A visegrádi utcai kéjgyilkosság

1912. április 18-án, miközben az egész világ a Titanic névre keresztelt óceánjáró tragikus balesetére figyelt, a hidegkúti erdőben egy fiatal lány holttestére bukkantak. A nyomozást vezető Krecsányi Kálmán detektívfőnök gyors felderítése sikerre vezetett, s a tettes hamar rendőrkézre került. A nyomok felgöngyölítésének részleteit hosszú időn keresztül tanították egy amerikai egyetemen.

1912. március 31-én déltájban a tizenkét esztendős Schwarcz Gizella, a London Hotel főpincérének leánya, a Zichy Jenő utcai polgári iskola második osztályos tanulója elhagyta a Visegrádi utca 11/a. számú házban lévő lakásukat, mert a család ünnepi ebédre készült, és a kislányt a szomszédba küldték egy kis gyümölcsért. Többé sosem látták élve. Annyi még bizonyos volt, hogy a kis Gizella a Lipót körúton, a Merán Szálloda előtt vett narancsokat, de azután nyoma veszett – a család már körbeülte az asztalt, az óra elütötte a delet, de a kislánynak még mindig nyoma sem volt.

Schwarcz Gizella (Kép forrása: huszadikszazad.hu)

Először az a gyanú merült fel, hogy a kislányt esetleg megszöktették. Egy hordár ugyanis azt állította a nyomozóknak, hogy néhány nappal azelőtt egy hatvan év körüli, elegánsan öltözött, őszes, rövidszakállú úr kérdezősködött arról, hogy miként lehetne tiszta, fiatal lányt szerezni. A tanú saját bevallása szerint rögvest elutasította a kérést, mondván ilyen dolgokkal ő nem foglalkozik. A nyomozók gyanúját továbbra erősítette egy másik szemtanú, aki egy bécsi hajóra látott felszállni egy idősebb urat egy fiatal lány kíséretében. Végül ez a nyomozati szál nem vezetett eredményre.

A gyilkos személye ugyanis rövidesen nyilvánvalóvá vált: a rettenetes bűncselekményt Rumpf János követte el a Visegrádi utca 4. száma alatt levő nyomda pincehelyiségében. A kislány eltűnése előtt nem sokkal egy szemtanú látta a környéken kóvályogni őt, s mivel az illető ismerte Rumpfot, és tudta róla, hogy Zugligeten lakik, meg is kérdezte tőle, hogy mi járatban van. A férfi azt válaszolta neki, hogy egy ismerősét várja. Aztán az „ismerős” csak nem érkezett meg, ezért beültek egy környékbeli vendéglőbe, majd miután Rumpf legurított három deci vörösbort, fizetett és távozott. Egy másik szemtanú, Csanádi János látta, amint Rumpf kilép a nyomdahelyiségből, amit nagyon furcsállott, lévén vasárnapról volt szó. Ráadásul egy súlyos, harminc-negyven kilós csomag is volt nála, de azt állította, hogy többedmagával bement dolgozni a munkaszüneti napon is.

Rendőrök csoportképe (Kép forrása: huszadikszazad.hu)

Hétfőn, amikor Rumpf munkába ment, felelősségre vonták a vasárnapi eset miatt. Akkor még nem tudtak a gyilkosságról, de a nyomda igazgatója gyanúsnak találta, hogy vasárnap is dolgozni ment. Mivel szorult a hurok a tettes nyaka körül, s nem akarta, hogy az előző napi ügyei körül szaglásszanak, szó nélkül távozott a munkahelyéről. A vezérigazgató értesítette a rendőrséget. Elmentek Rumpf lakásáig, de annak sikerült megszökni előlük. A nyomozók ekkor már gyanítani kezdték, hogy ennek az embernek a lelkét nem csupán egy kisstílű nyomdai lopás terheli.

A két eset összekapcsolása sikerre vezette a Krecsányi Kálmán detektívfőnök vezette detektíveket. Rövidesen már egyértelmű jeleket találtak arra vonatkozóan, hogy Rumpf Jánosnak köze volt a kislány eltűnéséhez (például a nyomdában megtalálták a narancsokat, valamint azt a pirostojást, amellyel Rumpf elcsalta az áldozatát), mégsem sikerült kézre keríteni – mint később ismeretessé vált, Münchenbe szökött a hatóságok elől.

Krecsányi Kálmán detekívfőnök (Kép forrása: huszadikszazad.hu)

A rendőröknek tudomásuk volt arról, hogy Rumpf a kislány eltűnése utáni estén Zugligeten tartózkodott, egy rendőr nagy csomaggal a kezében látta aznap. Krecsányi Kálmán detektívfőnök valószínűsítette, hogy ott, a budakeszi erdőben rejtette el az áldozat holttestét, ezért egy sereg detektív, mintegy kétszáz rendőr és jónéhány nyomozókutya élén átkutatta a  helyszínt. Délután fél ötkor a Nyéki út mellett lévő Ördögárok mentén – melyet a népnyelv egyszerűen csak „Mátyás király vadaskertjének” nevezett – Vékony András próbaidős rendőr az egyik kökénybokor alatt megtalálta Schwarcz Gizella földi maradványait – pontosabban egy részét. Az egyik újságnak így nyilatkozott az egyik nyomozó, aki az elsők között ért a helyszínre:

„Amikor odaértem, mindjárt észrevettem, hogy a falombok alatt szürke rongy látszik, s midőn azt megfogtam, alóla egy gyermek élettelen, viaszsárga kezét láttam.”

A nyomozók megtalálják Schwarcz Gizella holttestét (Kép forrása: Kis Újság)

A szerencsétlenül járt kislány, Schwarz Gizella azonosítást megkönnyítette a holttesten talált szürke felöltő, melyben pirossal kivarrva egy Sch.G. monogram volt, mellette pedig egy I. C. 31. – ami a polgári iskola első C osztályát jelölte, amelybe előző évben járt a kislány, és annak a fogasnak a számát, amely az övé volt.

A sokat látott Krecsányi detektívfőnököt is meglepte az a tény, hogy a fej és a lábak hiányoznak a borzalmasan megcsonkított holttestről – ezeket egyébként később sosem találták meg. Igen valószínű, hogy az elkövető azért távolította el a holttest fejét és lábait, hogy azokat egymás fölé rakva könnyebben elszállíthassa egy dobozba zárva – hidegvérét, vagy ha úgy tetszik, bomlott elméjét hűen mutatja az a tény, hogy a borzalmas csomaggal villamosra szállt, és úgy jutott el az Ördögárokig. Bár megállapítani nem tudjuk, mindebből mennyi az igazság, hiszen rendőri jelentések nem maradtak fenn a korszakból, de a sajtó hozzáállását a kérdéshez jól mutatják az esettel kapcsolatos cikkek: igyekeznek minél részletesebben és borzalmasabban ecsetelni a részleteket.

Az elkövető személyéről meglehetősen sokat tudunk.

„Rumpf Nepomuk János erkölcsi degeneráltságban szenvedő Lombroso típus, aki kora ifjúságától kezdve fajtalan életet élt.” – állította Bartha Endre rendőrfogalmazó az ügyről írt cikkében.

A tettesnek valóban már ifjúkorában voltak különös dolgai, noha a családja mindenben mögötte állt. Előkelő, vagyonos bajor családból származott, ügyvédi pályára szánták őt is, akárcsak a bátyját. Mivel ideggyengesége már fiatalon megmutatkozott, ezért olyan speciális nevelőintézetbe akarták adni, ahol a nap huszonnégy órájában megfigyelés alatt tudják tartani. Rumpfnak azonban más elképzelései voltak: Németországba szökött, ahol kitanulta a könyvkötés mesterségét. Többször volt büntetve lopás és nők ellen elkövetett erőszak miatt. Minden bizonnyal elmebeteg volt, s örömét lelte az erőszakos cselekményekben.

Tetten ért nőgyilkos (Kép forrása: Rendőri lapok – Magyar Csendőr)

A magyar rendőrség egy megbízott ügynöke követte a nyomokat a bajor fővárosba. Letartóztatta Rumpfot, akit a müncheni rendőrség is gyilkossággal gyanúsított: az ottani hatóságok szerint ugyanis ő ölte meg a tizennégy esztendős Maria Schmelzet és a hétéves Schwabl Hildát, akiknek holttestére szintén egy közeli erdőben bukkantak rá, falevelekkel letakarva. Az akkor összegyűjtött nyomok és a személyleírás egyértelműen azt igazolta, hogy a német esetben is Rumpf volt a tettes. A munkakönyvben 1906 júliusától 1907 januárjáig nem volt bejegyzés, a gyilkosság elkövetésekor tehát akár Münchenben is tartózkodhatott.

1912. április 22-én Rumpfot Budapestre szállították kihallgatásra, de mindent tagadott. Számos álnevet használt, az a nyomdászleány, akivel együtt élt, Derék Jánosként ismerte őt.

„Amikor megismerkedtem vele, sejtelmem sem volt a múltjáról. Egyszer, január elején írásai között kutatva bukkantam mindenféle limlomra, női zsebkendőkre, harisnyára, mindenféle szalagra. A többi között papírba csomagolva különféle női hajszálcsomókat, amelyekre nézve azt a felvilágosítást kaptam tőle, hogy egykori szerelmeseitől származnak. (…) Derék nekem mindig azt mondotta, hogy Seelnek hívják, de nevét azért változtatta meg magyarra, hogy ne üldözzék, mert (….) azt sem titkolta előttem, hogy húsz esztendővel elezőtt tébolydában volt, ahová állítása szerint apja csukatta be. (…) Borzasztóan szerette a gyermekeket, de különösen a kislányokat. (…) Szomszédunknak, Starek kertésznek a nővére a múlt hónap elején Budapesten járt, (…) s magával hozta nyolcesztendős leánykáját. Azalatt a hét alatt, hogy a vidéki asszony Starek házában tartózkodott, Derék minden este hazajövetelkor hol gyümölcsöt, hol cukrot vagy süteményt hozott ajándékba a gyermeknek, akivel órák hosszáig el tudott lenni.”

– vallotta  rendőröknek a megdöbbent szerető, aki hozzátette, hogy az utóbbi időben élettársának viselkedése megváltozott: idegesebb volt a szokásosnál, s ha nem ivott meg elalvás előtt legalább két deci rumot, rémálmok gyötörték.

Zichy Mihály illusztrációja Ágnes asszonyról (Kép forrása: amilapunk.hu)

Miután a mindent makacsul tagadó Rumpfot visszaküldték Münchenbe, onnét hamarosan távirat érkezett, hogy az minden kétséget kizárólag nem beszámítható, ezért a hagyományos értelemben nem vonható felelősségre. Élete hátralévő részét egy németországi elmegyógyintézetben töltötte, ahol teljesen megbomlott az elméje: éjszakánként a feldarabolt tanulólány holttestének víziói gyötörték. Magyarország első kéjgyilkosa tehát elnyerte büntetését, noha valójában soha nem derült ki, hogy hová rejtette Schwarz Gizella fejét, és hogy tulajdonképpen hány ártatlan kislány vére száradt a lelkén.

Megjegyzendő, hogy a bestiális kegyetlenséggel elkövetett bűntény bevonult a világ kriminalisztikai történetébe, s a negyvenes években Krecsányi Kálmán detektívfőnök világraszóló nyomozási sikerét nemcsak a budapesti rendőrtanfolyamokon oktatták előszeretettel, hanem a new york-i rendőregyetemen is.

Maróti Zsolt

Kapcsolódó cikkek:

A hét bádoghordó – Az első magyar sorozatgyilkos nyomában

Pipás Pista, a “határsértő sorozatgyilkos” – nőnek született, de férfiként gyilkolt

Borzalmas lelet a Duna partján – a hírhedt Mágnás-gyilkosság

„Mit kínlódsz vele?” – A tiszazugi gyilkos asszonyok a sajtó tükrében

„Nekem a méreg- és gyógyszergyűjtés a szenvedélyem”

 

Ezt olvastad?

A Székesfővárosi Állat- és Növénykert arra törekedett, hogy minél nagyobb és változatosabb állatállományával falain belülre vonzza Magyarország lakosságát. Azonban időről