„A saját kezünkkel, a saját országunkban, a saját pénzünkből”: Skócia I. világháborús emlékezete

1914. augusztus 4-én Nagy-Britannia (s részeként Skócia), valamint Belgium hadat üzent Németországnak, ezzel az antant oldalán beléptek az I. világháborúba. A küzdelmek során több mint 900 ezer brit katona vesztette el az életét, 2 millióan sebesültek meg és közel 200 ezren estek fogságba. A világháború végén az antant, ezen belül Nagy-Britannia győzelme vitathatatlan volt, viszont ahogyan a skót Shetland Times is írta: „Nyoma sem volt az örömnek. A megterhelés túl nagy volt, és a feszültségek túl erősek voltak ahhoz, hogy bármilyen nevetést és vidámságot lehetővé tegyenek”.

A skót veszteségek

Az első világháború a skót nemzetet több ponton is súlyosan megviselte. A brit haderő részeként komoly veszteségekkel járó csatákban vettek részt, például 1914 szeptemberében a mons-i ütközetből való visszavonulás során a Horace Smith-Dorrien által vezetett II. Hadtest Skót Királyi Lövészezredének („Royal Scots Fusiliers”) 1000 tagjából mindösszesen 70-en maradtak életben. Egy évvel később, a loos-i csata 15. (skót) hadosztálya több embert is elveszített a harc kezdetén, amikor az általuk bevetett klórgázt visszafújta a szél. 1914 márciusában az Ypres-től délre fekvő Neuve Chapelle-nél a 2. skót „Cameronian” lövészosztag 70%-a meghalt. 1916. július elsején kezdetét vette a közel 5 hónapig tartó somme-i csata, ahol az első napon már a 2. Seaforth Highlander ezred, a Gordon Higlander ezred és az Argyll és Sutherland Highlander ezred összesen 500 katonát veszített el. Az I. világháború végén a Skót Királyi Ezred kb. 11 ezer, a Gordon Highlander ezred 9 ezer, míg a Black Watch megközelítőleg 10 ezer fős emberveszteséggel kellett szembenézzen. Pontosan nem tudni, hogy mennyi skót vesztette életét az I. világháborúban, azonban a nyugati fronton megközelítőleg 74 ezer és 110 ezer közé teszik a halottak számát. Nehézséget okoz például az is, hogy voltak olyan skótok, akik ausztrál egységekben harcoltak és emiatt viták folynak arról, hogy ezeket a katonákat skótnak vagy ausztrálnak könyveljék el. Ami viszont egészen biztos, hogy a frontokon történő küzdelem a vidéki gazdaságot is komolyan megviselte, illetve a hivatalnoki réteg emberveszteségei is negatívan hatottak a skót ipar háború utáni fejlődésére.

A kollektív emlékezet

A fentebb írtak után érthető, hogy a skót nemzetet is mélyen megrázták a világháború következményei. A brit kormány nem feledkezett meg a hős katonákról, így minden olyan családnak, amely bizonyítani tudta, hogy valamelyik családtagja elesett a háborúban, küldtek egy medált és egy tekercset azért, hogy méltóképpen tudjanak tisztelegni elhunyt szeretteik előtt. A személyes megemlékezés mellett a kollektív emlékezet kialakítására is nagy hangsúlyt fektettek, ennek érdekében 1917-ben úgy döntöttek, hogy több szobrot, emlékművet és múzeumot is felállítanak (például Cenotaph, Imperial War Museum). Nagy-Britannia-szerte 1919 óta minden év november 11-én délelőtt 11 órakor 1 perces néma csendet tartanak, melyet a második világháború után 2 percre növeltek. Ezt a napot „Poppy Day”-nek is nevezik, mivel 1921 óta piros pipacsokat helyeznek el a sírokon és az emlékművek előtt. Emellett a pipacsot elkezdték árusítani is, a befolyt összegből a háborús veteránokat támogatják.

Skót első világháborús síremlék (Fotó: Császár Ildikó)

 A skót kormány támogatta ezeket a londoni projekteket, azonban úgy érezte, hogy Skóciának külön is meg kell emlékeznie elesettjeiről.  Ahogyan Atholl hercege fogalmazott: „A saját kezünkkel, a saját országunkban, a saját pénzünkből.” 1918 októberében felállították a Skót Nemzeti Háborús Emlékbizottságot, amelynek feladatául tűzték ki, hogy az edinburgh-i várban hozzon létre egy háborús emlékművet. Sir Robert Lorimer híres építészt kérték fel az épület megtervezésére, amely végül 1927-ben készült el Scottish National War Memorial néven.  Az emlékmű befejezése előtt tárgyaltak azokról a nevekről, amelyek felkerülhetnek a „Rolls of Honour”-re, ami egy lepecsételt ládába kerül. Végül egy szóbeli megegyezés nyomán a következő kritériumoknak kellett megfelelni: „Minden olyan skót férfi vagy nő, aki tagja volt a „Korona Haderejének” vagy a Kereskedelmi Flottának, vagy szolgált a Skót Hadseregben és egy háborús sérülés, sebesülés vagy fertőzés következtében (kivéve öngyilkosság) meghalt a hadszíntéren, amiért kitüntetést kapott vagy bármely civil szervezet szolgálata során életét vesztette”. Miután nemcsak az I. világháborúban elesettekről volt szó, hanem 1914 óta bármilyen háborús konfliktusban elhunyt skót katonáról, mára már több mint 147 ezer név szerepel a „Rolls of Honour” listáján, amely a mai napig folyamatosan bővül. A Scottish National War Memorial honlapján a „Roll Search” menüpontban akár keresni is tudunk az elhunytak nevei között.

Az edinburgh-i várban megtalálható még a Scottish National War Museum is, amely szintén becsatlakozott az I. világháborúról szóló megemlékezések sorába. Itt 2014. április 18-a és 2015. február 8-a között „A skót családok és a Nagy Háború” című vándorkiállítást lehet megtekinteni, amelyet a háborúban részt vettek visszaemlékezései, levelei, fényképei, tehát a frontokon harcolók személyes élményei motiváltak, ezen felül a tárlat betekintést enged  Skócia háború alatti életébe is.

Denny, egy kisváros emlékezete

A Stirlingshire megyében található skót kisváros, Denny kitűnő példa arra, hogy a főváros mellett a kisvárosokban is igyekeztek méltó emléket állítani az első világháborúban elesettek számára. Az 1960-as években 5 dísztáblát helyeztek el a „Church Walk” támfalára, majd 2013-ban átszállították ezeket a város központjában található Broompark Community Centre-be. Az emlékplakettekre annak a közel 200 férfinak a nevét írták fel, akik az I. és a II. világháború alatt estek el. A táblák alatt koszorúkat és mécseseket szoktak elhelyezni.

A város temetőjében is emeltek egy emlékművet. A talapzat szürkegránitból készült, rajta a béke istennője látható, kinyújtott kezében egy babérkoszorú van, a lába alatt pedig egy törött kard díszeleg. Az emlékmű oldalán az „Azoknak a denny-i és dunipace-i férfiak emlékére, akik a Nagy Háború idején estek el” felirat olvasható, illetve John Milton A küzdő Sámson című művéből egy idézet, amely egyébként a legtöbb skót háborús plaketten megtalálható:

 

Nothing is here for tears, nothing to wail
Or knock the breast: no weakness, no contempt,
Dispraise, or blame; nothing but well and fair,
And what may quiet us in a death so noble.

 

Nincs hát miért sírni,
nincs miért jajongni, s mellünket verni,
semmi gyöngeség, hitványság vagy gáncs, szép és jó csupán,
mi megbékéltet ily nemes halállal.

Denny lakossága nemcsak emlékművekkel, hanem más módon is igyekszik a háborús emlékezetet ápolni. Egész évben találkozhatunk piros pipaccsal megjelölt perselyekkel, például a könyvtárban, vagy akár a helyi gimnázium történelemtanárának asztalán is, ezekbe adományokat lehet elhelyezni a veteránok számára.

Pipacs koszorú (Fotó: Császár Ildikó)

A köztudatban Nagy-Britannia első világháborús veszteségeinek ismertetésénél ritkán szokott megjelenni az országok szerinti lebontás. A skót nemzet azonban törekedett és törekszik is arra, hogy mind kollektív, mind helyi szinten megemlékezzen saját hősi halottairól.

Pipacsok (Fotó: Császár Ildikó)

Császár Ildikó

Ezt olvastad?

2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai
Támogasson minket