A nőknek is van történelmük! – Interjú Joan Wallach Scott-tal

Mennyiben járulhat hozzá a feminista történetírás a kollektív női identitás kiformálódásához? Milyen kihívások várnak a nőtörténészekre a 21. században? Joan Wallach Scott-tal, a Princeton Egyetem professzor emeritájával a Central European University Academic Freedom / The Global Challange című konferenciáján tartott előadását követően Czeferner Dóra készített interjút.


Joan Wallach Scott, 2017. (Fotó: CEU/Adrián Zoltán, Képszerkesztőség)

Joan Wallach Scott (1941) nevét valamennyi feminista történetíró és nőtörténész ismeri. Még úgy is, hogy magyar nyelven csupán egyetlen szerkesztett kötete (Van-e a nőknek történelmük? Balassi Kiadó, 2001.) érhető el, benne a Társadalmi nem (gender): a történeti elemzés hasznos kategóriája című tanulmányával. A témával foglalkozók, érdeklődők e ponton fogalmazhatják meg a kérdést, hogy veszít(ett)-e a hazai tudományosság az által, hogy Scott további munkáit nem fordították le, nem jelentették meg a nyelvünkön? A válasz egyértelműen igen. A magyarországi nőtörténetkutatásnak óriási szüksége lenne ugyanis (többek között) az olyan módszertani munkák közreadására, mint amelyek Scott tollából csak angolul vagy franciául kölcsönözhetők ki a könyvtárakból…

Az utóbbi évtizedek során Scott szerepe úttörőnek tekinthető abban, hogy a társadalmi nemek történetének vizsgálata a történelemkutatás fő sodorvonalába került. Társadalomtörténeti és nőtörténeti publikációi mellett számos könyve, tanulmánya látott napvilágot a 18–20. századi Franciaország történetéről is. Munkássága eredményeként számos díjjal, kitüntetéssel büszkélkedhet, többek között a Princeton és a Harvard egyetemek díszdoktora. Nevével a Brown University Pembroke Center for Teaching and Research on Women Intézetében díjat alapítottak, amelyet évente adnak át olyan tehetséges fiatal hallgatóknak vagy doktoranduszoknak, akik a társadalmi nemek története témakörében kiemelkedő szakdolgozatot vagy disszertációt nyújtanak be.

***

A társadalmi nemek és a nők története területén végzett kutatásai, valamint az ezekből született publikációi az 1970-es évektől kezdve meghatározók. Az American Historical Association magazinja szerint az elsőként az American Historical Review-ban, a Gender: A Useful Category of Historical Analysis [Társadalmi nem (gender): A történeti elemzés hasznos kategóriája, amely a fent említett, 2001-es kötetben magyarul is olvasható – Cz. D.] címmel megjelent tanulmánya a lap legtöbbet idézett cikkei közé tartozik. Mit gondol, melyek a legfontosabb trendek és tendenciák napjaink feminista és nőtörténetírásában?

Ez egy rendkívül átfogó kérdés, amelyről hosszan beszélgethetnénk. Mégis, azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban két dolgot kell megemlítenem. Az első a gender, vagyis a társadalmi nemek pontos definiálása, illetve az ehhez kötődő diskurzus. Mint ahogy az napjainkban általánosan ismert tény, a gender folyamatos támadásoknak van kitéve, elsősorban azzal vádolják, hogy a családok által közvetített értékek megdöntésére törekszik. Meggyőződésem, hogy ezekre a kihívásokra reagálni kell.

Ezzel párhuzamosan rá kell mutatni arra, hogy nem ez – a tradicionális családmodell felforgatása – a társadalmi nemek vizsgálatának célja. A gender kutatóinak elsődleges célkitűzése a férfiak és a nők közötti kapcsolatok történetének elemzése, felhívva a társadalom figyelmét arra, hogy a történelem ezen aspektusai is feltárásra érdemesek. Ez az a történelem, amelynek – amellett, hogy folyamatosan változik, alakul – számos formája és interpretációs lehetősége létezik, akár azzal kapcsolatban is, hogy milyennek kell lennie a férfiak és a nők közötti kapcsolatrendszernek, vagy éppen mi az, ami a családokon belül elfogadott értékrend. Itt olyasmikre gondolok, mint például a két- vagy egyszülős családmodell vagy a tágabb család struktúráinak működése. Vagyis mindez megerősíti azt, amit a fent említett cikkemben írtam: a társadalmi nem és a nő a történeti elemzés fontos kategóriája.

A másik alapvető dolog ezzel kapcsolatban azon forrásfeltáró munka folytatása, amely az elmúlt évtizedekben megkezdődött és ma is folyik. Pontosan milyen mozaikokból áll össze a nők történelme? – Ez az a kérdés, amelyre a társadalmunk jelentős része még mindig nem tud választ adni. Éppen ezért nélkülözhetetlen az olyan felsőoktatási intézmények működése, mint amilyen a budapesti Central European University (CEU), s ennek Gender Studies Tanszéke. Gondoljunk csak arra a hatalmas munkára, amelyet Pető Andrea és a kollégái végeznek. Egyre többen tudják már, hogy Pető Andrea vezetésével, ismert magyar nők nyomdokaiban járva és emlékeit kutatva is végiglátogathatják Budapest nevezetességeit. Az érdeklődők megnézhetik többek között, hogy hol éltek, hol dolgoztak és hol harcoltak azok a nők, akik tradicionális szerepköreik mellett, a korszak normáit sokszor áthágva, új területeken jelentek meg: orvosok, ügyvédek vagy parlamenti képviselők lettek…

Látnunk kell azonban azt is, hogy az elvégzett kutatómunka ellenére még nagyon sok a fehér folt a nők múltbéli szerepeivel és tevékenységi köreivel kapcsolatban. Vagyis a két legfontosabb feladat, amely a 21. század kutatóira vár, a következő: tisztázni és világosan lehatárolni, hogy mit értünk a társadalmi nemek kutatásán, illetve választ találni a nők történetéhez köthetően korábban (talán) már megfogalmazott kérdésekre.


Joan Wallach Scott, 2017. (Fotó: CEU/Adrián Zoltán, Képszerkesztőség)

Számos korábbi tanulmányában érvelt a mellett, hogy a herstory” koncepciója, vagyis a nők pozitív tetteinek, cselekedeteinek kiemelése (és esetleges túlhangsúlyozása) hibás megközelítés a történetírásban… Ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a nőtörténetírás egyetlen lehetséges módja a társadalmi nemek tudományának, módszertanának és fogalomrendszerének használata.

Tulajdonképpen azt gondolom, a „herstory” abban a tekintetben hibás koncepció, hogy nem csak egy „herstory” létezik, ugyanúgy, több „history”-ról is beszélhetünk. A történelem lényege is az, hogy olyan dolgokat ismerjünk meg, amelyekről korábban nem rendelkeztünk információval. Ezen keresztül pedig megmagyarázhatóvá válnak tendenciák, bizonyos események múltbeli okai, mozgatórugói…

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a történelem szónak van egy női aspektusa, definíciója is! A történelem a latin és a francia nyelvekben is nőnemű, ez nagyon fontos! A „herstory” megfogalmazás tehát szemléletes abból a szempontból, hogy érzékletessé tettem vele a nemek közötti erőviszonyokat, illetve azt, hogy ez miként változott, változhat a történelem során.

Külföldi, amerikai egyesült államokbeli történészként mi a véleménye arról a oktatói-kutatói és disszeminációs munkáról, amelyet a CEU Gender Studies Tanszékének oktatói végeznek az utóbbi években?

Az a munka, amelyet Pető Andrea és a kollégái ezen a tanszéken végeznek, óriási jelentőséggel bír, nem csupán Magyarországon, hanem Nyugat-Európában és a tengerentúlon is. Nem túlzunk akkor, ha azt mondjuk, ők tanították meg a világnak, hogy milyen volt a nők történelme ebben a közép-európai államban. Nélkülük semmit sem tudnánk erről. Az utóbbi állításom pedig azért is fontos, hiszen ezen ismeretek nélkül nem végezhetnénk összehasonlító nőtörténti kutatásokat sem – vagyis nem tudnánk, hogy a magyar nők történelme milyen tekintetben hasonlít vagy különbözik a nyugat-európai vagy az amerikai nők történelmétől. Mindez azt jelenti, hogy a társadalomtörténelemnek egy olyan vetületét tették láthatóvá és közvetítették a külföldi kutatók felé, amely még Magyarországon sem volt ismert! Számos kötetet publikáltak, ami már önmagában is nagyszerű, sőt ezek közül jó néhány hozzáférhető angol, illetve német nyelven is. Ezek a kutatók tehát felfedeztek egy igen érdekes világot, amely egyrészről nagy bátorságra vall, másrészről pedig kreatív és rendkívüli energiabefektetést igénylő munkát feltételez. Ez nem csak a múltban nagyot alkotó magyar nők szempontjából, hanem a ma élő leszármazottaik miatt is fontos.

Ahogy erről már beszéltünk, több olyan tudományos, metodológiai megközelítés fűződik az Ön nevéhez, amely úttörőnek számított a 20. századi gender kutatásban és nőtörténetírásban. Mit gondol, melyek azok a kérdések, amelyek meghatározhatják a 21. század feminista és nőtörténetírását?

Azt hiszem, e kérdések jellege a kutatók megközelítésétől, céljaitól függ. Az egyik alapvető dolog, amelyet tanárként én magam is megtanultam, azt volt, hogy a hallgatóim esetenként nálam sokkal jobb kérdéseket, felvetéseket képesek megfogalmazni. A munkám során írtam többek között arról, hogy a nők miként harcoltak a politikai jogaikért, miért kaptak – vagy miért nem kaptak – választójogot. Vizsgáltam a nők szexuális jogaiért folytatott küzdelmét is. De a kérdések, amelyeket a kutatás során feltettem, egyáltalán nem kizárólagosak, vagyis másként, más aspektusokból is meg lehet fogalmazni őket. De ezek már más kérdések, amelyeket sok esetben én már nem is tudom, miként tehetnék fel? Azt gondolom, hogy a tanárok legfőbb feladata, hogy kifejlesszék a diákokban a jó kérdések megfogalmazásának készségét. Vagyis az új kérdések felvetése – és a válaszok megtalálása – már a következő történész-generáció dolga, s én nem is akarom őket befolyásolni a gondolataimmal, esetleges elvárásaimmal…

Véleménye szerint a feminista történetírás hozzájárulhat-e egy közös feminista, illetve női identitás kialakításához?

Ez egy nagyon jó kérdés! A nőtörténet, a feminista történet és a társadalmi nemek története ugyanis megmutatja, hogy a nőiség megélésének nem csupán egy módja van. A nőknek a történelem évszázadaiban sem csak a feleség és az anya szerepköreiben kellett megállniuk a helyüket, még akkor sem, ha a társadalmi szabályok nagyon szigorúak voltak! Ma már számos bizonyíték áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy a nők több évszázaddal ezelőtt is megtalálták a módját annak, hogy tudósok lehessenek vagy a hadseregben szolgáljanak – még akkor is, ha ehhez a férfiak öltözékét kellett álruhaként felhúzniuk. Ezek a tevékenységi körök a közvélemény számára egykor elfogadhatatlanok voltak, ám idővel megszokottá váltak.

Megragadhatjuk ezt a kérdést egy jelenkori példán keresztül is. Gondoljunk csak a fiatal lányokra! Nekem például több unokám van, közülük ketten lányok. Felmerül tehát a kérdés, hogy mit akarunk megmutatni és átadni ezeknek a fiataloknak? Elsősorban azt, hogy bármit csinálhatnak az életben, bármilyen hivatást választhatnak maguknak. Továbbá azt, hogy bár vannak olyan tevékenységi körök, olyan álmok, amelyek mostani szemmel nézve elérhetetlennek tűnnek, rengeteg munkával és energiabefektetéssel mégis megvalósíthatók. A múltban élő nők történetei is ezt tanítják nekünk azáltal, hogy felfedezhetjük, nem csak egy „herstory” létezik – a lehetőségek tárháza óriási.

Czeferner Dóra

Ezt olvastad?

Tudományos ajánlónk e heti főszereplői többek között Görgei Artúr és Roger Crowley de terítékre kerül még a Tanácsköztársaság, a budapesti
Támogasson minket