A Fiume-kutatások egyik úttörője – interjú Pelles Márton gazdaságtörténet-kutatóval

Az Újkor.hu gyakran készít interjút tehetséges fiatalokkal, akik a pályájuk elején járva kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Pelles Márton gazdaságtörténeti kutatásokat végez Fiume kikötővárosával kapcsolatban, eredményeit pedig számos elismert folyóiratban publikálta. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolájának doktorandusza, illetve a Kar tudományos segédmunkatársa. Egyetemi tanulmányai alatt több díjat és elismerést vehetett át; többek között egyike azoknak az ifjú tudósoknak, akik az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) első helyezést értek el, majd Pro Scientia Aranyérmet kaptak. A tavalyi évben jelentették meg könyvüket Dr. Zsigmond Gáborral A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868–1918)/The Hungarian maritime trade history of Fiume (1868–1918) címmel. Pelles Mártont a tudományos pályájáról, kutatásairól és eddigi eredményeiről kérdeztük.

Pelles Márton előadás közben

Újkor.hu: Közgazdásznak vagy történésznek vallod magad?

Pelles Márton: Semmilyen történész diplomám nincsen, nem jártam történelem szakra. Egy egyszerű közgazdász vagyok, aki az egész közgazdasági-történeti kutatást nagyon élvezi. Hatalmas inspirációt, motivációt ad az, amikor ott ülök a levéltárban már órák óta, éhesen, szomjasan, majd egyszer csak kezembe kerül egy olyan dokumentum, amiről tudom, hogy száz éve senki sem nyúlt hozzá; én olvashatom először azokat az elképesztő dolgokat, amik le vannak benne írva. Jó érzés, hogy valami olyan hiányzó láncszemre bukkanhatok, ami hirtelen sok mindent érthetőbbé tesz. Nagyon élvezem ezt, mert olyan, mintha régész módjára csontokat, kincseket ásnék elő. Olyan közgazdász vagyok tehát, aki történelmi dokumentumokkal és forrásokkal is dolgozik.

Hogyan kerültél közeli kapcsolatba a történelemmel, hogyan befolyásolta ez a pályádat?

Valószínűleg mindig is volt némi affinitásom a történelemhez, amit először a nagyon jó általános iskolai történelemtanárom (Fenyősi Erika) fedezett fel bennem, aki gyakran elvitt versenyekre. Ezek között voltak olyanok, amelyeket megnyertem és persze sok olyan is, amelyet nem – de azért általában valahol a dobogó környékén végeztem. Úgyhogy nagyon megszerettem a történelmet, mígnem aztán a középiskolában kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Az ottani oktató (Czeininger Tamás) ugyan kiváló szakember volt, aki rendszeresen vitt minket történelmi emlékhelyekre, de az a fajta tehetségmenedzsment, amit megszoktam, kevésbé érvényesült ezekben az években. Ennek ellenére a gimnáziumi emelt történelem érettségim jelezte, hogy matek-informatika tagozatosként a töri mégis a látókörömben maradt. A pályaválasztásban édesanyám (Szörényi Ildikó) hatására az alkalmazott közgazdaságtan szakot jelöltem meg első helyen, mert ide a történelem és a matematika volt a két felvételi tárgy; illetve mert ő tanárként azt javasolta, hogy ne legyek középiskolai tanár, mire én úgy okoskodtam, hogy akkor majd egyetemi tanár szeretnék lenni. Ugyanakkor, hogy egy klasszikust idézzek „akkor még nem sejtettem”, hogy a történelem az életem ezen részében is szerepet fog kapni.

Milyen hatások értek az egyetemen?

2011-ben első éves voltam, amikor a gazdaságtörténet tárgyat hallgattam. Egy maximumpontos ZH után az oktatóm (Dr. Kaposi Zoltán) rám nézett és azt mondta: ,,Márton magának TDK-znia kellene”. Én visszakérdeztem, hogy ,,jó de mi az a TDK?”. Ebből született meg 2014-re az OTDK dolgozatom, amellyel 2015-ben I. helyezést szereztem. Ez egy máig meghatározó élménye az életemnek.

OTDK 2015, első helyezett

Hogyan jött a képbe Fiume gazdaságának a története?

Korábban édesapám (Dr. Pelles Tamás) kutatta Fiume oktatástörténetét, amelyből le is doktorált. A kutatásai során összegyűjtött olyan könyveket, szakirodalmakat, amelyek közül sok nem volt elérhető a hazai könyvtárakban sem. Például megvan otthon a Borovszky-Sziklay (1896) kötetnek egy eredeti, gyönyörű kivitelű példánya. Sok olasz szerzőnek, köztük Silvio Gigante-nak és Giovanni Koblernek egy-egy műve és például Teleki Domokos utazásai az 1790-es évekből; Radics Ákos: Fiume közjogi helyzete az 1880-as évekből, hogy csak néhány példát említsek. Tehát már otthon is olvashattam ezeket. Hogy Fiume történelmén belül mi lesz a választott témakör, az később adta magát. A tanulmányaimból kifolyólag Fiume gazdaságtörténetére helyeződött a hangsúly.

Mikor kezdtél a kutatásba? Ha jól tudom, a hajózástörténet is érdekel.

Elsőéves BSc-s korom óta kutatom Fiumét. 2011 és 2014 között elolvastam szinte az összes létező szakirodalmat, amihez csak hozzájuthattam. Ez több száz publikációt és kötetet jelentett. 2014 nyarán már gondolkoztam azon, hogy miből írjam meg az OTDK-dolgozatomat; olyan témát kerestem, amivel eddig alig vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Bementem a könyvtárba és elkezdtem lapozgatni a statisztikai évkönyveket. Amikor a hajózás témaköréhez jutottam, felcsillant a szemem, mert eszembe jutott, hogy erről 1906-ot követően nem olvastam releváns kiadványt. Így indult a dolog. Ez volt a „piaci rés”.

Voltál már a kutatásaid kezdete előtt Fiumében?

Soha. 2016 februárjában jártam először Fiumében, tehát egy évvel az OTDK-t követően. Ekkor már levéltárazni mentem, célzottan. A barátaimat – akikkel utaztam – meglepte, hogy milyen jól ismerem a várost. Éveken át néztem a térképeket, és pontosan tudtam, hogy melyik utca merre nyílik. Volt egy vicces jelenet is, mikor egy zsákutcának tűnő úton mentünk a tenger felé, és a barátaim mondogatták, hogy ne menjünk tovább, mert bele fogunk esni a vízbe; de én csak mentem tovább határozottan. Az utca vége előtt egy nagyon éles derékszögben elkanyarodtunk és mondtam, hogy ide jöttünk. Gyönyörű látvány volt a rejtett beugróból nézni a tengert.

Fiumében

Hogyan indult a kutatás?

Amikor elkezdtem a levéltári kutatást, az első három napon csak patkányirtással kapcsolatos dokumentumok jöttek elő. Mikor már a harmadik dobozt nyitottam ki, amiben azt írták, hogy a patkányirtást elrendelik, azt hittem, hogy eldobom az agyamat. De volt olyan is, hogy a hajóregisztereket lapozgattam, és egyszer csak mindenféle áthallásos, fura nevű hajó került elő, mint például a lányok körében akkor népszerű film címe: “Twilight”. A kivándorlási ügyek iratai ugyanakkor állandó nevetést okoztak, amelyet nem igazán értettek a helyi horvátok. Mire panaszkodtak a magyar kivándorlók?! Nem jó a kenyér, nem jó a bor, nem adnak szalonnát nekik a hajón… Az egyik Cunard Line gőzösön például utazott egy dalmát matróz, aki felismerte a fiumei titkos megfigyelő küldetésen levő révkapitányt, és fennmaradt, ahogy odaszólt neki: “Uram, ettől a koszttól a hajón meg lehet dögleni!”

Mesélj, kérlek a gyűjteményi kutatásaidról!

Nem tudom, mások hogyan kutatnak, de én felépítettem magamnak egy rendszert. Mindent, amit befotózok, azt a számítógépen ugyanúgy dobozok szerint mappákba, majd almappákba elmentem, és a Wordben írok melléjük jegyzéket arról, hogy konkrétan melyik mappában, milyen hivatkozással, milyen dokumentum található. Ezt követően besorolom őket egy adott témakörbe; mint például hajózás, szabadhajózás, ipar és kereskedelem stb. Utána a listámból már le tudom szűrni azonnal, hogy milyen levéltári forrásokban érdemes a kutatási kérdéseimre válaszokat keresni. Próbálok minél szélesebben meríteni, mert tudom, hogy lesznek olyan kutatási kérdéseim az évek múltán, amelyekre szükségem lehet még – és természetesen nem tudok minden hónapban elutazni Fiumébe, ezért is dolgozom gyakran előre.

Mi az, ami különösen érdekel?

Az érdeklődési köröm nagyon széles spektrumot ölel fel, azonban mivel közgazdász vagyok, ezért elsősorban a gazdaságtörténeti témákkal foglalkozom. Egész egyszerűen azért, mert a tudományágamban ezeket az újabb eredményeket lehet hasznosítani, és értékelhetővé tenni. Amivel specifikusabban is foglalkozom, az Fiume ipara, kereskedelme – a városon átfutó magyar kivitel és behozatal; másfelől a fiumei kereskedelmet érintő hajózás – egészen 1939-ig bezárólag –, ameddig még működtek a városban magyar kereskedelmi vállalkozások. Az első világháború utáni dolgokról egyelőre igencsak keveset tudunk. Ennek az időszaknak a kielemzése egy olyan nagy projekt lesz, amit a doktori dolgozatom befejezését követően szeretnék véghezvinni.

Kutatás közben

Eddig milyen témákkal foglalkoztál? Melyik volt a legérdekesebb?

A fiumei hajózás történetével; a gőzhajózás történetével, a dualizmus kori fiumei ipar történetével; a város, a terület iparosodásával és a megjelenő vállalatokkal; a Fiumén keresztül zajló kivándorlással; a Fiumén átmenő agrártermékek kereskedelmével és forgalmával. A fiumei vállalkozók történetével, például: Ossoinack Lajos, Copaitich Zsigmond; de budapesti vállalkozók történetével is, mint például Polnay Jenővel, akinek Fiumében volt hajózási cége. Legutóbb az Aetasba írtam egy tanulmányt, amelyben a Cunard Line hajóin utazó, a fiumei Tengerészeti Hatóság titkos megfigyelőinek jelentéseit dolgoztam fel – tehát forráskiadással is foglalkoztam.

Mikkel foglalkozol jelenleg?

Tavaly kezdtem el feltárni a helyi pénzintézetek történetét, idén pedig a turizmusnak szeretnék egy kicsit több figyelmet szentelni. Új irány lesz a kutatásaimban a fiumei társadalmi tőke kielemzése is, ami időben a doktori tanulmányaim befejezése után fog megvalósulni. Ebben a helyi társadalom és a kultúra hatásának vizsgálatát szeretném elvégezni, amely befolyással lehetett a gazdaságra; mégpedig úgy, hogy feltérképezem Fiume vállalkozóinak a kapcsolati hálózatát. Elemezni fogom, hogy ki kivel állt kapcsolatban; milyen viszonyban voltak egymással; kik voltak a közös részvényesek egy adott vállalkozáson belül; kik laktak ugyanabban az utcában vagy házban; kiknek jártak a gyerekei ugyanabba az iskolába; vagy éppen kik voltak a helyi szabadkőműves páholy tagjai, és így tovább. Nagyon sok olyan változó van, amit összegyűjtöttem a levéltári kutatásaim alatt, csupán arra várnak, hogy bevigyem őket az Excelbe, és kiértékeljem őket. Ha ezzel megvagyok, az érdekelne, hogy ez a társadalmi közelség, a kapcsolatok, a felgyűlt társadalmi tőke, indukált-e a későbbiekben gazdasági együttműködéseket, közös vállalkozásokat az aktorok között. Mivel ebben a városban észlelhetők a különböző érdekkörök, nemzetiségek; arra lennék kíváncsi, hogy mi az oka annak, hogy vannak olyan üzletek, üzletkötések, amelyek létrejöttek ezek között az egyének és közösségek között, ám vannak, amelyek valamiért meghiúsultak. Vagyis a társadalmi és gazdasági viszonyok mechanizmusainak kölcsönhatásait szeretném feltárni.

Miért érzed újszerűnek a kutatásaidat?

Talán azért, mert ezek voltak az első olyan gazdaságtörténeti vizsgálatok, amelyek a fiumei levéltári forrásokat is feldolgozták. Az ottani magyar nyelvű források a Somogy Megyei és helyi fiumei levéltárosok közös munkájának hála 2011-től kutathatók, így az egyik első lehettem, aki ezeket láthatta. Korábban például Katus László is foglalkozott Fiumével, de ő távolról tudta kimutatni mindazt, ami a kikötővárosban zajlott. A régebbi kutatások a statisztikai évkönyvek szintjéig mentek le, nekem lehetőségem nyílt a hajónapló-kivonatokig leásnom. A magyar hajók áruforgalmát felépítettem fuvaronként. A hajónapló-kivonatok alapján minden egyes szállításnál meg tudom mondani, hogy mit szállítottak, honnan-hova, milyen mennyiségben. Ezen adatbázis eredményei benne vannak a publikációimban és a könyvünkben is, de még sok lehetőséget rejt magában. Bízom abban, hogy a Közlekedési Múzeum új, hajózási kiállításában majd ez is helyet kaphat, mert nagyon jól meg lehet jeleníteni egy nagy digitális képernyős világtérképen, hogy melyik magyar hajó, mikor mit szállított, és a világ melyik tájára tartott.

Másfelől úgy érzem, hogy bármi, amit Fiumével kapcsolatban kikutattam, az szélesebb körben is használható, mivel az eredmények rámutatnak a korabeli tendenciákra. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy ami Fiumében kimutatható, az egyben szól az akkori Magyarországról is.

Magyar táncegyüttes Fiumében

Milyen szemléletet követsz?

A közgazdaságtan célja nagyon leegyszerűsítve, hogy megmutassa, hogyan élhetnek az emberek és az országok a lehető legjobban. Ezt pedig lehet vizsgálni úgy, hogy a jelent kutatjuk, és a jövőre következtetünk, vagy a múltat elemezzük, s annak törvényszerűségei alapján megpróbálunk előremutató eredményekre jutni. Én az utóbbi utat járom. A közgazdaságtanban nagyon sok olyan kutatás van, amelyik egy hosszabb időhorizontot igyekszik vizsgálni, kimutatva a törvényszerűségeket benne. Egész egyszerűen azért, mert egy keretben lehet dolgozni; jól megragadható mintavételt tesznek lehetővé a már lezárult dolgok és számos Nobel-díjas közgazdász is ezt az irányzatot képviselte.  

Fiume kutatható a dualizmus korszakában, mikor is területileg jól behatárolható, iparosodott város volt, amire a mai modern közgazdaságtan újabb megközelítéseit és módszereit – úgy vélem – eredményesen lehet alkalmazni. Érdekes például megnézni a centrum-periféria modellt Fiume esetében; hogy mennyire tekinthető a dualizmus idején centrumnak a város; mennyire szippantja fel például a környező települések lakosságát, munkaerejét. Törvényszerűségeket próbálok keresni a múltban, ahol lezárt folyamatokkal tudok dolgozni. Ehhez pedig megnézem a rendelkezésre álló forrásokat, amikből adatokat gyűjtök és elemzek.

Hogyan volt hasznosítható számodra a kutatás?

A dokumentumokból nagyon sok érdekes tapasztalatot sikerült összegyűjtenem. A vállalkozók kommunikációjából, az élethelyzetekből, amikkel szembesültek, a probléma megoldási lehetőségekből, mind-mind igazán hasznos tudáshoz jutottam a saját hétköznapjaim tekintetében is. Sokat alapozhattam arra is, hogy láttam, ahogy a fiumei vállalkozók tárgyaltak egymással, miként jutottak megoldásokra az üzleti életben. Nemcsak az aktuális témáimban tudtam eredményeket felmutatni, hanem a mindennapi életemben is hasznos tudásra tettem szert ezáltal.

Melyik írásodra vagy a legbüszkébb, melyiket írtad legszívesebben?

Ez nehéz kérdés, mivel minden tanulmányomat a saját gyerekemnek érzem, az ember pedig nem szívesen választ kedvencet közülük. Mindegyiket nagyon élveztem, de ha nagyon-nagyon muszáj választani, akkor azt hiszem a Zsigmond Gáborral közösen írt könyvünk volt a legnagyobb kihívás. Ebbe a könyvbe belesűrítettük az akkori tudásunkat, amit Fiuméről tudunk, mindent, amink volt. A könyv megírása meglehetősen kalandos volt. Kezdetben négynyelvű könyvet akartunk írni (magyar, horvát, angol, olasz), majd a rendelkezésre álló anyagi források tükrében ezt leszűkítettük kettőre (magyarra és angolra). A könyvet három hónap alatt egyfolytában írtuk, ezzel keltünk és aludtunk. Egy fiumei születésű magyar pszichológus szavaival élve ez számomra igazi „flow élményt” jelentett. Ugyanakkor köszönetet kell mondanom Dr. Hoppál Péter egykori kultúráért felelős államtitkárnak, aki a kezdetektől látta a könyvben az eszmei értéket. Bátorításának köszönhető, hogy a kötet megjelenhetett, és eljutottunk a pécsi Pro Pannonia Kiadói Alapítványhoz.

Dr. Hoppál Péterrel

Mesélj, kérlek a könyvetekről!

Zsigmond Gáborral 2015–2016 fordulóján ismerkedtünk meg és rájöttünk arra, hogy hasonló témával foglalkozunk, illetve nagyon jól kiegészítjük egymás kutatásait. Ő feldolgozta az Osztrák Lloyd történetét 1891-ig, én pedig 1891-től – időben egymástól függetlenül és teljesen véletlenül alakult ezt így. Nagyjából hasonló forrásokkal dolgoztunk, a különbség az volt, hogy őt Kemény Ödönnek az 1906-os könyve indította el, engem pedig Gonda Béla 1906-os műve. Nyilván azért, mert a könyvtárban, ahol ő kezdett, az volt meg, ahol én, ott pedig az utóbbi. Mindkettő kiadvány a fiumei kikötő és a magyar kereskedelmi tengerészet történetét dolgozta fel 1906-ig. Mind a ketten láttuk azt, hogy egyfelől hiányzik az 1907 és 1918 közötti időszak, másfelől manapság ez egy jóval kutathatóbb és mélyebben feltárható történet annál, mint amit ők kortársakként láthattak. Már nagyon hamar felvetődött egy könyv írásának a lehetősége, mert láttuk, hogy régóta nincs ilyen. 2017 júniusában leültünk az irodájában és megterveztünk egy könyvet fejezetekre, oldalakra lebontva. Elkészült egy terv, majd azt mondtuk, hogy ha lesz a könyv kiadására pénzünk, akkor leülünk és megírjuk. Fél év sem telt el, és úgy tűnt, hogy lesz a kötetre fedezet. Aztán leültünk és megírtuk.

Az Év Közlekedési Kiadványa-díj átadóján, 2019

Kiknek szántátok a könyvet?

Az volt a célunk, hogy tudományos, egyben ismeretterjesztő könyvet alkossunk. Ha bemegy a könyvesboltba a hétköznapi olvasó, és leveszi a könyvet a polcról, akkor értse meg a lényegét, de értse meg az olyan általános iskolás gyerek is, mint amilyen én voltam annak idején – aki imádta a történelmet. Akit pedig a tudományos ismeretek és a felhasznált források érdekelnek, azoknak a végjegyzetben rögzítettük a hivatkozásokat és jegyzeteket.

Számos bemutatón voltatok túl az elmúlt lassan egy évben. Milyen helyeken mutattátok be eddig a kötetet?

Nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy legelőször egy rendhagyó történelmi sétával egybekötve a budapesti Szabadság téri Adria Palotában mutathattuk be kiadványunkat. Ezt követte számos bemutató, többek között Pécsett, Fiuméban (azaz a mai Rijekában – a szerk.) és további budapesti helyszíneken, például a Kossuth Múzeumhajón, a Stefánia Palotában vagy épp a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Terveink között szerepel egyébként még egy utolsó zágrábi bemutató is, csak közben a könyvek lényegében elfogytak… A jövőre való tekintettel pedig örömmel jelenthetem be, hogy egy pécsi vállalkozó, aki a könyvünk nagy rajongója, hajlandó befektetni a kötetünk átdolgozott és bővített kiadásába, hiszen az elmúlt egy évben a könyv eladott ötszáz példánya olyan hullámokat indított el az állóvízben, mely hozzánk visszajutva, újabb ismereteket és illusztrációként használható elveszettnek hitt fotókat és dokumentumokat sodort elénk.

Könyvbemutató Fiumében

Ha jól tudom, elnöke vagy egy Fiume egyesületnek is. Honnan jött az indíttatás, hogy létrehozzátok a szervezetet?

Többen úgy véltük – Fiume-kutatók és a várost szerető emberek –, hogy érdemes lenne létrehozni egy hiteles közösséget, így 2017-ben megalkottunk a Fluminensis Ismeretterjesztő, Urbanisztikatörténeti és Műemlékvédelmi Egyesületet (F. I. U. M. E.). Már a kutatásaim kezdete óta törekedtem arra, hogy minél szélesebb körben megismertessem Fiumét és történelmét. Amikor mentem kutatni, mindig vittem magammal egy autónyi embert, akiket körbevezettem. Velük közösen megismertem fiumei magyarokat is, és ebből a kemény magból nőtte ki magát a társaságunk, mely nagyon jó kapcsolatot ápol a már említett helyieken túl, a világban szétszóródott többi magyar és olasz fiumeivel is.

Mik az egyesület célkitűzései?

Az egyesület a nevében jelzi három meghatározó tevékenységi körét: ismeretterjesztés, urbanisztikatörténeti anyaggyűjtés és műemlékvédelem. Egyelőre nincsenek kőbevésett céljaink, de szeretnénk életben tartani a Fiuméhez köthető kulturális kapcsolatokat, a helyi magyarokkal ápolni a jó viszonyt, és minél több ember felé közvetíteni Fiuméről az ismereteket. Egyfelől mondhatjuk az egyesületet hagyományőrző, kulturális célzatúnak, másfelől a fiumei kutatásokat is szeretnénk elősegíteni és összefogni valamilyen formában. Igyekszünk támogatni a helyben élőket is például a tavalyi Fiumei Magyar Bálra az egyesületünk egy tagja Várszegi Csaba hozott pécsi diákokat, akik a palotás nyitótáncot adták, de tartottunk már előadást és könyvbemutatót is. A következő nagy egyesületi projektünk egy hazai és külföldi kutatók meghívásával rendezendő tudományos konferencia megszervezése, melyben nagyobb hazai kulturális intézmények is segítenek minket.

Kik jelentkezhetnek az egyesületbe?

Bárkit örömmel fogadunk a tagjaink közé, aki az imént említett célokkal azonosulni tud, és szeretne támogató vagy rendes tag lenni. Nem akarunk tagtoborzást, csak a Fiume kedvelőket szeretnénk megszólítani és egy közösségben összefogni. Emiatt hoztuk létre Facebook-csoportunkat is, ahol gyakran érdekesebbnél érdekesebb anyagokat, régi ereklyéket osztanak meg a tagok, akár saját családi hagyatékukból is.

Szép eredményeket tudhatsz magad mögött. Mi indított minderre, illetve milyen ösztöndíjak, díjak koronázták meg mindezt?

Az OTDK indított el, ami nagyon meghatározó volt nekem. Mára a részvételtől a szervezésig a teljes spektrumát látom a versenynek, és tudom, mennyi munka van benne. 2015-ben három első helyezést szereztem: megnyertem a gazdaságtörténeti tagozatot, a szekció prezentációs versenyét és a végső prezentációs versenyt is az MTA-n. 2017-ben harmadik lettem egy másik dolgozatommal és megkaptam a Pro Scientia Aranyérem Díjat, amire talán a legbüszkébb vagyok az elismerések közül. Sokat köszönhetek az ÚNKP programnak is, amelyen eddig negyedjére sikerült anyagi forrást szereznem a kutatásaimhoz, illetve idén bekerültem tudományos segédmunkatársként a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program II. 4. számú „A hazai vállalatok szerepének növelése a nemzet újra iparosításában” tématerületébe is.

Pro Scientia Díjátadó

Mit tanácsolsz a pályakezdő fiataloknak? Mire érdemes építeniük?

Az eredményességhez kell egy reális önkép és önbizalom, mert anélkül nem megy. Kellenek a reális helyzetfelismerések. A tudományban is látni kell a tátongó piaci réseket, ahol újat lehet mondani, illetve sikereket lehet elérni. Fontos, hogy tudni kell nemet mondani, mert a mai világban rengetegféle lehetőség éri az embert, de ezek közül is tudni kell kiválasztani, hogy magunknak és a szakmánknak melyik a legjobb út. Ha ezt tudjuk, akkor ki kell képeznünk magunkat az adott területen és a lehető legjobbá kell válni abban, amit csinálunk. Ha az ember azt csinálja, amit szeret, nem sajnálja rá az időt és az energiát. A gyakorlatias szemlélet is fontos. Bármivel kezdek el foglalkozni, addig nem tudok belevágni, amíg nem látom, hogy az adott lehetőségből milyen eredményem, hasznom fog származni. Pozitív értelemben próbálom magammal hozni a közgazdász, vállalkozói szemléletet. Keresem a lehetőségeket, felkészülök arra, hogy fognak jönni ezek a lehetőségek, és addigra tartogatok olyasmit a tarsolyomban, amivel meg tudom ragadni őket. Nem csak rövidtávon gondolkozom, hanem igyekszem közép-, hosszútávon is gondolni az adódó alkalmakra.

Az gondolom, ha a kezdő kutató valami újdonságot talál, azt bátran használja fel, írja meg, adja elő, fektessen bele pénzt és energiát, mert ha tényleg szereti, sőt jó is benne, akkor biztosan meg fog térülni minden. Legalábbis egy másik pályakezdőként ezt tudom tanácsolni.

Balogh Ádám

Ezt olvastad?

1918. november 4-én egy olasz torpedóromboló tartott Zára kikötője felé. Sietős volt az útjuk, mert aznap 15 órakor életbe lépett