A tengerentúli pasztoráció magyarjai – Egy enciklopédiáról

Valós a gond. Az észak-amerikai pasztorációban gyorsuló ütemben fogyatkoznak a magyar közösségek megtartó erejét adó lelkipásztorok. És nemes a szerző célja: számba venni a megmaradtakat és emléket állítani a már eltávozottaknak. Azoknak, akiknek az észak-amerikai diaszpórában élő magyarság igen sokat köszönhet az identitása megőrzéséért folytatott erőfeszítéseiben.

Nem lehet eléggé dicsérni a szerző azon döntését, hogy a kompendium gyűjtési körét nem szűkítette le az Egyesült Államokra, hanem abba Kanadát is bevonta, amint azt a cím és a borítón megjelenő két zászló is híven jelzi. Ezt a merítési bázist az alcím még pontosabban fogalmazza meg: Az Amerikai Egyesült Államokban szolgálatot ellátott római és görög katolikus magyar, magyar származású, valamint magyarul beszélő lelkipásztorok történeti névtára 1825–2019 között. Ugyancsak ötletes és szemléletes a kötetben következetesen alkalmazott jelrendszer. (Életrajzi adatok, rítus, illetve szentelési fokozat, szerzetesrendek).

A mintegy ezer már elhunyt, nyugdíjazott, illetve még aktív papi személy adatait tartalmazó Névtár belső szerkezete négy – terjedelmében érthetően messze nem azonos – részre tagolódik. Elsőként a püspöki méltóságra emelt és püspökként az észak-amerikai diaszpórában szolgált nyolc magyar származású lelkipásztor adatait lapozhatjuk fel. Ezt követik az USA-ban, (a 23. és a 433. oldal között), majd a Kanadában szolgált magyar római és görög katolikus lelkipásztorok adatai (a 435. és az 526. oldal között). Mindkét fejezet előtt igen hasznos térkép került beszerkesztésre a tagállamok, illetve a tartományok közismert rövidítéseivel. A sort az Amerikai Egyesült Államokban vagy Kanadában született, de kizárólag Magyarországon szolgált nyolc római és görög katolikus lelkipásztor zárja, bár nem a megszokott ábécé sorrendben. (Két oldal vélhetően felcserélődött.) A fenti felosztást és sorrendet – az olvasók szempontjából – indokoltnak tartom. Egyetlen komolyabb kritikai megjegyzésem arra vonatkozik, hogy egy Tartalomjegyzék a fentiek tekintetében biztosabb eligazodást nyújtott volna az olvasóknak az egyes nevek megtalálásában. Ráadásul az utóbbi téren a változatlan szövegezésű futó fejléc, de még a szerző bevezető gondolatai sem adnak támpontokat. Azt is megjegyzem továbbá, hogy számomra homályban maradt – bár lehetséges, hogy ez az én hibám – a hátsó borítón megjelenített – feltehetőleg észak-amerikai magyar – templom neve és holléte. Talán érdemes lett volna azt is megemlíteni, mely lelkipásztorok terelgették/terelgetik mai is ezen a helyen a nyájukat.

A keretbe foglalt szócikkek belső felépítése logikus, az életrajzi adatok mellett arckép is szerepel, az anyaországi és az észak-amerikai szolgálati helyek pedig egymástól elkülönítve jelennek meg. Az igen alapos és lelkiismeretes feltáró munkát végző szerzőtől megtudjuk, hogy személyenként átlagosan hat–nyolc forrást kutatott fel. Ennek nyomán nagy örömmel fedeztem fel Msgr. John S. Sabo adatait, aki Mindszenty József amerikai menedéke során folyamatos levelezésben állt a bíborossal, illetve a mellé rendelt (folyamatosan változó) fiatal összekötő diplomatákkal. Emlékezetes, hogy a magyar főpap 1947-ben a Mária-kongresszusra felkereste az Egyesült Államokat és Kanadát, amely úton Sabo mellett a bíboros másik kísérője a Névtárban szintén megjelenő Msgr. Sántha Pál volt.

A pontosan tördelt kézikönyvet, amelyben egyetlen szócikk sem fut át a következő oldalra, észak-amerikai magyar templomok, templombelsők és magyar újságok címlapjainak fotói teszik még gazdagabbá. Mindszenty József amerikai menedékének kutatójaként csak üdvözölni tudom Dudás Róbert Gyula hiánypótló művét, amelynek minden könyvtár polcán méltó helyet kell majd biztosítani.

Deák András Miklós

Az ismertetett kötet adatai: Dudás Róbert Gyula: Magyar katolikus papok Észak-Amerikában. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), 2020. 536 lap.

Ezt olvastad?

Felhívás részvételre a Szegedi Információtörténeti Műhely kilencedik konferenciájára, melynek témája az adatkultúra története. A konferencia várható időpontja 2020. október 7.