A német újraegyesítés formálója, Horst Teltschik – könyvbemutató az Andrássy Egyetemen

Horst Teltschik, Helmut Kohl egykori tanácsadójának könyve huszonnégy év után végre magyar fordításban is megjelent. A 329 sorsfordító nap címet viselő kötet bemutatójára 2015. december 3-án, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Tükörtermében került sor.

Frank Spengler (Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook)

A megnyitón a három szervező intézményt, a Konrad-Adenauer-Stiftungot Frank Spengler, az Andrássy Egyetemet Masát Ádám, az Antall József Tudásközpontot pedig Bihari Katalin képviselték. A felszólalók kiemelték Helmut Kohl és Horst Teltschik szerepét az egységes Németország létrejöttében, kettejüknek nagy szerepük volt abban, hogy 329 nappal az 1989. november 9-i berlini eseményeket követően már formálisan is végbement az évtizedeken át egymásra vicsorgó két német állam békés egyesítése. A németek többsége ugyanis a fal leomlásának estéjén sem ábrándozott még arról, hogy ez a folyamat mindössze tizenegy hónappal később lezárulhat. Ahogyan Teltschik könyvének előszavában írja, „a német egységhez vezető ajtó csak egy rövid, szerencsés pillanat erejéig nyílott meg, akkor is csak résnyire.”[1] A csillagok kedvező állása mellett azonban kiemelendő az is, hogy az ekkor már hét éve hivatalban lévő kancellár nem berúgni próbálta ezt az ajtót, hanem óvatosan, a második világháború győztes hatalmaival folyamatosan egyeztetve közelített céljai felé. Részben ennek is köszönhető, hogy az új Németország politikai, gazdasági rendszerében az egykori nyugatnémet állam örökösének tekinthető és a NATO-ban maradhatott. Teltschik könyvében ezt a 329 napot egy olyan ember nézőpontjából kísérhetjük végig, aki nem csupán az események szemtanúja és elemzője, hanem formálója is volt.

Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook

A megnyitót követően egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen a szerzőn kívül Andreas Oplatka, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű egyetem kuratóriumának elnöke és Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem okatatója vettek részt. A moderátori szerepet betöltő Inotai Edit újságíró kérdésére Teltschik elmondta, hogy a fal leomlásának mámoros éjszakáját sajnos nem élhette át a helyszínen – a keleti blokk 1980-as évekbeli nagy változásaiban a Szolidaritás mozgalom úttörőnek számított, és ő már 1989 februárjától többször utazott Lengyelországba, a nyugatnémet-lengyel kapcsolatok új szintre emelése érdekében. Ezt szorgalmazta elősegíteni Helmut Kohl többnapos varsói útja is 1989 novemberében, amely során Tadeusz Mazowiecki miniszterelnökön kívül találkozni kívánt a köztársasági elnökkel, Wojciech Jaruzelski tábornokkal és az ő későbbi utódával, Lech Walesával. A protokolláris jellegű programok közepette érkezett a hír: Günter Schabowski, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának egyik tagja a mára már legendássá vált sajtótájékoztatón felolvasta meggondolatlan nyilatkozatát, amelyet az NDK polgárai úgy értelmeztek, hogy azonnali hatállyal beutazhatnak az NSZK-ba. A hónapok óta tartó feszültség utat tört magának, és már néhány órával később kelet-berliniek ezrei olvashattak Spiegelt vagy ihattak Coca-Colát a Kurfürstendamm közepén. Teltschik és Kohl számára azonban, mivel a német televíziók adásait még a követségen sem lehetett fogni, az éjszaka inkább aggodalommal telt, mintsem határtalan örömmel. Félnapos töprengés után végül Kohl elhatározta, hogy vendéglátói bocsánatát kérve megszakítja útját, és hazautazik.

Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook

Andreas Oplatka az elmondottakhoz hozzáfűzte, hogy a mai tömegkommunikációs eszközök hiánya ellenére a fal áttörésének híre rendkívül gyorsan elterjedt, a televíziós csatornák az eseményekről a helyszínen tudósítottak, miután Schabowski éppen élő adásban tartotta meg sajtótájékoztatóját. Nógrádi György szerint az egyesülési folyamat a magyarok számára is óriási lehetőségeket nyújtott, és az azóta eltelt évtizedekben Németország vált legfőbb európai partnerünkké.[2]

Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook

Teltschik ezt követően elmagyarázta, hogy az 1990-es év három szempontból is óriási változásokat hozott. Létrejött egy olyan egyesült Németország, amelynek – a történelemben először – egyik szomszédja sem tartozott ellenséges szövetségbe. Ezzel együtt – a vasfüggöny felszámolásával – Európa szétszakítottsága is megszűnt, a bipoláris világ pedig elindult a multipolaritás irányába. Mindebben a leginkább üdvözlendőnek a változások békés lefolyása tekinthető. Teltschik szerint ebben nagyon fontos szerepe volt George Bush elnök visszafogott retorikájának, aki a haldokló szuperhatalom fejét, Mihail Gorbacsovot a szovjet birodalom felbomlásáig végig tisztelettel, egyenrangú partnerként kezelte, nem pedig a hidegháború veszteseként. Egy erősebb Németország gondolata a franciákat és a briteket már érzékenyebben érintette az amerikaiaknál. Francois Mitterand francia elnök például attól tartott, hogy a németek többé már nem lesznek érdekeltek az európai integráció megerősítésében, de ezen félelmeit Kohl végül sikeresen eloszlatta.

Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook

A moderátor következő kérdése arra vonatkozott, hogy Horst Teltschik mikor érezte úgy 1989-1990-ben, hogy veszélyessé válhatott volna a helyzet. A két évtizeden át Kohl tanácsadójaként dolgozó Teltschik szerint főleg az NDK-t és a Szovjetuniót illetően voltak aggályai. A fal leomlása után elszabadultak az érzelmek, és előfordulhatott volna, hogy felső parancsra vagy egyszerűen néhány határőr rossz döntése miatt lövések dördülnek el. Ráadásul az NDK-ban 370 ezer szovjet katona állomásozott, akik bármikor bevehetők lettek volna. Bár Gorbacsov a magyar és lengyel események alatt is nyugodt maradt, de az ő pozíciója sem volt stabil, és senki sem garantálta, hogy egy esetleges moszkvai puccsal nem állítják őt félre. Az akkori szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze például később négyszemközt elárulta Teltschiknek, hogy az NDK-ban alkalmazandó katonai fellépést az egykori bonni szovjet nagykövet és a KB nemzetközi osztályát vezető Valentyin Falin határozottan támogatta.

Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook

Átlépve az azóta eltelt negyed évszázadba, Inotai Edit az iránt érdeklődött, hogy az újraegyesüléskor a kancellár milyen alapvető célokat fogalmazott meg, és ezek közül melyek valósultak meg. Teltschik szerint három fő tényező – az Európába beágyazott Németország, a NATO és a Szovjetunió – jövőjét illetően születtek hosszú távú tervek. Németországnak sikerült oly módon növelnie a szerepvállalását a világ problémás ügyeinek megoldásában, hogy közben az európai integráció is megerősödött. Ez azonban még korántsem egy lezárult folyamat, sem az 1990-es évek elején – főként a franciák által – erőteljesen szorgalmazott közös védelmi politika nem valósult meg, de a közös kül- és biztonságpolitikától is távol állunk. A NATO a hidegháborút követő kezdeti identitásválságot leküzdve végül a mai napig a németek biztonságának legfőbb garanciája maradt. A Szovjetuniót pedig igyekeztek minél szorosabban Európához csatolni, mivel tudták, hogy az európai stabilitás a szovjetek nélkül elképzelhetetlen. A szuperhatalom végül rendkívül gyorsan felbomlott, és az utóbbi időben befolyásának kiterjesztésére törekvő Oroszországgal sem kielégítő a viszony.

Forrás: Antall József Tudásközpont – Facebook

Az est végén a közönségnek is lehetősége nyílt bekapcsolódni a beszélgetésbe, egy nézői kérdés pedig arra vonatkozott, hogy vajon Helmut Kohl mit gondolhat a mai problémákról. Teltschik az egykori kancellárral annak betegsége miatt ezekről már nem tudott konzultálni, de saját véleményét kifejtve elárulta, hogy Európa komoly rizikók és lehetőségek előtt áll, és optimizmusa inkább az utóbbiakat veszi figyelembe. Az európai integrációt története folyamán végigkísérték a krízisek, ezek éltetik, ezek viszik a kontinenst előre. Édesapja megjárta a háború alatti szibériai poklot, de az ő generációja is képes volt a pusztulást maga mögött hagyva a jövőbe tekinteni, és egy olyan Európát képzelt el, ahol nem lesz többé háború. Az azóta elért eredményekre építkezni kell, de jelenleg hiányzik a motor, a fantázia, a kreativitás, néhány olyan vezető, aki perspektívát, hosszú távú stratégiát nyújtana. Megoldandó kihívás ugyanis akad még bőven, gondoljunk az ukrajnai válságra, vagy a még csupán az előszelét mutató afrikai menekülthullámra.


[1] Horst Teltschik: 329 sorsfordító nap. A német újraegyesülés – belülről, fordította: Csősz Róbert, Budapest, Antall József Tudásközpont, 2015. 8.

[2] Magyarországnak a keletnémet menekültválságban, Helmut Kohl belpolitikai súlyának fenntartásában és a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéről a szakirodalmon túl számtalan visszaemlékezést is olvashatunk. A megfelelő forráskritikával kezelendő művek legismertebb szerzői: Helmut Kohl kancellár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, Eduard Ackermann sajtófőnök, Horn Gyula külügyminiszter, Horváth István bonni nagykövet.

Ezt olvastad?

A berlini Planpolitik tizenöt fős csapata 2005-ös alapítása óta az állampolgári ismeretek kompetenciaalapú fejlesztését, valamint a politikai vitakultúra való nevelést