„A változástól javulást várva…” – Politikai harcok és alkuk a 18. században

Az abszolutista európai államokhoz képest a 18. századi Magyarország politikai életében sokkal szélesebb rétegek vehettek részt. A magyar rendek hatalma a vármegyerendszeren nyugodott – s széles körű jogosítványokkal rendelkeztek a törvényhozás és az adókivetés terén. Az időnkénti országgyűléseken a korabeli uralkodók nemegyszer találták magukat szembe a magyar rendi érdekekkel, s így a diéták az éles politikai küzdelmek vagy épp az alkudozások színterei lettek. Szijártó M. István új könyve ezt a kérdéskört mutatja be – eddig sosem látott részletességgel.


Szijártó M. István: A 18. századi Magyarország rendi országgyűlése – könyvbemutató (Fotó: Maróti Zsolt)

2016. december 7-én Szijártó M. István A 18. századi Magyarország rendi országgyűlései című könyvének bemutatóját Bellavics István, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának vezetője nyitotta meg a Parlament Deák termében. „Ha az ember elkezd egy sorozatot, az elején még mindig bizonytalan, hogy lesz-e folytatás.” – kezdte beszédét, majd feltette a kérdést, hogy érdemes e magyar országgyűlések történetét egy tizenegy kötetből álló sorozatban bemutatni. Püski Levente sorozatnyitó darabja után nagy öröm volt számára, hogy újabb könyvvel bővült a sorozat – amely szerinte minőségében és részletességében is impozáns munka. Az Országgyűlés Hivatala által kiadott tudományos igényű és az ismeretterjesztő munkák az utóbbi időben kimondottan nagy példányszámban jelennek meg – tette hozzá Bellavics, s a legnagyobb könyvterjesztőknél is felbukkantak ezek a könyvek, s így eljuthatnak a szélesebb olvasóközönséghez.


Bellavics István köszöntője (Fotó: Maróti Zsolt)

A kötet szerkezeti ismertetésével Pelyach István folytatta a megnyitót. Egy ilyen munka szerinte komoly kihívást jelent, hiszen nem elég, ha a „történészek pusztán egymásnak írnak”, hanem fontos az is, hogy egyben egy egyetemi hallgató, egy középiskolás diák vagy akár egy érdeklődő számára is hasznos olvasmány készüljön. Szerkesztőként ezért azt tartotta szem előtt, hogy a könyv legyen olvasóbarát – az oldal alján található lábjegyzetek csak magyarázatul szolgálnak, minden egyéb (pl. levéltári) hivatkozás az adott fejezet végén kapott helyett. Pelyach elmondta azt is, hogy a szöveg folyamatos „kontroll” alatt készült, mert a szemináriumi hallgatók folyamatos visszajelzései segítették a szerzőt műve megírásában – A 18. századi Magyarország rendi országgyűlésének szövege ennek köszönhetően magán viseli a fiatalosság bélyegét. A képanyag válogatásnál mértéktartók voltak saját bevallása szerint, s így „csak” 30 kép kíséri a szöveget (a 18. századot ismerve már ez is impozáns szám) – a térképek ugyanakkor nagyon fontos részei a kötetnek, mert ezek segítik az olvasók eligazodását. – fejtette ki a történész.


Poór János, Szijártó M. István és Szűcs Zoltán Gábor (Fotó: Maróti Zsolt)

A kötet bemutatása következett. Poór János történész kiváló monográfiának tartja Szijártó M. István munkáját. Ő is megjegyezte, hogy a szűkebb szakma éppúgy értékelni fogja a 18. századi országgyűléseket bemutató könyvet, mint a szélesebb olvasóközönség – a diákok, a tanárok és az érdeklődők. Poór szerint a monográfia teljesen újszerű válaszokat ad a magyar történelem eddig megválaszolatlan kérdéseire. A szerző láthatólag számos esetben megoldhatatlan kérdésekbe ütközött, de kimondottan erénynek tartja, hogy Szijártó nem félt kimondani, hogy néhány problémára máig nem tudjuk megadni a pontos, megnyugtató választ.


Poór János és Szijártó M. István (Fotó: Maróti Zsolt)

A szerző Poór szerint elképesztő kutatási anyagot használt fel, s ezáltal rendkívüli alapossággal és részletességgel képes bemutatni a 18. századi diéták összehívásának körülményeit, működési mechanizmusait, még akkor is, ha utóbbiak sok esetben nem voltak mindig következetesek. Különösen fontosnak tartja a hitlevél fejlődésének bemutatását – a látszólag apró különbségek a király és az ország kapcsolatának változását jelzik, s mindig komoly politikai harcok eredményeit mutatják. A könyvből kirajzolódik, hogy a század elején még azt arisztokrácia játszotta a vezető szerepet, a század végére viszont helyüket a megyei követek vették át. A politikai életutakról szóló fejezetet (Karrierutak az országgyűlésen) Poór módszertani és filológiai bravúrnak tartja, noha – tette hozzá – „bizonyára lesz olyan olvasó, aki ennél a résznél feladja majd a harcot”. Összefoglalva a történész szerint az ember három monográfiát kap egyszerre, ha kezébe veszi Szijártó könyvét: egy enciklopédiát, egy filológiai bravúrmutatványt az életutakról és egy széles látókörű intézmény- és politikatörténeti áttekintést.


Szűcs Zoltán Gábor (Fotó: Maróti Zsolt)

A kötet bemutatását Szűcs Zoltán Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Demokrácia- és Politikaelméleti Osztályának munkatársa folytatta. „Ilyen típusú témában meglepően szórakoztató könyv. Egyszerre historiográfiai áttekintés a saját szerszámosládájában kutatató történész mesterműve.” – Szűcs szerint a könyv lapjain egy meglehetősen sajátos hatalommegosztás bontakozik ki az uralkodó és a rendek közt, mely mindig a politikai helyzet fényében változott, s mely mindig magán viselte a kompromisszumkeresés bélyegét.  Maga a téma Szűcs szerint  rendkívül komplex: intézménytörténet, társadalomtörténet, politikatörténet egyszerre. A könyv egyik fő jellemzője a történész szerint az alaposság – számos történelmi alak vonul fel a műben, a szerző mindemellett jól magyarázza az előkerülő fogalmakat, és az ok-okozatiság magyarázata sem marad el, legyen szó akár kisebb, mikrotörténeti elemekről, akár a nagy történelmi folyamatokról. Különösen az előbbinél rajzolódik ki az olvasó számára a történelmi személy emberi gyarlósága vagy épp erénye.

„Ez a könyv egy kiemelten fontos történelmi korszakot, és annak is egy kiemelten fontos elemét – a diéták történetét – képes a kor politikai problémájaként értelmezni. Bemutatja, hogy milyen politikai tényezők hozták létre és tartották fenn a kompromisszumkeresés mechanizmusát.”

 „Ha olvasható nem is, de legalább rövid lett.” – sommázta némi derültséggel a szerző, Szijártó M. István a könyvbemutató végén saját munkájának eredményét, a megjelenő könyvet. Az eddigi olvasók egyike sem jegyezte még meg – folytatta a humort továbbra sem mellőzve -,  hogy „túlzottan olvasmányos lenne a könyve”, ellenben a háromszáz oldalas terjedelmet sikerült tartania. Tézise szerinte így foglalható össze: a 18. században a politikai vezetés az arisztokrácia kezéből fokozatosan csúszott át a jómódú, birtokos nemesség kezébe – s kialakult a rendi alkotmányosság. Mindemellett az elvi álláspontok hangoztatása a politikai frontok megmerevedését hozták létre. A szerző szerint a 18. századi politikai állapotok már előrevetítik a reformkori, de az 1848-49-es politikai küzdelmeket is.


A szerző, Szijártó M. István dedikálja könyvét (Fotó: Maróti Zsolt)

Az esemény végén a szerző megköszönte mindazok munkáját, akik valamilyen módon segítették a könyv elkészültét, majd dedikálás és kötetlen beszélgetés következett.

Maróti Zsolt Viktor

Kapcsolódó cikkek:

„Beszélő parlamentből munkaparlamentté válni…”

Bécsi luxus – Magyar főúri reprezentáció a 18. században

Az arisztokrácia arcai – Beszámoló a DE Symposium kora újkori szekciójáról

Arisztokraták Magyarországon és Európában – recenzió

A történész, mint „csak” történész, avagy merre tart a történettudomány?

Ezt olvastad?

2018. szeptember 17-18-án rendezték meg a Methodological Questions in Historical Research című nemzetközi workshopot a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A