A Visszaszököttek című könyvről

Az 1946-os „sváb” kitelepítésekről sok könyv, tanulmány, memoár született az elmúlt évtizedekben, de ezekben alig esik szó azokról az emberekről, akik Németországból visszaszöktek szülőhazájukba, Magyarországra. Pedig, például a Szigetújfaluból kitelepített 800 személyből 64 visszaszökött. Róluk és különös tettükről szól ez a könyv.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Bodrogi László és Képe László most közlésre kerülő írása a Honismeret folyóirat 2016. évi 4. számában jelent meg. A tartalomjegyzék a címlapra kattintva tekinthető meg.

Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

(Ady Endre: A föl-földobott kő)

Az 1946-os „sváb” kitelepítésekről sok könyv, tanulmány, memoár született az elmúlt évtizedekben, de ezekben alig esik szó azokról az emberekről, akik Németországból visszaszöktek szülőhazájukba, Magyarországra. Pedig, például a Szigetújfaluból kitelepített 800 személyből 64 visszaszökött. Róluk és különös tettükről szól ez a könyv. Többségük már nem él, s megpróbáltatásaik, merész döntésük, kalandos hazaszökésük és itthoni bujkálásuk, megaláztatásaik történetét magukkal vitték a sírba. Azok beszélnek ebben a könyvben, akik még élnek a visszaszököttek közül, valamennyien 80–90 év körüliek, akkor – majd’ hetven éve – pedig gyerekek vagy egészen fiatal felnőttek voltak. Elmondják kitelepítésük, ottani „testvéri” fogadtatásuk történetét, és azt, hogyan döntötték el, hogy visszaszöknek: mik voltak döntésük fő motívumai, hogyan tervezték – vagy nem tervezték – meg a hazajövetelt, hogy viszonyult hozzájuk a visszaúton a lakosság, a hatóság, s az elfogások, táborba zárások, a magyar határról való többszörös visszatoloncolásuk után miért indultak neki az útnak negyedszer-ötödször-hatodszor is.


A kötet címlapja

Elmondják, a sok viszontagság után végül hogy jutottak haza, s itt hogyan fogadták őket – a rokonok, a hatóságok, s a házaikba költözött betelepítettek. Minthogy a kitelepítéskor még nem, de később elvették magyar állampolgárságukat, ők hazaszökve illegálisan tartózkodtak a saját hazájukban. Ami azt jelentette, hogy ha a gyakori razziák alkalmával elfogják őket, visszatoloncolás vár rájuk. A razziák miatt a férfiak más vidékekre mentek el, ahol nem voltak annyira szem előtt. Egykori jómódú gazdák, mesteremberek napszámosnak, cselédnek, alkalmi munkásnak álltak, az asszonyok, lányok pedig otthon rokonoknál, ismerősöknél padlásokon, pincékben, istállókban, kamrákban, szekrény mögötti lukakban bujkáltak, s jó egy évig egyszer sem léphettek ki az utcára.

Hatvannégy újfalusi ember elfeledett különös tettének szeretnénk emléket állítani a még élő visszaemlékezők megszólaltatásával, akik mindmáig – és mindennek ellenére – megőrizték német öntudatukat és magyar identitásukat. Őket hallgatva ebben a kettősségben semmi különös nincs, hiszen német származásuk megőrzése nincs ellentétben azzal, hogy két-háromszáz éve Magyarországot tekintik hazájuknak, s Szigetújfalut szülőföldjüknek. Megszólalnak a könyvben a málenkíj robotra elhurcolt családtagok is, valamint azok, s azok leszármazottai, akiket betelepítettek a kitelepítettek házaiba.

A könyv igyekszik föltárni a kitelepítésnek, ennek az – innen nézve – irracionális, igazságtalan, s az emberi méltóságot sárba tipró intézkedéssorozatnak a genezisét, s röviden összefoglaljuk – a föllelhető dokumentumok, hivatalos iratok és levéltári anyagok segítségével – a kitelepítés nemzetközi jogi összefüggéseit, a – még demokratikus! – magyar kormány szerepét és felelősségét, egészen a helyi kitelepítési bizottságok visszaélésekkel és haszonleséssel tarkított működéséig.

Végül az emlékek földolgozásának fázisait próbáljuk nyomon követni, a kitelepítettek, illetve a betelepültek közötti megbékélés, kiengesztelődés lehetőségét és módjait, az ünneppé oldódó évfordulós emléknapokat, amelyekre szép számmal jönnek a kitelepített és kint is maradt rokonok is. A megbékélést az együttélés idővel kiköveteli magának, és segítik a „vegyes házasságok” révén kialakuló új rokonságok is. Ám kiderül: ami történt, nem múlik el nyomtalanul…

Legvégül a visszaszökötteket szembesítjük döntésükkel: megbánták-e, ha igen, mikor, ha nem, miért nem?

Bodrogi László – Szále László

A kötet megjelenési adatai:

Visszaszököttek. In memoriam szigetújfalusi svábság. Noran Libro, Budapest, 2016.

Ezt olvastad?

A múlt történéseinek felfejtése, értelmezése felelősségteljes feladat, többszintű forráskezelést, adatfeldolgozást igényel. Ezt mutatom be a következőkben az OSZK Plakát- és