A przemyśli katasztrófa és a gorlicei áttörés

Május 14-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nemzetközi konferenciát rendezett az első világháború két jelentős 1915 tavaszi eseménye, Przemyśl várának elvesztése és a gorlicei áttörés körülményeinek megvitatására.

A szimpóziumot Kun Szabó István vezérőrnagy államtitkár köszöntője után Manfried Rauchensteiner prezentációja nyitotta meg. A jeles osztrák történész előadásában a hadiszökevények kérdését járta körül. E témakör bemutatásának – ahogy később Hermann Róbert is rámutatott záróbeszédében – külön érdekessége, hogy jól követhető rajta keresztül a háború nézőpontjainak sokfélesége. Egy katonaszökevény, aki a másik oldal szolgálatába áll, lehet egyszerre hős, és távollétében halálra ítélt dezertőr. Rauchensteiner után Balla Tibor alezredes vette át a szót. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője a przemyśli katonák életébe engedett bepillantást az ostrom során. Előadásának fontos eleme volt a katonák hétköznapjainak bemutatása. Felhívta a figyelmet a Margit híd budai hídfőjénél található Przemyśl-emlékműre, melynek készítője, Sződy Szilárd az ostrom során a várrendszerben szolgált. (Szerkesztőségünk itt emlékeztetne tavaly nyári cikksorozatunkra, melyben bemutattuk a főváros első világháborús köztéri szobrait, emléktábláit és haditemetőit – mert messze nem a przemyśli oroszlán az egyetlen első világháborúra emlékeztető memento Budapesten.) Balla Tibor után a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes a przemyśli vár tüzérségét mutatta be. Előadásából kiderült, hogy a védelem gerincét a tüzérség alkotta. A várrendszerben szolgáló közel háromezer löveg nagy része elavult volt, ráadásul a védelmi berendezés alkalmatlan volt nehéztüzérségi támadás elhárítására. Talán a védők szerencséje, hogy ilyen típusú ütegekkel az oroszok nem rendelkeztek. Az elavult felszerelés ellenére sem sikerült Przemyśl várrendszerét harcban elfoglalni, elestéhez a támadóknak ki kellett éheztetniük a védőket.


Balla Tibor

A szünet után két előadást hallgathatott meg a megfogyatkozó közönség. Az első szekció telt házas előadásaihoz képest furcsa kontrasztot jelentett, hogy a nézőtér fele üresen maradt. Sajnos ez a jelenség nem egyedülálló az egész napos konferenciákon, már-már szomorú tendenciát jelent. A második szakaszt megnyitó Kiss Gábor ennek ellenére nem csüggedt el, és kiváló előadást tartott a Przemyślben szolgáló postagalambokról. Nem tévedés, a francia˗porosz háborúk során újra felfedezték, hogy e derék szárnyasok használhatóak hadászati célra, és az első világháború során valamennyi hadviselő fél használta is őket tíz-húsz kilométeres távolságokra. Ez nagyjából százezer szolgálati állatot jelentett Európa-szerte. Kiss Gábort Tóth Orsolya követte a pulpituson. Előadásában a katonai tábori újságokat mutatta be, külön kitérve a przemyśli Tábori Újságra. (Aki erre a forrástípusra bővebben kíváncsi, annak ajánlom az előadó egy korábbi publikációját, illetve jelen sorok írója tavaly megjelent könyvének harmadik részét.)

A délutáni szekció során négy előadást hallgathatott meg az előző szakaszhoz képest még inkább megfogyatkozó közönség. Pollmann Ferenc tőle megszokottan magas színvonalú előadásában a központi hatalmak 1915-ös dilemmáját elemezte. A dilemma alapja az volt, hogy erőiket (német szempontból) keletre vagy nyugatra összpontosítsák. A választ Przemyśl eleste adta meg, mivel ennek védelme nélkül az orosz haderő a Monarchia területét közvetlenül fenyegette. Ennek hadászati és diplomáciai veszélye egyaránt óriási volt, ezért a német vezetés nyugati front átszervezésével keletre helyezte a felszabaduló egységeket, amely lehetővé tette a gorlicei áttörést. Paradox módon tehát az egyik legnagyobb Osztrák˗Magyar Monarchiához kötődő hadisikerhez pont annak katonai gyengesége kellett, hiszen anélkül nem csoportosították volna át a német haderőt.


Frank Reichherzer

A gorlicei áttöréssel foglalkozott a következő három előadó is. Közülük talán a leginspirálóbb előadást Frank Reichherzer tartotta Németországból, aki felhívta a figyelmet arra, hogy hiba a keleti és a nyugati front eseményeit külön tárgyalni, mivel szoros közöttük a kapcsolat, és megfigyelhető, hogy az egyik helyszínen szerzett tapasztalatokat a német hadvezetés a másikon is alkalmazta. Gorlice esetén ez azt jelentette, hogy a francia lövészárokrendszert alaposan kiismerő németek könnyen találták meg a kiépülőben levő orosz lövészárkok gyenge pontjait. Ez volt a háború első valódi anyagcsatája is, aminek tapasztalatait később Verdunnél vagy a Somme-nál is alkalmazták. Az Oroszországból érkezett Szergej Nelipovics előadása szintén a gorlicei áttörést vizsgálta, elsősorban a résztvevők veszteségeire koncentrálva. Pontos adatok máig nem állnak rendelkezésre, miként az egész háborúról sem. Az utolsó előadást Anna Durkasz-Foremska tartotta Lengyelországból. Lengyel nyelvű előadásához német szinkrontolmácsolást és magyar nyelvű kivetítést biztosítottak a szervezők. A kutató elsősorban korabeli személyes értékeléseket vizsgált mind Przemyśl eleste, mind a gorlicei áttörés kapcsán, amelyek a konferencia előadásaihoz mikrotörténeti kiegészítést jelentettek. A szimpóziumot végül Hermann Róbert összegzése zárta.


Anna Durkasz-Foremska (balra) és Pollmann Ferenc (jobbra)

A végére meg kell jegyeznem azonban egy óriási szervezési hiányosságot: egyik szekció végén sem biztosítottak lehetőséget a kérdezésre, pedig a szakmai vita minden hasonló rendezvénynek fontos része szokott lenni, ráadásul itt, a külföldi előadókra való tekintettel valódi tartalommal is bírt volna. A konferencián végig kitartó érdeklődők e hiányosság ellenére is színvonalas előadásokat hallgathattak meg. Bízunk benne, hogy a Hermann Róbert zárszavában megígért folytatás nem fog elmaradni.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Az 1968-as csehszlovák bevonulás volt a magyar haderők eddigi utolsó olyan hadászati, harcászati tevékenysége, amelyet egy másik országgal szemben, a