A semlegességtől a csonka győzelemig: Első világháborús kiállítás Rómában

1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, ezzel a lépéssel pedig az olaszok belépőt vásároltak maguknak az I. világháborúba. A témával foglalkozó kutatóknak köszönhetően manapság már számos információval rendelkezünk arról, hogy az olasz nemzet hogyan is élte meg a Nagy Háborút, vagy éppen milyen politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok zajlottak le ez idő alatt. Természetesen az erről szóló szakirodalmak és forráskiadványok is izgalmasak, azonban kétségtelen, hogy vizualitással még könnyebbé lehet tenni a kor eseményeinek megértését. Ezt szolgálta a 2014. május 30-tól 2014. július 30-ig Róma szívében, a „Complesso del Vittoriano” épületében megnyíló kiállítás is, melynek címe: „La Prima Guerra Mondiale 1914-1918- Materiali e Fonti- Teatri di Guerra” („Az első világháború, 1914-1918. Anyagok és források: A háború színházai”).

A kiállítás „látogatóbarát”, ugyanis ingyenes, bárki megtekintheti és még fényképezni is lehet. Az első terembe lépve azonnal látható, hogy a megszokott vitrines megoldások mellett a mai kor technikai vívmányait is felhasználták az anyagok megjelenítésére. Ebben a helyiségben megtudhatjuk, hogy 2006 óta szisztematikusan gyűjtötték azokat a dokumentumokat, forrásokat és más anyagokat, amelyek az I. világháború időszakáról szóltak, nagyobb figyelmet szentelve az olasz vonatkozásoknak. Számos intézmény fogott össze, többek között levéltárak és könyvtárak, és ezt az együttműködést az olasz kormány és a Külügyminisztérium egyaránt támogatta. Az első teremben az Olaszország háborúba való belépése előtti fontos szerződések egy-egy oldalát is láthatjuk, például az 1882-ben létrejött Hármas Szövetség alapítóiratának egy részletét is.

A hármas szövetség szerződése

A következő részleg felé tartva egy kis sarokban a futurista irányzat művészeti alkotásaiba nyerünk betekintést Filippo Tomasso Marinetti művein („Egy bombában 8 lélek”) és Giacomo Balla festményein („Vasárnapi puskalövés”) keresztül. A könnyed művészeti téma után egy olyan helyiségbe jutunk, amelyben az I. világháborúhoz kapcsolódó különböző anyagok vannak megjelenítve. A fényképek túlnyomó többségben az olasz fronton állomásozó osztrák-magyar hadsereg életképeibe nyújtanak betekintést, a digitális kivetítők a Nagy Háború eseményeit jelenítik meg kronologikus sorrendben, azonban ez nemcsak felsorolás szintjén történik, hanem a korabeli újságok címlapjaival (Il Messaggero, Corriere della Sera) is színesebbé teszik az egészet. Még egy érdekes jelenséggel találkozhatunk: a falra rögzített televízión több fiatalt is láthatunk, akik egy-egy részletet olvasnak fel I. világháborús olasz visszaemlékezésekből. A mellette felállított panelről megtudhatjuk, hogy Olaszországban nemsokára több olyan projekt is kezdetét veszi, amelyben középiskolai diákokat igyekeznek közelebb hozni a Nagy Háború történetéhez. Egyrészt októbertől kezdődően 60 középiskolai osztály tantermében lesz kiállítva az „Istituto per la Storia del Risorgimento Italiano” („Olasz Risorgimento Kutatóintézet”) által őrzött dokumentumok egy része, másrészt a tanárok számára több olyan előadássorozatot is szerveznek, ahol olyan témákkal fognak foglalkozni, mint például a Nagy Háború kiváltó okai, a nacionalizmus Európában, a migráció és az emigráció kérdése és így tovább. Ebben a helyiségben elhelyeztek egy számítógépet is, amelyen a www.14-18.it honlapjára tudunk fellépni, ahol a korábban említett 2006 óta összegyűjtött dokumentumokat (naplókat, fotókat, kézírásos emlékeket) lehet szemügyre venni.  Az ezután következő termek már tematizálva vannak, így jutunk el a „Censura e fotografia” („Cenzúra és fényképezés”) és a „Fotografi in prima linea” („Fényképészek az első vonalban”) című részlegbe, ahol fényképekkel és korabeli újságcikkekkel érzékeltetik azt, hogy az I. világháborúban az olasz kormány is erőteljes cenzúrát alkalmazott, amelynek több oka volt. Egyrészt nem szerették volna, ha például a magánlevelezések során bizalmas információk szivárognának ki, vagy az olasz tisztekről kialakult negatív kép elterjedne a köztudatban. Másrészt viszont épp a propaganda miatt cenzúrázták az adott anyagokat, amit a soron következő „Guerra e propaganda” („Háború és propaganda”) nevű részlegben is megfigyelhetünk, ahol a korabeli plakátok és sajtóanyagok mellett Cesare Battisti: „L’ultima fotografia” című dokumentumfilmjét is levetítik.

                                                 Cesare Battisti dokumentumfilmjének előzetese

A teremben a „Plotone d’esecuzione” („Kivégzőosztag”) című falon több kivégzésre engedélyt adó parancsot olvashatunk, ezeket általában dezertálásért, az ellenséghez történő átállásért és parancsmegtagadásért szabták ki. Az engedetlenek mellett a kiváló katonákról is megemlékeznek, több beépített iPad-en a harcban elesettek arcképeit jelenítik meg. Az ezt követő teremben a „Campi di prigionia” („Fogolytáborok”) életébe nyerhetünk betekintést. Csontsovánnyá fogyott, felakasztott, meghurcolt katonák fényképeivel, táborokban meghalt foglyokról készült rajzokkal és visszaemlékezésekkel (például „Persio Falchi: Un anno di prigionia in Austria” –„Egy év fogság Ausztriában”) világítanak rá a háború borzalmaira. A megrázó téma után egy muzikális blokk következik „Canti delle trincee” („A lövészárkok dalai”) névvel, ahol egy beépített zenegépből antimilitarista dalokat hallhatunk, mint például az 1916. augusztus 4-17. között lezajló 6. isonzói csatáról szóló „O Gorizia tu sei maledetta” ( Ó Gorizia, légy átkozott!”) alkotást, de az ilyen típusúak mellett megtalálhatóak olyanok is, mint a „La leggenda del Piave” („A Piave legendája”), amely az 1918. május 24-i piavei csatát örökíti meg. Az emellett levő vitrinben gramofonokat, valamint korabeli zenéket és beszédeket tartalmazó bakelit lemezeket állítottak ki. Hallható például Armando Diaz 1918. november 4-i „Bollettino della Vittoria” című híres beszéde.

Giacomo Balla: Vasárnapi puskalövés

A kiállítás további részeiben röviden ismertetik az olasz egyház háború alatti tevékenységét –  látható XV. Benedek pápa 1917-es békefelhívása  –, a nők I. világháborúban megváltozott szerepét Olaszországban, továbbá az olasz vasúti közlekedésről is megtudhatunk több érdekességet, mint például azt, hogy a háború alatt 1.820.000 sebesültet és beteget szállítottak, 294 ezer vonat szolgált az érintett területeken, ami átlagosan napi 271 konvojt jelentett. A kiállítás végén egy dokumentumfilmet is megnézhetünk, amely a „Terramatta, Il Novecento italiano di Vincenzo Rabito analfabeta siciliano” címmel Vincenzo Rabito visszaemlékezését dolgozza fel, akinek háborús élményein keresztül még közelebb kerülünk az I. világháború mindennapjaihoz. A kijárathoz vezető úton a híres fotográfus, Luca Campigotto fényképeiből láthatunk egy válogatást, amelyeken az olasz front helyszíneit tekinthetjük meg 100 évvel később, mai állapotukban.

Luca Campigotto: Italy Strada degli Eroi, Pasubio

„Az Első világháború, 1914-1918. Anyagok és források- A háború színházai” kiállítás minden terme hűen tükrözi azt a sok éves munkát, amit a kutatók belefektettek. A hagyományos megjelenítés mellett lenyűgöző technikai megoldásokat is alkalmaztak, például minden teremben elhelyeztek több olyan fekete emlékkövet, amelyeken a háborúban részt vevő emberek idézetei rajzolódtak ki elektronikusan. A kiállítás mindenki számára közérthető, kiváló élményt nyújtva mind a laikusoknak, mind a témával foglalkozó szakembereknek.

Császár Ildikó

Ezt olvastad?

Negyedik tudományos konferenciáját tartotta a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése által 2018 novemberében életre hívott Székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottság,