A pokol tornácán – A háború, mely nemzedékeket pusztított el

Június 15-én illusztris helyszínen, a Nyugati pályaudvar Királyi Várójában került sor a „Pokol tornácán” című kötet bemutatójára. A korabeli naplót, amely Imre Gábor kadét doberdói fronton eltöltött ideje alatt készült, Pollmann Ferenc hadtörténész, Pintér Tamás történész-levéltáros mutatta be. Rajtuk kívül jelen volt még Katona Csaba, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa és Molnár Tibor, a Zentai Történeti Levéltár levéltárosa.

Pintér Tamás (A képért köszönet illeti a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítványt) 

Bevezetőjében Pintér Tamás köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, milyen öröm számára e könyv megjelenése, amelyet egy ember megszületésének öröméhez hasonlított. A kötetről az érdeklődők már olvashattak az idén hatodik éve működő Nagy Háború Blogon, amely részletekben közölte a naplót. A kötet szerkesztője elmondta, hogy a blogon megjelent írásokat szerették volna nyomtatott formában is látni. Reményeik szerint e kötet megjelenése egy sorozat kezdetét jelenti, amelynek a most kiadott napló csak az első darabja.

Pintér beszédében a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Hivatalát emelte ki, mint a könyv kiadásának fő támogatóját. Köszönetet mondott Imre Gábor családjának, akik lehetővé tették a napló közlését, illetve tanulmányozását. Kiemelte Baranyai Máriát, a kötet begépelőjét, mint olyan személyt, aki igen sokat tett hozzá a megjelentetéshez. A jelenlévők megtudhatták, hogy az Imre-család kezdetben részleteket küldött a szerkesztőknek, hogy megismerjék a naplót, majd lelkesedésük alapján az egész szöveget és hozzájárultak a blogon történő megjelentetéséhez. A család kedvességének jóvoltából 2015 májusától kezdve 43 héten keresztül közölték a blog hasábjain Imre Gábor naplóját.

Balról jobbra: Katona Csaba, Molnár Tibor, Pollmann Ferenc és Pintér Tamás (Forrás: NHKA)

A kötethez több nyelven is írtak összefoglalót, így az olvasó az angol mellett szerbül, szlovénul és olaszul is olvashatja azt. A kötetben fotók, valamint térképek is találhatók, utóbbiak közül egy Imre Gábor keze munkáját dicséri. A naplóban szereplő adatok hitelességét mutatja, hogy kutatásokat folytattak a Bécsi Hadilevéltárban és Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban és Intézetben, ahol megerősítették a műben szereplő adatokat.

Magát a kötetet Pollmann Ferenc hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos kutatója mutatta be. Elmondta, hogy igen megrendítő érzés volt olvasni a naplót. Úgy vélte, Imre Gábor szépíráshoz való viszonya igen erős nyomott hagyott a napló nyelvezetén, a szerző tehetségét műve magán viseli. Pollmann szerint a napló híven mutatja be, mit jelentett az a háború a férfiak számára, amely nemzedékeket pusztított el. Ezek a férfiak (és fiúk) minden szörnyűség ellenére életben akartak maradni, mert családjuk hazavárta őket, és a hazájuknak is szüksége volt rájuk. Szerinte a „pokol tornáca” elnevezés erősen eufemisztikus, mert a háború alatt a Doberdói-fennsík maga volt a pokol. Végül hozzátette, hogy a hadtörténész számára is sok fontos részlettel bír, például leírja a doberdói védelem technikáját.

Pollmann Ferenc (Forrás: NHKA)

A kötet bemutatása után Pintér Tamás Katona Csabához, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársához fordult. Arra a kérdésre, hogy hol a magániratok helye a történeti kutatásban, Katona Csaba úgy válaszolt, hogy azok igen fontos forrásnak számítanak a ma történészének szemében. Kiemelte, hogy a magánirat az egyes ember viszonyát, nézőpontját ismerteti meg a kutatóval. A középiskolai oktatásban szintén jelentős a szerepe, hiszen a fotók, levelek, visszaemlékezések sokkal jobban megragadják a tanulók figyelmét. Válaszában kitért arra, hogy a korábbi, tisztán politikatörténeti megközelítés mellett e forrástípusnak is komoly létjogosultsága van a történelemkutatásban. A napló írójával kapcsolatban megjegyezte, hogy kiváló stílusa volt, illetve művészember lévén képes volt más szemszögből is láttatni a vele megtörtént eseményeket.

A közönség a Nyugati pályaudvar Királyi Várójában (Forrás: NHKA)

Ezután Pintér Tamás Molnár Tibort kérdezte arról, hogyan érintett a szerb embereket a háború. Molnár elmondta, hogy Imre Gábor alakulata a Dél-Bácskából nyerte a kiegészítést, ahol sok nemzetiség élt együtt. A háború kitörésének pillanatában ezek az etnikumok már kézszáz éve éltek együtt. A háború alatt együtt harcoltak és küzdöttek, megértve azt, hogy csak egymással összefogva élhetik túl a vérzivatart. E napló is a túlélésről szól: hősei az embertelen háborúban próbálnak emberek maradni, kevés sikerrel – mondta Molnár. 

A bemutató és a beszélgetések végeztével a közönség tehetett fel kérdéseket, amivel többen éltek is. A rendezvényt kötetlen beszélgetés és kedvezményes könyvvásár zárta.

Somogyi László


(Kép forrása: publioboox.com)

Kapcsolódó cikkek:

„Szabadjára engedjük az emlékezetet.” – Interjú Pintér Tamással, a Nagy Háború Blog szerkesztőjével

Új szemszögből a régi Magyarország utolsó háborújáról

„Mint annak idején, mikor a futballnál aranygól volt érvényben” – interjú Pollmann Ferenccel

Legendák és mindennapok – interjú Katona Csabával

A hadtörténetíró katona – Doberdói Bánlaky (Breit) József

A przemyśli katasztrófa és a gorlicei áttörés

Ezt olvastad?

A Hadtörténelmi Délutánok novemberi alkalma két érdekes eseményt is tartogatott az érdeklődőknek: egyrészt a Nagyháború.hu blogjának állandó szerzője, Stencinger Norbert