A jövő háborúi a dualizmus korának utópisztikus és sci-fi irodalmában

A „boldog békeidők” sci-fi irodalmának egész Európában egyik visszatérő témája egy jövőben lezajló óriási háború víziója.

A később inváziósként emlegetett irodalmi tematika Nagy-Britanniából indult hódító útjára 1871-ben, ekkor, közvetlenül a francia-porosz háború után jelent meg a The Battle of Dorking című regény, a brit hadsereg tábornokának, George Tomkyns Chesneynek (1830-1895) tollából. A mű a német hadsereg szigetországbeli inváziójáról szólt, élénk színekkel ecsetelve a Brit Birodalom bukását.


A Battle of Dorking első kiadásának címlapja

1914-ig több tucat ilyen témájú írás látott napvilágot, ezekben számos ellenség (franciák, oroszok és leginkább németek, végül földönkívüliek) özönlötte el az Egyesült Királyságot. Az angol olvasók borzongás utáni igényét Chesney regénye után nem győzték kielégíteni a különböző írók, akik egyre brutálisabb háborúkban írták meg az angol civilizáció bukását. Így született meg az angolszász inváziós sci-fi irodalom legismertebb műve, H. G. Wells Világok harca című regénye, melyben a Marsról érkező hódítók semmisítik meg Nagy-Britanniát.


A Világok harca borítója. Forrás: Flickr

De nemcsak a szigetországban, hanem egész Európában, sőt az Egyesült Államokban és Japánban is népszerű volt az inváziós, háborús tematika. Az ismertebb angol írók mellett (Hector Hugh Munro, William Le Queux, P.G. Wodehouse, Arthur Conan Doyle, H. G. Wells) Németországban Kurd Lasswitz, az Egyesült Államokban Jack London is írt ilyen témájú művet.

Az inváziós irodalom Magyarországon is művelőkre talált. A dualista korszakban négy szerző, Jókai Mór, Privigyey Pál, Farkas Gyula és Barabás Ábel műveiben jelent meg a világot átformáló nagy háború gondolata. A négy író összesen öt regénye és egy eposza követi az 1870 és 1914 közötti nemzetközi – leginkább angolszász – inváziós irodalmi tematika legfontosabb jellemzőit: idegen – általában orosz – hatalom támadása; emberfeletti képességű főhős, aki technikai felfedezések segítségével megállítja a hódítókat és megszünteti a társadalmi problémákat; Magyarország és a magyar nemzet vezetésével a világbéke megteremtése.

A dualizmus korának első kiérlelt tudományos-fantasztikus utópiája Jókai Mór műve, A jövő század regénye, amely elsőként számol mindjárt két világméretű háború kitörésének gondolatával. A jövő század regénye 1872-től 1874-ig folytatásokban jelent meg a Hon című lap hasábjain.

A regény első része, Az örök harc egy 1867-es alapokra támaszkodó romantikus nemzeti-liberális jövőt vizionál Magyarország számára. A regényben 1952-től 2000-ig követhetjük a főhős, Tatrangi Dávid és Magyarország küzdelmeit. A cselekményes és fordulatos történet utópisztikusságával és problémáival együtt is rendkívül szuggesztív. Tatrangi a törhetetlen és megsemmisíthetetlen, védő- és támadófegyverként egyaránt használható anyag, az ichor felfedezésével – miközben a támadó és megszálló orosz csapatokkal harcol – legyőzhetetlenné teszi a magyar honvédséget. A regényben két nagyobb háború is lejátszódik. Az első az 1950-es évek végén, a támadó, anarchista-kommunistává váló orosz birodalommal szemben. A második valamikor a ’70-es években, szintén az oroszokkal. Utóbbi sokkal grandiózusabb, technicizált küzdelem, repülőgépekkel, időjárást szabályozó szerkezettel és sok egyéb új találmánnyal. Tatrangi találékonysága azonban nem merül ki az ichor felfedezésében. Apja kutatásait felhasználva repülőgépet épít, ezzel technikai fölényre tesz szert a világ országaival szemben. Tatrangi tudományos felfedezéseivel előbb Magyarországot menti ki a háborús válságból, később egy új magyar államot alapít a Duna-deltában. A második rész (Az örök béke) a szociális, részvényes alapon szerveződött Otthon állam küzdelmeit és újabb háborúját mutatja be az oroszokkal, egészen a 2000-es években bekövetkező világbékéig.

A regény a kiegyezést követő első utópisztikus SF-ként mérföldkő. Jókai regényének cselekményét, ötleteit, megoldásait, eszmeiségét és főleg szemléletét – a tudományos fejlődés megoldja a társadalmi bajokat – kortársainak sora tekintette követendő példának. A regényt komplexitása, hangja és szellemisége kiemelkedővé teszi a dualizmuskori utópiák közül.


Jókai Mór

Jókai műve több, ma már ismeretlen szerzőt is inspirált eutópikus szépirodalmi mű megalkotására. Jókai mérsékelt ’67-es liberális-nemzeti romantikáját ezek a szerzők erősen sarkították, és légvárépítő nacionalista vagy birodalmi ábrándozásba fogtak. Két ilyen művet ismerünk: Privigyey Pál: Magyarország nem volt, hanem lesz című regényét, és Farkas Gyula: Utolsó ütközet 2453-ban, regényes eposz VIII énekben, énekli a XXV-ik század végén a névtelen dalnok című eposzát. A két mű naivan hisz a magyar nemzet világmegváltó küldetésében, világhatalommá válásában, szerepében a civilizáció terjesztésében és a világbéke megteremtésében.

Privigyey Pált alig ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy a magyar királyi távírda állomásfőnöke volt. Magyarország nem volt, hanem lesz című regénye egy 1867-es alapra felépített nemzeti eutópia. A regénynek két kiadásáról tudunk, az első 1879-ben, a második 1887-ben jelent meg. A két változat több ponton eltérő cselekményű regény.

Az első kiadás cselekménye az 1970-es évek végét, I. Habsburg Richárd király uralkodása idejét mutatja be. Az eposzi erényeket mutató király és baráti köre, hallgatva a zseninek tartott gróf Telekváry Iván idillikus és pacifista nézeteire, megszünteti a honvédséget, hogy az így felszabaduló pénzforrásokat az ország felvirágoztatására fordítsa. A terv eleinte működőképes, ám végül kudarcba fullad. A felvirágzó Magyarországra egyre több nincstelen bevándorló érkezik, akik felborítják az ország szociális egyensúlyát. A válságot kezelni képtelen honvédség nélküli királyt végül egy kommunisztikus követeléseket megfogalmazó forradalom söpri el, a háttérben ármánykodó Bellinelli bíborossal. Az első kötet végén a királyi palota ostromával Richárd király bukása teljessé válik.

A Politiko-Romantika alcímet viselő, 1887-es második kiadás cselekménye hasonló utakon jár. Egyes motívumok, fordulatok és szereplők mind a két változatban visszaköszönnek, ám az 1887-es kiadás jóval rövidebb és sematikusabb az előzőnél. Privigyey vélhetőleg nemcsak elolvasta Jókai A jövő század regényét – hisz ezt már az első kiadásban is említi –, de rajongásig meg is szerette. Újraírt művében Jókai történetének analógiájára vezeti cselekményét, teszi mindezt naiv nacionalizmus, erős oroszellenesség és nyájas Habsburg-hűség jegyében. Alkotásában több generációnyi Habsburg uralkodó küzdelmeit követhetjük végig az 1920-as évektől egészen 2000-ig. A kalandos történetben találkozunk lázadó terroristával, ármánykodó bíborossal, és egy fontos technikai felfedezéssel, a kormányozható léghajóval. Hasonlóan az első kiadáshoz a király, ezúttal Habsburgi István, pacifista indíttatásból leszereli a honvédséget, magánkézbe adja az állami vagyont, s ezzel rendezi az államadósságot. A felszabaduló költségvetési források felhasználásával jólét köszönt Magyarországra. A vonzóvá váló országba tömegével érkeznek az inaktív, leginkább bűnöző hajlamú külföldi tömegek. A nincstelenek végül kommunisztikus lázadásban törnek ki, elsöpörve a királyt. Az országban uralkodó zűrzavar miatt a Magyarországon tartózkodó, a háttérből a szálakat mozgató Bellinelli bíboros javaslatára az európai diplomácia Oroszországot kéri fel a beavatkozásra. Az orosz seregek letörik a lázadást, sőt az ország irányítását is átveszik. Az elmenekült király, I. Habsburgi István még gyermek Valéria nevű lányát gondos gyámok felügyelete alatt ültetik a trónra. Közben az egykori király hívei Jámborfy Márk vezetésével szervezik az ellenállást. Jámborfy titokban neveli a kis László herceget, kinek apja a király jó barátja volt, s a lázadás során esett el. A tehetséges ifjú felnőtté cseperedve csodás hőstetteteket végrehajtva bizonyítja rátermettségét. Az orosz cárt legyőzi párbajban, Attila hun király elveszett kincseit megtalálja, majd a váratlan bevételeket okosan felhasználva kormányozható léghajóflottát épít. Az elpusztíthatatlan hajórajjal előbb az orosz, majd a Magyarországra támadó egyesült német-angol-francia seregeket is legyőzi. Végül a magas fokú technikai fölény birtokában László kényszeríti a világ hatalmait az általános leszerelésre. Magyarország így 2000-re nemcsak a világbékét teremti meg, de egyenesen eutópikus aranykorba lép. Birtokolva technikai fölényét, Magyarország elsőszámú katonai, gazdasági és műveltségi nagyhatalommá válik, amely határozottan, de hatalmával vissza nem élve, csendőrként vigyázza a világbékét.

Hasonló utakon jár Farkas Gyula 1888-ban írt eposza is. (Ez a műfaj igen ritka a hazai tudományos-fantasztikus irodalomban.) A szerzőről még annyit sem tudunk, mint Privigyeyről. Farkas műve Jókai regényének legjellemzőbb motívumait és megoldásait alkalmazza. Cselekménye a távoli jövőben, 2453-ban, Attila egykori hun király halálának kétezredik évfordulóján játszódik. Központi témája Magyarország heroikus harca a világ nagyhatalmai, a pogányokká vált germánok, latinok és szlávok ellen.

A mű cselekménye szerint Magyarország királyának, III. Atilának lánya még hajadon, kezének elnyerése ürügyén a világ nagyhatalmai háborút indítanak Magyarország ellen. Az ellenség a főváros Etelvár (a korábbi Budapest) közeléig nyomul, megállítása lehetetlennek látszik. A magyar csapatokat a főhős Kossuth Imre forradalmi találmányai, a gyémánt vastagságú páncél és egy lehallgató készülék segítik a küzdelemben. A végső harc során az idegen hódítók tízmilliós sereggel érkeznek Etelvár alá. Az időközben magyar királlyá választott Kossuth és a feltámadt Attila hun király közös seregei, valamint a magyarok mellé állt pápa isteni csodatétele fékezik meg az idegen csapatokat. A legyőzött ellenség végül keresztény hitre tér, és magyar vezénylet alatt létrejön a világbéke.

A századforduló után az irodalomtörténész, eszperantista Barabás Ábel (1877-1915) regényeiben jelent meg először egy komolyabb európai háború gondolata. Szemben azonban a 19. századi előzményekkel Barabás már nem a távoli, hanem a közeli jövőre vizionálja az Európát átformáló háború kitörését. Barabás regényeiben az oroszok helyett immár olaszok a legfontosabb ellenfelei a Monarchiának. 1909-ben Maritimus álnéven írt A nagy háború című regényében az Osztrák-Magyar Monarchia Olaszországgal keveredik konfliktusba. A szárazföldön és tengeren vívott harcban végül a Monarchia győzedelmeskedik. Az 1910-ben A jövő évtized regénye címmel, immár a szerző neve alatt megjelent mű sokkal kiérleltebb elődjénél. A Monarchia itt is Olaszországgal, valamint Szerbiával, később Németországgal vív háborút. A regény szinte látnoki módon vetíti előre a hátország szenvedéseit. Szerencsére azonban a Magyarország által épített Wright-féle repülőflotta a Monarchia felé billenti a mérleg nyelvét, és a magyar nemzet fényes győzelmet arat ellenségei felett.


A Battle of Dorking 1914-es kiadásának címlapja

A világháború 1914-es kitörése alapjaiban változtatta meg a hazai és a nemzetközi sci-fi irodalom tematikáját. A világháború bebizonyította, hogy a technikai felfedezések nemcsak jóra, de rosszra is fordíthatóak, az írók többsége rájött, nem várhatják ezektől a legfontosabb társadalmi bajok megoldását. Ami az inváziós tematikát illeti, Magyarországon bár még fel-felbukkant (Ujj Gyula: A rádiumkirály, Koszter atya: Fulgur), de a trianoni békediktátum után a nagyhatalmiság illúziójával együtt háttérbe szorult, helyét átvette a diktatúráktól és az újabb, még pusztítóbb háborúktól való félelem.

Veres Miklós

Ezt olvastad?

A jelen recenzióban ismertetendő tanulmánykötet a Horvát Történettudományi Intézet és az MTA BTK Történettudományi Intézet közös kiadásában 2015-ben jelent meg.