A Nemzeti Ujság politikai állásfoglalása és a márciusi fordulat 1845–1848

A reformkorra, illetve az 1848-as magyar forradalomra elsősorban – és nem teljesen érdemtelenül – úgy tekintünk, mint a magyar liberális ellenzék abszolutista hatalom elleni magányos harcára. Mindemellett a közel sem egységes, konzervatívnak nevezett erők sem zárkóztak el reformok és a haladás elől, sőt nem egy esetben sürgették ezeket a reformokat.

Az 1839/40-i évi országgyűlés után az ellenzék és a kormány is felismerte, hogy a sajtó fejlődése új szakaszába lépett, ráadásul a kormány számításon alapuló kezdeményezésére jóval enyhébb cenzúra eljárás érvényesült a hazai hírlapok esetében. A bécsi kormányzat ettől azt remélte, hogy a szabadabb sajtó egyfajta szelepként fog működni, és csökkenti a liberális ellenzék követeléseinek radikalizmusát. Ezt használta ki többek között Kossuth Lajos Pesti Hirlapja is, mely a vezércikk műfajának meghonosításával nem csak a hazai hírlapirodalmat reformálta meg, hanem ennek köszönhetően jelentős mértékben kiszélesítette olvasóközönségét. A liberális ellenzék sajtóorgánumává váló lap mintájára döntött úgy a Nemzeti Ujság is, hogy nézeteinek erőteljesebb hangot ad a lap hasábjain.

A Nemzeti Ujság az 1806-ban, Kultsár István által alapított Hazai Tudósítások, majd 1808-tól Hazai és Külföldi Tudósítások elnevezésű politikai hírlap jogutódjának tekinthető. Nevét 1840-ben változtatták Nemzeti Ujságra, melyre a lap munkatársai és a közvélemény konzervatív és katolikus orgánumként tekintett. Az 1840-es évek első felében a lap szerkesztői nem értek fel Kossuth tehetségéhez, így jóval kisebb hatást gyakoroltak a közvéleményre, mint a Pesti Hirlap lapszámai. 1845 januárjában azonban egy új szerkesztő, Lipthay Sándor került a lap élére. Az ő tehetsége sem szárnyalta túl a korszak jelentős íróéit, de az 1840-es években ő volt a lap legtöbbre hivatott szerkesztője. Írásomban a Nemzeti Ujságnak az ő nevével fémjelzett időszakát vizsgálom meg.

Nemzeti Ujság 1840-es száma (Magyar Médiatörténet)

Lipthay Sándor nemesi származású vagyonos pesti ügyvéd volt. Érdeklődése nem csak a sajtóra terjedt ki, ezért elsősorban nem jövedelemforrásként tekintett hírlapi munkájára. Jogi diplomája megszerzése után a konzervatív csoportosulás egyik vezéralakja lett Pesten, annak szervezőmunkájából tevékenyen kivette a részét. 1845 októberében az ő kezdeményezésére jött létre a Közhasznú Gyülde. A pártatlanságát hangsúlyozó Gyülde célja az volt, hogy ellensúlyt képezzen az ellenzéki törekvésekkel szemben, ennek megfelelően főként konzervatív beállítottságú tagokból állt, valamint szoros kapcsolatban állt a Nemzeti Ujsággal. A lap gyakorlatilag e konzervatív kör hivatalos lapja volt, szerkesztőgárdája pedig jórészt a Gyüldéből került ki. Társszerkesztőként, de Lipthaynak alárendelt szerepkörben működött közre a lapnál a szintén nemesi származású ügyvéd, Illucz Oláh János.

Az 1843/44-i, a sikertelen országgyűlés után a bécsi kormányzat az adminisztrátori rendszer által igyekezett minél több hívet szerezni magának, míg a liberális ellenzék passzív ellenállásba vonult. Ráadásul Kossuth Lajos többé már nem volt a Pesti Hirlap főszerkesztője, helyét a centralisták vették át.

Lipthay Sándor szerkesztőségének első három évében markáns változás nem figyelhető meg a konzervatív lap politikai állásfoglalását illetően. 1845. január 2-i beköszönő cikkében az új főszerkesztő megjelölte az előző diéta sikertelenségének okát: Magyarország közjogi állásának tisztázatlanságát. Kijelentette, az új Nemzeti Ujság

„a stabilitás elve szerint működő, arisztokrata, progressiv lap lesz”. (Nemzeti Ujság 1845. január 5. „Politikai pártok.”)

Nemzeti Ujság 1845-i évfolyamának borítója (REAL)

Lipthay szerint a dicső jövő fő biztosítéka e közjogi állás tisztázása. Fontos az alkotmányos élet biztosítása, azonban az alkotmányosság a magyarok számára Lipthay szerint még ismeretlen volt. A sajtó feladata éppen az volt, hogy a nemzetet megismertesse az alkotmányos politikai élettel. A magyar politikai elit számára célként olyan követutasítások kidolgozását jelölte ki a következő országgyűlésre, melyek az általa ismertetett tiszta elvek alapján készülnek el. Erősen kritizálta a centralizmust és a népképviselet elvét. E kritika 1847-ig folyamatosan visszatért a hírlap különböző számaiban.

A lap szerint a magyar politikai csoportosulások csak külső megjelenésükben tértek el egymástól, de lényegük megegyezett, például abban, hogy maguknak akarták a haladás és fejlődés dicsőségét. A megoldást Lipthay véleménye szerint egy középutas párt megalakítása jelentette volna, mely stabilitást hozott volna a politikai életbe.

E középutas párt felállításának a gondolata 1846-ban is megjelent a lapban, miután Lipthay úgy döntött, közzé teszi politikai programját. A Politikai programm néven, 1846 nyarán közzé tett cikksorozat kitért a Magyarország, és a birodalom nyugati fele közötti közjogi viszonyra is. Leszögezte, a „magyar kormánynak” a magyar nemzetet kell képviselnie, de szoros kapcsolatot kell ápolnia a birodalmi vezetéssel. Ennek a lap szerint elsődleges oka, hogy Ausztria és Magyarország kapcsolata Európa ügye lett, hiszen a birodalom Magyarországgal együtt tartotta fenn a kontinentális egyensúlyt. Éppen ezért a magyarországi kormányzati rendszer minden esetleges változtatását előzetesen egyeztetni kell Béccsel. Ezt alapul véve Lipthay véleménye szerint Magyarország így sohasem lehet teljesen független Ausztriától, de függetlenségét a körülményekhez mérten a lehető legnagyobb fokra kell juttatni.

A Politikai programm első cikkének részlete (REAL)

Ebben a cikksorozatban is tetten érhető a népképviseleti eszme és a centralizmus bírálata, de már kissé felpuhult változatban. A cikkíró kiemelte, nem céljuk a képviseleti eszme támadása, mert az alapvetően hasznos és jó, sőt, a kor szükségévé vált. Ennek ellenére a politikai élet fejletlensége miatt Magyarországon nem lenne működőképes a rendszer. Egyértelműen támadta viszont a felelős kormányzás liberálisok által propagált eszméjét. Felelős kormányzásra ugyanis valóban szükség van, de felelősség alatt mindössze erkölcsi felelősséget értett. Konzervatív lap lévén kissé zavarba ejtő lehet a cikksorozat egyik számában olvasható mondat:

„Jelszavunk a liberalismusnak azon fönséges és tiszta neme, melly minden lépten a jövő érdekeit biztosítni, s a jelenét kimélni törekszik!” (Nemzeti Ujság 1846. július 2. „Politikai programm.”)

Ez mutatja, hogy a haladás elvét elfogadták, és nem eszmék, hanem praktikus szempontok alapján alkották meg programjukat.

A konzervatívok 1846 nyarán elérkezettnek látták az időt arra, hogy elkezdjék egy saját párt szervezését. A készülő program főbb elemeit a Budapesti Hiradó kezdte tárgyalni, míg a konzervatív találkozók rendszeressé váltak a Gyüldében. A Konzervatív Párt megalapítására végül 1846. november 12-én került sor. A konzervatív program elsősorban a Konzervatív Párt közéleti elhelyezkedését határolta körül, fő céljuknak pedig az alsótáblai többség kialakítását tekintették a következő országgyűlésre. A szervezési munkálatok utolsó fázisából a Nemzeti Ujság is igyekezett kivenni a részét. Ennek érdekében látott napvilágot a hírlapban „A conservativ ügy körüli teendők” című cikksorozat 1846. október 8. és 23. között.

A párt megalakulásával Lipthay Sándor szerint a konzervatív ügy második stádiumába lépett. Azonban szerinte a konzervatívok csak akkor maradhatnak a kormány támogatói, amennyiben az az akkori, reformtámogató irányvonalát megtartja. A reform és a változás ugyanis elodázhatatlan. Ennek a változásnak békés úton kell megtörténnie, ezért is elengedhetetlen a konzervatívok kormánypárttá alakulása. Visszautasította az ellenzékiek azon vádját, miszerint a magyar kormányzati rendszer igényeit kiszolgáló csoportosulás lennének. Mind ezek ellenére alapjaiban vetette el a két párt közötti együttműködés lehetőségét. E felfogás szerint

„az ellenkező pártnak soha sincs igazsága, soha sem lehet igazsága”. (Nemzeti Ujság: 1846. október 23. „A conservativ ügy körüli közvetlen teendők.”)

1847 tavaszán-nyarán egy meglehetősen zavarba ejtő cikksorozat jelent meg az újság hasábjain, „Nyilt levelek Lipthay Sándorhoz” címmel. Lipthay Sándor 1847 tavaszán betegszabadságra vonult maglódi birtokára. Az ismeretlen szerző tollából származó vezércikkek „egy conservativ” álnév alatt jelentek meg, és a főszerkesztő beleegyezésével láttak napvilágot. Noha Lipthay előre leszögezte, a benne foglaltaktól elhatárolódik, kijelenthető, hogy a lap akkor már nem állt teljes mellszélességgel a magyar kormányzat mellett, és nem riadt vissza annak bírálatától sem. A cikksorozat írója elmarasztalta a magyar kormányzatot, mert az nem sürgette már jóval korábban egy kormánypárt létrehozását. Erre szerinte már 1840-ben szükség lett volna, és akkor elkerülhető lett volna a pártvitáktól hangos, de érdemben tétlen országgyűlések idő előtti berekesztése. A rossz kormányzati adminisztráció következtében pedig még ezeken az országgyűléseken sem sikerült kiharcolni a kormányzatot támogatók többségét az alsótáblán.

A cikksorozat nagy port kavart a megjelenésekor, sőt, a tizenegy részes cikksorozat utolsó vezércikke meg sem jelenhetett a lapban. A cenzúrahivatal akkori vezetője, Szőgyény-Marich László emlékiratiban leírta, a Nemzeti Ujság több munkát adott nekik, mint a liberális és ellenzéki sajtótermékek összesen.

1847 végétől kezdődően már konkrétabb események kerültek a hazai lapok célkeresztjébe. 1847 novemberében összeült az újabb országgyűlés, néhány héttel később pedig véres harcok bontakoztak ki a kontinens több régiójában a lakosság, illetve az abszolutista hatalmak katonasága között. Európában 1848 elején gazdasági és társadalmi feszültségek egyaránt közrejátszottak a forradalmi hullám megindulásában. Az Itáliából kiinduló és Párizsban döntő lökést kapó forradalmi hullám Magyarországot is elérte. A pesti mozgalom nyomán néhány nap alatt megvalósította azt, amiért évtizedek óta küzdött a liberális ellenzék a rendi országgyűléseken: az ország polgári átalakulásának elindítását. Maguk az ellenzék vezetői sem remélték e folyamat ilyen ütemű és mértékű sikerét; a kormánypárti és konzervatív csoportok egyértelmű vereséget szenvedtek. A vér nélküli pesti forradalom azonban ezzel még nem ért véget, az új rendszerhez pedig minden politikai csoportosulás egyedi módon igyekezett alkalmazkodni.

Nemzeti Ujság 1848. március 16-i címlapja (Nemzeti Könyvtár Blog)

A sikeres pesti forradalom következtében a konzervatívoknak szembe kellett nézniük saját eszméik bukásával. Míg vezető orgánumuk, a Budapesti Hiradó szerkesztőt váltott, a Nemzeti Ujság továbbra is Lipthay Sándor szerkesztésében jelent meg, azonban a forradalom mellé állva üdvözölte annak minden vívmányát. A radikális fordulatra mindenekelőtt magyarázatot kellett adnia olvasóközönségének. Lipthay kijelentette, hogy habár a változások jóval radikálisabb módon mentek végbe, mint azt remélték, de örömét fejezte ki a végkimenetelüket illetően.

„Forradalmunknak isteni bélyege van …… szebbet, dicsőbbet, a világ soha nem látott (…) Lehetetlen, hogy ne legyen rajta isten áldása!” (Nemzeti Ujság 1848. március 28. „Inditvány.”)

Úgy vélte, az átalakulás Isten elrendelése szerint ment végbe:

„a nép szavában Isten nyilatkozik”. (Nemzeti Ujság 1848. március 21. „Magyarország és Erdély.”)

Kijelentése szerint az isteni gondviselés és az emberek közös munkája révén azonban nem az ország politikai hozzáállása változott meg, hanem helyreállt az ország függetlensége. A lap tehát érzékelte az események korszakalkotó jelentőségét, és próbálta azt valamilyen módon befogadni és magáévá tenni.

És hogy milyen módon jelentkezett ez az álláspontváltozás a hírlapban? Már a március 15-i lapszám (a hazai hírlapok közül elsőként) közölte az Irinyi József által szerkesztett, és a forradalom alapköveteléseit tartalmazó 12 pontot, illetve Petőfi Sándor Nemzeti Dalát. Még a Batthyány-kormány kinevezése, és tagjai megnevezése előtt egy tervezetet tett közzé, mely egy konzervatív személyiséget sem tartalmazott.

A 12 pont és a lap által várt miniszterek listája a Nemzeti Ujságban (Nemzeti Könyvtár Blog)

A gyökeres fordulat után azonban egyértelműen az új magyar kormány támogatására szólított fel, és elítélt minden kormányellenes megnyilvánulást. Tette ezt főleg elvi okokból, hiszen a lap szerkesztősége a forradalom után tartott annak radikalizálódásától és a rend felborulásától. Látszott ez akkor is, amikor az országgyűlés elfogadta az új sajtótörvényt. E törvényt gyakorlatilag az egész közvélemény elítélte, akárcsak Lipthay. Azonban a Nemzeti Ujság a béke megőrzése érdekében mélyen elítélte a törvény szövegét a Duna-parton elégető márciusi ifjakat.

A lap továbbá üdvözölte a nemzeti függetlenséget, a Bécstől való függés lazítását. Emellett üdvözölte a törvény előtti egyenlőséget és a jobbágyfelszabadítást. Ez utóbbival kapcsolatban viszont igyekezett kidomborítani az arisztokrácia szerepét, hangoztatva, nélkülük nem ment volna végbe az örökváltság. Ebben nyilvánvalóan igazság is van, de tény, hogy a nagybirtokos arisztokráciának nem is volt más választása.

Az új állapotok éltetése mellett a lap utólagosan egyértelműen szembehelyezkedett a „régi országnyomorgató” rendszerrel. Egy tapodtat sem volt hajlandó engedni a kibontakozó alkotmányosságból. Jelzi ezt a március 28-i, a kormány jogkörét erősen korlátozó királyi leirat elutasítása is. A leirat, melyet a bécsi Kamarilla ármánykodásának tartottak, forradalom közeli állapotokat teremtett Pest utcáin.

„Eddig a királyi szent akarat Paris almája volt, nemzetünk és az engedni nem tudó balirányú tanácsosok közt, és az almát ezek erőszakkal magokhoz vonták” (Nemzeti Ujság 1848. április 2. „Örömhir.”),

vélte a hírlap. A közfelháborodást végül egy újabb, engedékenyebb királyi leirat szüntette meg március 31-én.

Az új törvények április 11-i szentesítése után a Lipthay vezette lap még korainak vélte az országgyűlés berekesztését.

„Az alapköveket letettük ugyan már; de még az épület nem áll.” (Nemzeti Ujság 1848. április 13. „Magyarország és Erdély.”)

– vélték. A legnehezebben megoldható kérdésnek a kötelező örökváltság véghez vitelét tartották, melyet egy új adónem bevezetésével gondoltak finanszírozni.

1848 április végén egy újabb fordulat szele volt érezhető a hírlap állásfoglalását illetően, mely után Lipthay Sándor lemondani kényszerült a főszerkesztői tisztségéről. Ennek egyik oka volt, hogy a bécsi fél által felvetett, az államadósság egy részének magyar fél általi átvállalását a Nemzeti Ujság a kezdetektől fogva elvetette, és erőteljes hangnemben érvelt ellene. Egy másik, radikálisabb ok lehetett, hogy egy, a szocializmussal rokonszenvező mondat jelent meg az újság 1848. április 23-i számában. E szerint

„… addig a kényelemhez a statusban senkinek joga nincs, mig a statusban van egyetlen ember a ki éhezik.” (Nemzeti Ujság 1848. április 23. „Külföld.”)

E radikalizmustól habár Lipthay mereven elzárkózott, egészségügyi problémákra hivatkozva lemondott a főszerkesztőségéről, helyét Illuch Oláh Jánosnak adva át, májustól pedig a lap Nemzeti címen jelent meg egészen év végi megszűnéséig. Véget vetve ezzel egy rendkívül izgalmas korszaknak a Nemzeti Ujság életében.

Összességében kijelenthető, hogy a hírlap szerkesztői és kiadója nem utasította el mereven a haladás liberálisok által propagált eszméjét, igyekezett alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Az alapvetően konzervatív politikai hírlap 1845 és 1847 között folyamatosan távolodott a bécsi abszolutista udvar hivatalos álláspontjától. 1848 márciusában a kortársak számára is érthetetlen eszmei fordulatot végrehajtva ráadásul teljes mellszélességgel beálltak az új rendszer támogatói mellé; sőt, a Nemzeti Ujság volt az első sajtótermék, mely megtette ezt. Ennek egyik oka lehet a forradalmi helyzettel való teljes azonosulás, amelyet alátámaszt, hogy többen is csatlakoztak a márciusi ifjak közül 1848 márciusában a hírlap munkatársaihoz.  Ezen ifjak közé tartozott például Majer Károly, aki a lap országgyűlési megfigyelője lett, Birányi-Schultz Ákos, akinek a pesti forradalom első leírását köszönhetjük, vagy az alapvetően konzervatív, de a márciusi ifjakhoz csatlakozott Bulyovszki Gyula is. Az ifjak számára vonzerőt jelenthetett a lap megváltozott álláspontja, és talán úgy gondolhatták, hosszabb távon a hírlapot saját kezeikbe vehetik.

Az ifjú Bulyovszky Gyula (Wikipedia)

A pálfordulás egy másik oka lehet, hogy a lap és munkatársai féltek a forradalom további radikalizálódásától, és az új rendszer támogatásával próbáltak annak gátat szabni. Valószínű, hogy mindkét tényező szerepet játszott az eszmei fordulatban, és a konzervatív eszmék fő irányvonalától már korábban eltávolodó lap így igyekezett megmenekülni a háttérbe szorulástól.

Szakirodalom

Buzinkay Géza (2017): A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig. Budapest, Wolters Kluwer Kft.

Buzinkay Géza–Kókay György–Murányi Gábor (1978): A magyar sajtó története. Budapest, Magyar Újságírók Országos Szövetsége–Bálint György Újságíró Iskola.

Deák Ágnes (2010): A koronás Wargha – Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Dénes Iván Zoltán (1989): Közüggyé emelt kiváltságőrzés. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Dezsényi Béla (1941): Nemzeti Ujság 1840-1848. Nyolc év egy konzervativ hirlap életéből. Budapest, Különlenyomat a „Regnum Egyháztörténeti Évkönyv” 1940-41. kötetéből.

Diószegi István (1997): A hatalmi politika másfél évszázada 1789-1939. Budapest, História Könyvtár, Monográfiák 4.

Gergely András (2003): Magyarország története a 19. században. Budapest, Osiris Kiadó.

Kókay György (1979): A magyar sajtó története. I. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Szinnyei József (1897): Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Budapest, Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala.

Idősb Szőgyény-Marich László országbiró emlékiratai (1903) I. kötet. Budapest, Hornyánszky Viktor cs. és kir. Könyvnyomdája.

Velkey Ferenc (1998): „Párt! Szólj, ki vagy?” Politikai önmeghatározások 1846-47 pártprogramjaiban. In: (szerk.) Molnár András (1998): Az ellenzéki nyilatkozat és a kortársak. Zalaegerszeg, Zalaegerszegi Szabadelvű Kör.

Lapszámok

Nemzeti Ujság 1845. január 2. „Irány és tájékozás.”

Nemzeti Ujság 1845. január 5. „Politikai pártok.”

Nemzeti Ujság 1846. június 18. – július 14. „Politikai programm.”

Nemzeti Ujság 1846. október 8. – 23. „A conservativ ügy körüli közvetlen teendők.”

Nemzeti Ujság 1847. január 1. „Adó és urbérváltság.”

Nemzeti Ujság 1847. január 7. „Adó és urbérváltság.”

Nemzeti Ujság 1847. február 18. „Ábránduljunk ki honfiak!”

Nemzeti Ujság 1847. március 9. „Szózat.”

Nemzeti Ujság 1847. április 2., 4. „Az elemi iskolák ügye.”

Nemzeti Ujság 1847. április 22. – július 29. „Nyilt levelek Lipthay Sándorhoz.”

Nemzeti Ujság 1847. május 20. „Örökváltság.”

Nemzeti Ujság 1847. május 28., június 1., június 8. „Örökváltság.”

Nemzeti Ujság 1847. július 30. „Zsidóügy.”

Nemzeti Ujság 1847. augusztus 15. „A magyarhoni gazdászat előmozdításának némi eszközei.”

Nemzeti Ujság 1847. november 5. – 14. „Memorandum.”

Nemzeti Ujság 1847. november 28. „Országgyülési szabad hirlapok.”

Nemzeti Ujság 1848. március 19. „Battyány-Kossuth ministerium.”

Nemzeti Ujság 1848. március 21. „Magyarország és Erdély”

Nemzeti Ujság 1848. március 23. „Egyesüljünk őszintén.”

Nemzeti Ujság 1848. március 24. „Figyelmeztetésünk.”

Nemzeti Ujság 1848. március 26. „Magyarország és Erdély”

Nemzeti Ujság 1848. március 28. „Inditvány.”

Nemzeti Ujság 1848. március 30. „Hazafiak!”

Nemzeti Ujság 1848. március 31. „A P. Hirlapnak baráti értesítésül.” , „Fontos körülmény e kritikus időkben.”

Nemzeti Ujság 1848. április 2. „Örömhir.”, „Állapotunk.”

Nemzeti Ujság 1848. április 4. „A vörös szin.”, „Értsük meg s kiméljük egymást.”

Nemzeti Ujság 1848. április 6. „Magyarország és Erdély”, „Fölszólítás a magyar papsághoz.”

Nemzeti Ujság 1848. április 7. „Népgyülések.”

Nemzeti Ujság 1848. április 8. „Apponyi György levele.”

Nemzeti Ujság 1848. április 9. „Magyarország és Erdély”

Nemzeti Ujság 1848. április 11. „Nézzünk elöre.”

Nemzeti Ujság 1848. április 13. „Magyarország és Erdély”

Nemzeti Ujság 1848. április 20. „A társasági elemek s revolutiok.” „Pest April 19-kén.”

Nemzeti Ujság 1848. április 21. „Pest April 21-kén.”, „Magyarország és Erdély”, „Adatokat kérünk alázatosan.”

Nemzeti Ujság 1848. április 23. „Külföld”

Nemzeti Ujság 1848. március 21. Rendkivüli lap.

Krizsán Bálint

Ezt olvastad?

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos, hogy a filmet
Támogasson minket