A przemyśli katasztrófa és a gorlicei áttörés

Május 14-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nemzetközi konferenciát rendezett az első világháború két jelentős 1915 tavaszi eseménye, Przemyśl várának elvesztése és a gorlicei áttörés körülményeinek megvitatására.

A szimpóziumot Kun Szabó István vezérőrnagy államtitkár köszöntője után Manfried Rauchensteiner prezentációja nyitotta meg. A jeles osztrák történész előadásában a hadiszökevények kérdését járta körül. E témakör bemutatásának – ahogy később Hermann Róbert is rámutatott záróbeszédében – külön érdekessége, hogy jól követhető rajta keresztül a háború nézőpontjainak sokfélesége. Egy katonaszökevény, aki a másik oldal szolgálatába áll, lehet egyszerre hős, és távollétében halálra ítélt dezertőr. Rauchensteiner után Balla Tibor alezredes vette át a szót. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője a przemyśli katonák életébe engedett bepillantást az ostrom során. Előadásának fontos eleme volt a katonák hétköznapjainak bemutatása. Felhívta a figyelmet a Margit híd budai hídfőjénél található Przemyśl-emlékműre, melynek készítője, Sződy Szilárd az ostrom során a várrendszerben szolgált. (Szerkesztőségünk itt emlékeztetne tavaly nyári cikksorozatunkra, melyben bemutattuk a főváros első világháborús köztéri szobrait, emléktábláit és haditemetőit – mert messze nem a przemyśli oroszlán az egyetlen első világháborúra emlékeztető memento Budapesten.) Balla Tibor után a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes a przemyśli vár tüzérségét mutatta be. Előadásából kiderült, hogy a védelem gerincét a tüzérség alkotta. A várrendszerben szolgáló közel háromezer löveg nagy része elavult volt, ráadásul a védelmi berendezés alkalmatlan volt nehéztüzérségi támadás elhárítására. Talán a védők szerencséje, hogy ilyen típusú ütegekkel az oroszok nem rendelkeztek. Az elavult felszerelés ellenére sem sikerült Przemyśl várrendszerét harcban elfoglalni, elestéhez a támadóknak ki kellett éheztetniük a védőket.


Balla Tibor

A szünet után két előadást hallgathatott meg a megfogyatkozó közönség. Az első szekció telt házas előadásaihoz képest furcsa kontrasztot jelentett, hogy a nézőtér fele üresen maradt. Sajnos ez a jelenség nem egyedülálló az egész napos konferenciákon, már-már szomorú tendenciát jelent. A második szakaszt megnyitó Kiss Gábor ennek ellenére nem csüggedt el, és kiváló előadást tartott a Przemyślben szolgáló postagalambokról. Nem tévedés, a francia˗porosz háborúk során újra felfedezték, hogy e derék szárnyasok használhatóak hadászati célra, és az első világháború során valamennyi hadviselő fél használta is őket tíz-húsz kilométeres távolságokra. Ez nagyjából százezer szolgálati állatot jelentett Európa-szerte. Kiss Gábort Tóth Orsolya követte a pulpituson. Előadásában a katonai tábori újságokat mutatta be, külön kitérve a przemyśli Tábori Újságra. (Aki erre a forrástípusra bővebben kíváncsi, annak ajánlom az előadó egy korábbi publikációját, illetve jelen sorok írója tavaly megjelent könyvének harmadik részét.)

A délutáni szekció során négy előadást hallgathatott meg az előző szakaszhoz képest még inkább megfogyatkozó közönség. Pollmann Ferenc tőle megszokottan magas színvonalú előadásában a központi hatalmak 1915-ös dilemmáját elemezte. A dilemma alapja az volt, hogy erőiket (német szempontból) keletre vagy nyugatra összpontosítsák. A választ Przemyśl eleste adta meg, mivel ennek védelme nélkül az orosz haderő a Monarchia területét közvetlenül fenyegette. Ennek hadászati és diplomáciai veszélye egyaránt óriási volt, ezért a német vezetés nyugati front átszervezésével keletre helyezte a felszabaduló egységeket, amely lehetővé tette a gorlicei áttörést. Paradox módon tehát az egyik legnagyobb Osztrák˗Magyar Monarchiához kötődő hadisikerhez pont annak katonai gyengesége kellett, hiszen anélkül nem csoportosították volna át a német haderőt.


Frank Reichherzer

A gorlicei áttöréssel foglalkozott a következő három előadó is. Közülük talán a leginspirálóbb előadást Frank Reichherzer tartotta Németországból, aki felhívta a figyelmet arra, hogy hiba a keleti és a nyugati front eseményeit külön tárgyalni, mivel szoros közöttük a kapcsolat, és megfigyelhető, hogy az egyik helyszínen szerzett tapasztalatokat a német hadvezetés a másikon is alkalmazta. Gorlice esetén ez azt jelentette, hogy a francia lövészárokrendszert alaposan kiismerő németek könnyen találták meg a kiépülőben levő orosz lövészárkok gyenge pontjait. Ez volt a háború első valódi anyagcsatája is, aminek tapasztalatait később Verdunnél vagy a Somme-nál is alkalmazták. Az Oroszországból érkezett Szergej Nelipovics előadása szintén a gorlicei áttörést vizsgálta, elsősorban a résztvevők veszteségeire koncentrálva. Pontos adatok máig nem állnak rendelkezésre, miként az egész háborúról sem. Az utolsó előadást Anna Durkasz-Foremska tartotta Lengyelországból. Lengyel nyelvű előadásához német szinkrontolmácsolást és magyar nyelvű kivetítést biztosítottak a szervezők. A kutató elsősorban korabeli személyes értékeléseket vizsgált mind Przemyśl eleste, mind a gorlicei áttörés kapcsán, amelyek a konferencia előadásaihoz mikrotörténeti kiegészítést jelentettek. A szimpóziumot végül Hermann Róbert összegzése zárta.


Anna Durkasz-Foremska (balra) és Pollmann Ferenc (jobbra)

A végére meg kell jegyeznem azonban egy óriási szervezési hiányosságot: egyik szekció végén sem biztosítottak lehetőséget a kérdezésre, pedig a szakmai vita minden hasonló rendezvénynek fontos része szokott lenni, ráadásul itt, a külföldi előadókra való tekintettel valódi tartalommal is bírt volna. A konferencián végig kitartó érdeklődők e hiányosság ellenére is színvonalas előadásokat hallgathattak meg. Bízunk benne, hogy a Hermann Róbert zárszavában megígért folytatás nem fog elmaradni.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

„Képzeljük el, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy puccs történik az országban, az új hatalom statáriumot hirdet, bezárja a bíróságokat,