A Kilátó rovat tizenkét legolvasottabb cikke 2014-ben

Kilátó rovatunk célja, Magyarország határaiból kitekintve a Kárpát-medencének és Európának is teret adjon az újkori történelemmel kapcsolatos szakmai híreknek és konferenciáknak. Évzáró cikkünkben az év legolvasottabb tizenkét cikkét tekintjük át, amelyben Rómától Londonig, Párizstól Moszkváig tekintünk vissza a különböző európai kiállításokra, konferenciákra és megemlékezésekre. Szerzőinknek ezúton köszönjök az éves munkát.

+1 Szőts Zoltán Oszkár: Az I. világháborús konferencia Szarajevóban – a magyar küldöttség szemével

2014. június 18. és 21. között The Great War: Regional Approaches and Global Contexts (A Nagy Háború: Helyi megközelítések és globális hátterek) címmel nemzetközi történettudományi konferenciát rendeztek Szarajevóban. A konferenciának magyar vonatkozása is volt. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont – bosznia-hercegovinai, német, bolgár, macedón, szlovén, osztrák és lengyel szakmai partner mellett – társszervezőként vett részt a rendezvény lebonyolításában. Az MTA BTK TTI munkatársai közül Csaplár-Degovics Krisztián, Szabó Dániel, Hornyák Árpád, Sokcsevits Dénes és Pók Attila, rajtuk kívül Szávai Ferenc, Bihari Péter és Szőts Zoltán Oszkár vett részt a konferencián Magyarország képviseletében. A cikkben elsősorban a magyar küldöttség konferenciaszereplését bemutatja be Szarajevóban.

12. Császár Ildikó: A semlegességtől a csonka győzelemig: Első világháborús kiállítás Rómában

1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, ezzel a lépéssel pedig az olaszok belépőt vásároltak maguknak az I. világháborúba. A témával foglalkozó kutatóknak köszönhetően manapság már számos információval rendelkezünk arról, hogy az olasz nemzet hogyan is élte meg a Nagy Háborút, vagy éppen milyen politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok zajlottak le ez idő alatt. Természetesen az erről szóló szakirodalmak és forráskiadványok is izgalmasak, azonban kétségtelen, hogy vizualitással még könnyebbé lehet tenni a kor eseményeinek megértését. Ezt szolgálta a 2014. május 30-tól 2014. július 30-ig Róma szívében, a „Complesso del Vittoriano” épületében megnyíló kiállítás is, melynek címe: „La Prima Guerra Mondiale 1914-1918- Materiali e Fonti- Teatri di Guerra” („Az Első világháború, 1914-1918. Anyagok és források- A háború színházai”).

11. Szeghő Patrik: Az Imperial War Museum és a Nagy Háború

Július 19-én nyitotta meg ismét kapuit a centenáriumi év okán átalakított londoni Imperial War Museum (Birodalmi Hadtörténeti Múzeum), amely egy teljesen új, hihetetlenül gazdag és széleskörű gyűjteményre épülő, kétségkívül ambiciózus első világháborús kiállítással csábítja falai közé a látogatókat. Kellő anyagi támogatás mellett, egy átgondolt, megfontolt két évnyi tervezés és a sikeres partnerprogram eredményeként a júliusban átadott IWM kiállítás nemcsak a világ egyik legátfogóbb és leggazdagabb első világháborús gyűjteményével büszkélkedhet, de napjaink legmodernebb audiovizuális megoldásait felhasználva egy hihetetlenül érdekes, lebilincselő, részletekbe menően informatív, ötletes és logikusan felépített, gigantikus installációt tár elénk, élményül szolgálva nemcsak a hétköznapi érdeklődő, de az akadémiai körök kritikus látogatói számára is. A kiállítás az Imperial War Museum egyéb állandó kiállításaival együtt ingyenesen tekinthető meg Londonban.

10. Kerényi Éva: Keleten a helyzet változatlan: Centenáriumi körkép Rimaszombatból

Az első világháború katonai áldozatainak emlékére világszerte emlékoszlopokat, emlékműveket emeltek. Míg Nyugaton jóval nagyobb hagyománya van a Nagy Háborúnak és a hadisírok gondozásának, az egykori szovjet blokk államai még csak mostanában kezdik (jobb esetben) igazán „felfedezni“ e korszak jelentőségét és ápolni annak emlékét. A ma Szlovákiához tartozó Gömörben előforduló emlékművek, márványtáblák és jelképes sírok zöme a két világháború közötti időszakból származik, gyakorta találkozunk viszont a rendszerváltás után felállított kettős emléktáblákkal, melyeken mindkét világháború hősi halottainak névsora szerepel.

9. Tóth Gödri Iringó: Fürdőkultúra Magyarországon és Erdélyben

2014. október 18-án Kolozsváron izgalmas történettudományi, művészet- és művelődéstörténeti konferencia került megrendezésre a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia karának keretében működő Magyar Történeti Intézet által. A Fürdőkultúra Magyarországon és Erdélyben című egy napos konferencia egyfajta hiánypótló alkalmat jelentett a téma szakértőinek, kutatóinak, akiknek elsősorban Erdélyben, de tágabb földrajzi keretek között is, nagyon ritkán adatik meg a lehetőség, hogy egy hivatalos rendezvény apropóján összeülhessenek megvitatni legújabb kutatásaikat. A reggel fél tíztől körülbelül délután két óráig tartó előadássorozaton kilenc előadó, történészek, régészek, művészettörténészek, levéltárosok stb. jutottak szóhoz. Az előadások a test- és fürdőkultúrától a különböző korok fürdőépítészetéig sok tárgykört felöleltek, az időbeli keret is nagyon tág volt, de a római fürdőépítészet és a huszadik század elejének modern fürdőhelyei között húzódó 1500-2000 éves szakadékot a közös téma jól áthidalta.

8. Demeter Izabella: A Nagy Háború francia megközelítésben: Le Musée de la Grande Guerre du pays de Meaux

Párizstól mintegy 40 kilométerre, a turistaözön jól bejáratott útvonalain túl, egy Marne menti kis városkában, valahol ott, ahol 1914. szeptember 4-én a német haderők már a francia főváros kapuit vélték döngetni, áll ma egy múzeum. A Nagy Háború Múzeuma egy 2005-ben elgondolt, kapuit 2011-ben megnyitó intézmény, mely lényegében Jean-Pierre Verney történész és elsővilágháború-szakértő kollekciójára épült, ám kiállítási anyagát megnyitása óta is folyamatosan bővíti. Párizs, a múzeumok városa jobbnál jobb és szebbnél szebb múzeumokkal szolgál mindig, de a Musée de la Grande Guerre még ezen a változatos palettán is kitűnik szervezettségével, találékonyságával és többszintű kivitelezésmódjával, mely a laikusoktól a szakértőkig, a fiataloktól az idősekig mindenkire gondol, így mindenki számára hozzáférhetővé teszi  a kiállított múltat.

7. Jonica Xénia: „Az igaz ügy örökre veszve nem lehet”: Tudományos konferencia az 1848–49. évi szabadságharc erdélyi vonatkozásairól

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulójának tiszteletére 2014. október 3-án tudományos konferenciára és emlékünnepségre került sor a nyár folyamán újonnan átadott torockói Duna Házban.

6. Németh Ernő: „70 éve történt…”: Tudományos konferencia Szabadkán a magyarságot ért atrocitásokról a történelmi Délvidéken

1944. október 17-én a Délvidékre bevonuló partizánosztagok ellenőrzése alatt katonai közigazgatást vezettek be. Arról, ami ezután történt a Vajdaságban, évtizedeken át nem beszéltek. A magyar- és németellenes atrocitásokról a Magyar Szó című újvidéki napilap 1990. októberétől jelentetett meg egy sorozatot Matuska Márton tollából. Ettől kezdve a közbeszéd tárgya a délvidéki vérengzés, igaz, főleg csak magyar körökben. A negyedévszázados kutatómunka eredményeit összegezték a 2014. október 11-én megtartott szabadkai tanácskozáson, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség szervezett karöltve a Délvidéki Kutató Központtal.

5. Császár Ildikó: „A saját kezünkkel, a saját országunkban, a saját pénzünkből”: Skócia I. világháborús emlékezete

Az első világháború a skót nemzetet több ponton is súlyosan megviselte. A brit kormány nem feledkezett meg a hős katonákról, így minden olyan családnak, amely bizonyítani tudta, hogy valamelyik családtagja elesett a háborúban, küldtek egy medált és egy tekercset azért, hogy méltóképpen tudjanak tisztelegni elhunyt szeretteik előtt. A személyes megemlékezés mellett a kollektív emlékezet kialakítására is nagy hangsúlyt fektettek, ennek érdekében 1917-ben úgy döntöttek, hogy több szobrot, emlékművet és múzeumot is felállítanak (például Cenotaph, Imperial War Museum). Nagy-Britannia-szerte 1919 óta minden év november 11-én délelőtt 11 órakor 1 perces néma csendet tartanak, melyet a második világháború után 2 percre növeltek. Ezt a napot „Poppy Day”-nek is nevezik, mivel 1921 óta piros pipacsokat helyeznek el a sírokon és az emlékművek előtt. Emellett a pipacsot elkezdték árusítani is, a befolyt összegből a háborús veteránokat támogatják.

4. Czeferner Dóra: Hátországok szerepe a háborús konfliktusokban

Home Fronts: Gender, War and Conflict („Hátországok: Társadalmi nem, háború és konfliktus”) címmel rendezte éves konferenciáját a Women’s History Network. Az Egyesült Királyságban 1991 óta működő egyesület legfontosabb célja, hogy a nőtörténet iránt érdeklődő társadalomtörténészeket, szociológusokat, muzeológusokat és a különböző archívumok kutatóit egy csoportba tömörítve hívja fel a közvélemény figyelmét a gender-kutatások fontosságára. A 2014. szeptember 5–7. közötti tanácskozás színhelyéül egy közép-angliai kisváros, Worcester egyeteme szolgált, az aktuális témát pedig az első világháború kirobbanásának százéves centenáriuma adta.

3. Zay Éva: Történettudományi konferencia debreceni és kolozsvári hallgatók kutatásairól

Változatos tematikájú régészeti és történettudományi konferenciát szervezett szeptember 8-9-én Kolozsváron a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem- és Néprajztudományi Doktori Iskolája, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Történelem- és Politikatudományi Osztálya (DOSZ TePo), valamint a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Filozófia és Történelem Karának Magyar Történeti Intézete. A hallgatói konferencia a fejlődő intézményközi kapcsolat és együttműködés újabb állomását képezte: az alap-, mester- és doktori fokozatú képzéseken résztvevő kolozsvári és debreceni hallgatók lehetőséget kaptak arra, hogy megismerjék és megvitassák egymás kutatási eredményeit. A kutatási beszámolók kapcsán említésre méltó a tematika sokszínűsége, a megközelítések újszerűsége, frissessége, a módszerek korszerűsége.

2. Józan Veronika: Látogatás a Culloden Emlékközpont és Múzeumban

A skót fennsík mesebeli szépségéhez kevés hasonlót lát az utazó: hófödte hegycsúcsok, halkan csobogó patakok, loch-ok, whiskeygyárak és kiltek vonzzák a pásztázó tekinteteket. A skót felföldi hosszúszőrű marha és a teliholdkor fogható háromlábú haggis felbukkanására várva bámulok ki a busz ablakából, úton a skót történelem egyik legfontosabb eseményének helyszínére, az Inverness-közeli Culloden csatamezőre. A busz megáll, sofőrünk kiszáll és ujjával unottan egy hívogatóan modern épület felé mutat: 1746-ban egy áprilisi, esős reggelen Cumberland hercege hasonlóan mogorva arccal vethette szemeit a „trónbitorló” Stuart Károly meggyötört csapatára. Az összecsapás – amit a jakobita felkelés legvéresebb csatájaként emlegetnek egy rövidke órája alatt a Hannoveriták tökéletesen megsemmisítették az ellenséges ír és francia katonákból, illetve gyéren felszerelt skót klánokból álló alakulatot.

A kiállítás több, mint a csata leírása. A skót felföld történetének rövid bemutatása, majd az összecsapás előzményeinek, történéseinek és következményeinek megtekintése után régészeti leletek között kutakodhatunk, kipróbálhatunk például korabeli fegyvereket is. Hallhatjuk és láthatjuk – árnyjáték formájában – a történet legfontosabb szereplőinek álláspontját, vitát Károly táborában és a győzelem ünneplését Cumberland csapatában.  A kiállítás legfantasztikusabb pontja az az ütközetet bemutató rövidfilm, melyet egy szoba négy falára vetítve tekinthetünk meg, mintegy a csata közepén állva követhetjük, hogyan mértek vereséget a jakobita csapatokra az angol király katonái. A csata részletes történetét korabeli kommentekkel és hadtörténeti leírással a mezőn bandukolva hallgathattam végig: a skótdudák és az ágyúk hangja, a félelem és a menekülés sikolyai megelevenítették a véres áprilisi napot.

1. Maya Kalmykova: „A háború, amely véget vetett a békének”: Beszámoló a moszkvai első világháborús kiállításról

A moszkvai Multimédia Művészeti Múzeum nagyszabású első világháborús centenáriumi kiállítása széleskörű nemzetközi együttműködés és összefogás eredményeként valósult meg, amelyben tevékeny szerepet játszott számos európai ország múzeuma, alapítványa és magángyűjtője is. A tárlat elnevezését a The War That Ended Peace: The Road to 1914 („A háború, amely végett vetett a békének: Út 1914-hez”) könyv címéből kölcsönözte, ennek szerzője, Margaret Mac Millan, oxfordi történész és neves professzorasszony az 1916 és 1922 között a brit miniszterelnöki posztot betöltő David Lloyd George dédunokája is volt egyben. Winston Churchill gondolatai kiváló keretet adnak és összefogják a moszkvai installációt, amely így nemcsak sikeresen lép túl a puszta történelmi tények vázolásán és megjelenítésén, de üzenetet közvetít a jelennek is. Churchill alábbi mondatai pedig nemcsak tökéletesen illeszkednek egy kiváló kiállításhoz, de sajnos napjainkban is aktuálisak, érvényesek:

Az emberiség soha korábban nem került hasonló helyzetbe. A megfelelő erkölcs és bölcs vezetők hiányában az emberek kezébe első alkalommal kerültek olyan fegyverek, amelyekkel gond nélkül elpusztítható az emberiség. Ez lett hát a korábbi nemzedékek dicső tetteinek végeredménye. Az emberek jobban tennék, ha megállnának egy pillanatra elgondolkodni mindezen és az ebből fakadó új felelősségen.

Ezt olvastad?

Sipos Gábor erdélyi magyar történész a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének oktatója és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az