A Time Square-en túl. A két világháború közti magyarországi feminizmus forrásai New Yorkban

Tényleg elengedhetetlen a New York-i Schwimmer-hagyaték áttekintése ahhoz, hogy plasztikus képet kapjunk a magyarországi feminista mozgalom születéséről, 1918 előtti fejlődéséről, valamint az azt ért kihívásokról a két világháború közti évtizedekben? Mennyiben árnyalja vagy egészíti ki a budapesti archívumok forrásait? Miért szükséges az anyag szisztematikus feldolgozása az 1948 előtti polgári-feminista mozgalom magyarországi és transznacionális perspektívában történő elhelyezéséhez?

Nincs olyan, a magyar polgári-feminista nőmozgalom fejlődésével foglalkozó történész vagy társadalomkutató, aki e kérdéseket ne tette volna fel magának vagy másoknak. Nekem is ilyen kétségeim voltak, mielőtt egy Klebelsberg Kunó-ösztöndíj támogatásával először betekintést nyerhettem a New York Public Library-ben (NYPL) őrzött hagyatékba 2017-ben. Csupán egyetlen dologban voltam biztos: Schwimmer Rózsa (1877, Budapest–1948, New York) hagyatékát mindenképpen érdemes felmérni. Schwimmer ugyanis a magyarországi és a nemzetközi feminista, illetve pacifista mozgalom meghatározó személyisége volt: részt vállalt a Nőtisztviselők Országos Egyesülete vezetésében (NOE, 1896/1897–1919, Budapest), elnöke volt a Feministák Egyesülete (FE, 1904–1948/1949, Budapest) Politikai Bizottságának, 1914-ben sajtótitkára az International Woman Suffrage Alliance-nek (IWSA, 1904–, Berlin), a Károlyi-időszakban pedig a világ első (akkreditációval ugyan nem rendelkező) női követeként működött. Békemozgalmi tevékenységéért halála évében Nobel-békedíjra jelölték. 1918 utáni életéről ekkor nagyjából mindössze annyit tudtam, hogy a Tanácsköztársaság bukását követően, 1920 elején Bécsbe távozott, majd másfél évvel később az USA-ba emigrált, ahol előbb Chicago mellett, majd pedig New Yorkban telepedett le.[1]

A hagyaték 1890–1921 közti anyagainak feldolgozását, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a FE-ről őrzött, közel 50 doboznyi iratanyag[2] ismételt áttekintését követően tavaly ősszel sokkal határozottabb célkitűzésekkel és kutatói kérdésekkel kopogtattam a New York-i közkönyvtár (NYPL) kézirattárának ajtaján, ahol az immár ismerős, és továbbra is rendkívül segítőkész levéltári referensem, Cara Dellatte hasznos tanácsai után kezdhettem meg a munkát. Célom a korábban végzett forrásfeltárás folytatása, vagyis a Schwimmer-hagyaték 1921 utáni részének teljességre törekvő áttekintése volt, szintén a Klebelsberg Kunó-ösztöndíj finanszírozásával.

Rose Main Reading Room – New York Public Library

Ekkor Schwimmer már az USA-ban élt, viszont élénken érdeklődött a magyarországi és az európai politikai helyzet, valamint a nőmozgalom aktuális eseményei iránt.

A fent megjelölt cél túlságosan ambiciózusnak bizonyult, hiszen az 1921–1948 közötti források mintegy 450 dobozt tesznek ki, ezt a New Yorkban töltött alig több, mint egy hónap során természetesen lehetetlen lett volna érdemben feldolgozni. A rendelkezésre álló idő alatt Schwimmer 1921 januárja–1927 decembere közti levelezését és naplófeljegyzéseit – mintegy 50 doboznyi iratot – sikerült végül átnéznem.

Kézirattár

Schwimmer életében mindkét év fordulópontként értelmezhető: 1921 első felét még bécsi emigrációban töltötte, majd Rotterdamon keresztül szeptember első napjaiban léphetett az USA földjére a New York-i Ellis Island ellenőrző állomásán keresztül, amit a dél- és kelet-európai bevándorlók fogadására és szűrésére állítottak fel.[3] Az 1927-es év pedig azért értelmezhető egyfajta korszakhatárként, mert ekkor hunyt el Schwimmer legközelebbi magyarországi munkatársnője és bizalmasa, Glücklich Vilma (1872, Vágújhely–1927, Bécs). Glücklich 1904-től haláláig az IWSA magyarországi fiókszervezeteként működő FE elnökeként tevékenykedett, valamint vezető pozíciókat töltött be a nők nemzetközi békemozgalmi szervezetében, a Women’s International League for Peace and Freedom-ban (WILPF, 1915–, Hága).

A Budapest–New York–Bécs háromszög

Korábbi munkáimban bizonyítottam, hogy az 1918 előtti magyarországi polgári-feminista szervezkedés felívelése, a NOE és a FE története s leginkább utóbbi csoport transznacionális integrációja kapcsán rendkívül fontos, máshonnan nem pótolható adalékokat találunk a New York-i hagyatékban. A budapesti anyagban ugyanis a Schwimmer-hagyatékhoz képest elenyésző azon források száma, amelyek bepillantást engednek a FE nemzetközi szervezetekbe való betagozódásába, az 1913-as budapesti IWSA-kongresszus szervezési feladataiba, valamint a FE első hivatalos folyóiratának, A Nő és a Társadalomnak (1907–1913, Budapest) az indulásába és működésébe. Természetesen a FE-ről és kisebb mértékben a NOE-ről nem lehet árnyalt képet kapni a magyarországi archívumok figyelembevétele nélkül sem. A Schwimmer-hagyaték dokumentumai számos ponton kontextus nélküli, légüres térben lebegnének ezek bevonása nélkül, hiszen az MNL OL őrzi – egyebek mellett – az egyesület 1918 előtti éves közgyűléseinek, valamint havi választmányi üléseinek minden részletre kiterjedő jegyzőkönyveit, számláit és különböző bevételekhez és kiadásokhoz köthető költségkalkulációit. Az ezekben olvasható pontos pénzösszegek nélkül a FE vagy A Nő és a Társadalom mögött álló lapkiadó társaság financiális problémáira reflektáló, jobbára Schwimmer és Glücklich tollából származó levélhalmaz megállapításai tulajdonképpen értelmezhetetlenek lennének. Az 1918/1920 utáni időszak vonatkozásában ugyanilyen alapvető a bécsi archívumok figyelembevétele is, hiszen Schwimmer mellett több FE- és NOE-tag töltött itt hosszabb-rövidebb időt, s néhányuk felsőfokú tanulmányokat is itt folytatott a numerus clausus intézkedéseinek bevezetését követően. A legfontosabb tehát, hogy az egyesületeknek, valamint vezetőiknek különböző országok archívumaiban, esetenként töredékesen ránk maradt dokumentumait ne egymástól elszigetelten, hanem összeolvasva vegyük nagyító alá, vagyis a jelenségeket globálisan vizsgáljuk![4]

Egyesületi szervezkedés és pacifizmus emigrációban: újdonságok az 1920-as évek nőmozgalmáról

Schwimmer az amerikai emigrációban is rendkívül kiterjedt publikációs és békemozgalmi tevékenységet folytatott: rengeteg folyóiratcikke mellett ránk maradtak az USA-ban tartott előadásainak szövegei is. Írt hosszabb munkákat a házasságról, de jegyzett gyermekkönyvet is.

Schwimmer az íróasztalánál (1927)

A két világháború közti években olyan politikusokkal és közéleti személyiségekkel levelezett, mint például Herbert Hoover, Kéthly Anna, Lenin, Sztálin, Winston Churchill, Charlie Chaplin vagy J. William Fulbright.[5] Ugyanakkor az 1920-as évek második felében sem szakította meg a kapcsolatot egykori magyarországi és nemzetközi nőmozgalmi munkatársaival, akikkel a NOE, a FE, illetve az IWSA keretein belül dolgozott együtt. 1927-ben bekövetkezett haláláig bensőséges levelezésben állt Glücklich Vilmával, aki 1921 után is folyamatosan tanácsot kért tőle arra vonatkozóan, hogy a hazai politikai rendszer jobbratolódása miatt egyre inkább marginalizálódó egyesületet miként vezesse hatékonya(bba)n. Ugyanígy tartotta a kapcsolatot az egyesület további tagjaival: például Szirmay Oszkárnéval (1886–1959), aki Glücklich halála után a szervezet elnöki feladatait látta el annak 1948/1949-es megszűnéséig, valamint az 1944-ben mártírhalált halt Mellerné Miskolczy Eugéniával (1872, Budapest–1944, Kistarcsa) és Dirnfeld Jankával is, akik a FE választmányában tevékenykedtek.

A New York-i dokumentumok alapján Schwimmer életével, valamint a FE 1921 utáni történetével és nemzetközi beágyazottságával kapcsolatban számos újdonság körvonalazódott, amelyeket e helyütt röviden, pontokba szedve vázolok.

  • Schwimmer és a Magyarországon maradt vezetőségi tagok New Yorkban kutatható levelezése alapján a Budapesten őrzött anyagoknál sokkal részletesebben rekonstruálható a FE két világháború közti története. Például számos, az MNL OL ún. Feminista fondjából hiányzó egyesületi jegyzőkönyv (éves jelentések, valamint egyes havi választmányi ülések jegyzőkönyvei) megtalálható New Yorkban. Ezekből kiderül például, hogy a FE Ifjúsági Csoportja 1918 után is működött.
A FE tagjai az 1920-as években (1927 előtt)

Ülve: 1. Vámbéry Melanie, 2. Havas Mihályné, 3. Szirmay Oszkárné, 4. Ismeretlen, 5. Glücklich Vilma, 6. Mellerné Miskolczy Eugénia, 7. Ismeretlen

Állva: 1. Kunfi Nóra, 2. Ismeretlen, 3. Fekete Gizella, 4. Kozma-Glücklich Klára, 5. Ismeretlen, 6. Polányi Laura, 7. Ismeretlen

  • Egyértelműen bizonyítható továbbá, hogy Dagmar Wernitznig állításával szemben Schwimmer nem szigetelődött el 1914, illetve 1918 után a magyarországi és a nemzetközi nőmozgalmon belül! Elegendő arra utalni, hogy folyamatosan váltott leveleket az IWSA elnöki posztját évtizedeken át betöltő Carrie Chapman Catt-tel. Továbbá például Martina Kramers-szel, az IWSA holland szekciójának meghatározó alakjával, aki 1913-ig a Ius Suffraggii szerkesztője volt. Ugyanígy a szintén New Yorkban letelepedő Helene Stöckerrel, illetve Marie Stritt-tel, akik a háború előtti német progresszív nőmozgalom vezetői voltak.[6]
Carrie Chapman Catt, Helene Stöcker és Marie Stritt
  • Schwimmer és Lovas Renée, a két világháború közt Bécsben élő nőmozgalmi aktivista levelezéséből felvázolható, hogy a FE miként segítette a zsidó származású nők ausztriai (elsősorban bécsi) egyetemi tanulmányait. Az ugyancsak Bécsben élő öccsével, Bélával váltott levelezéséből kirajzolódik, hogy Schwimmer folyamatosan figyelemmel kísérte az osztrák belpolitikai életet is. Ezekre a magyarországi problémák mellett rendszeresen reflektált naplófeljegyzéseiben.
  • Schwimmer 1921 után sem szakította meg a kapcsolatot a vezető osztrák polgári-liberális nőszervezet, a bécsi székhelyű Allgemeiner Österreichischer Frauenverein (AöF, 1893–1922[?], Bécs) vezetésével: 1920-ban bekövetkezett haláláig Leopoldine Kulkával (1872, Bécs–1920, Bécs), majd utódával, Lisa M. Gollmann-nal, akit egyébként még az osztrák szakirodalom sem említ. Az AöF elsorvadásában pedig közvetve Schwimmerre is meghatározó szerep hárult, aki tanácsai mellett anyagi támogatással is segítette Gollmann emigrációját az USA-ba.
  • Schwimmer a svájci fiaskó, vagyis követként történt bukása után haláláig folyamatosan levelezett Károlyi Mihállyal és feleségével. (Többségük a kiadott Károlyi-levelezésbe sem került be, vélhetően azért, mert Litván György nem kapta meg azokat a Schwimmer-hagyatékot évtizedeken át gondozó Edith Wynnertől.)[7] E mellett kiterjedt kapcsolatokat ápolt a New Yorkba és az USA egyéb államaiba emigrált magyarokkal is.
  • Schwimmer húga, Franciska nővérét követve előbb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol zongoraóráival járult hozzá a család megélhetésükhöz. 1923 után Schwimmer személyi titkáraként, asszisztenseként is működött. Magyarázó jegyzetei ekkor tűnnek fel a leveleken és naplófeljegyzéseken, jelentős mértékben segítve ezzel a kutatókat. (A hagyatékban egyébként elérhető néhány neki címzett levél is.) A levelek mellett számlákból, Schwimmer jegyzeteiből, valamint Franciska hirdetéseiből körvonalazódik, hogy a testvérek – Lola Maverick Lloyd 1944-es haláláig folyósított adományai mellett – pontosan miből tartották fenn magukat az USA-ban. Rekonstruálható azon amerikai és európai (ezen belül magyarországi) sajtótermékek listája, ahova Schwimmer cikkeket küldött.
  • Schwimmert a korábbiakhoz hasonlóan az 1920-as években is rendszeresen felkeresték a nőmozgalom (és az utókor) számára teljesen „ismeretlen” nők, akik esetenként tanácsot kértek tőle valamely női aktivizmust érintő kérdésben, máskor pedig – a korábban a FE fiókszervezeteként működő balmazújvárosi földműves asszonyoktól kapott levelek stílusához és hangvételéhez illeszkedve – egyszerűen jókívánságaikat küldték el számára.
  • Az emigrációban töltött évek során a korábbiaknál még inkább érvényes az a megállapítás, mely szerint a dokumentumok alapján a legapróbb részletekig rekonstruálhatók Schwimmer mindennapjai. Hagyatékában ugyanis megtalálhatók számlái, bevásárlólistái, az olvasmányairól, a ki- és bejövő postájáról vagy a telefonbeszélgetéseiről vezetett feljegyzései, sőt még azt is megtudhatjuk, hogy cukorbetegsége miatt milyen diétát követett – általában inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
  • Önreflektív készségeiről árulkodnak az 1926 után „Medical records” címen félévente vagy néhány havonta géppel vezetett jegyzetek a fizikai és mentális egészségi állapotáról. Ezek konklúziója általában az, hogy állandóan éhes és rendkívül öregnek érzi magát.[8]
  • Néhány fontos kérdés is felmerül a FE második (és egyben utolsó) hivatalos lapja, A Nő. Feminista Folyóirat (1914–1928, Budapest) megszűnése kapcsán. Leveleiben Glücklich 1926 januárjától többször panaszkodott arról, hogy „egy becsületes cikk megírására” sem volt ideje a lap számára, egy ízben pedig azt is említette, hogy „[…] de nevetne rajtam [Schwimmer – Cz. D.], ha látná, hogy kínlódom vele [t.i. a lap szerkesztésével, amelynek feladatait 1925 után Szirmaynéval közösen végezte – Cz. D.] és milyen gyatra!”[9] Kérdéses tehát, hogy a periodika 1927/1928-as lassú kimúlásában mekkora szerepet játszott Glücklich halála, illetve, hogy a FE vezetését 1927 után átvevő Szirmayné miért nem tartotta/tarthatta fontosnak hivatalos orgánumuk életben tartását, amelyen keresztül a támogatóikhoz szólhattak?
Glücklich Vilma
  • Végül, de korántsem utolsó sorban Glücklich 1927. augusztusi halála kapcsán érdemes tekintetbe vennünk néhány körülményt. A szakirodalom, a korabeli sajtó- és a levéltári források már a FE elnöke elhunyta időpontjának vonatkozásában sem egységesek. Susan Zimmermann augusztus 19-ére, a Magyar Életrajzi Lexikon augusztus 18-ára, míg a korabeli osztrák és magyar sajtótermékek többsége augusztus 19–20-a éjszakájára teszik Glücklich halálát.[10] Ezzel szemben Schwimmer naplójegyzeteiben augusztus 21-i dátum szerepel. A halál okához köthetően Zimmermann „elhúzódó és komoly betegség”-et említ,[11] s ugyanezt teszi Helen Rappaport is, aki forrásként a Ius Suffragii-ban közzétett, emócióktól sem mentes nekrológra támaszkodott. Homályos utalást tesz továbbá arra, hogy Glücklich teljesen egyedül halt meg, hiszen barátai nagy részét ekkorra már elveszítette.[12] A halál pontos és közvetlen okáról azonban egyik munkában, sőt a korabeli magyarországi sajtótermékekben sem igazán olvashatunk, ez csupán a bécsi Der Tag rövidhíréből derül ki. E szerint „Glücklich néhány héttel korábban azért érkezett Bécsbe, hogy a tüdőbetegségét kezeltesse”.[13] Mindez azonban nem teszi bizonyossá, hogy ténylegesen ebben is hunyt el! Az Újság csak annyit közölt, hogy Glücklich „Bécsben hirtelen elhunyt”.[14] A „hirtelen” (suddenly) szó szerepel azon angol nyelvű gyásztáviratokban is, amelyeket Schwimmer a nemzetközi nő- és békemozgalom korábbi vezetőinek, többek között Catt-nek vagy Jane Addamsnek küldött.[15] Az Est mindezt annyival árnyalta, hogy Glücklich „gondosan titkolta” betegségét.[16]

Ezek szerint Glücklichnek ténylegesen sikerülhetett rokonai és környezete elől eltitkolnia egészségügyi problémáit, ugyanis a Schwimmernek küldött, sokszor rendkívül részletes leveleiben szó sem esett arról, hogy bármilyen betegség kínozná. Csupán folyamatos fáradtságra hivatkozott, ám ez nem tűnik furcsának, hiszen az 1900-as évek kezdetén írt soraiban is hasonló panelek olvashatók „lustaság”-ról vagy éppen „írógörcs”-ről. Mindazonáltal biztosnak tűnik, hogy július 1-jén már hosszabb ideje Bécsben tartózkodott. Ekkor – utolsó előtti képeslapján – a következőket küldte Schwimmernek: „Lola [Lloyd, Schwimmer mecénása – Cz. D.] hívott ide, mint húga titkos őrzőjét az ő távollétében. Nem tudom, fogok-e v[ala]mi hasznára lenni, de mindenesetre megpróbálom. Még nem találtunk lakást, de nagyban keresünk. Egyelőre Hauptpost restante a címem [vagyis a beérkező leveleit a főposta egy kijelölt helyén őrizték, amíg Glücklich értük ment – Cz. D.], néhány sorával nagyon megörvendeztetne.”[17] Mindez több dolgot is jelenthet: egyrészt, hogy Glücklich nem keresett lakást az esetleges kórházi kezelése miatt, amelyről nem akarta tájékoztatni Schwimmert. Előfordulhat azonban, hogy nem volt biztos abban, hogy pár hét múlva még mindig ugyanaz lesz a levelezési címe, vagy esetleg nem szerette volna szállásadója tudomására hozni levelezőpartnerei nevét.

Glücklich halálával kapcsolatban tehát még bőven maradt kérdés, az azonban a Schwimmernek küldött augusztus eleji képeslap tanúsága szerint bizonyos, hogy élete utolsó napjaiban nem volt egyedül, hiszen Gergely Janka és Szirmayné mellett további FE-tagok is meglátogatták augusztus folyamán.[18] E mellett ismert még az a tény is, mely szerint hamvasztása alkalmával a magyar és az osztrák nőmozgalom prominens személyiségei mellett a bécsi magyar emigráció „nagyon sok” tagja gyűlt össze.[19]

***

A források között egy olyan levélre is rábukkantam, ami még a koronavírus miatt vállalt önkéntes karantén második hetének végén is mosolyt csalt az arcomra. Írója Pogány Paula, a FE 1918 előtti választmányának oszlopos tagja, aki a következő sorokkal kívánt szerencsés utat Schwimmernek 1921 augusztusában: „Bon voyage és minden jót! Hiszen elsőosztályon utazik! Akkor nem tartják 18 napig quaranténban, hanem szépen és előkelően besétálhat az Unió szent földjére.”[20]

Természetesen a világjárvány elmúltával mindenképp szeretném folytatni a New York-i forrásgyűjtést, bár egyelőre aggódva figyelem az onnan érkező híreket, s a korábbiaknál is jobban várom az ott élő barátok, ismerősök, kollégák üzeneteit. Csodálkozva és szomorúan nézem a fotókat a kihalt manhattani utcákról vagy a számomra különösen kedves Bryant Parkról a NYPL szomszédságában. Mindeközben a gondolataimba most nem elsősorban a kutatással kapcsolatos élmények kúsznak vissza…

Karácsonyi hangulat a könyvtárban és a Bryant Parkban

Sokkal többször villan be a nyüzsgő tömeg a Brooklyn hídon vagy a Staten Island-i kompon, ahol mindenki fagyhalálhoz közeli állapotban próbálta a legjobb beállításban megörökíteni a Szabadság szobrot egy-egy lájkvadász poszthoz.

Szigetköz–New York-tengely a Brooklyn hídon és egy williamsburgi pubban (Fotó: Mészáros Edit)
A Metropolitan Museum divattörténeti kiállítása

De ugyanez a helyzet a Time Out Market forgatagával, a Metropolitan Museum divattörténeti tárlatával vagy Greenwich Village-dzsel, ahol a legapróbb részletekig megtervezett Szex és New York-túra mellett a gyakorló turista lányok a feltétlenül útba ejtendő pubokról és pizzériákról is listát készítettek…

***

Schwimmer Rózsa életéről további forrásokat közlök a SchwimmerBlogon. A blogon Schwimmer egyesületi és békemozgalmi munkásságához, valamint privát életéhez köthetően osztok meg dokumentumokat nagyobb részben a New York-i hagyatékból, kisebb részben pedig a Feministák Egyesületének budapesti, MNL OL-ben elérhető archívumából.

Czeferner Dóra

[1] Életéről bővebben l.: SchwimmerBlog. Schwimmer Rózsa – Egy grafomán feminista a 20. század útvesztőiben (https://schwimmerblog.com/kronologia/).

[2] Feministák Egyesülete. MNL OL P999.

[3] Schwimmer útja családjának, valamint a Feministák Egyesülete otthon maradt tagjainak írt leveleiből és naplófeljegyzéseiből rekonstruálható: a hajón első osztályon, „mesésen” utazott, „sokat és jókat” evett, olvasott, valamint hangversenyeken vett részt. Érdekes adalék továbbá, hogy az Ellis Island-i adminisztráció során a bevándorlási hatóság egyik tisztviselője a következő kérdést szegezte neki: „Ön a híres Schwimmer Rózsa?” vagyis „Are you the celebrated Mme Sch.[wimmer]?” Schwimmer Rózsa levele családjának a hajóról. 1921. 08. 25. New York Public Library, Rosika Schwimmer Papers, Series I. Box 130. (A továbbiakban NYPL RSP I.) Schwimmer Rózsa levele családjának Rotterdamból. 1921. 08. 06. Uo.; Schwimmer Rózsa levele családjának New York-ból. 1921. 08. 26. Uo.

[4] Erről l. bővebben: Judith, Szapor: Between Self-Defence and Loyalty. Jewish Responses tot he Numerus Clausus Law in Hungary, 1920–1928. S.I.M.O.N. Shoah: Intervention, Methods, Documentation, Wiener Wiesenthal Institut für Holocaust-Studien, (2019): 1. 21–34. A kérdéskör lecsapódásáról a korabeli sajtóban l. Magyar Lányok, 1903–1936.

[5] A levelezőpartnerekről l. bővebben a SchwimmerBlog vonatkozó bejegyzését (https://schwimmerblog.com/levelezopartnerek/).

[6] Vö. Wernitznig, Dagmar: Out of her time? Rosika Schwimmer’s Transnational Activism after the First World War. Women’s History Review, 26 (2017): 2. 262–279.

[7] Litván György: Károlyi Mihály levelezése I–V. kötet. 1905–1949. Akadémiai, Bp. 1978–2015.

[8] Erre l. pl. Medical records. 1926. január, május, december. NYPL RSP I. Box 159–161.

[9] Glücklich Vilma levelei Schwimmer Rózsának. 1926. 01. 15., valamint 1926. 05. 14. NYPL RSP.

[10] Der Tag, 1927. 08. 24. 6.; Újság, 1927. 08. 23. 8.; Népszava, 1927. 08. 24. 9.

[11] Vagyis „[…] prolonged and serious illness”. Zimmermann, Susan: Vilma Glücklich. In: Francisca de Haan et al. (eds.): A Biographical Dictionary of Women’s Movements and Feminsm: Central, Eastern, and South Eastern Europe, 19th and 20th Centuries. CEU Press, Bp., 2006. 162–166.

[12] „By now having lost many friends in Hungary’s political upheavals (most particularly her close friend Rosika Schwimmer […]) she died a lonely and painful death (…).” Rappaport, Helen: Encyclopedia of Women Social Reformers. Volume One. ABC Clio, Santa Barbara–Denver–Oxford, 2001. 258–259.

[13] „Vor einigen Wochen kam sie nach Wien, um hier ihr Lungenleiden zu heilen.” Der Tag, 1927. 08. 24. 6.

[14] Újság, 1924. 08. 23. 8.

[15] Schwimmer táviratai Carrie Chapman Catt-nek és Jane Addamsnek. 1927. 08. 27. NYPL RSP I. Box 170.

[16] Az Est, 1927. 08. 24. 9.

[17] Glücklich Vilma képeslapja Schwimmer Rózsának. 1927. 07. 01. NYPL RSP. I. Box 169.

[18] Uo. Box 170.

[19] Glücklich Vilma és a FE választmányi tagjainak képeslapja Schwimmer Rózsának. 1927. 08. 03. NYPL RSP Box 170.

[20] Pogány Paula levele Schwimmer Rózsának. 1921. 08. 21. NYPL RSP Box 130.

Ezt olvastad?

Talán nem túlzó állítás, hogy az 1980-as években született korosztályból sokak meghatározó gyerekkori olvasmányélménye volt James Fenimore Cooper öt kötetből