A szavak háborúja írásban és képben

A 2016-os év egyik legérdekesebb kötete a Propaganda az I. világháborúban címet viselő katalógus, amely az Országos Széchényi Könyvtár világháborús propagandával foglalkozó időszaki kiállításához készült. Az OSZK kiállítása részét képezi egy magyar és nemzetközi szinten is jelentkező újjáéledési folyamatnak, melynek keretében a centenáriumi évek rendezvényeihez, konferenciáihoz és kiállításaihoz kapcsolódóan lendületet kaptak az első világháborúval kapcsolatos kutatások.

Az évforduló apropóján valamennyi egykori hadviselő fél utódállama régi adósságát pótolva kiállítások és konferenciák sorozatával emlékezett meg a Nagy Háború számos részletéről. A propaganda tekintetében például érdemes kiemelni a nagyobb kiállítások közül a 2015 eleji isztambuli kiállítást (Propaganda and War, The Allied Front during the First World War), amely a központi hatalmakra összpontosítva foglalkozott a világháborús propagandával. Az OSZK kiállításához egy első világháborús propagandával foglalkozó konferencia is társult 2016 januárjában. Az Újkor.hu nem először foglalkozik az OSZK kiállításával, és a katalógussal,  ugyanis már ismertette a kiállítást záró áprilisi beszélgetést, amely egyben a katalógus bemutatója is volt.


A kötet borítója

Jelen írás fő célja azonban a kiállítás Propaganda az első világháborúban címmel megjelent katalógusának ismertetése. A kötet első része három bevezető tanulmányra oszlik, melyek jelentős részben segítik az olvasót a katalógus anyagának kontextusba helyezésében. Az első tanulmányt (Az első világháborús propaganda néhány jellegzetességéről) a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese, Ifj. Bertényi Iván jegyzi, aki írásában az első világháború Magyarországi propagandájának főbb jellemzőit vizsgálja. Fontos megállapítása, hogy a Nagy Háború magyarországi propagandájára nem alkalmazhatóak a 20. századi diktatúrák esetében alkalmazott megközelítések. Ifj. Bertényi tanulmányában részletekbe menően vizsgálja a korabeli lexikonok vonatkozó definíciói alapján a propaganda szó jelentésbeli, tartalmi változását, összevetve az első világháború előtti korszak meghatározásait a világháború utániakkal, ezáltal mutatva ki, hogy a Nagy Háború sok más mellett a propaganda kifejezés tartalmát is radikálisan megváltoztatta: „1918 után tehát már nem valamiféle periférikus jelentőségű kérdésként, hanem a modern tömegtársadalmak szempontjából kulcsfontosságú tényezőként számoltak a propagandával”. (16. o.) A korabeli magyarországi propaganda jellemzőit illetően Ifj. Bertényi amellett érvel, hogy a háborús propaganda egyik meghatározó sajátossága, hogy a tömegek is részévé váltak. Kitér ugyanakkor a háborús propaganda hatékonyságának kérdésére is, melynek kapcsán ugyan nem vállalkozik „általános mérleg megvonására” (25. o.), azonban Berzeviczy Albert kritikus hangvételű naplóbejegyzései alapján érzékelteti meglátását, mely szerint az újságolvasók számára már 1914 decemberében egyértelmű lehetett a hadijelentések kétséges hihetősége. Ifj. Bertényi a hivatalos hírszolgálat működése kapcsán kiemeli, hogy „a nyilvánvaló kudarcokat nem tagadták le, de mindig igyekeztek kedvező, akár a valóságosnál messze fontosabbnak beállított jó hírekkel ellensúlyozni”. (27. o.) Ebből fakadóan a félretájékoztatás lényegét Ifj. Bertényi abban ragadja meg, hogy az újságolvasók képtelenné váltak a fontos, és kevésbé fontos információk elválasztására.


Ifjabb Bertényi Iván a tárlat egyik vitrinje előtt (Forrás: Az Országos Széchényi Könyvtár Indafotó-oldala)

A második tanulmány (Vizuális kultúra és háborús propaganda Magyarországon) szerzője Katona Anikó, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze. Írásának középpontjában a vizuális kultúra és propaganda kérdése áll. Tanulmányában Balázs Eszterre hivatkozva megállapítja, hogy a háború első időszakában a saját akaratából propagandistává vált értelmiség terjesztette a háború kultúráját. Meglátása szerint azonban 1916–1917 körül törés következett be az önkéntes mobilizációban, egyrészt az 1916 második felének sok véráldozattal járó hadműveletei, valamint az év végén bekövetkezett uralkodóváltás miatt. Katona írásában kitér a Sajtóhadiszállásra, részletezve, hogy miért minősült sikertelennek a hadi festészet a propaganda szempontjából, érintve az ábrázolás problémáit, és a korabeli negatív kritikákat is. A plakátművészet terén is kutatásokat folytató művészettörténész fontos megjegyzéseket tesz a világháborús plakátokra vonatkozóan, megállapítva az OSZK gyűjteménye alapján, hogy 1914–1915 folyamán a kereskedelmi célokat szolgáló háborús plakátok voltak a jellemzőek, ez azonban 1916 után már annyira nem volt meghatározó. Katona meglátása szerint a háborús propaganda emlékein, köztük a plakátokon is „tetten érhetők a közhangulat változásai” (61. o.), ennek igazolására pedig a 9. hadikölcsön plakátterveire hivatkozik, melyeken véleménye szerint erősebben nyilvánul meg a béke iránti vágy. Tanulmánya végén az első világháborús emlékművekre is kitér.


Katona Anikó és Rózsafalvi Zsuzsanna (Forrás: Az Országos Széchényi Könyvtár Indafotó-oldala)

A katalógusban a harmadik írás az OSZK irodalomtörténészeinek, Boka Lászlónak és Rózsafalvi Zsuzsannának az alapos és részletgazdag tanulmánya (A szavak háborúja), amely az irodalomtörténet irányából közelít a világháborús propaganda kérdéséhez. Írásuk a magyar írók és költők világháborúra, és az általa kialakított helyzetre adott válaszlehetőségeit elemzi, felfestve egy komplex folyamatot a háborús lelkesültségtől a kiábrándulásig és pacifizmusig, részletesen foglalkozva azon költőkkel, írókkal is, akiknek sikerült immunisnak maradniuk a propagandára. Az utóbbi két tanulmány szerzőihez hasonlatosan a Boka és Rózsafalvi is megállapítja, hogy a háború első időszakában a társadalom széles rétegei váltak a propaganda részeseivé. Tanulmányukban részletesen elemzik a közhangulat fokozatos változását, kitérve a cenzúra fokozódására, és a fronton szolgáló katonák beszámolói és hivatalos szólamok közötti diszkrepanciára, és a kiábrándultság, pacifizmus erősödésére. Egyesek, mint például Ady Endre, Babits Mihály vagy Kassák Lajos immunisak voltak a propagandára, elítélve a háborús vérontást, míg más értelmiségiek, ahogy erre a szerzőpáros rámutat, ugyan nyilvánosan lelkesedtek, de magánéleti szinten nem. Boka és Rózsafalvi tanulmánya képet ad a kor irodalmi életének igen éles megosztottságáról, mely olykor kegyetlen sajtóvitákban öltött alakot, továbbá kitér olyan apróbb, irodalomtörténeti kontextusban ritkán vizsgált jelenségekre is, mint például az otthonmaradó értelmiségiek megbélyegzésére, és az emiatt keletkező belső dilemmáikra. Boka és Rózsafalvi a másik két tanulmányszerzőhöz hasonlatosan jelentős fordulópontnak tekintik az 1916-os évet, melynek során a magyar világháborús részvételt döntően meghatározó események zajlottak, mint például a román betörés vagy épp az Osztrák-Magyar Monarchia háborús politikájában döntő következményekkel járó év végi uralkodócsere.  Fontos megállapításuk, hogy „1915 legvégére értelmiségi-művészi körökben – a legkonzervatívabb nacionalista köröket leszámítva – tulajdonképpen már egyre inkább teret nyert a hivatalos propaganda negligálása, az általános kiábrándulás, s a tömegek is a békét és a régi életüket szerették volna visszakapni.” (87. o.) Véleményük szerint a propaganda kevés „ellenállóval” találta szembe magát, és az írók által hirdetett pacifizmus sokáig hatástalan volt a fokozódó propagandával szemben. Boka és Rózsafalvi tanulmánya érdekes példát ad arra, hogy a kor magyar irodalmi értelmisége milyen módokon reagálhatott a világháborúra, és a kor művészeinek milyen súlyos lelkiismereti és világnézeti dilemmákkal kellett szembesülniük.

A három bevezető jellegű tanulmány kapcsán fontos megemlíteni Fejérváry Boldizsár kiváló minőségű fordításait, melynek köszönhetően mindhárom írás angol nyelven is olvasható.


Egy részlet a tárlatból. Interjúalany: Szőts Zoltán Oszkár kurátor (Forrás: Az Országos Széchényi Könyvtár Indafotó-oldala)

A kiadvány második részét a 24 egységre tagolt katalógus alkotja, amely az Ifj. Bertényi Iván által találóan befelé irányuló propagandának nevezett, hátországot érintő propagandisztikus tevékenységet mutatja be. A 24 egység a hátországi propaganda valamennyi területét lefedi, a Sajtóhadiszállástól, vagy épp sajtóirányítástól kezdve a mindennapi élet olyan részleteiig, mint a színház és kabaré, vagy épp a gyerekek és a világháború kapcsolata. Minden egyes egység előtt rövid, ámde igényes bevezetők olvashatóak Ifj. Bertényi Iván, Boka László, Rózsafalvi Zsuzsanna, Szőts Zoltán Oszkár és Katona Anikó tollából. A kötetben szereplő, egyes kiállított tárgyakhoz kapcsolódó fényképfelvételek jó minőségűek.

Összegezve elmondható, hogy a Propaganda az I. világháborúban messze túlmutat önmagán, ugyanis nem csupán egy katalógus, hanem egy kitűnő és alapos bevezetés is az első világháborús propaganda témaköréhez, amely lényegre törő, ugyanakkor részletes tanulmányai és leírásai alapján jól alkalmazható az egyetemi oktatásban is. Továbbá a tanulmányok angol nyelvű fordítása, valamint a kiállításon szereplő tárgyak angol nyelvre is lefordított megnevezései révén hasznos kalauza lehet a kiadvány magyar nyelven nem beszélő és olvasó kutatóknak is. A katalógus azonban a mélyebb kapcsolódó tudással nem rendelkező, ugyanakkor a téma iránt érdeklődő olvasók számára is hasznos, sőt ajánlott olvasmány, Annak okán, hogy a jelenkor ellentmondásos, ámde hatalmas méretű információtömegében tájékozódni kívánó embere sokat tanulhat saját korára vonatkozóan és az első világháború propaganda történetéből is, hiszen az első világháború a propaganda tekintetében is meghatározó kezdőpont volt, melynek tapasztalatai döntően rányomták bélyegüket a politikai kommunikáció későbbi fejlődésére.

Teleki András

A kötet adatai

Ifj. Bertényi Iván – Boka László (szerk.): Propaganda az I. világháborúban. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2016. 372 oldal.

Kapcsolódó cikkek

Propaganda – történelem, művészet és média az első világháborúban (konferencia)

Képek és szavak háborúja az Országos Széchényi Könyvtárban

Visszapillantás a „szavak háborújára”

Propaganda az első világháborúban – Záró kerekasztal-beszélgetés

Így győzködtek ők – propaganda az első világháborútól 1945-ig

Ezt olvastad?

Az első világháború alapjaiban határozta meg a 20. század történetét. Politikai eredményei szinte mindenki számára ismertek, szociális következményei viszont talán