A Nagy Háború francia megközelítésben: Le Musée de la Grande Guerre du pays de Meaux

Párizstól mintegy 40 kilométerre, a turistaözön jól bejáratott útvonalain túl, egy Marne menti kis városkában, valahol ott, ahol 1914. szeptember 4-én a német haderők már a francia főváros kapuit vélték döngetni, áll ma egy múzeum. A Nagy Háború Múzeuma (Le Musée de la Grande Guerre) egy 2005-ben elgondolt, kapuit 2011-ben megnyitó intézmény, mely lényegében Jean-Pierre Verney történész és elsővilágháború-szakértő kollekciójára épült, ám kiállítási anyagát megnyitása óta is folyamatosan bővíti.

A múzeum létrehozásában a szervezők azt az újfajta megközelítésmódot választották, mely túlmutat a klasszikus „múzeum mint emléktárgyak rendszerezett gyűjteménye” koncepción és a múzeumot sokkal inkább a történelmi esemény megértésére, „megtapasztalására” szolgáló interaktív térré avatja. És valóban, még át sem kell lépni a múzeum kapuját, már fegyverropogás, lónyerítés, menetelés zaja fogadja a látogatót, a látogatás során pedig az érzékek további egész sora lesz célba véve: a kiállított tárgyakon, uniformisokon, plakátokon, képeken, a kivetített videókon és 3D-s látványelemeken túl  katonadalok és a hozzátartozóknak írt levelek hangfelvételei, a mindennapi katonaélet megtapintható tárgyai, sőt, különböző, a kiállítási anyagra reflektáló játékok is fogadnak.

A háború történéseinek emberközelivé tételére, a természetesként érzékelt jelen és a távoli, elhomályosult múlt időbeli távolságának lebontására szolgál a logika is, mely az első teremtől az utolsóig vezeti a látogatót. Az első, elsötétített terembe lépve egy videókollázs vezet vissza jelenünktől 1870-ig, felvillantva többek között Mandela alakját, a vietnámi háború jeleneteit, a berlini fal ledöntését, vagy a második világháború jól ismert és mindenki számára értelmezhető képeit, s így rögtön történelmi kontextusba helyezi a Nagy Háborút.  A második terem 1870-től kezdve, a jelen felé haladva fűzi láncra az eseményeket, a kiállított tárgyak sorát egy abból az évből származó kenyérdarabbal indítva. Ennyiből is kitetszik a múzeum már említett szervezőelvének igencsak impresszív alkalmazásmódja, mely a további termeken áthaladva is lépésről lépésre visz közelebb az eseményekhez és mintegy „meghív” a Nagy Háborúba.

 

A következő néhány terem a történések hátterét kívánja felvázolni. Az Elzász-Lotaringia elcsatolása nyomán fegyverkezni kezdő Franciaország sajtóban és oktatáspolitikában megnyilvánuló nacionalista gondolkodásmódját plakátok, iskolai felszerelések, gyerekjátékok, sportkitüntetések mutatják be. Más európai országok konfliktuszónáit videók és térképek teszik láthatóvá, az ellentétek és szövetségek hálójában kialakuló Antant és a Központi Hatalmak hátterébe ágyazódva pedig a laikusok számára is jól érthetővé válik az, ahogyan a szarajevói események átszakítják az Európa-szerte növekvő feszültség gátjait.

A múzeum narrációjának következő legfontosabb csomópontja, érthető módon, az első marne-i csata. A német előrenyomulás, a francia kormány menekülése Párizsból, Gallieni hősies helytállása, a legendás párizsi taxik teljesítménye, melyekkel 5000 katona érkezett szeptember 6-án és 7-én a Marne melletti hadszíntérre, mind-mind kiemelt pontjai a francia szemszögből mesélt történelemnek. Ugyanebből a szempontból értelmezve (de már nem annyira hangsúlyosan) kerül bemutatásra a nyugati frontvonal patthelyzetének felszámolására irányuló verduni és somme-i csata is.

A történelmi események száraz tálalása helyett végig uniformisokat, hadászati eszközöket, fegyvereket, sajtóanyagokat, dokumentumokat, a katonai élet mindennapjaihoz tartozó tábori felszereléseket, egészségügyi felszereléseket, protéziseket, dohány- és kávécsomagokat, kártyajátékokat és borbélyeszközöket látunk vegyesen, sőt, életszerűen kiépített lövészárkot, kórházi szobát is. Az átláthatóan rendszerezett, érthető narrációba foglalt történelmet a bemutatás színes, interaktív módja teszi felettébb érdekessé.

Az amerikai segítség megérkezésének, a háború végnapjainak és a német kapitulálásnak felvázolása után az utolsó terem szintén egy videóval fogad, mely az 1918. november 11-ei fegyverszünetet követő eseményeket, a háború végelszámolásának keserű képeit a német gazdaság összeomlásán keresztül lépésekben vezeti el a hitleri Németország megszületéséig. Így a kezdő és a záró videó tökéletesen foglalja keretbe a bemutatott anyagot. A folyosón kifele menet a kivetített évszámokon és felvillantott eseményeken keresztüllépkedve jutunk el a kijáratig, a jelenig, ahonnan már egyfajta tapasztalat birtokában reflektálhatunk vissza a szemlélő biztonságából, de az értelmező érzelmi kitettségével „megélt” háborúra.

Párizs, a múzeumok városa jobbnál jobb és szebbnél szebb múzeumokkal szolgál mindig, de a Musée de la Grande Guerre még ezen a változatos palettán is kitűnik szervezettségével, találékonyságával és többszintű kivitelezésmódjával, mely a laikusoktól a szakértőkig, a fiataloktól az idősekig mindenkire gondol, így mindenki számára hozzáférhetővé teszi  a kiállított múltat.

Demeter Izabella

Ezt olvastad?

A European Rural History Organisation (EURHO) konferenciáját 2019. szeptember 10. és 13 között tartották Párizsban. A kétévente megrendezett esemény előző