A Gellért-hegyi sziklakápolna rövid története

Budapest egyik messziről látható nevezetessége és természeti szépsége a Gellért-hegy. Ékességei, a Citadella, a hegy tetején díszelgő szobor, Gellért püspök emlékműve, a hegy lábánál pedig a történelmi hírnévre is szert tett szálló és a fürdő közismert mozaikjai a budapesti városképnek. Van azonban a Gellért-hegynek egy olyan nevezetessége, amelyről hosszú évtizedekig csak suttogva lehetett beszélni: ez a Gellért-hegyi sziklakápolna.

A hegy délkeleti oldalán, mintegy huszonöt méter magasságban a Duna fölött nyílik a kápolna öblös bejárata. Magát a barlangot a Gellért-hegyi hévizek oldó hatása alakította ki, de jelenlegi formáját emberi beavatkozásnak is köszönheti. Nagy a valószínűsége annak, hogy a már nagy távolságról is feltűnő barlangtól származik Pest város neve. A szláv eredetű Pest ugyanis eredendően a Gellérthegy neve volt. A szó maga kemencét jelent, de az is elképzelhető, hogy eleve használták barlang értelemben is. Mindenesetre meggyőzőnek tűnik az az elmélet, miszerint a barlangról kapta nevét a hegy, majd a hegy lábánál lévő révhely, végül pedig a túlparti város is. A középkorban a barlangot Szent Iván-barlangnak is nevezték, a történet szerint valamikor egy Iván nevű szent remete lakta, aki mindenkor készséggel segített a hozzá forduló betegeken a gellérthegyi források gyógyvize révén. Innen ered a név.


Kép forrása: WIkipedia

A 19. század folyamán más irányt vett a barlang története, nagyon is gyakorlatias hasznosítások színteréül szolgált, így például temetkeztek benne. Amíg át nem szállították a Kerepesi Temetőbe, addig itt nyugodott az 1830-ban elhunyt pálos rendi tanár és költő, Virág Benedek is. Még később arról tanúskodnak a források, hogy a barlang üregében szegény sorsú családok húzták meg magukat, ami nem is meglepő, mert a jelenlegi Gellért Szálló helyén és a hegy lábának a Duna felé eső részén szerteszét nyomorúságos viskók adtak otthont nem éppen fényes anyagi viszonyok között élő lakóiknak. Idővel a viskók helyén – felismerve, hogy a Gellért-hegy lába a városkép szempontjából mennyire döntő jelentőségű – az időközben értékessé vált telkeken egyre-másra épültek fel a szép új épületek, amihez a döntő lökést az Erzsébet-híd felépítése adta meg. Ebbe az újonnan kialakult környezetbe már sehogy sem illett bele a gondozatlan barlang, de hasznosítására egészen az 1920-as évekig várni kellett (az adatgyűjtésért nyújtott segítségéért e helyt mondanék köszönetet Szatucsek Tibor úrnak, aki számítógépes adattárát rendelkezésemre bocsájtotta).

1924-ben megalakult az úgynevezett Szt. Gellért-hegyi Szikla-templom Bizottság, amely célul tűzte ki, hogy a barlangból a Franciaországban található kegyhely, Lourdes mintájára, sziklakápolnát kell létesíteni (Lourdesi Barlang). A kivitelezést 1925-ben kezdték meg Lux Kálmán, Weichingel Károly és Szabó Lóránt mérnökök tervei alapján. A barlangot robbantások segítségével mesterséges járatrendszerrel egészítették ki és tették könnyen megközelíthetővé és bejárhatóvá. A munkával gyorsan elkészültek, 1926. május 1-én fel is szentelték a kápolnát, ahol 1931-ben felállították a magyar szentek panteonját. Mivel időközben mind aktuálisabbá vált az egyetlen középkori magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend visszatérte Magyarországra (a rendet idehaza 1786-ban II. József oszlatta fel), felmerült a gondolat, hogy a sziklakápolnát adják át a rendnek. Ezt Serédi Jusztinián esztergomi hercegprímás engedélyezte és miután az állami beleegyezés is megszületett – amiben döntő része volt Pfeiffer Gyula államtitkárnak – a kápolna a pálos rend tulajdonába került 1934. május 13-án. A rend emellett a Gellért rakparton rendházat is kapott.


Kép forrása: Wikipedia

A második világháborút követően azonban a kápolna szomorú sorsra jutott. Az egyre gyakoribbá váló egyházellenes intézkedések célpontjai közé került a sziklakápolna is, különösen azt követően, hogy 1948. május 13-án a kápolna előtt mintegy százezres tömeg vett részt a májusi ájtatosságon. Mindez oda vezetett, hogy amikor egy hónap múltán ugyanott engesztelő ájtatosságra került volna sor, a karhatalom ezt megakadályozta, de további működésének felfüggesztésére ekkor még nem került sor, így 1950 elején, amikor a pálos rend alapításának hétszázadik évfordulóját ünnepelte, a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett sziklatemplom egész rendezvénysorozatnak adhatott otthont. 1951-ben viszont a történelmi egyházak elleni erőszakos állami fellépés elérte tetőpontját, Mindszenty prímásérsek kirakatpere már véget ért és éppen a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós per szomorú folyamata zajlott, amikor egyetlen éjszaka alatt – biztonsági okokra hivatkozva – az Államvédelmi Hatóság osztagai a kápolna belső felépítését megsemmisítették, a bejáratot pedig befalazták.

Az 1960-as években a barlang a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet kezelésébe ment át. A VITUKI karszthidrológiai kutatóállomást létesített a barlangban, ahol a Gellért-hegy különböző karsztforrásaival kapcsolatos méréseket végeztek, de ez az intézmény nem sokáig működött itt, távozása után pedig az egykori kápolnát raktárnak használták 1989-ig, amikor az egyház visszakapta a sziklakápolnát. A felújítási munkálatok azonnal megindultak, 1990 októberében Angelo Acerbi budapesti apostoli nuncius már fel is szentelte a templom új oltárát, 1992. február 26-án pedig újra megnyílt a kápolna a hívők és érdeklődők előtt egyaránt.

Katona Csaba

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket