A Szovjetunió elleni hadba lépés újból elbeszélve

A Honvédelmi Kulturális Központban 2017. február 15-én mutatták be Andaházi Szeghy Viktor A magyar királyi honvédség részvétele a Szovjetunió elleni támadásban (Belvedere Meridionale, Szeged, 2016.) című kötetét. A könyv bemutatásában a kötet kiadója, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, Kiss Gábor Ferenc történész működött közre.


Andaházi Szeghy Viktor

A szerző egyetemistaként kezdett el foglalkozni a témával, s Szabó Péter témavezetése mellett a Kárpát-csoport tevékenységéből írta szakdolgozatát. (Erről tanulmányát lásd: A Kárpát-csoport 1941. évi ukrajnai tevékenysége In: Hadtörténelmi Közlemények 2004/1 205-248. p.) Tanulmányait a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktori képzésén folytatta, ahol A magyar királyi I. gyorshadtest 1941. évi ukrajnai hadműveletei címmel védte meg doktori disszertációját. Jelenleg a Hadtörtáneti Könyvtár vezetőjeként dolgozik.

A kötet forrásanyagára térve Andaházi a kutatás alapjaként a Kárpát-csoportnak és az I. gyorshadtestnek a Hadtörténelmi Levéltárban lévő két doboznyi iratanyagát határozta meg. Ez igen vegyes anyagot tartalmaz a harcjelentésektől a hadműveleti összefoglalókig, sajnos sokszor forrásmegjelölés nélkül. Láthatóan már a háború időszakában megpróbálták szerkeszteni a Kárpát-csoport és az I. gyorshadtest iratanyagát, amelynek oka a szerző szerint az volt, hogy az itteni tapasztalatokat bele kívánták építeni a tisztképzésbe. Különösen fontos forrása volt még a kötetnek a Hadtörténelmi Levéltár Tanulmánygyűjteménye, illetve azok a cikkek és anyagok, amik már 1942-ben megjelentek a hadműveletekről. Ennek kapcsán Zsedényi Zoltánnak a Tiszti Kaszinóban megtartott előadásának gépelt változatát emelte ki.

Andaházi beszélt annak fontosságáról is, hogy a korabeli katonai szabályzatok révén értelmezze a korabeli hadieseményeket, hiszen civilként, a háborút követően 75 évvel nehézségekbe ütközik, hogy mit miért kellett tennie a katonáknak. A forráshiány a szovjet alakulatokra vonatkozó iratanyagok esetében áll fenn, hiszen a mai napig nehezen kutathatók ezek az iratok. Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy az új források megváltoztathatnák-e a kötet téziseit, Andaházi nemleges választ adott – hozzátéve, hogy árnyalhatnák a kialakult képet. A szovjet források kapcsán kiemelte, hogy a szovjet szándékokra vonatkozólag a források hiánya miatt csak feltételezéseit oszthatta meg az olvasóval. Emellett megjegyezte, hogy olasz alakulatok iratanyagában is feltételezhető, hogy elfekszenek a magyar csapatokra vonatkozó források.


Kiss Gábor Ferenc és Andaházi Szeghy Viktor

Kiss Gábor Ferenc következő kérdése arra vonatkozott, hogy milyen információkkal rendelkezett a magyar katonai vezetés a szembenálló szovjet haderővel kapcsolatban. Andaházi válaszában kitért arra, hogy miközben a Vörös Hadsereg általános szervezetére vonatkozólag rendelkezett információkkal, a szemben álló szovjet csapatok tevékenységére, szándékaira szinte semmilyen rálátásuk nem volt. Még a határvédelmet ellátó szovjet csapatokkal sem alakult ki kapcsolata a magyar hadseregnek a német támadást megelőzően. A szovjet ellenállást alapvetően szívósként jellemezték, a magyar katonai tapasztalatok alapján a szovjet csapatok maradéktalanul végrehajtották a feladataikat, a visszavonulást ravaszul és ügyesen oldották meg.

A közönség részéről feltett kérdésre reagálva Andaházi kiemelte,  hogy ugyan a finn-szovjet háborúban a magyar önkéntesek révén a hazai haderőnek közvetlen tapasztalata volt a szovjet hadseregre vonatkozólag, ezt nem tudták igazán hasznosítani, hiszen a tavakkal szabdalt területen végrehajtott téli harcok aligha feleltethetők meg az ukrán sztyeppén nyáron végrehajtott hadműveleteknek.


A  könyv borítója

A beszélgetés végén a könyv szerzője arra a kérdésre reagált, hogy kötetének mely részeit tartja a legfontosabbnak. Andaházi két ilyen témát emelt ki. Egyrészt a hadba lépés körülményeit. Habár a szakirodalom alapján kialakult egy általános kép ennek körülményeiről, Andaházi szerint részleteiben is érdemes megvizsgálni a katonai és politikai vezetés lépéseit, a német fél reakcióit a magyar fél lépéseire. Véleménye szerint Horthynak a Szovjetunió elleni fellépés szükségességéről szóló, 1941. áprilisi levele és Magyarország hadba lépése között egyenes vonal húzható. Másrészt azt a kérdést tartotta kiemelendőnek, hogy miképp értékelték a kortársak a Szovjetunió elleni háború első harci cselekményeit. A parancsnokok részéről már 1942-től megjelentek azok az írások, amelyek technikai, személyi, szervezeti szempontokból értékelték a Kárpát-csoport és az I. gyorshadtest tevékenységét. A kötet szerzője szerint ezek a beszámolók kifejezetten objektív hangnemben íródtak, nem elhallgatva a hadsereg problémáit sem.

Összességében a könyvbemutatón egy tartalmas beszélgetés részesei lehettek az érdeklődők, s remélhetőleg további kötetek követik majd ezt a művet mind a kiadó, mind a szerző részéről.

Fóris Ákos

Kapcsolódó cikkek:

Második világháborús hadműveletek a Balatonnál – interjú Cseh Valentinnal

Kereszthegy

Miért szállt gépbe Horthy István 1942. augusztus 20-án?

Középiskola és világháború – interjú Bihari Péterrel

„Pawel Teleki” – egy magyar miniszterelnök lengyel szemmel

Ezt olvastad?

Március 21-én az Eötvös Collegium Történész Műhely és az I. Tóth Zoltán Kör közös rendezésében került sor az Előadások a