A „Sas és a Liliom szövetsége” – Marie Antoinette és Lajos Ágost házassága

1770. május 16-án hivatalos ceremónia keretében kelt egybe a franciaországi Versailles-ban az akkor mindössze tizennégy esztendős HabsburgLotharingiai Mária Antónia Jozefa Johanna főhercegnő közismertebb nevén: Marie Antoinette és a nála egy évvel idősebb Bourbon Lajos Ágost dauphin Franciaország trónörököse, a későbbi XVI. Lajos király.

Marie Antoinette és XVI. Lajos portréja

(forrás: wikipedia.com)

Frigyük a kor szokásainak megfelelően diplomáciai jelentőségű, mai szóval érdekházasság volt. Mária Terézia mint I. Ferenc német-római császár felesége, egyúttal Magyarország és Csehország királynője, a birodalom érdekeit szolgálva rendezte gyermekei jövőjét, akik közül tizenketten érték meg a felnőttkort. Tette mindezt az 17401748 közötti osztrák örökösödési, majd az 17561763 között zajló hétéves háború viharában, amely Ausztrália kivételével minden kontinensre kiterjedt. Az uralkodónő remek diplomáciai érzékkel férjhez adott lányai is hozzájárultak a Német-római Birodalom új szövetségi rendszerének létrejöttéhez, aminek segítségével Mária Terézia revansot kívánt venni Poroszországon és megpróbálta visszaszerezni a korábban elszakított Sziléziát. Az 1756-ban kirobbant konfliktus eredménye a diplomáciai forradalomnak is nevezett politikai folyamat volt, ami két, évszázadok óta viaskodó nagyhatalom, a Német-római Birodalom és Franciaország békekötését eredményezte, amelyek az észak-amerikai kontinensen, valamint Indiában próbálták megállítani az Egyesült Királyság gyarmatosító törekvéseit. A két ország szövetségét Mária Terézia legkisebb lányának, Mária Antóniának és XV. Lajos francia király unokájának, egyben a trónörökösi és Berry hercege címet bíró Lajos Ágostnak az összeházasítása garantálta. A házasságot francia részről maga a külügyminiszter, Choiseul herceg kezdeményezte, aki személyes sikerének tudta be az osztrák szövetség e módon történő megszilárdítását. A tárgyalások alatt Ausztriát versailles-i nagykövete, Mercy-Argenteau gróf képviselte, aki később Marie Antoinette-t szolgálta a királyné udvartartásában.

Choiseul herceg (forrás: wikipedia.com)

Mária Antónia Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia magyar királynő utolsó előtti, egyben legfiatalabb leány gyermekeként látta meg a napvilágot Bécsben, 1755. november 2-án. A tizenötödikként született gyermek neveltetése nagyban különbözött attól, amiben testvérei részesültek. A szigorú etikett helyett a magát folyton csinosítgató, élvhajhász ifjú hölgy életében nagyobb hangsúlyt kapott a játék, valamint a zene. A francia királyi udvar nem bízta a véletlenre, tisztában voltak ott azzal, hogy a kis főhercegnő eleven magatartása nem fér meg Versailles-ban, fel kellett hát készíteni jövendőbeli szerepére. Ebben egy Bécsbe küldött francia udvarmester, valamint egy táncmester volt Mária Antónia segítségére. Míg előbbi kudarcot vallott az etikett és műveltség oktatásával, utóbbi által sikerült elsajátítania azt a fajta eleganciát és könnyed járást, amivel levette lábáról későbbi francia tisztelőit.

Mária Antónia tizenkét éves korában

(forrás: wikipedia.com)

Az 1760-as évek óta gondosan előkészített házassági procedúra részeként 1770. február 7-én Lajos Ágost megkérte Mária Antónia kezét, majd miután a főhercegnő formálisan is lemondott a Habsburg tartományok iránti igényéről, április 19-én a bécsi Ágoston-rendi templomban sor kerülhetett a képviselők útján köttetett házasságra. A szertartás este hét órától zajlott, a mindössze tizennégy éves menyasszony ezüstből készült ruhában lépett be a templomba, ahol jegyese helyett fivére, Ferdinánd főherceg várta az oltárnál. A távházassági ceremóniát több órás lakoma követte. Két nappal később, 1770. április 21-én, reggel kilenckor az egykori főhercegnő, immár mint Franciaország dauphine-ja, búcsút intett családjának és otthonának, felszállt a külön erre a célra készített díszes hintajára, majd anyja útravaló intelmével “Légy mindig jó osztrák!” elindult kíséretével Versailles felé.

Mária Terézia legkisebb lányát is ellátta jó tanácsaival, úgymint, ne vegyenek részt új hazájuk belügyeiben, ám gondoskodjanak a két uralkodócsalád közti kapcsolat ápolásáról. Az esküvői menet útja két és fél héten át tartott, mire megérkeztek a Compiegne melletti ködös erdőbe, ahol díszes kíséretben várta XV. Lajos király és jegyese, Lajos Ágost. Mária Antónia a hintóból kilépve odaszaladt az uralkodóhoz és illendően meghajolt. A király lehajolt, felemelte, majd mindkét oldalról arcon csókolta unokája menyasszonyát. A hölgyekkel könnyen szót értő uralkodó azonnal társalgásba kezdett leendő menyével, miközben a tizenöt éves vőlegény visszahúzódva lopott pillantásokkal illette menyasszonyát. Habár Lajos Ágost már ekkor is vezette naplóját, nem tudni mit gondolhatott jövendőbelijéről.

Mária Antónia főhercegnő május 16-án, délelőtt tíz órakor lépte át Versailles kapuját, majd a királyné lakosztályába kísérték, ahol kezdetét vette az esküvői előkészület. Lajos Ágost a Szentlélek-rend arannyal és gyémántokkal díszített ünnepi öltözékében várta, majd kézen fogta aráját. Az ifjú pár a zsúfolásig megtelt állami lakosztályon keresztül haladt, őket követte a király és a vőlegény fivérei, a hercegek. Maga a ceremóniára a versailles-i királyi kápolnában került sor, a párt Reims érseke adta össze. A trónörökös menyasszonya ujjára csúsztatta a gyűrűt, majd aláírásukkal érvényesítették frigyüket, Mária Antónia nevét immár Marie Antoinette-ként jegyezte. Az ifjú pár a nagykövet által tartott fogadás után az ünnepi díszkivilágításban pompázó tükörterembe vonult. A francia királyi udvar nem fukarkodott, a mintegy hatezer fős vendégsereg előtt az udvar felvonultatta teljes pompáját. Az esti vacsora alkalmával tanúi lehettek a huszonkét főből álló királyi család vacsorájának. A nyilvános eseménysorozatot az esti előadás zárta az újonnan létesült Királyi Operaházban, majd végezetül sor került Versailles falai között a nász elhálására – sikertelenül.

A versailles-i királyi kápolna, az esküvő színhelye

(forrás: chateauversailles.fr)

A hitvesi ágybéli kudarc mellett úgy tartják, hogy az esküvőt veszélyeztető időjárás, valamint a május 30-án, a későbbi kivégzésük színhelyéül szolgáló Concorde téri tűzijáték alatt kitört zavargás előrevetítette a házasok tragédiáját. Annyi bizonyos, hogy az ifjú férj további nyolc éven keresztül hozzá sem ért kedveséhez. A sokáig tartó gyermektelenség mellett ez azt is jelentette, hogy a házasságukon nyugvó osztrák–francia szövetségi viszony pellengérre került. Természetesen hamar szárnyra kelt a pletyka, hogy a trónörökös nemzőképtelen, ám akadtak szélsőségesebb elképzelések is.

A trónörökös és felesége első nyilvános szereplésére 1773. június 8-án került sor, párizsi látogatásuk alkalmával. A köznépet azonnal megnyerte az ifjú és csinos hölgy bája, azonban akadtak olyanok, akik a l’Autrichienne-t, azaz „osztrák nőt”, Ausztria kémjét látták benne. Mivel férje nagyobb érdeklődést tanúsított barkács szenvedélye iránt, Marie Antoinette kártyázással, mulatságokkal és színházi előadások látogatásával töltötte idejét, ebben férje testvérei, Polignac és Lamballe hercegné voltak partnerei. Rajtuk kívül néhány szerencsés arisztokrata is élvezhette a trónörökösnő társaságát, köztük a magyar származású Esterházy Bálint Miklós gróf.

Marie Antoinette királyné (forrás: wikipedia.com)

1774. május 10-én XV. Lajos elhunyt, Berry hercege XVI. Lajos néven foglalta el Franciaország és Navarra trónját, míg felesége, alig tizennyolc évesen az ország királynéja lett. Uralkodása kezdetén Lajos népszerűségnek örvendett, hivatalát komolyan véve kezdett bele a kormányzásba. Első intézkedései között megbízta Turgot bárót a pénzügyek reformjával, egy igazságos adórendszer bevezetésével. A koronázást követő évben az észak-amerikai Bostonban kitört Anglia és gyarmatai között a függetlenségi háború, amelyben Franciaország a brit korona ellen fellázadt amerikai hadsereget támogatta, így állva bosszút Kanada 1760-beli elvesztéséért. A háború jelentős kiadásokkal terhelte az amúgy is pénzügyi gondokkal küzdő országot, amit tetézett a királyné Kis-Trianonban kialakított pazarló életvitele. Féktelen költekezése évenként kétszázezer livreután “Madame Déficit”-nek nevezett Marie Antoinette egyre népszerűtlenebbé vált Versailles falain kívül, amit a nyakláncügyként elhíresült botrány tovább fokozott. Habár a kincstár kevésbé érezte a királyné költekezését, annak látványossága kivívta a franciák ellenszenvét.

Az egyre nyomasztóbb légkörnek 1778-ban Mária Terézia vetett véget, aki fiát, a későbbi II. Józsefet küldte a francia udvarba, hogy látogatása során járjon utána, mi lehet az oka a királyi pár gyermektelenségének. Miután kiderült, hogy műtéti beavatkozásra van szükség, Lajosnak és Marie Antoinette-nek összesen négy gyermeke született, két fiú és két lány, akik közül csupán Mária Terézia Sarolta élte meg a felnőttkort, unokafivére a majdani I. Ferenc osztrák császár intézkedéseinek köszönhetően.

XVI. Lajos (forrás: wikipedia.com)

Az állandó háborúzás és fényűzés okozta pénzügyi válságot súlyosbította az egyre gyakoribbá váló éhínség, amely a lakosság széleskörű elégedetlenségét hozta magával. Ezek együttese az 1780-as évek végére éreztette hatását, majd 1789. július 14-én kitört forradalomban öltött testet. A forradalmárok Versailles-ból a Párizs szívében található Tuileriákba költöztették az uralkodó családot. Marie Antoinette hiába sürgette a távozást, férje hallani sem akart erről, kettős játékot űzve kitartott a forradalom ügye mellett. Június 4-én váratlanul elhunyt a tíz esztendős trónörökös. A királyné felvette a kapcsolatot az osztrák udvarral, majd 1791 nyarán Lajos úgy döntött, megkísérli családjával a szökést. Ez számos szervezési hibának köszönhetően meghiúsult.

A királyi család letartóztatása Varennes-ban (forrás: wikipedia.com)

A jakobinus vezetők előbb Párizs híres börtönébe, a Temple-be zárták őket, ahol Marie Antoinette kísérletet tett arra, hogy fivére, II. Lipót segítségét kérje, majd a francia hadüzenet után eljuttatta hozzá a forradalmi csapatok dokumentumait. Levelezése napvilágot látott, a Nemzetgyűlés hazaárulás vádjával bíróság elé állította. 1793 januárjában Franciaország egykori királyát kivégezték, Marie Antoinette pedig októberben követte férjét a halálba, akivel életük vége felé találtak egymásra igazán. A királyné megcsonkított holttestét egy jeltelen meszesgödörbe hajították. Maradványait 1815-ben a francia királyok temetkezési helyén, Saint Denis-ben helyezték nyugalomra.

Marie Antoinette kivégzése (forrás: historyextra.com)

“Különös végzetük arra kárhoztatta őket, hogy csak a bukásban nőjenek fel szerepükhöz. Arra születtek, hogy a viharoktól távol uralkodjanak, valamelyik kisebb német, vagy itáliai trónon. Az ’erényes, humánus’ Lajos és a ’kedves, finom’ Marie Antoinette boldogan élt volna, elnyerve alattvalói szeretetét. Franciaországban viszont, ahol az engedetlen, lármás és látszólag felületes nép csak az erős királyokért és a komoly királynőkért rajongott, csak meghalni tudtak” írta a király párról Albert Soboul, francia történész.

Szekeres Zoltán

Felhasznált irodalom és online források:

Bourdes, André: A “felvilágosodás”. In: Duby, Georges: Franciaország története I. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 633–680.          

Fraser, Antonia: Marie-Antoinette, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.

Hahner Péter: A királyi pár és a forradalom In: Megszökött a király! Kossuth Könyviadó, 1989.

Niederhauser Emil: A jóságos királynő. In: Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Pannonica Kiadó, 1998. 131–132, 147.

Weissenstener, Friedrich: A szeretők királya. In: Intim viszonyok. Titkos szerelmek az uralkodóházakban. Gabo Kiadó, 2010. 57–59. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1770_aprilis_19_a_francia_tronorokos_hazassagkotese/

http://en.chateauversailles.fr/discover/history/key-dates/marriage-dauphin-louis-and-marie-antoinette

http://leahmariebrownhistoricals.blogspot.com/2012/01/marriage-of-archduchess-marie.html

Ezt olvastad?

Friedrich István egyik kevéssé ismert magyar miniszterelnök, ezért kevesen tudnak a labdarúgással való kapcsolatáról, pedig ő volt az első –