A hatnapos háború

1967. június 5-én kezdődött a 20. század egyik legrövidebb fegyveres konfliktusa, a harmadik izraeli háború, ismertebb nevén a hatnapos háború. Izrael háromfrontos küzdelmet folytatott három arab állam, Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen.

 

Ekkorra a térség már két fegyveres harcon volt túl. Izrael komoly fenyegetésként értékelte, hogy az arab országok egyre szorosabb együttműködésről tettek tanúbizonyságot – az aggasztó fejlemény a zsidó hadvezetést a hadsereg fejlesztésére, valamint új hadászati terv kidolgozására sarkallta. Az izraeliek a megelőző csapásokra és a meglepetésre alapozták a stratégiájukat, a háborúban nagy szerepet szántak a légierőnek és a hírszerzésnek. A légierő elsődleges feladata a „Galamb” hadművelet keretében az egyiptomi, szíriai és jordániai repülőterek megsemmisítése volt.

 

1967. június 3-án az izraeli Kneszet megszavazta a „megelőző háború” megindítását. Indokként az Akabai-öbölbeli szabadhajózást és a szír, jordániai, egyiptomi katonai fenyegetés megszüntetését jelölték meg. Június 4-én az izraeli hadsereg befejezte a felvonulást az egyiptomi határra, másnap reggel 7 órakor a légierő megkezdte az egyiptomi repülőterek bombázását.

Egyiptomi front

A Sínai-félszigeten tartózkodó egyiptomi erőket 9:15-kor érte a támadás. Ekkorra Egyiptom légierejének jelentős gépállományát elvesztette. Izraelnek nagy előnyt jelentett, hogy a támadások során elektronikai zavaróberendezésekkel ellátott repülőgépeket is bevetettek, amelyek feladata az egyiptomi légvédelem rádióelektronikai eszközeinek zavarása volt. A zavarórepülőgépek és a csapásmérők között jól szervezték meg a kapcsolatot. A berepüléseket három hullámban hajtották végre, az elsőben végezték a zavarást, a másodikban a csapásmérő erők betonromboló bombákkal rongálták meg a kifutópályákat, a harmadik hullámban pedig gépágyútűzzel pusztították a hangárokat, repülőgépeket, élőerőt. Fél nap alatt 20 repülőtéren 308 repülőgép, 11 helikopter és 16 radarállomás semmisült meg.

 

Az egyiptomi légierő és légvédelem eredménye ezzel szemben csekélynek mondható, mindössze nyolc gépet lőttek le a támadók közül. A nagy izraeli sikerek többek között az elektronikus rádiózavarás és a dezinformáció sikeres alkalmazásának is tulajdonítható. Az izraeli operátorok rá tudtak állni az arab frekvenciákra, azokon keresztül kapcsolatba kerültek az ellenséges erőkkel és téves információkat közöltek azokkal. Június 6–7-én a szovjetek SA-2-es légvédelmi rakétákat telepítettek Szíriába és Egyiptomba, de ezeket képzett személyzet hiányában, valamint az intenzív izraeli zavarótevékenység és a megtévesztő berepülések miatt nem tudták hatékonyan használni.

Fél órával az első légicsapások után a Sínai-félszigeten megindultak az izraeli páncélos erők is. A támadás három fő útvonalon zajlott, északra Gaza, El-Aris és Abu Ageila irányában. A szárazföldi csapatok légi támogatással nyomultak előre és gyenge ellenállásba ütköztek. Jelentősebb ütközet csak június 8-án, a Mitla-szorosnál bontakozott ki, közel 1000 harckocsi részvételével. A csatában az egyiptomi erők döntő vereséget szenvedtek és másnap békét kötöttek Izraellel.

 

Jordániai front

Június 7-én véres harcok zajlottak Jeruzsálem elfoglalásáért az Arab légió és az izraeli ejtőernyősök között. Az arab nehéztüzérség tűz alá vette a város zsidók lakta részét. A tüzérséget azonban az izraeli légierő kikapcsolta. Június 8-ára a jordániai ellenállás megszűnt. Az izraeliek rövid időre kézbe vették Jerikót, délen pedig Hebront. A ciszjordániai szakaszt megtisztították Huszein király csapataitól, éjfélre birtokba vették a Jordán-folyó három hídját, valamint elfoglalták Jenint és Nabluszt. Június 7-én 20 órakor életbe lépett a fegyverszünet.

 

Szíriai front

A szíriai fronton négy napig állóháború dúlt. A szír csapatok egy határszakaszon 16 kilométerre benyomultak Izraelbe. A sínai és jordániai frontról átirányított izraeli erők gyorsan reagáltak, megsemmisítették a támadókat, majd ellentámadásba mentek át. Izrael június 9-én támadást indított a Golan-fennsík elfoglalására. A magaslatot jól kiépített erődrendszer védte, amelyet hosszú és véres harcok árán csak éjjel 11 órára sikerült bevenniük. Ugyanezen a napon az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszüneti felhívást bocsátott ki, amelyet az arab államok elfogadtak. Az izraeliek újabb villámoffenzívába kezdtek Damaszkusz ellen, de nemzetközi nyomásra kénytelen voltak felfüggeszteni a támadást. 1967. június 10-én véget ért a hatnapos háború.

Összegzés

A háború végére Izrael megszerezte a Golan-fennsíkot, a Sínai-félszigetet, Ciszjordániát és Jeruzsálem óvárosát, mintegy 68,500 km2 –nyi területet. Izrael hadserege minőségi fölényt élvezett az Arab Liga erőivel szemben. A háború alatt nagy szerepet szántak a légierőnek és a hírszerzésnek. Az első órákban a három arab ország közti kapcsolat megszakadt, az arab légvédelmet sikerült megbénítaniuk, csapataikat pedig dezinformálni.

Izrael stratégiáját a meglepetésre és a megelőző csapásokra alapozta, a megelőzés, felkészülés és háborúindítás ütemében jóval az arab államok előtt járt. A megelőzésben a légierőt alkalmazták, szerepe az arab csapatok megsemmisítése és demoralizálása volt. Az Arab Liga légiereje jelentős veszteségeket szenvedett, a megmaradt gépállomány bevetését pedig nem merték megkockáztatni. Izrael ettől kezdve magáénak tudhatta a légi fölényt, így hatásosan tudták zavarni az arab szárazföldi csapatok manővereit, ezzel a konfliktus kimenetele eldőlt. Izrael légierejének teljes állományát bevetette, ez a vállalkozás kockázatos lehetett volna, ha az arab légvédelem minőségi és mennyiségi szintjének megfelelő teljesítményt nyújt.

Az egyiptomi fronton az izraeli csapatok – a három irányból megindult támadás után – kerülték a nagyobb összetűzéseket, az ellenség bekerítésére, megkerülésére, hágók és szorosok lezárására törekedtek. A háború során az izraeli légierő és a szárazföldi csapatok (elsősorban a páncélosok) hatékonyan működtek együtt, ez a tapasztalat további lökést adott a két haderőnem technikai, szervezeti és harcászati fejlesztésének. Izrael számított a többfrontos harcra, erőit Egyiptom ellen összpontosította, de a többi arcvonalon is átcsoportosításokat hajtott végre, hogy védelemből támadásba mehessen át.

A gyors izraeli sikerekhez hozzájárult az arab államok széthúzása is. Az Arab Ligának nem volt egységes akcióterve Izrael ellen, gyakorlatilag csak Egyiptom (Kahir-terv) és Szíria dolgozott ki részterveket. A Kahir támadó változatának kivitelezésére azonban nem kerülhetett sor, mert Izrael a háború előkészületeiben és megindításában megelőzte ellenségeit. Közös parancsnokság csak formálisan létezett, nem dolgoztak ki közös hadászati terveket. Katonai vezetésük nem rendelkezett megfelelő felderítéssel, hadászati, harcászati szinten tájékozatlanok voltak. Helytelenül mérték fel Izrael légierejének helyzetét és nem készítették elő megfelelően országaik légvédelmét. Az arab államok haditechnikai eszközei minőségileg azonos, mennyiségileg nagyobb erőt képviseltek az izraeli hadseregéihez képest, de az izraeli katonák jobb kiképzést kaptak.

Az egyiptomi fronton az izraeliek páncélos csapataikat kellő rugalmassággal és hatékonysággal vezették, sokszor eltekintettek a kellő harcbiztosítástól – pl. a szárnyakat nem fedezték. Ez a módszer eredményes volt, de ehhez hozzájárult az is, hogy az egyiptomi vezetés súlyos hibákat követett el, illetve a teljes légi fölény. Az itteni események hatással voltak a többi frontra is.

A jordániai csapatok keményen harcoltak, de a légi támogatás hiánya és az izraeli légicsapások gátolták a működésüket. Továbbá vezetőik is rosszul értékelték a helyzetet és tanácstalanság uralkodott el rajtuk. Szíria magára maradt, feladta az ellenállás folytatását és erőit Damaszkusz védelmére összpontosította.

Az arab államok a háború után nagy hangsúlyt fektettek a páncélelhárító és légvédelmi rendszerek fejlesztésére. Az elektronikai hadviselés terén nagy lemaradás jellemezte hadseregeiket, ezért 1967 végén elkezdték megszervezni elektronikai hadviselési szakcsapataikat.

Erőviszonyok

  Izrael Arab Liga
Élőerő 250 000 fő 435 000 fő
Repülőgépek 351 db 415 db
Páncélosok 1120 db 1950 db

 

Veszteségek

  Izrael Arab Liga
Élőerő 730 fő 40 000 fő
Repülőgépek 78 db 370 db
Páncélosok 200 db 1000 db

 

Külső hivatkozások:

Berki Gábor: Elektronikai hadviselés a hatnapos háborúban in.: Hadmérnök 2011/3., VI. évfolyam I. szám, p. 213-221

Horváth J. Csaba: Az arab-izraeli háborúk tapasztalatai a haderőnemek és fegyvernemek alkalmazásának tükrében, p. 15-20

Nagy Dániel

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket