A fejedelem igazi íródeákja – Mikes Kelemen élete

1690-ben már hét hosszú esztendeje zajlott a török elleni visszafoglaló háború. Augusztus 21-én Thököly Imre, a törökök szövetségese, éppen a zernyesti csatában aratott győzelmét ünnepelte, s bár erdélyi fejedelemnek is megválasztották, sikere végül tiszavirág életűnek bizonyult. Ebben a bizonytalan augusztusban látta meg a napvilágot egy későbbi erdélyi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc egyik legodaadóbb szolgája, Mikes Kelemen. Szülei az erdélyi református köznemességhez tartoztak. Édesapja, Mikes Pál, Thököly híve volt, aki a kuruc király Erdélyből való kiszorulása után Havasalföldön bujkált, azonban az ottani vajda Constantin Brâncoveanu átadta őt Heister császári-királyi tábornoknak, aki árulásért kivégeztette őt (egyes adatok szerint csak jóval később halt meg a fogarasi börtönben), s ezzel Mikes kisgyermekkorában elveszítette édesapját.

Neveléséről édesanyja, Torma Éva, valamint rokonai gondoskodtak. Gyermekkorában sok időt töltött zágoni otthonuk mellett az Udvarhely vármegyei zabolai, fiátfalvai és a Maros-Torda vármegyei abafáji (anyai) rokonainál. Ez az időszak később is élénken élt az emlékezetében, Zágont a Törökországi levelekben is sokat emlegette: „nehéz Zágon nélkül ellenni; nehéz minden esztendőben 12 hónappal vállamot terhelni, és a házasságtól messze vagy teljességgel elesni… úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.” 1696-ban édesanyja újra megházasodott, és Boér Ferenc felesége lett. 1700-ban mostohaapja hatására mind Mikes, mind pedig édesanyja katolikus hitre térnek, és rokonával, Mikes Mihály gróf fiával, Ferenccel együtt a kolozsvári jezsuita kollégiumba küldik tanulni. Itt nemcsak latinos műveltségre tett szert, hanem ekkor alakult ki benne a szeretett és később is sokat emlegetett tündéres Erdély képe. Kolozsvári évei kapcsán fel szokták jegyezni, hogy egy latin nyelvű iskoladrámában is szerepelt, mely Mátyás király életét dolgozta fel, s melyben Beatrix királyné szerepét öltötte magára.


Mikes Kelemen. Forrás: Wikipedia.hu

Életének, egész sorsának meghatározó napjára 1707. április 26-án került sor. II. Rákóczi Ferenc ugyanis ezen a napon fogadta őt maga mellé belső inasként, a már említett Mikes Mihály ajánlására, bár édesanyja ellenezte, hogy Mikes a fejedelem udvarába kerüljön. Rákóczi szolgálatában több jelentős esemény szemtanúja is volt, mint pl. az ónodi és sárospataki országos gyűlések, vagy akár a trencséni csata. Egyes, korábbi feltételezések szerint Mikes tagja volt a Rákóczi által létrehozott Nemes Ifjak Társaságának, ezt azonban kizárhatjuk, egyrészt mert ismerjük a társaság tagnévsorát, másrészt pedig Rákóczi a jövő magyar hadseregének tisztikarát kívánta ebből a csoportból kinevelni, Mikes viszont nem volt katona. Ennek ellenére Mikes apródként és íródeákként is hűségesen szolgálta a fejedelmet, melynek eredményeképpen „előléptették” udvari bejáróvá.

A fiatal Mikes annyira megszerette Rákóczit, hogy a szabadságharc bukása után az emigrációban is kitartott mellette. Egy ideig Jaroslawban éltek, majd Danckába (a mai Gdanskba) utaztak. Rákóczi itt elbocsátotta kísérete nagy részét, majd 1712. november 16-án – bízva a francia diplomácia segítségében – megkezdte utazását Franciaország felé, és a kisszámú kíséretében az ifjú Mikes Kelemen is helyet kapott.

1713. január 13-án érkeztek meg Franciaországba, és egészen 1717-ig maradtak. Mikesre nagy hatással volt a kortárs francia kultúra, emellett a fejedelem bőségesnek nem mondható anyagi forrásaik ellenére is gondoskodott a vele lévő ifjak taníttatásáról, akik az udvari életbe is belekóstolhattak. A Napkirály 1715-ben bekövetkezett halála után Rákóczi a kamalduliak grosbois-i kolostorába vonult vissza. Mivel a Habsburg-birodalom többször is kérte Rákóczi kiutasítását, illetve a fejedelem lehetőséget látott az 1716-ban kirobbant Habsburg–Oszmán háborúban, ezért elfogadták III. Ahmed meghívását, és a következő évben az Oszmán Birodalomba utaztak.

Időközben mostohaapja és féltestvére próbálták elérni, hogy Mikes hazatérhessen, de hiába, az országgyűlés távollétében fő- és jószágvesztésre ítélte őt. A törökök is vereséget szenvedtek a Habsburgoktól, és 1718-ban kénytelenek voltak megkötni a pozsareváci békét, melyben utolsó magyarországi birtokaikat is elvesztették. Bár Bécs ezúttal is követelte Rákóczi és a bujdosók kiadatását, a szultán ebbe nem egyezett bele, és a kis magyar kolónia tagjai viszonylagos nyugalomban élhettek Bujukderében, Jenikőben, majd az 1720-tól végleges tartózkodási helyükül kijelölt Rodostóban. Itt talált rá Mikesre a szerelem is Kőszeghy Zsuzsi személyében, aki azonban a kölcsönös vonzalom ellenére, 1723-ban a frissen megözvegyült, idős Bercsényi felesége lett. Az 1720-as években Mikes édesanyja próbálta elérni, hogy fia hazatérhessen, de Mikes kitartott az öregedő Rákóczi mellett. Míg viszonylag többen voltak, és asszonyok is voltak közöttük, addig kellemesen éldegéltek, a kolónia létszáma azonban gyorsan fogyott, 1722-ben Eszterházy Antal esett áldozatul a pestisnek, 1725-ben Bercsényi hunyt el, Kőszeghy Zsuzsi pedig az egykori főgenerális halála után Lengyelországba költözött, sokan Bercsényi Lászlóval tartottak és francia szolgálatba álltak, így tett Eszterházy Bálint is, így életük egyhangúan telt, majd 1735-ben távozott az élők sorából a fejedelem is. A szeretett patrónus halála Mikest különösen megviselte, ennek ellenére közreműködött Rákóczi szívének és kéziratainak Grosboisba küldésében.


II. Rákóczi Ferenc. Forrás: Wikipedia.hu

Ezután egy némileg mozgalmasabb időszak következett, ugyanis 1736-ban újabb háború tört ki a bécsi udvar és Porta között, melybe Rákóczi József vezetésével a bujdosók is bekapcsolódtak, és a hadjáratban részt vett Mikes Kelemen is. Ez a háború azonban az előzőhöz hasonlóan török vereséggel ért véget, ráadásul Mikesnek a hadakozás során betegségben életét vesztő Rákóczi Józsefben is csalódnia kellett. 1739-ben a Porta Moldvába és Havasalföldre küldte Mikest követi megbízással, s bár a télen megbetegedett, és sokáig élet és halál között egyensúlyozott, növekvő honvágyára vigaszként hatott, hogy ha messziről is, de legalább megláthatta Erdélyt. Kegyelemért ugyanakkor hiába folyamodott Mária Teréziához, azt apjához hasonlóan a fiatal királynő is megtagadta tőle. Ezt követően belenyugodott sorsába, és nem próbálkozott többször a hazatéréssel.

1758-ban Zay Zsigmond báró halála után a rodostói magyar kolónia vezetője lett, sőt a következő évben azt is engedélyezték számára, hogy erdélyi rokonainak leveleket írjon, így válthatott néhány levelet féltestvérével Huszár (Boér) Józseffel. Mivel a kolónia vezetőjeként megemelték a járadékát, utolsó éveit viszonylagos jómódban élhette le, mígnem 1761. október 2-án, 71 éves korában elhunyt egy pestisjárvány következtében.

Mikes életének jelentősége nem történelmi tetteiben, vagy kalandjaiban csúcsosodott ki, hanem irodalmi alkotásaiban. Érdekes módon a legtöbben a Törökországi levelek révén ismerik a nevét, s az utókor ezen alkotását tartotta élete fő művének, azonban maga Mikes teljesen eltérő véleményen volt. Ő maga műfordításait tartotta előbbre valónak, amit az is bizonyít, hogy mikor élete végén levelezhetett féltestvérével, akkor egyik fordítását elküldte neki, a leveleket azonban nem. Mikes alapos műfordítónak mondható, hiszen mintegy 6000 oldalnyi francia nyelvű kéziratot fordított le, melyeket elkészültük után is folyamatosan javítgatott, tökéletesített. Vélhetően a Grosboisban eltöltött időszak hatására fordításaiban elsősorban vallási és egyháztörténeti témájú könyvekkel foglalkozott. Csak egyetlen szépirodalmi fordítása ismert, a Madame de Gomez tollából született Journées amusantes című művel foglalkozott. Ezt azonban nem lefordította, hanem sokkal inkább átdolgozta, a novelláskötet kerettörténetét erdélyi környezetbe helyezte át, és az egyes novellákat is a saját szája íze szerint alakította.

Forrás: Mek.oszk.hu

Barta János szerint Mikes a gyermekkorában olvasott Cicero levelek hatására kezdte írni a Törökországi leveleket. Összesen 207 fiktív levelet írt egy P.E. grófnő nevű kitalált személynek. Mikes franciaországi évei alatt találkozott a levél, mint prózai mű műfajával, vélhetően jól ismerte Roger Rabutin de Bussy és unokatestvére Madame de Sévigné levelezését, ami szintén hatással lehetett a műfajválasztásra.  Barta szerint Mikes a leveleket nem tekintette irodalmi alkotásnak, R. Várkonyi Ágnes szerint viszont igen, ezt azzal támasztotta alá, hogy leveleiben olyan dolgokat nem fejtett ki részletesen, melyeket a jelenlévő bujdosók láthattak. Hopp Lajos irodalomtörténész vetette fel, hogy a Törökországi Levelek nem egységes mű, emellett összevetve a korabeli naplókkal, pl. Thököly Imréével és krónikáival nem állja ki az összehasonlítás próbáját. Leveleire még jellemző, hogy ezekben nem a múlt Erdélyét sírta vissza, hanem a jelen és a jövő Erdélye után vágyakozott, tehát arról a világról, melyről a száműzetése miatt lemaradt. Bár a tudósok nagy része egyet ért abban, hogy a levelek „folyamatosan” keletkeztek Barta János a ’60-as évek derekán állt elő azzal az elmélettel miszerint Mikes a leveleket utólag írta, s feljegyzéseiből állította össze. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a levelek Rákóczi haláláig készült része egységes szerkezetet alkot, majd újabb szerves egységként következik a Rákóczi József vezette hadjárattal, illetve Bartának az szúrt szemet, hogy bizonyos eseményekről Mikes feltűnő gyorsasággal tudósította konstantinápolyi nagynénjét.

Végezetül szeretnénk elmondani, hogy bár Mikes nem játszott jelentős szerepet Magyarország történetében, azonban kulturális teljesítményével, valamint emberi kvalitásaival, a fejedelem iránt tanúsított példamutató hűségével és szeretetével méltó helyet szerzett magának a magyarság nagyjai között.

Rittling László

 

 

Ezt olvastad?

Szilágyi Adrienn 2010-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem földrajz–történelem tanári szakpárján, majd 2016-ban az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájában megvédte