A szubkontinens csodái: Mesés tárgyak Albert Edward 1875–1876-os indiai utazásáról

Egy királyi út manapság mindössze egy-két hetet vesz igénybe, a 19. században azonban jóval több időre volt szükség egy ilyen jellegű utazás megszervezéséhez és kivitelezéséhez. Jó példa erre Albert Edward, a később VII. Edward néven uralkodó brit király indiai körútja, amely az előkészítési időszakkal együtt csaknem két év volt.

1875 októberében Viktória királynő örököse, Albert Edward egy négy hónapot felölelő utazásra indult a szubkontinensen, amelynek állomásai érintették a mai India, Pakisztán, Nepál és Srí Lanka területeit is. Az itt töltött tizenhét hét alatt a herceg és kísérői mintegy 7600 mérföldet tettek meg szárazföldön, 2300-at pedig vízen. 

Ez idő alatt több mint 90 helyi uralkodóval találkoztak személyesen, számtalan vadászaton, katonai parádén és kiránduláson vettek részt. Mindezek mellett a jövendő angol uralkodó tiszteletére hat nagy fogadást (Bombay, Madrász, Kalkutta, Delhi, Lahor és Agra) szerveztek, amelyeken az indiai és az angol elit tagjai vettek részt. Ezeket az eseményeket áthatották a keleti szokások, számos elemet vettek át a helyi uralkodók által összehívott gyűlések, vagyis a darbárok hagyományaitól – mindez pedig a kapcsolatépítés szándékát jelezte.

Bár az előkészületek alatt a fejedelmeknek azt tanácsolták, hogy ne ajándékozzák meg a trónörököst, ez ellenkezett volna az indiai szokásokkal; ezért a szervezők végül azt kérték, lehetőleg helyi kézművesek által készített tárgyakat, fegyvereket adjanak Albert Edwardnak, amelyeket tradicionális technikákkal és motívumokkal állítottak elő. Ezt megfogadva a fejedelmek sorra készíttettek különlegesebbnél különlegesebb termékeket, köztük olyanokat is, amelyek kifejezetten az európai piac igényeihez igazodtak.

Azonban a walesi herceg sem érkezett üres kézzel a fejedelmekhez. Bár az útra fordítandó összeg komoly vitákat váltott ki a brit parlamentben, számos luxuscikkeket gyártó céget kértek fel, hogy készítsenek megfelelő ajándékokat a szubkontinens uralkodói számára. Az ékszereket többek között a világhírű Garrard and Co. készítette, az emlékérmeket a Phillips Brothers, a kardokat a Wilkinson Sword Company, a sportlőfegyvereket pedig a James Purdey and Sons. Ezek mellett a herceg és kísérete különleges, ritka könyveket is vitt magával.

Az út során a fejedelmektől kapott ajándékok képezik az alapját a „Splendour of the Subcontinent: A Prince’s Tour of India 1875–6” című kiállításnak. Az esemény az úgynevezett 2017 UK-India Year of Culture rendezvénysorozat része, amely a közös történelem, a közös kultúra és a közös örökség bemutatására helyezi a hangsúlyt. A gyűjtemény három város és a Royal Collection Trust együttműködésével jött létre, és csaknem egy évig látogatható a különböző helyszíneken. 2017. március 11. és június 18. között Bradfordban, július 8. és október 29. között Leicesterben, december 15-től 2018. április 15-ig pedig Edinburghben tekinthető meg. Mindhárom városban prominens művészeti galériák adnak helyet a rendezvénynek, előbb a Cartwright Hall, majd a New Walk Museum & Art Gallery, végül a The Queen’s Gallery.  A bemutatott 74 tárgy a neves Royal Collection Trusthoz tartozik, vagyis a brit uralkodócsalád magángyűjteményének része.

A kiállítás már csak azért is különleges, mert ezeket az ajándékokat több mint egy évszázada nem láthatta a nagyközönség. Közülük néhány a fejedelmek személyes örökségének része volt, míg másokat kifejezetten erre az alkalomra készíttettek a helyi uralkodók. A bradfordi kiállítás kurátora, Kajal Meghani kiemelte, hogy minden egyes tárgynak külön története van, ám amikor ezeket összekapcsoljuk, egy egész régió, az egész szubkontinens történelmébe pillanthatunk be. Véleménye szerint a munkájuk nem más, mint a 19. századi újságok ismeretterjesztő, egzotikumokat bemutatni akaró törekvéseinek egyfajta folytatása.

A kiállítási tárgyak több csoportra oszthatók készítésük, alapanyaguk vagy felhasználásuk alapján. Az első ilyen kategóriába a zománcdíszítéses tárgyak tartoznak. Ez a technika a késő 16. században, a portugálok révén került Indiába, és a kézművesek sokáig Goára mentek elsajátítani a mesterség fortélyait. A 19. században Dzsaipur, Delhi, Lakhnau, Benáresz és Szind voltak a legnagyobb központok, és mind saját stílussal rendelkeztek. E technika egyik legszebb példája az a tálca, amelyet Bertie Dzsaipur meglátogatásakor kapott. Bonyolult mintázatát állat- és virágmotívumok alkotják, illetve a város két híres palotája, a Csandra Mahal és a Dzsál Mahal is látható rajta. 

Az arany- és ezüstművesség már jóval a britek előtt világhírűvé tette Indiát; a gazdagon díszített eszközök az indiai fejedelmi udvarok tipikus használati és dísztárgyai voltak. Motívumaik azonban fokozatosan változtak onnantól kezdve, hogy a kézművesek kapcsolatba kerültek az európaiakkal. A fent már említett zománcozás és a nemesfémek megmunkálásának remek példája az egyik gyémántberakásos tintatartó, amelyet Benáresz maharadzsája ajándékozott a hercegnek. A 39 cm-es tárgy a fejedelem palotájába való utazás emlékére készült. A hajóorr egy pávát formáz zafír szemekkel, míg a tat „makara” – egy mitológiai tengeri szörny – alakú. A hajó szétszedhető, minden íráshoz szükséges eszközzel rendelkezik: megtalálható benne egy tollkés, tollhegyek, tintatartók és egy olló is.

Ebbe a csoportba sorolhatók azok az ékszerek is, amelyek egy kizárólag Indiára jellemző technikával készültek. Az úgynevezett „kundan” módszer során a foglalatba helyezett drágakövet tiszta, 24 karátos puha arannyal vették körül. Az aranyat a kézművesek kézzel, apró mozdulatokkal illesztették a megfelelő helyre, aztán óvatosan a kő és a foglalat közé dolgozták. Így készült a páva- és lótuszmotívumokkal díszített öv is, amely szintén kiállításra került.

Egy másik nagyobb csoportnak a fegyverek és páncélok nevezhetők – ezek Bertie érdeklődésének középpontjában álltak, a tárgyak közül ezekből van a legtöbb. Kidolgozásuk és minőségük kiváló, ami komoly tapasztalatra és szaktudásra utal. Megtalálhatóak közöttük a hagyományos indiai kardok, pajzsok, páncélok, de olyan különlegességek is, mint a katar típusú tőrök, ezek pengéi döfés után egy mechanikai szerkezettel szétnyithatók, közöttük pedig gyakran egy harmadik penge található. Így az áldozatból kihúzva a tőr még nagyobb sebet volt képes okozni, mint hagyományos és egyszerű társai. De szintén különleges az a horgos pengéjű tőr, amely az arab „jambiya” mintájára készült. Haidarábádban a 18. században szoros kapcsolat alakult ki az arab kereskedőkkel, amit jól példáz ez az acél pengéjű, famarkolatú, smaragdokkal és rubintokkal díszített fegyver is.

A díszesen megmunkált arany és ezüst holmik mellett a puha, bonyolult minták kifaragására alkalmas szantálfából készült tárgyak is szerepeltek az ajándékok között. A fafaragás különösen Maiszúrban és környékén volt híres, és az itteni fejedelmek erőteljesen patronálták ezt a tevékenységet. Palotáikat általában bonyolult faragások díszítették, a legszebbeket különböző kiállításokra is elküldték.

A csodás ajándékok és a rendkívül pozitív fogadtatás ellenére Bertie útja a korabeli közvéleményben komoly nézeteltérést váltott ki. A parlamentben a politikusok gyakran éles vitákat folytattak az út anyagi vonzatairól, az ajándékokra fordítható összegekről, és arról, Albert Edward hivatalos utat tegyen-e trónörökösként, vagy csak egyszerű „turistaként” személyes álmát teljesítse-e be. Ezen idő alatt a sajtóban éles kritikát váltottak ki a vadászatok és állatviadalok, amelyek az indiai hagyományok szerves részét képezték, míg Nagy-Britanniában barbárnak bélyegezték azokat. Ennek ellenére hazatérése után szinte mindent megbocsátottak a trónörökösnek, tevékenységét sikeresnek ítélték meg, úgy gondolták, mind Albert Edwardra, mind pedig a helyiekkel ápolt kapcsolatokra pozitív befolyással volt az utazás.

A viták ellenére a beszámolók és a hazahozott tárgyak elbűvölték a brit közvéleményt, kicsit közelebb hozták hozzájuk az indiai gyarmatot, megélhetőbbé és megtapasztalhatóvá tették számukra a Birodalmat.

A szervezők szerint a mostani kiállítás feladata is valami hasonló, emlékeztetni a briteket arra, hogy milyen szoros viszony alakult ki a szubkontinens és London között, és valaha mennyire összefonódott a két ország történelme.  

Kovács Márta

 

Ezt olvastad?

2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját.
Támogasson minket