A női felső kereskedelmi iskolák létrejötte és alakulása 1948-ig

A 19. század jelentős fordulatokat hozott a nőnevelés ügyében. Különféle iskolatípusok nyitották meg kapuikat, a század végére pedig már érettségi vizsgát is tehettek a lányok. A női felső kereskedelmi iskolák megszervezése a 20. század legelején kiemelkedő jelentőségű, mivel mobilitási csatornát jelentett mind a felsőoktatásba, mind a munka világába.

Magyarországra is a felvilágosodás hozta el azt az eszmetörténti hátteret, melynek következtében megkezdődött a körülöttünk levő világ tudatosabb, komplexebb szemlélése. Ez a látásmód a nőkre is kiterjedt és egyre gyakrabban kerültek a vizsgálódás homlokterébe. Egyre nagyobb érdeklődés övezte a nők társadalmi szerepköreit, szellemi, biológiai, fizikai felépítését, képességeit. A 19. és a 20. században hazánkban számos olyan társadalmi, oktatáspolitikai, gazdasági változás ment végbe, ami a nők helyzetére és megítélésére végérvényesen rányomta a bélyegét. A társadalom mindenekfölött hagyományos értékrendet képviselt, viszont az ipari fejlődés, modernizáció és a családi élet átszerveződése új utakat nyitott meg a nők előtt, ami az értékrend transzformációját is magával hozta. Ennek ellenére továbbra is kulcsfontosságú maradt a nők „természetes hivatására” való felkészítése és az abban való kibontakozás, hiszen a politikai és közügyekben nem vállalhattak szerepet. Ebből kifolyólag a (főként alacsonyabb társadalmi osztályból származó) lányok esetében nem az oktatás, hanem a nevelés vált elemi kérdéssé. Családon belül, az édesanya mellett sajátították el a számukra szükséges praktikákat: háziasszonyi teendők, varrás, hímzés. A tehetősebb rétegek leányainak neveltetése jelentősen eltért az alacsonyabb osztályokétól, ők fiaik mellett lánygyermekeik oktatására is gondot fordítottak. Általában nem intézményi keretek között zajlott az oktatásuk, hanem magántanítókat fogadtak.

A Pécsi Városi Felső Kereskedelmi Iskola épülete (https://tgyoblog.files.wordpress.com/)

Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk hozott fordulópontot a különböző rétegek oktatáshoz való hozzáférésében. Nemtől, vallástól és társadalmi hovatartozástól függetlenül kötelezővé vált a 12, illetve 15 éves korig tartó elemi iskoláztatás. Ez a döntés olyan utat nyitott meg a lányok számára, ami korábban csak a tehetősebbek számára állt rendelkezésre. Ugyanakkor a középiskolai képzés továbbra is a fiúk privilégiuma maradt egészen a 19. század végéig. A nők intézményi szintű szakmai képzésbe való bevonása még tovább váratott magára, annak szükségessége, felépítése és tartalma rengeteg kérdést vetett fel a társadalom és az oktatáspolitikai döntéshozók számára.

A kereskedelmi szakoktatás első lépcsőfokaként 1888-ban egy hat hónapos tanfolyamot hoztak létre, mely két évvel később a nagy érdeklődésre való tekintettel nyilvánossági jogot kapott a Vallás- és Közoktatásügyi minisztertől, valamint a képzés időtartamát nyolc hónapra emelték. A tanfolyam elvégzése után a nőknek lehetősége nyílt kereskedelmi és ipari üzletekben munkát vállalni. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy az ezt követően sorra nyíló képzések színvonala sok kívánnivalót hagyott maga után a képzetlen oktatók alkalmazása miatt. Egyre inkább érett az elhatározás, hogy magasabb nívójú, iskolarendszerű kereskedelmi oktatást hozzanak létre. 1909-ben Pozsonyból érkezett az első beadvány a VKM-hez iskolaalapítás tárgyában. Ugyanebben az évben miniszteri jóváhagyással megalakulhatott hazánk első középfokú női felső kereskedelmi iskolája. A következő években a jelentkezők számának folyamatos emelkedése miatt országszerte újabb és újabb intézmények jöttek létre. A három évfolyamos iskolatípus sajátossága, hogy a többi oktatási intézménnyel szemben a lányok számára nem hoz létre teljesen új tantervet, hanem kisebb módosításokkal átveszi a fiúkét. A többi iskolatípus esetében ez elképzelhetetlen volt, hiszen a nemi jellegeket is figyelembe vevő tanterv alapján kezdődhették csak meg a működésüket.

Debreceni női felső kereskedelmi iskola. A harmadik évfolyam látható, a kép az osztályteremben készült. (https://hu.museum-digital.org)

A női felső kereskedelmi iskolák megnyitása újabb mobilitási csatornát kínált a nők számára a leánygimnázium és a felsőbb leányiskola mellett. 1912-től az intézmény kereskedelmi érettségit adott, amely azonban nem biztosított azonos jogosítványokat, mint a leánygimnázium. Kizárólag a kereskedelmi akadémiákra és főiskolákra nyerhettek vele kvalifikációt a diákok. A szakmát és továbbtanulási lehetőséget biztosító intézménytípus nagy népszerűségnek örvendett a lányok körében, 1918-ig már 17 ilyen iskola nyitotta meg kapuit.

Az iskolatípus kezdetben három év alatt készítette fel a lányokat az általános és szakmai ismeretekre. Kezdetektől fogva viták tárgyát képezte a tanulmányi idő tartama. A kritikusok legfőbb érve, hogy a

„kereskedelmi iskolák tananyagát három év alatt becsülettel elvégezni teljes lehetetlenség” (Trautmann, 1898. Idézi: Nagy, 2014. 97.).

Magyar Pedagógia 1912.

1913-ra megszületett egy négy évfolyamos felső kereskedelmi iskola tervezete, amely elméleti síkon maradt, hiszen a világháború okozta körülmények és a tanárhiány a kivitelezés útjába állt. Ennek ellenére egyre nagyobb számban választották a nők a felső kereskedelmi iskolákat – mely újabb iskolák megnyitását is eredményezte –, hiszen a képesítés megszerzésével a munkaerőpiacon rövid időn belül kamatoztathatták tudásukat. A régóta tervezett negyedik évfolyam bevezetése csak az első világháború után, 1920-ban realizálódhatott. Az 1919. évi 160.500.B.XII. számú rendelet előírta, a negyedik évfolyam bevezetését minden olyan intézményben, ahol az újonnan jelentkezők száma elérte a 20-at. Így azok a növendékek, akik ebben a tanévben tettek volna érettségi vizsgát, még egy év elvégzésére voltak kötelezve. A rendelet szövege kiemeli:

„Hazánk boldogulása függ attól, hogy az eljövendő gazdasági harcot olyan kereskedők és általában olyan közgazdasági munkások vívják meg, akik a nélkülözhetetlen általános műveltségen, tisztult erkölcsi felfogáson, erős nemzeti érzésen kívül megfelelő szaktudással is rendelkeznek. Mivel a célok elérésére az eddigi hároméves felső kereskedelmi iskola nem nyujthatott elegendő képzést és tudást, (…) a kereskedelmi miniszter úrral egyetértően elhatároztam, hogy már most, a gazdasági újjáalakulásunk küszöbén, kiadom a felső kereskedelmi iskoláknak az érdekelt körök részéről rég sürgetett négyévfolyamú tanítástervét” (1919. évi 160.500.B.XII. sz. rendelet. Idézi: Schack és Vincze, 1930. 291.).

Világ 1911.

A rendelet elsődleges céljai az oktatás színvonalának minőségi javítása és a tanulók terheinek csökkentése azzal, hogy a három év tananyagát négy évre osztja el. A várakozásokkal ellentétben a tanulói túlterheltség nem szűnt meg. Az eddigi óraszám minden egyes évfolyamon tovább emelkedett, valamint kötelező munkadélutánon kellett részt vennie a diákoknak. Az intézménytípus abban jelölte meg alapvető célkitűzését, hogy a szakképesítést megkövetelő pályákra felkészítsen, emellett általános műveltséget is nyújtson tanulóinak. A szakmaiság támogatása érdekében nem csupán a képzési idő változott, hanem a képzés struktúrája is. A négy évfolyam két tagozatból tevődött össze: kereskedelmi és közgazdasági. Az első két évben a tananyag felépítése alapján a hazai kereskedelmi élet és a magyarországi viszonylatok kerültek előtérbe. Egy idegen nyelv került be az órarendbe, a gyakorlati foglalkozások kiemelt szerepet kaptak. A kereskedelmi tagozat elvégzése után egy végbizonyítvánnyal lehetősége adódott a diákoknak kilépni az oktatásból és elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Akik tovább kívánták folytatni tanulmányaikat, azok a következő két évben a közgazdasági tagozaton bővíthették ismereteiket. Nemzetközi szintű kitekintéssel bővült ki az eddigi tananyag és egy további idegen nyelv is bekerült a tanmenetbe. Kizárólag azok a növendékek voltak érettségi vizsgára bocsáthatók, akik mindkét tagozatot elvégezték.

Ez a kettős tagozódás 1927-ig maradt érvényben. Klebelsberg Kuno újra egységesítette a képzés struktúráját, a tanulók terheinek csökkentésére a munkadélutánokat eltörölte, valamint új rendtartást adott ki. Az iskolatípus utáni érdeklődés folyamatosan növekedett. Az 1929/30-as tanévre 18 női iskola 3127 diákkal működött. (Összesen 49 iskola működött országszerte 11067 diákkal). Az intézmények eloszlását tekintve hatot találhatunk a fővárosban, 12-t pedig vidéken.

Néptanítók Lapja, 1938.

Hóman Bálint 1938-ban adja ki a szakiskolákra vonatkozó első törvényt, ugyanis korábban csak rendeleti úton történt szabályozás. Ennek értelmében középiskolai rangra emelte a felső kereskedelmi iskolákat és gazdasági középiskola néven működtek tovább. (A gazdasági középiskola kifejezés egy gyűjtőfogalom, amelybe a kereskedelmin kívül az ipari és mezőgazdasági középiskolák is tartoztak). Az új tanításterv csak 1940-ben lépett életbe. A gazdasági középiskolák központi gondolata továbbra is a megfelelő szakmai tudás biztosítása, emellett pedig gondot kellett fordítaniuk a vallási nevelésre, valamint a hazafias érzület kialakítására. A folyamatosan felmerülő túlterheltségre reflektálva egyes tantárgyak összevonásra kerültek, valamint a második idegen nyelv kikerült a tantervből. Ezt követően, a 40-es években, egészen az államosításig a szakiskolai képzési rendszer háttérbe szorult. Az oktatáspolitika elsődleges célja az analfabetizmus visszaszorítása és a népiskolai oktatási rendszer megreformálása lett.

A női felső kereskedelmi iskolák a 20. század elején kezdték megnyitni kapuikat és az államosításig az iskolák száma és a diákok létszáma növekedett. A nők oktatáshoz való hozzáférésének növekvő igénye és a munkaerőpiaci megjelenésük tette szükségessé az intézménytípus megnyitását. Az 1948-as államosításig a lányok és fiúk oktatása elkülönítve történt, közel azonos tantervvel. Annak ellenére, hogy az intézménytípust több ízben kritika érte, a korszak meghatározó, szakmát nyújtó iskolája volt.

Stummer Krisztina

Válogatott források és szakirodalom

Források:

1868. évi XXXVIII. tc: A népiskolai közoktatás tárgyában. 

Schack Béla és Vincze Frigyes: A kereskedelmi oktatásügy fejlődése és mai állapota Magyarországon. Franklin Társulat. Budapest. 1930.

Szakirodalom:

Ambrus Attila Józsefné Kéri Katalin: Leánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon (nemzetközi kitekintéssel és nőtörténeti alapozással). Akadémiai doktori értekezés. Pécs. 2015. http://real-d.mtak.hu/837/7/dc_1067_15_doktori_mu.pdf (megtekintés: 2019. 07. 28.)

Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel. Nők a dualizmus kori Magyarországon 1867-1914. Pro Pannonia. Pécs. 2008.

Nagy Adrienn: A felső kereskedelmi iskolák fejlődéstörténete Magyarországon (1867-1945). Doktori (PhD) értekezés. Pécs. 2014.

Pukánszky Béla: A nőnevelés évezredei. Gondolat. Budapest. 2006.

Ezt olvastad?

Az 1880-as évek első felében az Országház létesítésének gondolata, illetve a tervpályázat és a kiválasztott terv a közérdeklődés középpontjában állt.