A lista mámora, avagy az adatkultúra története | Konferenciafelhívás

Felhívás részvételre a Szegedi Információtörténeti Műhely kilencedik konferenciájára, melynek témája az adatkultúra története. A konferencia várható időpontja 2020. október 7. vagy 14., minden további részlet a felhívásban.

Előzmények

A Szegedi Információtörténeti Műhelynek az információépítészet tárgykörét középpontba helyező első, 2012-es műhelykonferenciája után 2013-ban az orvoslás információtörténete volt a választott tárgy. 2014-ben a centenáriumra való tekintettel az első világháború információtörténete, 2015-ben pedig a Fény Nemzetközi Éve alkalmából a Fény információtörténete lett a témánk. 2016-ban a Szent Márton Évhez igazodva alakítottuk ki a tematikát (vallási jelenségek és információs folyamatok kapcsolata). 2017-ben az Ár-információ és az információ ára volt a tárgy, 2018-ban a hálózatkutatás, 2019-ben pedig a fordítás és az információtörténelem közös kultúrhistóriájának metszéspontjait kerestük.

Témakörök, témacsoportok, lehetséges kutatói kérdések

A kortörténészek számára soha nem volt kérdéses, milyen igényt kielégítve és milyen módon szolgálta az ismeretek „adatosítása”, strukturált rögzítése, tárgyiasítása (archiválása és visszakeresése) azoknak az információs üzemeknek és specialistáknak a működését, amelyek kisebb és nagyobb közösségek újratermelésében, fenntarthatóságában, irányításában, szervezésében és egyensúlyteremtésében játszottak fontos szerepet. Nagyon hosszú történetről beszélünk: vannak, akik már a barlangfestményeket is az ökológiai fülke egyfajta állatleltáraként olvassák, de a neolitikus holdnaptárak már bizonyosan nyilvántartási célt szolgáltak, és 20-30 ezer évesek az ausztrál őslakosok rejtélyes cylconjai is. A legkorábbi térképek egyúttal névtárak is, az írás előzményei között gazdasági adminisztrációs jelhasználatot találunk (állatok, növények, nyersanyagok mennyiségének nyilvántartását), a mitikus szövegek bizonyos részei a repetíció révén megőrzött sokaságokat (leszármazási vonalakat, királylistákat, betegségtípusokat stb.) tartalmaznak.

A letelepedéssel és földműveléssel az élet számtalan területével kapcsolatban jelentkezett adatrögzítési igény, és a hivatali és gazdasági írásbeliségnek, majd a tudomány és az orvoslás korai műhelyeinek köszönhetően minden „műfaj” létrejött már az ókorban, amelyek alakváltozatait a 19. század második feléig, vagy akár napjainkig is követni tudjuk. Az adónyilvántartások, népesség-összeírások, terményjegyzékek, az áru-és pénzforgalomkövetés módjai az árlistáktól a kettős könyveléssé fejlődő könyveléstechnikáig, a különböző katonai és egyházi nyilvántartások mellett a természetleírás (állatok és növények gyarapodó korpuszai), csillagászati és meteorológiai idősorok, szójegyzékek.

Mindezek összekapcsolódnak a számírással, az időszámítással, a legkülönbözőbb mértékegységekkel, az adatállomány rendezésének különböző elveivel, amelyeket hol a funkció, hol a mennyiség, hol a megbízhatóság, hol a visszakereshetőség, hol a rögzítés és tárolás fizikai-technika sajátosságai, hol a továbbíthatóság, hol ezek különböző közös metszetei határoztak meg. A korábbiaknál fejlettebb és a tárolt ismeretek rekombinálhatóságát lehetővé tévő újkori katalógus-formától a népszámlálások eredményeinek a huszadik század fordulójától egyre inkább algoritmizált feldolgozásán keresztül közeledünk a nyomtatott majd a digitális világ mind nagyobb méretű adatbázis-birodalmai felé, hogy napjainkra a reprezentálható emberi tudás egésze egyetlen végtelennek tűnő hypermediális online tartalomtérben olvadjon össze.

Ennek a történeti útnak számtalan izgalmas állomása, technológiai megoldása van, amelyek sokáig másirányú történeti érdeklődések forrásanyagaként kerültek elsősorban tárgyalásra. A múlt század 90-es éveinek közepe óta azonban megélénkült az érdeklődés a listák, nyilvántartások és jegyzékek, mint önálló kutatási tárgyak iránt: Sorra születtek tanulmányok, monográfiák. Mégis Umberto Eco A lista mámora (Vertigine della Lista) című 2009-es könyve kellett hozzá, hogy kiemelt figyelemre méltó tárgyként kezdjen rájuk tekinteni a történésztársadalom.

Számos nevezetes, kiemelt csomópontot azonosíthatunk térben és időben. A természeti népek orális megoldásaitól az ókor és a középkor adminisztrációs üzemein át a kora újkorig, ahol a modern állam kialakulásában nélkülözhetetlen bürokrácia a 19. század végére vezet az „irányítás forradalmáig”. Ekkortól alakulnak ki az adatgyűjtésnek és megjelenítésnek, az erőforrások felmérésének, a számon-és nyilvántartásnak a megismerés és a döntéshozatal világán túl a fegyelmezés és a megfigyelhetőség dimenzióiban is napjainkig futó diskurzusai és kezelési-feldolgozási technikái. A fentieknek megfelelően műhelykonferenciánk előadóit az alábbi négy szempont valamelyikének (akár egyszerre többnek is) az érvényesítésére kérjük:

  • ne segédtudományi jelleggel tárgyalják saját forrásukat, forráscsoportjukat, hanem legyen az maga a történeti tárgy, annak műfaji, intézményi, funkcionális kontextusaival, előzményeivel, szereplő-típusaival, adatkezelési technikájával
  • ismert adat-kisvilágok új szempontú feldolgozására vagy kevéssé ismertek felfedezésére, irodalmi előzmény nélküli mozzanataik tárgyalásba vonására vállalkozzanak
  • ahol erre mód van, szakadjanak el a forrás mikrotörténetétől is, és próbálják (a konferencia alcímére kacsintva) a létrehozás és a használat kategóriái mentén mérlegre tenni azt. Különös fontossága lehet annak, hogy állításokig, hipotézisekig lehessen jutni a döntéstámogatásban és a döntéshozatalban betöltött szerepről, illetve a cselekvésbe fordult döntések hatásairól és következményeiről.
  • ha lehetséges és indokolt, az információháztartás korabeli egészének részeként kezeljék a kiválasztott forrástípust, annak információs környezetére, kapcsolódásaira érzékenyen.

A részvétel típusai

A szervezők műhelykonferenciát terveznek: néhány kiemelt előadás mellett elsősorban rövidebb (10- 15 perces), problémafelvető, feltáró, hipotézis-generáló hozzászólásokkal, amelyeket szakmai beszélgetés követ. A felkészülést és előzetes tájékozódást a megjelenő témák tömör, max. 1-2 oldalas összefoglalóiból szerkesztett, ISBN-számmal rendelkező füzet segíti. Az előadások leírt szövegéből az eddigi tapasztalatok alapján vagy tematikus lapszám vagy önálló tanulmánykötet formálódhat.

Kapcsolat és jelentkezés

Előadás-címeket, összefoglalókat, és tartalmi, ill. szervezési kérdésekkel kapcsolatos észrevételei(te)ket folyamatosan várják a konferencia szervezői:

Helyszín, idő és határidők

Az eseményt 2020. október 7/14 – én, Szegeden rendezik meg 10 és 18 óra között az Agora Informatoriumában. Részvételi díj nincs. A helyszínen korlátozott számban vendégéjszakát igyekszünk lehetővé tenni. Támogatók, szponzorok bevonása esetén sorrendben terembérlethez, utazáshoz, konferencia-kiadványhoz, a szálláshoz, illetve a nap folyamán ebéd, uzsonna biztosításához ill. az előadók honoráriumához juthatunk közelebb.

Ütemezés

  • május 28. második felhívás megjelenése
  • július 28. – ig jelentkezés elküldése (előadás címe, név, munkahely, e-mail-cím)
  • szeptember 1. harmadik felhívás ideiglenes programmal
  • szeptember 15.-ig 1 oldalas előadás-összefoglalók elküldése
  • október 1. végleges program, konferenciafüzet megjelenése

Ezt olvastad?

Valós a gond. Az észak-amerikai pasztorációban gyorsuló ütemben fogyatkoznak a magyar közösségek megtartó erejét adó lelkipásztorok. És nemes a szerző