A hadtörténetíró katona – Doberdói Bánlaky (Breit) József

A magyar hadtörténetírás egyik legtermékenyebb írójának, A magyar nemzet hadtörténelme című monumentális, huszonkét kötetes könyvsorozat szerzőjének életéről viszonylag keveset tudtunk eddig. Gyökeresen megváltozott a helyzet idén tavasszal Pollmann Ferenc Oroszlán karddal és lúdtollal. Doberdói Bánlaky József élete és munkássága című kötetének megjelenésével. Írásunkkal nemcsak az egykori kiváló hadtörténészre, hanem e frissen megjelent életrajzi kötetre is szeretnénk felhívni a figyelmet.

Az életrajz több éves kutatómunka eredményeként készült el. Megírásának gondolata Bánlaky József unokájától, Studinka Józseftől származott. A család élő tagjai sok segítséget nyújtottak a kötet szerzőjének családi dokumentumok átadásával, amelyet komoly és több országbeli levéltári kutatás egészített ki. Bánlaky József életének így is számtalan homályos pontja maradt a források ellentmondásossága miatt.

Az első ilyen kérdés rögtön származása. Pollmann Ferencet idézve „a legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy Breit József esetében a hivatalos dokumentumokban szereplő adatokból kirajzolható leszármazás gyakran eltér attól, amit a családi hagyomány generációkon keresztül megőrzött és máig igaznak tart.”

A lugosi hitközség anyakönyve szerint Salomon Breit és Rosalia Sternheim gyermekeként született 1863-ban, zsidó vallásúként. Így is tartja nyilván valamennyi hivatalos dokumentum 1888-ig, amikor áttért a római katolikus vallásra. Zsidó származása az 1940-es években komoly problémákat vetett fel, és az akkor már Bánlaky (1931-ben változtatott nevet) József nevet viselő nyugállományú katonatiszt minden követ megmozgatott, hogy származásáról bebizonyítsa törvénytelen voltát, megnevezve szerinte valódi, nem zsidó vallású szüleit. A bizonyítás sikerrel járt, de a dokumentumok ellentmondásai miatt nem lehet száz százalékos biztonsággal megmondani, kik voltak valójában szülei. Ahogy Pollmann Ferenc is rámutat, nehéz megszabadulni a történet tragikumától. Breit szüleinek az 1860-as években hozott logikus döntése a kisfiú törvényes születésének bizonyítására csaknem végzetesnek bizonyult az 1940-es években.

Az átlagosnál valamivel jobb iskolai teljesítményt nyújtó fiatalember a katonai pályát választotta. A bécsi Hadiiskola elvégzésével megnyílt számára a vezérkari tiszti pálya. 1886-ban ismerkedett meg későbbi hitvesével, Axmann Etelkával. A kor viszonyait jól mutatja, hogy összeházasodniuk csak kilenc évvel később sikerült, addigra szerezte meg Breit a szükséges engedélyeket. Az első világháborúig fokozatosan emelkedett a ranglétrán, 1913-ra elérte az ezredesi rendfokozatot.

A korabeli osztrák-magyar hadvezetés elvárta fiatal tisztjeitől, hogy szakmai publikációkat adjanak közre, melynek Breit is eleget tett 1892-ben megjelent Gedrängter geschichtlicher Abriss der Gegend Orsova – Ada Kaleh című munkájával. Legtöbb tiszttársa a kötelezők teljesítése után nem folytatta a publikációs tevékenységet, Breit József élete azonban másképpen alakult. Sorra adta ki a hadtörténettel és hadászattal kapcsolatos köteteket. Az igazán átütő ismertséget a Magyarország 1848-49. évi függetlenségi harczának katonai története című munka hozta meg számára. Érdekessége, hogy szerzőjének neve helyett csak a monogramja szerepelt rajta, vélhetően a téma kényessége miatt. A nemzetközi siker sem váratott már sokat magára, az 1904-1905-ös orosz-japán háborúról német nyelven írt, Bécsben megjelent művével ez is megjött.

 Az 1914 nyarán kitörő háború háttérbe szorította a hadtörténészt, Breit József ezredesnek harctéri szolgálatban kellett helytállnia. Az életrajzi kötet középső részében fordulatos katonai szerepvállalását tekinthetjük át. Részletes leírást találunk a pancsovai pánikról, a szerbiai harcokról, majd isonzói tevékenységéről. (Mindebből egy kis ízelítő olvasható a Nagy Háború Blog cikkében.) A második isonzói csata után az akkor már vezérőrnagyi rangban szolgáló Breit nemességért folyamodott Ferenc Józsefhez, amelyet végül megkapott. Címeréül a könyv borítóján látható pajzsot választotta. Központi figura az egyik mancsában a katonai mesterséget szimbolizáló kardot, a másikban a hadtörténetírói tevékenységet szimbolizáló lúdtollat tartó oroszlán. (A nemesítési eljárásról egyébként – szintén Pollmann Ferenc tollából – a Nagy Háború Blogon is olvashatunk.) Breitet isonzói szolgálata után Erdélybe rendelték át, majd hátországi szolgálat következett, a háború végére pedig újra az olasz frontra került.

A háború után – ahogy a Monarchia hadseregének összes más tábornokát is – a népköztársaság nyugdíjba küldte, és szolgálatára a tanácsköztársaság sem tartott igényt. Arról, hogy mivel foglalkozott ezekben a hónapokban, nem rendelkezünk túl sok információval, valószínűleg vidéken vészelte át ezt az időszakot. A tanácsköztársaság bukása után igazoló eljárás alá vonták az összes állami tisztviselőt, hivatalnokot, valamennyi hivatásos katonát, továbbá a tisztikar tartalékos és nyugállományú tagjait. Breit kezdetben igazolóbizottsági elnökként kapott szerepet, de hamarosan ő is a vizsgálóbizottság elé került. Érdekes módon a fő vádpont ellene korábbi időszakra vonatkozott, mégpedig arra, hogy az akkor már altábornagyi rangban szolgáló katonatiszt 1918 őszén a „bomlás beálltakor” elhagyta csapatait. Az ügy tábornoki becsületügyi választmány elé került. A hosszadalmas eljárás végén a bizottság igazoltnak látta, hogy Breit elmenekült a hadifogság veszélye elől, de hibának nevezték, hogy nem értesítette erről legalább hadosztályának tágabb törzsét. Kezdeményezték a tábornoki gyűlés összehívását, erről azonban nem maradt fenn dokumentum. Valószínűleg – mivel Breit későbbi karrierje során nem érte joghátrány – nem került sor elmarasztalásra.

Breit születési helye, Lugos, kívül esett a trianoni békeszerződés által meghatározott határokon. Ennek következtében – ahogy a hasonlóan járt magyarok mindegyikének – azzal kellett szembesülnie, hogy megfosztották magyar állampolgárságától. Opciós eljárás keretében, hosszadalmas eljárás után sikerült elérnie a visszahonosítást.

Doberdói Bánlaky  József  portréja Pollmann Ferenc könyvének hátoldalán

A két világháború között fontos szerepet töltött be a Magyar Katonai Írók körének működésében, emellett visszatért a hadtörténetíráshoz. Breit első nagyobb hadtörténészi vállalkozása a világháború után Az 1918-19-es forradalmak és a vörös háború története címet viselete. A munka torzó maradt, mivel a III. rész után félbeszakadt. Az első két kötetet a Hadtörténelmi Levéltár adta ki, az utolsó kötet már szerzői kiadásban jelent meg 1929-ben. Breit történetírói pályafutásának legnagyobb teljesítménye A magyar nemzet hadtörténelme, mely 1928 és 1942 között jelent meg. Eredetileg huszonkét kötetben dolgozta volna fel az 1914 előtti magyar hadtörténetet. A monumentális munka új, Arcanum-féle kiadásában huszonharmadik kötetként hozzátették az 1914. évi szerb-montenegroi hadjárat című kötetét, és huszonnegyedikként a befejezetlen vörös háború történetét. Ez a kiadási módszer eltér Breit eredeti terveitől. Breit A magyar nemzet hadtörténelmén dolgozott, mikor a Hadtörténelmi Levéltár vele párhuzamosan készítette az első világháborút feldolgozó művét, melyből azonban Breit kimaradt. Később úgy döntött, hogy saját munkája huszonharmadik köteteként megírja az első világháború történetét. A szerző és a Hadtörténeti Levéltár bonyolult viszonyának alakulása szintén jól dokumentált Pollmann Ferenc könyvében. A magyar nemzet hadtörténelme meghatározta Bánlaky József utolsó éveit. Közvetve halálához is hozzájárult. A köteteket Grill Károly Könyvkiadó raktárában tárolták, amely 1945-ben tisztázatlan körülmények között kigyulladt, tartalma megsemmisült. A könyvek pusztulása óriási anyagi és eszmei veszteséget jelentett számára, amely annyira megrendítette, hogy szívbaj elleni gyógyszereit ettől kezdve nem vette be. 1945. október 12-én ennek következtében elhunyt.

Bánlaky József élete nemcsak katonatiszti vagy történetírói karrierje miatt érdekes, hanem fordulatai miatt is, melyben sok helyen a magyar történelem tragikuma érződik. Pollmann Ferenc kiválóan megírt könyvét jó szívvel ajánlom mindazoknak, akiknek ez a cikk felkeltette az érdeklődését.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

„Ember az embertelenségben” – tematikus faliújság a holokauszt emléknapra

Cikkemben azt kívánom röviden bemutatni, miként hoztunk létre 2023 tavaszán egy 32 fős, 10. évfolyamos gimnáziumi osztállyal egy alapvetően papír

X