A Magyar Természettudományi Múzeum tragédiája 1956-ban

Minden múzeum életében történnek tragédiák, sorscsapások. Az 1838-as nagy árvíz, a második világháború eseményei sem kímélték a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményét, azonban ehhez nem mérhetők mindazok az események, melyek az 1956-os forradalom során történtek. A tragédia oka a hirtelen kirobbant forradalom, mely alatt sem idő, sem mód nem volt arra, hogy a múzeumi anyag védelméről bárki gondoskodjon.

Ekkor még a Magyar Nemzeti Múzeum épületében kaptak helyet a természettudományi kiállítások, valamint az Ásványtár és az Őslénytár gyűjteményei is. Az Állattár dinamikusan gyarapodó kollekciói 1926-ban a Baross utca 13. szám alatti bérházban leltek „ideiglenes” otthonra, ahol a múzeum központja most is található. Mindkét helyszín a forradalom gyújtópontjainak közelében van. A Magyar Nemzeti Múzeum szomszédságában található a Magyar Rádió épülete, amely a forradalmi események egyik fontos helyszíne volt. A Baross utcai épület a Rádió és a Kilián laktanya között helyezkedik el.

A harcok során a Magyar Nemzeti Múzeum épülete 1956. október 24-én kapott találatot. A belövés és a tűz következtében az Ásványtár, valamint az Őslénytár gyűjteményei körülbelül 80%-os veszteséget szenvedtek el, és a híres Afrika-kiállítás pedig porig égett.


Ásványtári gyűjtemény terme. Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum archívuma

A tűzoltást megnehezítette, hogy a tűzoltók a heves utcai harcok miatt nehezen és csak megkésve tudták megközelíteni az épületet. A tüzet csak október 26-ára sikerült teljesen eloltani. Elpusztult a világ harmadik legértékesebb, leggazdagabb ásványgyűjteménye, amelynek alapja – a Nemzeti Múzeum első természettudományos gyűjteménye – gróf Festetics Juliannának, Széchényi Ferenc hitvesének 1803-ban a múzeumnak adományozott ásványgyűjteménye volt.


Memento 1956 vitrin. Készítette: Papp Gábor, az Ásványtár vezetője 

Az Őslénytár veszteségei közül kiemelkedik Kossuth Lajos torinói száműzetése alatt összegyűjtött tengeri pliocén csiga- és kagylógyűjteménye, melyet ő maga címkézett fel. Emellett számos őshüllőlelet, pl. ősmadár, őslajhár, ősormányos lett a tűz martaléka.


Őslénytári gyűjteményi folyosó. Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum archívuma

A két tárhoz tartozó gazdag, értékes könyvtár is odaveszett. (Az új őslénytani könyvtár első könyve egy Géczy Barnabás által kikölcsönzött, és így a tűz pusztításától megmenekült könyv lett.) A gyűjteményi tárgyakon kívül a kutatásokhoz nélkülözhetetlen mikroszkópok, műszerek, kéziratok szintén megsemmisültek.


Elégett műszerek, írógép. Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum archívuma

Az Afrika élővilágát bemutató, legnagyobb állattani kiállításból semmi sem maradt, csupán pár fotó őrzi az emlékét. 28 kitömött nagyvad égett el a kiállítás diorámáiban, köztük oroszlánok, csimpánzok, antilopok, rinocérosz, afrikai elefánt, gazellák, zebrák.


Afrika-kiállítás – gorilla. Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum archívuma

Kittenberger Kálmán gyűjtéséből származott a kiállított állatok zöme, amelynek pótlását a minisztérium egy 1960-as afrikai expedícióval kezdi meg, ezen részt vesz Széchenyi Zsigmond is.

November 5-én a Kálvin tér felől gyújtóbomba csapódott be az Állattár Baross utcai épületének legfelső emeletén található hüllők és kétéltűek gyűjteményébe. Itt az üvegben, alkoholban tárolt anyagok pillanatok alatt lángtengerré változtatták az egész emeletet. Ugyanakkor nemcsak a tűz, hanem az oltás során felhasznált víz is súlyos károkat okozott.


Részlet a kiégett II-III. emeleti gyűjteményekről. Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum archívuma

Elégett 36 ezer madár, 22 ezer tojás, 13 ezer hal, 40 ezer kétéltű és hüllő, 500 ezer puhatestű, 60 ezer szitakötő és recésszárnyú, 200 ezer légy, valamint 100 ezer szakkönyv és különlenyomat. Jánossy Dénes paleontológus, aki a madárfaunák kutatásával foglalkozott, visszaemlékezése során elmeséli, miképp tett szert egy libára hazafelé tartva, és családja nagy bánatára a libát nem engedte megsütni, hanem a csontjait kifőzte és eltette. Ekkor már tudta, hogy munkahelye, kutatási anyagai megsemmisültek. Később e liba félretett csontjai alapozták meg az új madárcsontváz-gyűjteményt.


Life histories of North American birds of prey. Part 2., Orders Falconiformes and Strigiformes / Arthur Cleveland Bent
(égett peremű könyv a Madárgyűjteményből)

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum archívuma

A múzeumi könyvtár gyűjteményében ma is találhatunk égett peremű könyveket, amelyek a szerencsének, a véletlennek köszönhetően megmenekültek a teljes megsemmisüléstől. Több mint 2 évnek kellett eltelnie a tűzvész után, hogy a már helyreállított munkaszobákban, preparatóriumokban, laboratóriumokban újrakezdődhessen a munka. Nem csak a hazai, hanem a külföldi kutatók és intézmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyűjtemények ismét gyarapodni kezdjenek. Számtalan szakkönyv, folyóirat, valamint gyűjteményi tárgy érkezett. Szerencsére több tárgyat tudtak pótolni, de sok esetben nem volt és ma sincs erre lehetőség. Műszereket például könnyebb beszerezni, viszont egy ásványt, amelyből minden példány egyedi, s az éppen a múzeumban volt megtalálható, lehetetlen. A Magyar Természettudományi Múzeum folytatta, és máig folytatja útját. Így a természettudományi kutatások és az oktatás egyik központja maradt, valamint az állandó kiállítások mellett évről évre újabb időszaki kiállításokkal lepi meg látogatóit. Ez év október 1-jétől például a múmiák világába nyerhetünk betekintést.

Nagy Enikő

Felhasznált irodalom:

Boros István: The tragedy of the Hungarian Natural History Museum  In: Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici. 1957. Vol. 49. p. 491–505.
Jánossy Dénes: Egy paleontológus 56-os emlékei.  In: Magyar Múzeumok. 1996. 2. évf. 4. sz. p. 30–31.
Kecskeméti Tibor: A Természettudományi Múzeum gyűjteményei tűzvészben. In: Magyar Múzeumok. 2006. 12. évf. 3. sz. p. 34–37.
Mihályi Ferenc: A Természettudományi Múzeum 1956-os tragédiája: mi égett el a Nemzeti Múzeumban? In: Magyar Múzeumok. 1996. 2. évf. 4. sz. p. 28–29.

Ezt olvastad?

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2015-ben jelentette meg Csatári Bence munkáját, amely az 1956 utáni magyar történelem egyik nem igazán ismert