A lágerek népe. Névtelen romák holokausztja – recenzió

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

2014. szeptember 12-én Pécsett került megrendezésre a Névtelen romák holocaustja című történeti konferencia. Az ott elhangzott előadások tanulmánnyá formált verziója olvasható az itt bemutatott A lágerek népe című kötetben. A másodközölt, korábban a Janus Pannonius Múzeum 53. évkönyvében közzétett recenzió szerzője Márfi Attila történész, a cigányság történetének elhivatott kutatója, a Baranya Megyei Könyvtár nyugalmazott levéltárosa.

A 2014-es Magyar Holokauszt Emlékév alkalmából, a Miniszterelnökség Civil Alapja jóvoltából jöhetett létre ez a kiadvány. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata sikeres pályázatát követően valósulhatott meg egy összetett Roma Holokauszt program: egy Roma Holokauszt Emlékkonferencia, az ebből készült konferenciakötet és egy emlékkiállítás. Bár mind a három szakmai feladat műfajilag is különbözik egymástól, az ismert borzalmas eseményekre való kegyeletteljes emlékezésen kívül összeköti őket az a szakmai elképzelés is, ami több-kevesebb sikerrel megvalósult a rendelkezésre álló rövid időn belül.


A Janus Pannonius Múzeum állandó kiállításának részlete a pécsi Vasváry-házban (Forrás: JPM)

A kötet anyagi, erkölcsi támogatói között többek közt Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület, a Dél-Pannon Múzeumokért Közhasznú Egyesület és természetesen a Janus Pannonius Múzeum is megtalálható. (A projektben a Janus Pannonius Múzeum több munkatársa is részt vesz. Ahogy a most ismertetésre kerülő kötetnél, a szerkesztő bizottságban, de a szerzők között is találunk muzeológusokat.) Ha a most már bőségesnek mondható, cigányságtörténettel foglalkozó kiadványköteteket tekintjük, akkor ez a kötet kiemelt helyet foglalhat el e szakterületen belül. A roma holokauszttal foglalkozó szociográfiák, antológiák és politológiai kiadványok, visszaemlékezések mellett ez a kötet zömében történészek munkáját tartalmazza, mondhatni úttörő kezdeményezésként. S abban is újszerűnek bizonyul ez a kiadvány, hogy a kiváló, országosan is ismert történész-szerzők bizonyos szinten tabuként kezelt területeket elemeznek. Itt fontos megemlíteni a Márfi Attila által szerkesztett Cigánysors I., Cigánysors II. című kiadványokat, amelyek által megismerkedhetünk – az itt közölt írások közvetítésével – az együttélés különböző korszakainak társadalmi és politikai döntéseivel is. Ugyanis hazánkban a cigányság megjelenését követően, szinte folyamatosan megfogalmazódtak a velük kapcsolatos különböző szintű rendtartások és szabályozások. A cigányságot nemcsak a történelmi Magyarországon, de egész Európában is idegen testként fogadták és kezelték. Akkor, amikor a 18. és 19. századi Európa különböző országaiban valósággal üldözték a cigányságot, Magyarországon a letelepítés, a foglalkoztatás, a társadalmi elfogadottság érdekében születtek meg – igaz sokszor vitatható – szabályozások és rendeletek. A kötetekben több tanulmány is érzékelteti a szegregáció, a kirekesztettség, az előítéletek évszázados gyökereit, keletkezésének okait. Szembe kell nézni olykor a saját hibáinkkal és mulasztásainkkal is. Ebben a tekintetben a Cigánysors kötetek s más jellegű kiadványaink a teljesség igénye nélkül vázlatát tudták adni ezeknek a törekvéseknek. Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy a bemutatásra kerülő A lágerek népe. Névtelen romák holokausztja c. kötet egyenesen folytatása a korábban megjelent kiadványoknak. Jelen kiadvány nem törekedhetett teljességre, ezt a bevezetőben is olvashatjuk. A cél elsősorban az volt, hogy felvázolják azokat az okokat, amelyek a holokauszthoz vezettek, s felvillantani a megrázó történések fontosabb állomásait országos és regionális keretek között. Ugyanakkor a konkrét kutatások során a kötet szerzőinek is szembe kellett nézniük a holokauszt megítélésének ideológiai problémakörével is.


Márfi Attila által korábban szerkesztett cigányságtörténeti kötetek

A Pharrajimos (Porrajmos, Parajmos), azaz a magyarországi cigány holokauszt kutatása nyomán a történészek állásfoglalásáról csak a rendszerváltozás után, az 1990-es évek derekától kaphattunk érdemi eredményeket. De ezeket is behatárolták a kezdeti időszakban olyan szakmai, politikai és személyes érzelmi megközelítésű viták, amelyek elsősorban történészek és kisebbséggel foglalkozó kutatók között zajlottak hosszú évekig. Meglepő módon a szakmai és módszertani problémák kevéssé kaptak hangsúlyt. Pedig ha arra gondolunk, hogy a közgyűjtemények fennmaradt forrásai sok esetben csak kevés támpontot adhatnak a feltáráshoz vagy ha az oral history eredményeit, a megélt „személyes történelem” aspektusát tekintjük, látható, milyen nehéz az objektivitást megőrizni. Az egyre jobban elmérgesedő, vádaskodásokat sem nélkülöző viták, fórumok, egyeztetések során vált láthatóvá, hogy a Pharrajimos a cigány közösségeknél az egységesítés, a közös sors megélésének legitimációs eszköze – szemben egy olyan feltételezéssel, amely szerint a holokauszt kisajátítása a zsidó közösségek érdeke. Ez a polémia kizárólag politikai-eszmei szinten zajlik, rányomva a bélyegét azonban azokra a kutatási szakterületekre is, mint a néprajz, szociológia, antropológia, historiográfia stb. A kiadványt lapozva, többszörösen is át- és elolvasva érzékelhető, hogy a munkában résztvevők igyekeztek a kötetet felelősséggel közzétenni.

A roma holokauszt emlékének adózó kiadványt jeles közéleti személyiségek köszöntő beszédei nyitják meg: dr. Páva Zsolt, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere; Heisler András, a Mazsihisz elnöke; dr. Kosztics István, a Cigány Közművelődési és Kulturális Egyesület elnöke és W. Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum mb. igazgatója tollából. A bevezetőben a szerkesztő azokat a módszertani és szakmai előzményeket taglalja, amelyek a kiadvány megszületéséhez vezettek. Kiemelve azokat az itt olvasható értékrendeket, történeti tényeken alapuló összegzéseket, a ma is vitatott és nem egyértelmű történeti eseményeket, a még ma is tabunak számító holokauszt megközelítéseket, amelyeket hiteles forrásanyaggal dokumentáltak a szerzők.

A kiadvány összesen 12 írást tartalmaz, amelyek bizonyos időrendi sorrendben tárgyalják a vészkorszak országos és helyi eseményeit. Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, a jeles cigánytörténész Nyomtalanul? Névtelen romák holokausztja. A roma holokauszt jelene a történeti kutatásban és a társadalomban című, hiánypótló tanulmányában hazai és németországi több éves kutatásainak szintézisét adja, s az összes olyan ideológiai és szakmai, módszertani kérdéssel is foglalkozik, amelyek sajátos velejárói a holokausztkutatásoknak. Elsősorban a roma holokauszt mint történeti fogalom, az európai és magyar roma közösségek viszonya a vészkorszakhoz, a roma áldozatok valóságos száma és a roma holokauszt kutatások főbb szakmai szempontjaira fókuszálva. Ugyanakkor új kutatási eredményeket is közzé tesz, bizonyítva, hogy a hazai roma holokauszt kutatása és érté- kelése a szerző munkássága nélkül elképzelhetetlen.

Bana József, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója kiegészíti, sőt megerősíti ezt a szintézist, a roma holokauszt Európában lezajlott eseményeit Adalékok a Roma Holokauszt történetéhez címmel megjelent írásában. Vázolja és ismerteti azokat a törvényeket és rendeleteket is, amelyek „jogi támpontokat” adtak a későbbi tragikus események lezajlásához. Értekezése végén a szerző gazdag mellékletanyagában Gesztelyi Nagy László A magyarországi cigányrendezés című javaslatából közöl részleteket, majd Szita Szabolcs a cigány munkásszázadokról írt tanulmányából idéz egy visszaemlékezést, s mindezt két kordokumentum egészíti ki. Mindkét írás eddig nem ismert adatokat és összefüggéseket is közöl, reálisabb számadatokat felsorakoztatva. Az országos és helyi eseményeket több szerző kiérlelt tanulmánya ismerteti. A baranyai roma holokauszt részletes és teljes feltárását Radnóti Ilona, azóta elhunyt muzeológus posztumusz írásából ismerhetjük meg… Úgy kell eljárni, mint a zsidókkal. Cigánykérdés-cigánysors Baranyában címmel. Ebben részletesen ismerteti a dualizmuskori és a két világháború közti korszakból származó, cigányokkal kapcsolatos szabályozásokat, rendeleteket. Az 1928 óta rendszeressé váló cigányrazziákról, valamint a cigánynépességről részletes statisztikai adatokat is közzé tesz. Külön értéke a tanulmánynak, hogy a Baranyában felállított cigány munkásszázadokról is ír eddig nem ismert történeti tényeket. Végül több túlélő és szemtanú visszaemlékezéseivel is megismerkedhetünk.

Ehhez kapcsolódva a baranyai kisebbségek és a cigányságtörténeti kutatások fontosabb állomásait, valamint a roma holokauszt kutatásának problémakörét Márfi Attila történész, ny. főlevéltáros esszéje vázolja fel Cigány és kisebbségtörténeti kutatások Baranyában és a Roma Holokauszt feltárásának problémaköre címmel. Ebben a szerző részletesen bemutatja az európai hírű, s a két világháború közti korszakban működő Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézetet majd a szocialista korszak, s rendszerváltás utáni miliőben újra indult kisebbségi – és cigánytörténeti – kutatások legfontosabb produktumait. Így a Baranya Megyei Levéltárban és a Rácz Aladár Közösségi Házban zajló, a cigányság történetét taglaló kutatásokat, rendezvényeket, konferenciákat, s kiadványokat – beavatva az érdeklődő olvasókat a hazai roma holokauszt kutatásának összetett problémakörébe is.

A szomszédos Somogy megye cigányüldözéseit, a csendőrrazziákat Csóti Csaba, az MNL Somogy Megyei Levéltára főlevéltárosának tanulmánya ismerteti Cigányrazzia Somogy megyében, 1944 cím alatt. A tanulmány részletesen bemutatja – gazdag levéltári forrásokra hagyatkozva – a cigányrazziák lezajlását közvetlenül a vészkorszak előtt.

Harmat József, a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár könyvtárosa a Várpalota melletti Grábler-tónál lezajlott tömegmészárlás eddig nem ismert történéseit teszi közzé több éve zajló kutatási eredményeit összegezve A székesfehérvári és várpalotai cigányok tragédiája 1945-ben a Grábler-tónál címmel. A szerző a legnagyobb eddig ismert, cigányok elleni tömegmészárlást megrázó erejű kordokumentumokkal eleveníti fel. Fontos megjegyezni, hogy ez az első tudományos szintű szintézis, amely erről a rettenetes tragédiáról megjelent.

A jeles baranyai cigányköltő, Kovács Hontalan József esszéje a láthatatlan tömegsírokról közöl szívbemarkoló részleteket. Bár az írás másodközlés, de nagyon jól kiegészíti azt a szerkesztői, szakmai elképzelést, amelyet a kötet olvasása során megtapasztalhatunk. Fontosnak tartottuk ezt a szintű megközelítést megjeleníteni Márkus Sándor, a szombathelyi Izraelita Hitközség elnökének megszólaltatásával is, aki a zsidóság holokausztjában érintett leszármazottként rögzítette belső vívódásait. S ehhez a körhöz tartozik Kardos Ferenc másik írása, amelyben a cigányfestő Ferkovics József munkásságával ismerteti meg az olvasót – a művész a roma holokauszt eseményeit örökítette meg alkotásaiban.

Kosztics István, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnökének írása Romák a növekvő antiszemitizmus ellen címmel azokat a rendezvényeket, kulturális eseményeket, konferenciákat, megemlékezéseket és nem utolsó sorban a Magyarországon 2004-ben elsőként átadott Roma Holokauszt Emlékmű alapítását ismerteti, amely értékteremtések a cigány civil szféra öntudatra ébredését és felelősségtudatát is jelzik.

Katona Csaba, az MTA BTK Történettudományi Intézet titkára A cigány holokauszt kérdése az oktatásban című tanulmányában az eddig megjelent, a kérdéskört összegző írások szintézisével hívja fel a figyelmet a pedagógusok, s ezzel kapcsolatban a politikusok, a közmédia és a történészek felelősségére. Nem utolsó sorban, de itt kell megemlítenünk Romani Rose elnök urat, aki nemzetközi szinten a legismertebb egyénisége a roma és szinti holokauszt, valamint minden Németországban élő kisebbség érdekeinek védőjeként, avatott szakértőjeként. Az általa vezetett, európai hírű, Heidelberg székhelyű, a Németországi Szintik és Romák Dokumentációs és Kultúrközpontjának kiterjedt tevékenységéről helyettese, Silvio Peritore úr írása tájékoztat. Rendkívül figyelemreméltó az az érzékenység, a korrekt és alapos szakmai ismeretek tárháza, amelyek eredményeként az intézmény példaértékű kiadványozási munkákkal, kiállítással, szervezett gyűjtőmunkával, polgári érdekképviselettel érvényesíti és bizonyítja elhivatottságát.

A kiadványt – eddig még nem publikált dokumentumokkal és fényképekkel – az ún. Képgaléria zárja, amely a kötetben olvasható írásokat kiválóan egészíti ki. Ebben a szerkezeti egységben cigányfestők – korábban már kiállításokon is szereplő – alkotásai is láthatók. A kiadvány köszöntőit, a bevezetőt és a tanulmányokat is háromnyelvű (angol, német és lovári) rezümék közzétételével gazdagította a kötet szerkesztője, a nemzetközi érdeklődést is szolgálva. Elismerésre méltó, hogy ezzel a kötettel a szerzők az áldozatok emléke előtt is tisztelegni kívántak, s egyúttal azt is közvetíteni tudták, hogy nemcsak történetírásunk, de a társadalom szélesebb rétegei körében is akad még bőven feladatunk a holokauszt megítélésében.

A kötet megjelenési adatai:

A lágerek népe. Névtelen romák holokausztja. Szerk. Márfi Attila. Pécs, 2014. 286 p.

A másodközölt recenzió megjelenési adatai:

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. Szerk. Gál Éva. Pécs, 2015. 401–404.

Ezt olvastad?

147 évvel ezelőtt, 1875. június 3-án hunyt el Georges Bizet. Leghíresebb, és a maga korában egyetlen népszerű operája a Carmen
Támogasson minket