A Kádár-korszak gazdasága új megközelítésben

A nemrég véget ért tanévben a járványhelyzetre való tekintettel elmaradtak a szóbeli érettségik, így idén az emelt szintű szóbeli történelem érettségi nagy klasszikusa – Magyarország gazdasága a 20. században – sem tudott „pályára lépni”. Pedig ez a szóbeli tétel foglalja magába a Kádár-korszak gazdaságát és a gazdasági rendszerváltást is, amelytől nemcsak a diákokat „rázza ki a hideg”, de sok történelemtanárt is – ezzel személy szerint én is így voltam, amíg tanítottam. Miért kerülik – „nem marad rá idő” – a történelemtanárok ezt a tételt? Pontosabban én miért kerültem?

A középszintű történelemtananyag oktatása során örültem, ha eljutottam örült tempóban a Kádár-korszak hétköznapjaiig, és ha néhány szót tudtam szólni a rendszerváltásról, akkor már úgy éreztem, a diákjaim a történelemtananyag minden szegmensét ismerik, elsajátították, felkészültek a nagy megmérettetésre.

Történelemfakultáción teljesen más volt a helyzet! Hiszen az említett Kádár-korszak gazdasága és a gazdasági rendszerváltás eléggé kényes téma, és csak a jéghegy csúcsát látjuk, tanítjuk. De tanítani kell, hiszen szóbeli tétel! Tanárként helyt kell állni és választ kell adni a tájékozottabb diákok kérdéseire, ami valljuk be őszintén, sokszor nem egyszerű, ráadásul a témát se lehet elodázni.

A jelenlegi történelemtankönyv és a könyvesboltok polcain található emelt szintű szóbeli érettségi tételeket tartalmazó kötetek azonban csak „finoman”, szinte alig érintve tárgyalják a témát. Írnak a könyvek és beszélünk órán az olajválságról, ennek következményeiről, valamint az adósságspirálról és a privatizációról. És ennyi … De mi van a többivel?

Ezért is örültem, amikor ráleltem Borvendég Zsuzsanna 2018-ban megjelent A Cég megnyertjei – a megnyertek cégei című kötetére.

Szakkönyvek olvasása során nemcsak az átlagos olvasószemüvegemet teszem fel, hanem kiegészítem azt egy utilitarista lencsével is. Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy vajon ebből mit lehetne felhasználni, hasznosítani a pedagógia terén, egy tanítási óra keretében, vagy akár egy levéltár-pedagógiai órára, hogyan lehetne „bevetni” az adott témát. Mi tagadás, a kedvenc dresszem a tanári attitűdöm, amit nehezen tudok a szekrénybe zárva, elrejtve tartani, ami újra és újra kitör átvéve és néha uralva az új, kissé még szűk levéltárosi „rucimat”. 

Így, ha valaki a Kádár-korszak gazdaságpolitikájának mélyre ható elemzését, a különböző álláspontok ütköztetését, valamint óriási vitát vár a recenzens és a szerző között, akkor csalódnia kell, és abba kell hagynia az olvasást, mert azzal sajnos nem szolgálhatok. Ehelyett arra összpontosítok, hogy elmondjam azt, hogy mi mindenre használnám a kötetben olvasható új kutatási eredményeket a pedagógia terén és hogy ízelítőt adjak az olvasóknak a közelmúlt „kényes”, eltitkolt pillanataiból, hátha kedvet kapnak a kötet kézhezvételéhez, olvasásához.

Ki is a szerző?

Borvendég Zsuzsanna a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történészi diplomát 1999-ben, 2001-ben pedig lediplomázott a PPKE Jog- és Államtudományi Karán is. A PPKE BTK doktori iskolájában 2016-ban védte meg disszertációját, amelynek címe Újságírók és külkereskedők a Kádár-rendszer hírszerzésében. Kutatási eredményéről, és kötetbemutatójáról az Újkor.hu is beszámolt korábban. 1999 és 2019 között tudományos kutatóként dolgozott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, jelenleg a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Kutatási területe Magyarország 1945 utáni története, a titkosszolgálatok és a politikai rendőrség működése.

Jelen kötete – melyet virtuálisan kezünkben tartunk – példákat és bizonyítékokat tár az Olvasó elé arra vonatkozóan, hogy a kommunista diktatúra titkosszolgálata hogyan kapcsolódott be a magyar gazdaságba. 

Borvendég Zsuzsanna 2015-ben, az Újságírásnak álcázva (A Nemzetközi Újságíró Szervezet és a MÚOSZ) című kötet bemutatóján. Forrás: Németh Csaba / Újkor.hu

Ha az Olvasó kevésbé jártas a ’45 utáni magyar történelemben és a titkosszolgálatok, illetve a politikai rendőrség működésében, érdemes a kötet kézhezvétele előtt egy kis „gyorstalpalón” túlesnie. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha elolvassuk Borvendég Zsuzsanna 2018-ban a Magyar Idők hasábjain megjelent cikksorozatát (A  kádári Magyarország titkos élete 1–16.) melynek keretében ismertette a kommunista diktatúra haszonélvezőinek, az ország kirablásában és eladósításában szerepet játszó személyeknek, eseteknek a hátterét. Ezekből az írásokból tájékozódhatunk és megfelelő mennyiségű alapvető információra tehetünk szert ahhoz, hogy kellő mértékben követni és élvezni tudjuk a szerző precíz kutatáson alapuló művét, így a kötetben színre lépő szereplők is kevésbé lesznek idegenek a számunkra.  

Helyezkedjünk el kényelmes fotelünkben, és „süppedjünk” bele a Kádár-korszak miliőjébe.

A kötet idősíkja és színtere a nagyhatalmi játszmák kereszttüzébe szorult kádári Magyarország, mely egyfajta közvetítőként jelenik meg a két világrend között. Ezen szerepünk adódik geopolitikai helyzetünkből, történelmi hagyományainkból, de abból a sajátos szituációból is, amelybe az 1956-os forradalom következtében kerültünk.

A szabadságharc leverését követően Kádár tisztában volt azzal, hogy a sztálinista terror eszközeivel nem folytathatja a kommunista hatalomgyakorlást, új utakat kell találnia, amely biztosítja számára a társadalom támogatását. Ez lett a mindenki által oly jól ismert életszínvonal-politika.

Borvendég Zsuzsanna a 2018-as Ünnepi Könyvhéten dedikál. Forrás: NEB-fotó

Az anyagi jobblét megteremtéséhez azonban nem voltak meg a források, szükség volt a nyugati gazdasági kapcsolatok felfuttatására, a kapitalista tőke és a legmodernebb technológia beáramlására. Ezen a ponton a szovjet és a magyar érdekek találkoztak. Feladatunk lett a Nyugat semlegesítése, vagyis a demokratikus társadalmak befolyásolása. A szerző megfogalmazása szerint „érzékenyítettük a szabad világot a kommunizmus iránt”.

„A „nagy testvér” leosztotta a feladatokat a blokk országai között, és Magyarország korántsem elhanyagolható jelentőségű szerepet kapott a nemzetközi kémjátszmákban: a hetvenes évektől kezdve a tudományos-technikai hírszerzés és a külkereskedelmi vállalatok segítségével folytatott gazdasági információgyűjtés és „valutakitermelés” éppúgy a repertoárunkhoz tartozott, mint a sajtórezidentúrákon keresztül folyó befolyásolási politika. Hírszerzési szempontból a külkereskedők jelentősége vetekedett az újságírókéval. Mindkét foglalkozás képviselőire célcsoportként tekintettek a különböző titkosszolgálatok nyugaton és keleten egyaránt, hiszen könnyen és feltűnés nélkül tudtak a különböző országok között mozogni, többnyire képzett, nyelveket beszélő emberek voltak, akik munkájuknak köszönhetően titkosszolgálati szempontból fontos kapcsolatokat alakíthattak ki. Megnyerésükért versengtek is a belügyi (BM III/I. Csoportfőnökség) és a katonai hírszerzés (MNVK 2. Csoportfőnökség) tisztjei.” (14–15. oldal)

A két hírszerzés versengett a legkvalifikáltabb szakemberek beszervezéséért, és gyakran a katonai felderítés nyert.

Az MNVK-2. jelentősen kevesebb költségvetési összeg felett rendelkezett, mint a belügyi állambiztonság, így nagyon meg kellett válogatnia, kiket nyer meg magának. A megnyerés kifejezés pedig kulcsfontosságú, hiszen a katonai felderítés beszervezett operatív hálózatának tagjait megnyertnek és nem ügynöknek nevezték. A megnyerési folyamat, vagyis a beszervezés kevésbé volt formalizált, mint a BM-nél, konkrét feladatra vagy időszakra szólt, és nem járt érte fizetés.

Miért volt vonzó?

A legkülönbözőbb lehetőségek miatt, amelyeket a szolgálat felajánlott az együttműködésért cserébe. Ez lehetett egy tartós külföldi kiküldetés, lakás, egyetemi felvétel, szinte bármi, amire az illetőnek szüksége volt, vagy vágyott rá. Az is a katonai felderítés mellett szólt, hogy a megnyert nem tartotta magát BM-es besúgónak, kevésbé volt kompromittáló. Hiszen ma sem igazán ismerjük őket. A megnyertek többsége gazdaságilag megerősödve, kapcsolati rendszerüket megőrizve élte túl a rendszerváltást, ráadásul erkölcsi megbélyegzéssel sem kellett szembenéznie.

Néhányuk tevékenységére fény derült már az állambiztonsági iratoknak köszönhetően, de az egykori hálózat még mindig védelmet élvez, hiszen az iratok döntő többsége még nem került át a levéltárba. Az eddig feltárt források alapján azonban azt a következtetést vonta le Borvendég Zsuzsanna, hogy a katonai felderítésen belül működött egy nagyon komoly érdekérvényesítési képességgel rendelkező csoport, akiknek a segítségével a hatvanas évek végére felemelkedett és megerősödött a külkereskedelmi lobbi, és a hetvenes évek folyamán kiépült egy olyan nyugati (offshore) céghálózat, amely hatalmas károkat okozott a magyar gazdaságnak. Az ország eladósítása, idegen pénzügyi csoportoknak való kiszolgáltatása évtizedekre befolyásolta, kényszerpályára állította az országot, amely a társadalom minden tagját érintette.

A szerző oknyomozó riporterként minden lehetséges „követ” megmozgatott annak érdekébe, hogy az Olvasó elé megközelítőleg teljes, kerek képet fessen a kutatott témáról, és annak feltárt eredményeiről. A hivatalos nyomozások dokumentumain kívül – melyek azzal a céllal készültek, hogy felderítsék a visszaéléseket, hogy ellehetetlenítsék az ellenfél pénzforrásait – felhasználta a hangulat és napi jelentéseket, melyeket a hírszerzés a saját használatára, a rendszer fenntartásának érdekében készített. A téma feldolgozását és közreadását színesíti és izgalmassá teszi (néhol pótolja a hiányzó puzzledarabot) több nyugalmazott hírszerző tiszt visszaemlékezése; és ha elveszne az Olvasó a szereplők, fogalmak tengerében, az értelmező, magyarázó lábjegyzetek útmutatóul szolgálnak, amelyek tanúskodnak a feltárt források sokszínűségéről, bőségéről és arról is, hogy nem egy újabb légből kapott „összeesküvés-elméletet” olvashatunk. A szerző ugyanis hipotéziseit minden egyes alkalommal eredeti forrásból származó idézettel támasztja alá. Információi bőségesen elegendők a téma kifejtéséhez, és származási helyüket is pontosan megjelöli – így már csak hab a tortán, hogy a kötet végén dokumentumokat is közöl.

A kötet egy külkereskedelmi vállalat – Metalimpex – és a mögötte tevékenykedő titkosszolgálat tevékenységét veszi górcső alá, a cég alapításától, a valutakitermelésen keresztül a cég bukásáig, és bemutatva Dévai István tevékeny szerepét mindebben. Az eset leírása, bemutatása példaként szolgál a szerző álláspontjának alátámasztására: miszerint a rossz gazdaságpolitika mellett az állami támogatással folytatott pénzkivonás is hozzájárult Magyarország eladósodásához.

Mindezek után hogyan tanítanám Kádár gazdaságpolitikáját? Mit „nyertem” én?

Továbbra is elmondanám mindazt, amit a tankönyv elmond az adott leckénél, de elmondanám azt is, hogy az életszínvonal–politikához, a jobblét megteremtéséhez nem állt rendelkezésünkre elegendő forrás. Elmondanám, hogy a külkereskedelmi lobbinak köszönhetően a ’70-es évek folyamán kiépült egy nyugati (offshore) céghálózat, amely hatalmas károkat okozott a magyar gazdaságnak. Az ország idegen pénzügyi csoportoknak való kiszolgáltatása évtizedekre befolyásolta, kényszerpályára állította az országot. A rossz gazdaságpolitika mellett az állami támogatással folytatott pénzkivonás is hozzájárult Magyarország eladósodásához.

Elmesélném, hogy miként tett szert Kádár János egy 220-as Mercedesre. Elmesélném diákjaimnak – Gergely Miklós és felesége letartóztatása kapcsán – a Kádár-korszak mindennapjainál, hogy mennyi volt az éves kereset, és amellett, hogy mit lehetett belőle venni, azt is megemlíteném, hogy leopárdbundát semmi esetre sem.

Egyetértek a szerzővel, hogy maga a téma kényes, mivel a közelmúltunkat – az is lehetséges, hogy apáink, nagyapáink tetteit – tárjuk fel, de vizsgálata, megismerése elkerülhetetlen és közös érdekünk. Vitákat eredményezhet, de ezek a viták szükségesek, hogy tisztábban, objektívebben tudjuk megítélni a múlt és a jelen kapcsolatát, és ennek megfelelően tudjuk bemutatni és megtanítani a jövő generációjának.

A szerző a téma újabb kutatási eredményeit Az „impexek” kora c. művében adta közre, melyet később írt, mégis hamarabb adták ki, mint a most ismertetett kötetet. Így aki „belekóstolt” a Kádár-korszak gazdaságpolitikájába, és „ízlett” neki, folytathatja a nyomozást a másik kötettel…

Prezenszki Erzsébet

A kötet adatai: Borvendég Zsuzsanna: A cég megnyertjei – a megnyertek cégei. Titkosszolgálati vállalatalapítások és valutakitermelés a Kádár-rendszer idején. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2018. 181 oldal.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket