Jeges halászat, síjöring, téli sportvonat és torziós inga – A téli Balaton egykoron

Vajon milyen lehetett a 19. és 20. századi téli Balaton világa? Nemcsak a pihenni vágyókat, hanem az íróinkat is foglalkoztatta e jeges világ. A legszebb téli Balaton leírás Jókai Mór Aranyemberében olvasható, de a 18. század végén Csokonai Dorottyája is

Általjött a jégen Tihany hegyfokánál”. (Csokonai V. M.: Költemények. 4. Bp., 1994. 137.)

Eötvös Károly Balatoni utazásában több téli esetet is rögzített.

A Balaton kemény teleken akár 40-50 cm-es vastagságúra is befagyott, egyes források 70 cm-es vastagságot is említenek. A múlt századokban a befagyott tavat közlekedésre is használták. Nemcsak kereskedelmi útvonalként, hanem ezen utaztak a Balaton kutatói, Lóczy Lajos és Eötvös Loránd is. Most a téli Balaton 19. és 20. századi színes, érdekes világát mutatom be.

Tihany Fürdőtelep a Balaton jegéről (előtérben a Sportszálló) (Zempléni Múzeum, képeslapok 0195655/Hungaricana)

Téli balatoni sportok – egykoron

Már az 1870-es évektől szokássá vált a balatoni jégen való korcsolyázás vagy a tavon való korcsolyás átkelés, emellett a fakutyázás és a jégvitorlázás terjedt el. A fakutya egy támlaszék alakú szánkó, amelyre miután az utas ráült, kétoldalt szegesvégű farúddal mozgatta szánt. Az 1880-as évektől már a jégvitorlázás is jelen volt a Balatonon is. 1886-ban John Harrisch, a Balatonfüredi Hajógyár későbbi művezetője, Magyarországra látogatott. Az angol szakember Norvégiában már kipróbálta a jégvitorlázást, Gyapai Nándor (Lipták Gáborné nagyapja), a Stefánia Yacht Egylet igazgatója pedig buzdította, hogy készítsenek jégvitorlást. Mindezek eredményeként a 19. század végén megkezdődtek a jégvitorlásversenyek. Ebben az időben a Füred Siófok 14 km-es szakaszt 11 perc alatt tették meg. A két háború közti időszakban már élénk jégvitorlázó élet alakult ki, erről is tanúskodik egy 1937-es tudósítás:

Négy nappal ezelőtt a Keszthelyi Yacht Club sporttelepén megkeresztelték az első keszthelyi jégvitorlásokat, az élénkszínű Zsuzsit, a barnaszínű Jégmadarat, a kecses Rianást és a kétüléses, ezüstszínű Jégvirágot. A csikorgó balatoni hidegben, a keresztanyai tisztséget elvállaló hölgyek forraltborral keresztelték meg a balatoni jégvitorlás-sport újszülötteit.” (Raczkó Lajos: Befagyott a Balaton. Magyarország. 1937. január 26. 10.)

Az 1910-es években divatossá váltak a korcsolyaegyletek is. A Balaton jégvastagsága átlagosan 25-30 cm volt ekkoriban, de 1928-29 telén 75 cm vastagra fagyott. A feljegyzések szerint a Balaton jégpáncélja legtovább tartós 1931-32 telén volt, 110 napig lehetett korcsolyázni.

Fakutyázás a Balatonon ( Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum VF_33_878/Manda)

1941. januárjától balatoni téli sportnapokat – később sporthetet – is szerveztek, amelyen változatos versenyszámokban szerepeltek a női és férfi sportolók: jégvitorlázás, jégkő (curling), fakutyázás, műkorcsolyázás, motoros sijárőr, jégkorong-számokból álló megmérettetéseket rendeztek, Balatonkenesén. Egy 1942-es tudósításban ezt olvashatjuk az izgalmas jégnapokról, a Nemzeti Sport hasábjain:

A sportműsor legfontosabb eseményei szombaton és vasárnap zajlottak le. Ezeken a napokon a műkorcsolyázó élgárda teljes számban részt vett a Szendy Károly polgármester által alapított „Balaton” műkorcsolyázó vándordíj versenyében. Az elmúlt héten több sportesemény volt, így megtartották a lovas és motoros síjöring versenyeket, valamint a humoros síjöring bemutatót. A lovas és motoros síjöring bemutatón Palásthy Béla, Pásztory János, dr. Gauner Ferencné, a humoros bemutatón pedig Szalontay Mátyás aratott nagy sikert. A Szendy Károly polgármester által kiírt „Balaton” műkorcsolyázó vándordíját Bolond. Györgyi hölgybajnok nyerte, második helyezett Kékesy Andrea. A versenyek jó hangulatban zajlottak, de természetesen hozzájárult mindehhez az akkori kemény tél is, mely lehetőséget adott a különféle téli sportok élvezetére is.” (Botond Györgyi és Kállay Kristóf győzött Balatonkenesén is. Nemzeti Sport, 1942. január 19. 5.)

 

Jégvitorlások a Balatonon (Magyar Cserkész, 1936. december 15.)

Tavi expedíciók, kutatások, télen

A téli Balaton valóban rendelkezik természeti sajátosságokkal – pl. turolások, rianások, gyertyásodás –, ahogy ezt a 20. századi elején természettani megfigyeléseket folytató Eötvös Loránd és Cholnoky Jenő is . Eötvös megszerkesztette hihetetlen érzékenységű műszerét, a torziós ingát, amellyel méréseit a befagyott Balatonon végezte. Az első nagyobb területre kiterjedő Eötvös-inga mérésekre 1901 telén, a Balaton jegén került sor. Az eredményekből megállapították, hogy a tó tengelyével párhuzamosan egy tektonikai vonal húzódik. A műszert a jégen egy lécvázra feszített sátorban állították fel. Nappal – a hőmérséklet ingadozás miatt – nem tudtak mérni, ezért a kísérletet az éjszakára időzítették. Így az ingának felállított sátor mellett egy lakósátrat is használtak, amely egy petróleumkályhával fűtött deszkabódé volt, s az éjszakát egy balatoni halász is velük töltötte. Az első gravitációs méréseket 1901 január  26-ról 27-re virradó éjjel végezték, majd folytatták március elejéig, amíg az olvadás nem hiúsította meg vállalkozásukat. Két évvel később, 1903. január végén újabb expedícióba kezdtek, amelyeket ezúttal mágneses megfigyelésekkel is kiegészítették. Később a Balaton jegéről szóló legteljesebb természettudományos összegzést Cholnoky Jenő írta meg, mely munkája napjainkban is jól használható. Szemléletesen, de tudományos alapokra helyezve szemléltette a tó befagyásának folyamatát:

Amikor a Balaton kezd befagyni, rendesen csúnya, viharos, változatos időjárás van. A csendes, derült, hideg éjszakán át keletkezett első jéglemezt a következő napok vihara rendesen feltöri s a déli partok felé tereli a jégdarabokat. Ott sokszor az ilyen vékony jég méteres tábláit sűrűn egymáshoz nyomja, mint ahogy a zsindelyek feküsznek a háztetőn s aztán éjjel a darabok összefagynak s igen kellemetlen, rögös felszínű jég keletkezik. Az ilyen, vastag erős jégpáncélt azonban a halászok elkerülik, mert a jég alsó lapja is sokáig egyenetlen, nagy darab jegek nyúlnak ki belőle s ezekben a jég alatt húzott háló megakad. Nemsokára végleg befagy a tó, a jégben persze sok az egyenetlenség. Régibb jégtáblák összefagyását, néha egy-egy, deciméter vastag tábladarab feldobódását és odafagyását lehet látni. Fagyás közben eshetett a hó s a hó fehér, légbuborékokkal telt halmaza szintén belefagy a jégbe. Néha valóságos mozaik a jég felszíne, a hóesés közben összefagyott kis jégtáblácskák szorultak egymáshoz. Amikor a jég már két deciméter vastag, akkor a legerősebb vihar sem képes feltörni. Ilyenkor kezdődnek aztán a legnagyszerűbb tünemények…” (Cholnoky Jenő: Balaton.)

Mérő-állomás a Balaton jegén. (Cholnoky Jenő: Balaton)

Téli halászat, nádaratás és a jégvermek

A téli Balaton nemcsak sport- és társasesemények szervezésére bizonyult alkalmasnak, hanem szívesen mutatták be az ide látogató városiaknak a téli, gazdasági tevékenységeket is. Így megtekinthették a vendégek a jéghalászatot, a nádaratást és a jégvermek feltöltését is.

A jeges halászat 3-5 hétig tartó, rendkívül összetett és nehéz foglalatosságnak számított. A hajnali órákban három halászbokor indult el, hogy feltérképezze a halak tartózkodási helyét. A jegellők – kiknek feladata a jég figyelése is volt – lékeket vágtak, majd betolták a vezérrudat a jég alá. A vezérrúdra erősítették egy kötélen, az igen nagy, 400 méteres hálót. A vezérrúd több órás munkát követően jelent meg a kivezető léknél, majd a jég döngetésével a halakat a háló zsákja felé terelték.

A nádaratás esetében is szükség volt a helyiek összefogására és az évszázadok óta bevett gyakorlat alkalmazására. Ha hó takarta a jeget, nehezebb volt a kivitelezés: ilyenkor egy kis kaszával, ún. gyalászkával vágták le a nád jég feletti részét, majd a learatott nádat szánnal húzták ki a partra. A nádat használták kerítésépítéshez, a háziasszonyok babfuttatáshoz vagy veremkészítéshez. Készülhetett nádból fészer-, szekér- vagy kocsiszín és természetesen a házak teteje is.

Jéghalászat a Balatonon (Balatoni Múzeum/ZAOL)

A községi jégvermek feltöltését a kisbíró dobolta ki minden január elején – amikorra  már befagyott a tó. A napszámosoknak kellett kitermelni a jégtáblákat, ami szintén összetett műveletnek bizonyult: a 40-50 cm széles, 2-3 méter hosszú táblákát csáklyákkal vágták ki, amit kirántottak a jégre, kocsira rakták és a fogatosok minél előbb a verembe szállították. A jégvágók csizmájukra ún. jégpatkót kötöttek, melyek megakadályozták az elcsúszást. A veremnél fejszével összetörték és szorosan egymásra dobálták, szinte megtömték a vermet. Ha a verem megtelt, szalmával fedték le, majd kúp alakú – 40-50 cm vastag – nádtetőt húztak rá. Ez a természetes szigetelés akár október-novemberig is megtartotta a jeget, nem olvadt el még a nyári melegben sem. A községi jégverem megtöltése az ott élőknek kötelező volt, de a hentes és kocsmáros jégvermeit már napszámosok töltötték fel. A jeges halászat, nádaratás, veremtöltés nehéz, fizikai munka volt, de hozzátartozott a téli Balaton mindennapjaihoz. A téli napok világát idézi meg az a szóbeli közlés, amely a Bolyongás a jégen címet kapta és egy 1907-es esetet rögzít:

Szita János és Weinhardt Ferenc késő délután 40 kéve náddal megrakták szánjukat, és reggel 8 óra körül megindultak a befagyott Balatonon a somogyi part felé, Földvárra. Szita a szánra kötött kötélbe „fogta magát”, és húzta, Weinhardt pedig tolta a kévékkel megrakott szánt. Mindketten jégpatkót kötöttek csizmájukra. Egy idő múlva cseréltek. Közben kevés pihenőt tartottak. Még 12 óra előtt megérkeztek Földvárra. Lerakták a nádat, és megkeresték a megrendelőt. Búzát és kukoricát kaptak érte. Megrakodtak, és elindultak Udvari felé. Közben azonban leereszkedett a köd. Szorgalmasan rótták a kilométereket. Mindig sötétebb lett, mígnem beesteledett. Egész éjjel bolyongtak a jégen, de partot nem értek. Reggel hét-nyolc körül a tihanyi Csúcshegy körvonalai bontakoztak ki előttük. Akkor már tudták, hogy hol vannak. Még egy órába tellett, amíg teljesen kimerülve elérték az udvari partot.” (Marton Jenő: Befagyott a Balaton. In: Új Balaton, 2002. december 31.)

Jéghalászat a Balatonon, 1904 (Balatoni Múzeum/ZAOL)

Már ebből a visszaemlékezésből is kitűnik, hogy a téli Balatonon dolgozni veszélyes tevékenység volt. Lóczy Lajos is rögzítette megfigyelései során:

A Balaton-környék nagyon változatos, ingatag és veszélyes; a téli időjárásban a tó befagyása évről évre különbözik, más és más boldogságokat ad, és más és más retteneteket kelt az elragadtatott emberben, aki a szépségeit szemléli messziről vagy a partjain bolyongva, és aki a kenyérkereső munkálkodását végzi rajta.” (A Balaton jege)

A balatoni tragédiák általában halászbalesetek voltak. Az első ismertebb eset 1828-ban követketett be, amikor is 18 alsóörsi halász talpa alatt – a Somogy felől érkező vihar közepette – összeroppant a jég és a hullámsírban lelték halálukat. A balatonfőkajári halászok 150 évvel ezelőtti története szintúgy tragikus: a halászlegények jégtorlasz alá szorultak, mivel menekülés helyett a gazdájuk parancsára a hálót próbálták megmenteni.

Siófoki kikötő, 1928 (Fortepan 118746)

A téli Balaton, mint vendégcsalogató

A trianoni békeszerződést követően felértékelődött a Balaton idegenforgalmi értéke, szerepe. A balatoni turizmus irányítását központi tervekkel igyekeztek elérni, a téli Balaton idegenforgalmi értékét pedig az 1930-as években ismerték fel és kezdték meg népszerűsítését. A korabeli filmhíradók képkockáin megelevenedtek a csinos fővárosi fakutyázók, az elegáns jégtáncosok, a curlingező csoportok, az egymás ellen küzdő jéghokicsapatok, a lovas és motorbicikli jöringezők is. Ebben az időszakban elsősorban a nagyobb szállodákkal rendelkező fürdőtelepülések – Balatonalmádi, Füred, Keszthely, Siófok, Hévíz – fogadták a vendégeket.

Curling a Balatonon (Képes Sport, 1943. január 26.)

1934-ben arról tudósított az egyik újság, hogy téli sportvonatot indítottak a Balatonra, ahol komplex programsorozat várta a vendégeket:

A balatoni yacht klubok és a balatoni egyesületek kérésére az államvasutak igazgatósága kedvezményes téli vonatot indít Balatonfüredre. A különvonat a déli pályaudvarról január 6-én 8 óra 20 perckor indul Balatonfüredre, vissza január 7-én 17 óra 10 perckor. Program: január 6-án Balatonfüreden jégvitorlás bemutató, jéghalászat, este a Grand Hotelben táncmulatság és ismerkedés. Január 7-én jégvitorlás-verseny, korcsolya, fakutya, síelés, sijöring, ródli, szánkókon pincézés (borvásár). Részvételi díj vasúti jeggyel, ebéddel és egy teljes napi balatonfüredi ellátással együtt 16 pengő 70 fillér. Elhelyezés a szanatóriumban és az igazgatóság épületében kétágyas szobában.” (Téli sportvonat a Balatonnál. In: Pesti Hírlap, 1933. december 29. 18.)

Fakutyázó halászok (Vigyázó János: A befagyott Balatonon. In: Új Idők, 1924/6. 51.)

Így a két háború közti időszakban – a sikeres reklámkampánynak és a hideg teleknek köszönhetően – valóban megélénkült a tavi élet, melybe a helyiek is bekapcsolódtak. A nagyobb települések, Füred, Földvár, Keszthely, Siófok szállodái alkalmasnak bizonyultak a téli elszállásolásra is, sok esetben táncestélyt, jelmezes mulatságokat is tartottak a nagyobb hotelekben.

A téli Balaton régi világát ma is megidézik a régi fotók és a filmhíradók tudósításai. Ezek a világhálón is könnyel elérhető történeti források is alátámasztják mindazt, amit cikkemben bemutattam: a 20. század első felére a téli Balaton fejlődésnek indult, megnőtt a társas események, szórakozási, pihenési lehetőségek száma és a téli Balaton kiemelt propagandát kapott. Ezt a folyamatot törte meg a második világháború és az azt követő politikai berendezkedés újfajta Balaton fejlesztési koncepciója.

Téli sporthét Balatonkenesén (1942. január) – A képre kattintva elérhető a korabeli filmhíradófelvétel.

Kovács Emőke

Ezt olvastad?

Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1928-ban adta át a forgalomnak Horthy Miklós kormányzó a csepeli vámmentes kikötőt, amelynek a tervezése és felépítése