkkel foglalják vissza a szigeteket. Még ugyanezen a napon a britek a térségbe vezényelték a 317.alkalmi harccsoportot, amelynek kötelékébe két repülőgép-hordozó, a HMS Invincible és a HMS Hermes, valamint azok kísérőhajói is beletartoztak. Anglia a szigetek visszafoglalására jelentős erőket mozgósított: összesen 72 db hadihajót, 44 db bérbe vett civil hajót, 36 db „Harrier” (10 db Gr.3 és 26 db Sea Harrier FRS-1 típus) vadászrepülőgépet, 88 db tengeralattjáró-elhárító és szállító helikoptert indított útjára. A Falkland-sziget megszállását május 21-ére tervezték. Erre a feladatra 26 db hadihajót, 20 db kisegítőhajót, 36 db „Harrier” típusú repülőt, 67 db helikoptert, továbbá a szárazföldi csapatok és a tengerészgyalogság állományából 5520 fő deszantost jelöltek ki. A hajók 32 db „Scorpion” típusú harckocsit, 42 db 105 mm-es ágyút, 42 db 81 mm-es aknavetőt, 90 db „Milan” típusú irányítható páncéltörő rakétaindító állványt, 20 db „Blowpipe” típusú légvédelmi rakétaindító állványt szállítottak.

Az argentin légierő és tengerészet gépei: Mirage III EA (balra) és IA-58 Pucara (Forrás: taringa.net)

Az argentin támadás

Argentína légiereje a brit inváziós erőkkel szemben jelentős számbeli fölényt birtokolt, az ország a régió legfejlettebb és legnagyobb légierejét tudhatta magáénak. A haditengerészeti légierő (CANA) és a légierő (FAA) közel 200 db vadász és bombázó, támadó repülőgép, 31 db szállító, 13 db felderítő repülőgéppel rendelkezett. A harcigép-állomány az USA-ból importált 41 db A-4 Skyhawk harcászati vadászbombázó gépekből, izraeli IAI Nesher ( továbbiakban: Dagger) többcélú vadászgépekből (34 db), francia Dassault Mirage III-as elfogó-vadászgépekből (11 db), Super Etendard harcászati vadászbombázókból (4 db), valamint saját gyártású kétmotoros IA-58 Pucara csatarepülőgépből (71 db) és 6 db Canberra könnyű bombázóból, 4 db T-34C-ből, 5 db Aermacchi MB-339-esből tevődött össze.

A tekintélyes géppark nagy része azonban elavultnak számított és műszaki problémákkal küszködött. A karbantartó személyzet nem kapott megfelelő kiképzést, valamint a pilótákat sem készítették fel hadihajók elleni harcra. A gépek fegyverzete is hiányos volt, a precíziós fegyverekből – mint pl. az AM-39 Exocet hajók elleni rakéta (5 db) – elenyésző mennyiség állt rendelkezésre. Hajók elleni támadásoknál a pilóták hagyományos Mk-17-es, illetve féklapos Mk-82 Snakeeye bombák használatára kényszerültek. A légi harcok során a Sidewinder AIM-9 infravörös levegő-levegő rakéta „B” altípusát alkalmazták, amely a vietnami háború első éveiben számított korszerűnek és nem volt képes a bonyolultan manőverező célpontok követésére. Ezzel szemben az angol Harrier vadászgépeken a Sidewinder  „L” verzióját rendszeresítették, amely jobb optikai rendszerrel rendelkezett. A Harrier előnyére szolgált, hogy minden időjárási körülmények között bevethető volt, rövidebb kifutópályáról is fel tudott szállni. Infracsapdával is ellátták, amely képes volt régebbi AIM-9B rakéták elhárítására.

Az argentin Super Etendard Exocet rakétát indít (Forrás: psywarrior.com)

A légierő gépeinek további nehézségeket okoztak a nagy távolságok. A Falkland-szigetek közel 500 km-re keletre találhatóak az országtól. Az FAA jelentősebb légi bázisai azonban az ország nyugati határán, az Andok-hegységhez közel létesültek, mivel az elsődleges ellenségnek Chile számított. A szigetekhez legközelebb lévő repülőterek (Rio Grande, Rio Gallegos) is több mint 700 km-re helyezkedtek el, így az onnan bevetésre induló repülőgépek csak néhány percig tartózkodhattak a célkörzetben. A hatótávolság növelését csak légi utántöltéssel lehetett megoldani, erre mindössze két darab KC-130-as tanker gép szolgált, valamint csak két géptípus (A-4, Super Etendard) volt alkalmas a levegőben való feltöltésre.

Falklandon újabb problémákkal kellett szembesülniük az argentinoknak: a kiépítetlen infrastruktúrával és az időjárással. A sziget egyetlen repülőtere Port Stanley-ben volt található. Az ott lévő 1200 méter hosszú, beton kifutópálya nem tette lehetővé szuperszonikus repülőgépek fogadását, így csak kisebb repülőgépeket (25 db Pucara, MB-339) és helikoptereket tudtak a szigetre telepíteni. Tovább nehezítette a körülményeket, hogy a déli féltekén ekkor köszöntött be a tél, ami heves esőzésekkel járt, ennek következtében a repülőtér nagy részét sár borította és több gép nem tudott felszállni.

Az argentin légierő és tengerészet gépei: Super Etendard (balra) és A-4C Skyhawk (Forrás: taringa.net)

Argentína a szigetek megvédésére jelentős szárazföldi és tengerészeti erőket mozgósított. Behívták a tengerészgyalogos, tengeri-deszant, páncélos tartalékos állományt. 4500 emberrel a fedélzeten a sziget körzetébe irányítottak 15 hadihajót és motoros naszádot. Április 10-ig felállítottak három parancsnokságot: a Déli Hadszíntér Hadműveleti Parancsnokságát, a Dél-Atlanti Hadszíntér Haditengerészeti Hadműveleti Parancsnokságát és a Katonai Légierő Hadászati Parancsnokságát. A Déli Hadszíntér Hadműveleti Parancsnokság állományába két gyalogdandár, egy-egy légi deszant és tengeri deszant dandár tartozott. A szárazföldi csapatok állományába összesen 41 200 fő. 234 db harckocsi, 200 db páncélozott szállítójármű, 262 db löveg és aknavető, a légierő csoportosításába 8 harci és egy kisegítő repülődandár, 200 db harci és 70 db kisegítő repülőgép, a Dél-Atlanti Hadszíntér Haditengerészeti Hadműveleti Parancsnokság állományát 30 db hadihajó, 20 db kisegítő hajó, 45 db harci repülő és helikopter, valamint 43 db kisegítő repülő és helikopter alkotta. Ezen kívül átadtak a parancsnokság részére a légierőtől kijelölt 30 db harci és 50 db kisegítő repülőgépet. Port Stanley közelében egy gyalogdandárt, egy légi deszant ezredet, és egy megerősített tengerészgyalogos zászlóaljat telepítettek.  Dél-Georgiára egy 150 fős gyalogszázadot összpontosítottak. A szigeteken lévő haditechnikát 17 db AMX-13 könnyű harckocsi, 77 db páncélozott jármű, valamint 66 db aknavető és löveg alkotta.

Brit ellentámadás

Április 16-án a brit expedíciós erők első osztaga 10 hajóval kihajózott a biztosító pontként használt Ascension szigetről. Április 25-én rakták partra a 230 fős tengerészgyalogos alegységet, ellenállásba nem ütköztek. Május 1-én az Ascension szigetről felszállt Vulcan bombázó a „Black Buck” hadművelet keretében – több légi utántöltés után – csapást mért Port Stanley repterére. A hadművelet nem okozott veszteségeket, de az épségben maradt argentin gépek visszatelepültek az országba. Az első brit légi győzelem is ekkor született: két Harrier lelőtt egy Daggert. Május 2-án a HMS Conqueror atommeghajtású tengeralattjáró elsüllyesztette az argentin Belgrano cirkálót. A hajó elvesztése után az argentin vezetés az egyetlen repülőgéphordozót (25 de Mayo) visszarendelte a nyílt vizekről, nehogy a Belgrano sorsára jusson. A brit felszíni flotta egyeduralmat élvezett. Május 4-én azonban két argentin Super Etendard egy Exocet rakétával elsüllyesztette a Királyi Haditengerészet HMS Sheffield névre keresztelt, Type 42-es típusú rakétarombolóját.  Az eset rámutatott a korszak legkorszerűbb légvédelmi rakétája, a Sea Dart hibáira. A Sea Dart csak közepes, illetve nagy magasságon repülő célpontok leküzdésére volt alkalmas, az alacsonyan repülő gépekkel szemben hatástalannak bizonyult. A Sheffield lokátora is hiányosságokkal küszködött, mivel csak felderíteni tudta a célpontot, azonosítani nem. Az ellenséges repülőgépeket csak akkor sikerült azonosítani, amikor 1,5 km-re voltak a hajótól, de ekkor már elindították a rakétát, amely pár másodperc múlva becsapódott. A hadihajó elsüllyedésénél 20 tengerész meghalt, 24 megsebesült. Az argentin pilótáknak többször nyílt alkalmuk tanulmányozni a rombolók védelmi rendszerét, mivel az argentin haditengerészet is rendszeresített Type 42-es rombolókat.

A háború során az Ascension szigeten lévő támaszpontot vette igénybe a brit haderő

Május 12-én az argentin légierő négy gépe támadást indított a HMS Brillant ellen, amely két támadó gépet lelőtt. A támadás során még egy gép a vízbe csapódott, a negyedik ledobta a bombáját, de célt tévesztett. Ugyanezen a napon másik négy argentin gép támadta meg a HMS Glasgowot, a bombák eltalálták a hajót, de nem robbantak fel. Május 21-én a San Carlos-öbölben brit deszantosok szálltak partra, jelentős ellenállásba nem ütköztek és sikerült hídfőt kialakítaniuk. A partraszállást több lépcsőben hajtották végre, az első lépcsőben kb. 1000 fő deszantot, 16 db könnyű harckocsit, 14 db 105 mm-es ágyút, 14 db 81 mm-es 11 aknavetőt, 30 db „Milan” típusú irányított páncéltörő rakéta és 8 db „Blowpipe” típusú irányítható légvédelmi rakéta indítóállványt raktak ki. Az argentinok a szárazföldön nem rendelkeztek kellő erővel a brit csapatok visszaverésére, így ez a feladat a légierőre hárult. A nap folyamán az argentin repülőgépek támadást is intéztek az angol hadihajók ellen, elsüllyesztették a HMS Ardent fregattot és mozgásképtelenné vált a HMS Argonaut fregatt. Két nappal később pedig a HMS Antalpoe fregattra mértek sikeres csapást.

A HMS Hermes (Forrás: maritimequest.com)

Május 25-én az angolok az elfoglalt hídfőt 150 km2 nagyságúra szélesítették ki és 2500 fővel szállták meg, továbbá légvédelmet szerveztek és tábori repülőteret építettek ki. Az argentinok további érzékeny veszteségeket okoztak a briteknek, amikor elsüllyesztették az Atlantic Conveyor teherhajót, amely helikoptereket és felszerelést szállított a csapatoknak, valamint a HMS Coventry rombolót. Május 27-én a 2. brit ejtőernyős ezred elfoglalta Goose Greent, a következő napokban több település is az angolok kezére került, május 28-án Port Darwin, május 29-én pedig Douglas és Teal Inlet-et foglalták vissza.

Május 31-től kezdve az angolok előkészítették a végső offenzívát Port Stanley ellen. Csapást mértek a főváros körül lévő argentin állásokra és megerősítették a csapataikat. Június elsején a Berkeley öböl déli részén két tengeri deszant zászlóalj szállt partra (összesen 2630 fő, 8 db könnyű-harckocsi, 32 db löveg és aknavető, 44 db „Milan” típusú irányítható páncéltörő rakéta indítóállvány, 4 db „Rapier” és 10 db „Blowpipe” típusú irányítható légvédelmi rakétaindító állvány.) Az angolok kijutottak az argentin állásokhoz és helikopteres deszanttámogatással elfoglalták a fővárostól 20 km-re lévő Kent magaslatot. Június 7-ére teljesen bekerítették Port Stanley helyőrségét.

Hadmozdulatok a Falkland-szigeteken

Június 8-án az argentin erőfeszítésekből még annyira futotta, hogy kárt tegyenek a HMS Plymouth fregattban, valamint a HMS Sir Tristan csapatszállítóban, illetve elsüllyesszék a Sir Galahad csapatszállító hajót. Június 12-én éjjel, a britek tengerészgyalogos-deszant és légideszant erők három zászlóaljával intéztek támadást, amelynek eredményeként harc nélkül foglalták el a lövészárkokat és 8 km-t nyomultak előre. Június 14-ére az angolok elfoglalták a Port Stanley körül uralgó magaslatokat. A további harcok kilátástalanságát látva a sziget kormányzója, Menendez tábornok megadta magát, de a fegyverletételi okmányt csak másnap írta alá, Moor tábornok jelenlétében. Június 20-án a Dél-Sandwich sziget és vele a teljes szigetcsoport brit fennhatóság alá került.

Számadás: Tapasztalatok és veszteségek

A falklandi konfliktus 1982. június 14-én fölényes angol győzelemmel zárult. A békeszerződés értelmében a Falkland-szigetek továbbra is brit fennhatóság alatt maradtak. Az argentin politikai és katonai vezetés a háború folyamán több hibát is elkövetett. Galiteri bízott abban, hogy az angolok lemondanak a szigetcsoportról és nem számított az Egyesült Királyság gyors, határozott reakciójára. A haderőnemek között rivalizálás alakult ki, és nem tudták erőiket egyesíteni akkor sem, ha érdekeik közösek voltak. A vezérkar úgy gondolta, hogy Chile támadást indít a Tűzföld és a Beagle-szoros ellen, ezért a jelentősebb erőket a nyugati határhoz telepítették. A szigetek elfoglalására gyengén felszerelt és újoncokból álló csapatokat küldtek, amelyeket nem készítettek fel ellentámadásra. Nem rendelkeztek megfelelő felderítéssel, továbbá nem építettek ki megfelelő védelmet. A partra szállító brit hajók elsüllyesztéséből adódó lehetőségeket sem használták ki.

A HMS Sheffield romboló egy rakétatalálatot követően (Forrás: belgranoinquiry.com)

Az argentin légierő több sebből vérzett: a géppark nagy része elavultnak számított, a pilóták és a karbantartó személyzet hiányos kiképzést kapott, valamint hiányt szenvedtek pótalkatrészekből és modern fegyverekből. Argentína egyik legnagyobb fegyverszállítója Franciaország volt, így különösen hátrányosan érintette az argentin erőket az Európai Gazdasági Közösség által 1982. április 9-én hatályba helyezett fegyverembargó.

Harrier Gr.3 (Forrás: fourfax.co.uk)

A nagy távolságok miatt további problémák merültek fel. A szigetekhez legközelebb fekvő repülőterek is több mint 700 km-re helyezkedtek el a háborús övezettől. A szuperszonikus Mirage III és Dagger vadászgépek gyorsabbnak bizonyultak, mint a Harrierek, de ezt nem tudták kihasználni, mivel a szigetcsoport kívül esett a gépek hatótávolságán, így csak néhány percig tartózkodhattak a célkörzetben. Takarékossági okokból az utánégetőt nem használhatták. A hatótávolság növelését csak légi utántöltéssel lehettet megoldani, erre a C-130-as tanker változata, a KC-130-as szolgált. Ebből a típusból csak két darabot rendszeresítettek, illetve csak a Skyhawk és Super Etendard repülőgépekben lehetett az üzemanyagot ilyen módon pótolni.

Sea Harrier FRS. 1 (Forrás: airliners.net)

Összegzés

E háború bebizonyította, hogy egy nagy létszámú, de sorozott és rugalmatlan hadsereggel szemben egy kis létszámú professzionális haderő nagyobb sikereket tud elérni.  A britek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a hadihajók továbbra is ki lehetnek téve az ellenséges repülőgépek támadásainak. A HMS Sheffield elsüllyesztéséből okulva a hadihajókon rendszeresítették az amerikai Phalanx és Goalkeeper radarvezérlésű légvédelmi gépágyúkat, amelyek hajó elleni rakéták megsemmisítésére is alkalmasak.

A konfliktus során az angol fél minőségi fölényt élvezett az argentinokkal szemben. A különbségek a veszteségekben is megmutatkoznak. Argentína összesen 90 db repülőgép elvesztését ismerte el, ezzel szemben mindössze 10 db Harrier és 24 db helikopter szerepelt az angol veszteséglistán.  Argentína elvesztett egy cirkálót, egy hírszerzőhajót, 3 szállítóhajót, további 2 tengeralattjáró megrongálódott. Meghalt 649 katona, tengerész, pilóta, 1188-an megsebesültek, 9000-en pedig fogságba estek.

A Brit Királyi Haditengerészetet is érzékeny vesztségek érték: elsüllyedt 2 db romboló, 2 db fregatt, egy partraszállító hajó és egy konténerszállító kereskedelmi hajó, súlyosan megrongálódott további 4 db romboló és 7 db fregatt. Emberveszteség tekintetében a három angol haderőnem összesen 255 halottal és 777 sebesülttel számolhatott. Nagy Britanniában e konfliktus a mai napig meghatározza a haderőfejlesztési koncepciókat. Az angol vezetés 2010-ben további három repülőgép-hordozó üzemben tartásáról döntött, ennek ellenére napjainkban csak egyet tartanak hadrendben. A Sea Harrier vadászgépeket 2006-ban kivonták, helyettük az ötödik generációs F-35B-t rendszeresítették.

Argentínában 1983-ban hatalomváltás történt. A megalakult demokratikus kormány alatt a katonai junta tábornokait perbe fogták. A következő években az országot egymás után több gazdasági válság is sújtotta. A pénzügyi helyzet a haderőn is éreztette a hatását: a sorkötelezettséget eltörölték, helyette szerződéses hadsereget szerveztek. A haditengerészet jelentéktelenné vált, a legfőbb erőit 4 romboló és 3 tengeralattjáró alkotja, továbbá 9 korvett és 7 db őrhajó lát el partvédelmi feladatokat. A válság miatt több úszóegység beszerzését és felújítását törölték. A légierő tekintetében az elvesztett gépeknek csak a töredékét sikerült pótolniuk. Tovább rontja a helyzetet, hogy az ország idén novemberben vonja ki Mirage III típusú vadászgépeit, így nem fog elfogó vadászgépekkel rendelkezni. A típus leváltását illetően Argentína lehetőségei – szemben Angliáéival – limitáltak. Felvetődött 24 Brazíliában gyártott JAS-39E/F vadászbombázó beszerzése, de angol nyomásra az üzlet nem valósult meg. Az argentin vezetés jelenleg kínai gyártmányú J-10-es, illetve JF-17-es rendszeresítését latolgatja.

Habár Argentína 1999-ben normalizálta viszonyait az Egyesült Királysággal, továbbra is igényt tart a szigetekre. Anglia 2010-ben egy rombolót, egy fregatott, őrhajókat és egy tengeralattjárót állomásoztatott a térségben, valamint 4 db Eurofighter Typhoont, egy légi utántöltő gépet, helikoptereket és egy gyalog-zászlóaljat. 2015. március 24-én Michael Fellon, brit védelmi titkár bejelentette, hogy további csapatokat küldenek a térségbe, mivel Oroszország 12 nagy hatótávolságú bombázó bérbe adásáról kötött szerződést Argentínával.

Erőviszonyok

Argentína Egyesült Királyság
Harci Repülőgépek 11 db Mirage IIIEA

34 db Dagger

33 db A-4B és A-4C Skyhawk

8 db A-4Q Skyhawk

4 db Super Etendard

6 db Canberra B62

71 db IA-58 Pucara

5 db MB-339

 

 

26 db Sea Harrier FRS 1

10 db Harrier Gr.3

Avro Vulcan (NA)

 

Repülőgép-hordozók 25 de Mayo HMS Hermes

HMS Invincible

Rombolók 9 db 6 db
Fregattok 15 db
Tengeralattjárók 3 db 6 db

 

Egyéb hajók 27 db 43 db+ 44 db bérbe vett civil hajó

 

Veszteségek

Argentína Egyesült Királyság
Repülőgépek 2 db Mirage III EA

11 db Dagger

10 db A-4B

9 db A-4C

11 db IA-58 Pucara (+ 13 db egyéb körülmények között veszett oda)

2-3 db MB-339

4 db T-34

3 db A-4Q

2 db Canberra B62

 

6 db Sea Harrier FRS.1

4 db Harrier Gr.3

Hadihajók 1 korvett megrongálódott

2 tengeralattjáró megrongálódott

1 cirkáló elsüllyedt

3 szállító és 1 hírszerző hajó elsüllyedt

2 járőr hajó megsérült

2 db romboló elsüllyedt

2 db fregatt elsüllyedt

2 db szállító hajó elsüllyedt

1 romboló megrongálódott

2 cirkáló megrongálódott

8 db fregatt megrongálódott

 

Emberveszteség 649 halott

1188 sebesült

9000 hadifogoly

255 halott

777 sebesült

 

 

Külső hivatkozások

Berki Tamás: A haderőnemek és fegyvernemek szerepe a Falklandi háborúban

és egy esetleges jövőbeni dél-atlanti konfliktus során, Biztonsagpolitika.hu, 2011. február 24.

Green, Gabriel: Argentina’s tactical aircraft employment in the Falkland islands war,  Maxwell Air Force  Base,  Alabama,  2005.

Horváth Csaba: Brit-argentin konfliktus egy 30 évvel ezelőtti háború tükrében, In.: Seregszemle, X. évfolyam, 2. szám, MH Összhaderőnemi Parancsnokság, Székesfehérvár, 2012.

Kővári László: Bevetésen az Exocet, In: Aranysas, 2002/6, 6-9 p.

Kővári László: A véletlenek háborúja, In: Aranysas, 2002/6,  12-15 p.

Smith, Gordon: Battle Atlas of the Falklands War 1982 – by Land, Sea and

Air London, Ian Allan, 1989;

http://www.globalfirepower.com/country-military-strength-detail.asp?country_id=argentina

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/southamerica/falklandislands/11491135/Britain-to-increase-Falklands-garrison.html

http://htka.hu/2015/08/18/argentina-elbucsuztatta-mirage-gepeit/

http://www.falklandswar.org.uk/

Ezt olvastad?

1938. május 25-29. között több mint félmillió magyar és külföldi zarándok látogatott Budapestre, hogy részt vegyen a 34. Eucharisztikus Világkongresszuson.