Adatvizualizációról történelemtanároknak

Történelemórán rengeteg forrást használunk, amelyeknek egy része lényegében adathalmazok különféle látványos összegzése. Professzionális szinten foglalkozik ezzel az ATLO, amelynek oldalán már most is rengeteg, a történelem- és társadalomismeret tanításában is használható anyagot publikáltak. Megkérdeztük a csapatot az adatvizualizációról, a nehézségekről és a terveikről. Fekete Bálint és Maróti Zsolt Viktor kérdéseire Bátorfy Attila válaszolt.

Újkor.hu: Az atlo.team oldalon több történelmi témához kapcsolódó összeállítás található. Volt szerepe a történelmi tanulmányaiknak abban, hogy eljussanak az adatújságírásig?

Bátorfy Attila: A történelmi témák személyes érdeklődésből születnek. Egyikünk sem történész, Bence grafikus, Laci fejlesztő [Mikola Bence és Horváth László – a szerk.], én pedig újságíró vagyok, bár művészettörténeti tanulmányaim során nyilván találkoztam a történelemmel. Bence korábban a Népszabadság és a Magyar Nemzet grafikusaként rengeteg infografikát készített, én újságíróként évek óta foglalkoztam adatokkal és azok ábrázolásával. Azért jöttünk össze, mert mi is szerettünk volna olyan adatalapú vizuális médiatartalmakat csinálni, mint a New York Times, a Zeit, a Pudding vagy az Information is Beautiful Award győztesei, és azt gondoltuk, hogy erre itthon is lehet érdeklődés. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy tudunk is olyanokat készíteni, mint a fentebb említettek, hiszen attól még messze vagyunk. De iparkodunk. A lényeg, hogy mi elsősorban médiatartalmakat készítünk, amelyek lehetnek történetiek is.

Újkor.hu: Foglalkoztak ilyen típusú forrásokkal a közoktatásban?

Bátorfy Attila: Én frontális történelemoktatásra emlékszem, és rengeteg szövegre a tankönyvben. Miközben a piacon kapható ismeretterjesztő könyvek tele voltak információábrázolásokkal, például párhuzamos idővonalakkal, épületrekonstrukciókkal, értelmes térképekkel. A kisfiam miatt most elő is vettük a régi könyveimet, és nem is emlékeztem arra, hogy ezek mennyire nagyszerűek. De amúgy számos egyéb forrás is van, amelyet a közoktatás remekül hasznosíthatna. A National Geographic vagy a BBC History is tele van fantasztikus információábrázolásokkal, ahogy a Viasat History vagy a History Channel is. Itthonról mindenképpen a Pazirik rekonstrukcióit mutatnám a gyerekeknek, abszolút világszínvonalú, amit csinálnak, én órákig tudom bámulni őket. Nem is tudom, hogy Kossuth- vagy Széchenyi-díjat kellene-e kapniuk.

Újkor.hu: Az újságírás alapvetően a szövegekre épít, bár régóta jelen vannak a képek is. A hangsúlyeltolódás a képiség felé egyértelmű. Teljes az egyensúly a képek és a szövegek közt? Mi a legnagyobb előnye a vizualizációnak?

Bátorfy Attila: Nem gondolom, hogy bármelyiknek nagyobb prioritása lenne, de valóban van eltolódás a képek felé. A szigorúan vett adatvizualizáció mint az információábrázolás egy fajtája a képelmélet felől közelítve nem kép, viszont nehéz megmondani, hogy micsoda. Engem egy jó szöveg továbbra is magával tud ragadni, de a médiában sokszor olyanokat gyártunk, amelyek információit ábrázolni is lehetne. Senkinek nincs ideje vagy kedve háromezer karakteren keresztül céghálót és árbevételi adatokat olvasni. Az uralkodók közötti családi kapcsolatokat az ember a második bekezdés után képtelen követni. A világ egyik legismertebb információdizájnere és teoretikusa, Alberto Cairo szerint az olyan lapoknál, mint a New York Times vagy a Washington Post az adatvizualizációk, információábrázolások népszerűbbek, több kattintást hoznak, mint a pusztán szövegesek. Magyarországon egyelőre ezt nem tapasztaljuk, de itthon nem is beszélhetünk az adatvizualizáció vagy a vizuális történetmesélés tömeges elterjedéséről; az olvasók ritkán találkozhatnak ilyen tartalommal, és még ritkábban jóval.

Újkor.hu: Szakmai szempontból mikor jó egy ilyen megjelenítés?

Bátorfy Attila: Ha van értelmezhető mennyiségű adat és annak van történetisége, akkor mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy vizuálisan is lenne értelme feldolgozni egy adott témát. Sokak szerint az adat és azok vizuális ábrázolása pont a történet ellen dolgozik, hiszen azokat szavakban, költőien vagy prózaian mondjuk el. Az adatvizualizációban viszont nincs semmi fennkölt, poétikus vagy izgalmas. Mi ezt másként látjuk, mi is dolgozunk metaforákkal, allegóriákkal, használjuk a színelmélet eredményeit, és azért a felhasználható formakincs is rendkívül tágas ahhoz, hogy az adott vizuális jelhez jelentést és minőséget tudjunk párosítani.

Újkor.hu: Feltűnően sok az oktatás területén jól használható anyag: a magyarországi vasfüggöny bemutatása, az ön által is említett, honi uralkodók leszármazását bemutató anyagok, az utcanevek változásairól vagy éppen a bankjegyek történetét bemutató rész. A témák kiválasztásakor figyelnek arra, hogy mi az, amely esetleg oktatási segédanyagként is használható lehet, mert benne van a társadalomismeret vagy történelem tananyagban?

Bátorfy Attila: Nem figyelünk rá oda, de úgy kivitelezzük őket, hogy az elkészült anyagok akár tanítási segédeszközként is használhatók legyenek, és a visszajelzések is azt erősítik bennünk, hogy ebbe az irányba érdemes továbbmenni. Fontos azért megjegyezni, hogy olyan történelmi vagy társadalmi témákat dolgoztunk eddig fel, amelyek eleve benne vannak a tananyagban, és forrásaink jelentős része tudományos könyv, szakcikk. Egy-egy ilyen anyaggal rá tudjuk irányítani a figyelmet olyan munkákra, amelyek a közönség nagy része számára teljesen ismeretlenek, vagy nem jutna eszükbe megvenni. Volt olyan anyagunk, amelyben konkrétan egy-egy könyvet dolgoztunk fel, de olyan is, amelyben hat-hét forrást használtunk fel. Mondhatnánk, hogy kaptak tőlünk egy jelentős és ingyenes médiatámogatást, de azért másról van szó. Ezekben a munkákban rendkívül értékes és érdekes tudás van, amit kár lenne pusztán könyvekbe zárva tartani. Ha rajtunk keresztül többen veszik meg vagy többen kölcsönzik ki őket a könyvtárból, akkor nagyon örülünk.

Újkor.hu: Kizárólag piaci alapon dolgoznak vagy saját érdeklődésük is meghatározó?

Bátorfy Attila: Piaci alapú, fizetős megbízásunk csak külföldről volt eddig, itthon erre egyelőre még nincs akkora kereslet, és a potenciális megbízóknak még a jelentősen nyomott hazai árazás is sok. Külföldi megbízó soha nem értetlenkedett az áron, a hazait csak az ár érdekelte, semmi más. De talán ez is megváltozik lassan, ehhez azonban nem csupán érdekfeszítő, értelmes és szép dolgokat kell csinálnunk, hanem értelmezhető számú közönséget is fel kell mutatnunk. Voltak nagyon sok látogatót érdeklő anyagaink, de bőven van még mit tennünk ezen a téren.

Újkor.hu: Minden anyaguk felkerül a honlapjukra teljes egészében?

Bátorfy Attila: Igen. Vannak olyan grafikák, amelyek nem kerülnek végül be az anyagba, mert már nem fértek bele, vagy koncepcionálisan kilógtak onnan. Ezeket is közzé szoktuk tenni, ha úgy érezzük, hogy értékesek.

Újkor.hu: Melyik összeállítás a személyes kedvence/kedvencük?

Bátorfy Attila: Általában a legújabb. De érdekes, hogy nem feltétlenül a legnépszerűbbeket szeretem a legjobban. Igyekszünk minden új anyagunkba bevinni valami olyan módszert, ábrázolást, megoldást, interakciót, amit korábban nem próbáltunk ki, de segítik a megértést és a történet feldolgozását. Ez lehet egy apró figyelmesség, mint például egy nagyító (Magyarország etnikai térképe), lehet egy pontsűrűségtérkép rávasalása az interaktív felületre (Magyarország anyanyelvi-etnikai térképe az 1910-es népszámlálás adatai alapján), vagy átlátszó rétegek egymásra úsztatása (Budapest várostörténete az őskortól napjainkig).

Újkor.hu: Tanárként gyakran találkozunk azzal, hogy az általunk használt adatbázisok, szemléltető videók, oldalak megszűnnek vagy elköltöznek, esetleg a technika épp órán adja meg magát. Számíthatunk arra, hogy tartósan elérhető lesz az ATLO? Van lehetőség lementeni az anyagaikat?

Bátorfy Attila: Óriási kihívás. Nemrég kaptam valakitől egy olyan cédét, amin a magyar katonai térképészet klasszikusai voltak rajta, és egy interaktív keretprogrammal lehetett böngészni azokat. Pontosabban lehetett volna, mert az én laptopom már nem tud cédét olvasni, a környezetemben lévő emberek számítógépei pedig nem ismerték fel a cédé programját. Pedig a kiadvány maga nincs tíz éves . Alighanem ez a sors vár a mi anyagainkra is, öt-tíz év múlva, ha elérhetők is lesznek, egészen máshogy használjuk majd a gépeinket, és lehet, hogy a kódkörnyezet is más lesz, és már nem fogja tudni kezelni azokat a megoldásokat, amelyeket most alkalmazunk. Emellett az adatábrázolás vizuális trendjei is egyre kisebb ciklusokban változnak. Korábban egy-egy stílus negyed évszázadot is át tudott ölelni, később évtizedre pontosan meg tudtad mondani, hogy ez a hetvenes években, vagy a kilencvenes években készült. Most pedig ránézel a Wall Street Journal Impact of Vaccines adatvizualizációjára, amely szerintem az utóbbi évtized egyik legnagyszerűbb anyaga, és látod rajta, hogy négy éve készült. Mi is megpróbálunk időtálló ábrázolásokat készíteni, de ha végignézek az anyagainkon, akkor azt kell mondjam, talán tíz van köztük, amely három múlva is vállalható lesz, és talán három, amely mondjuk tíz év múlva is. Mindenesetre szorgosan dolgozunk azon, hogy ezek az alapvetően internetre készült tartalmak papír-alapon is meg tudjanak jelenni, illetve maradni, de ilyenkor a legtöbb esetben másodszor is le kell gyártanunk az anyagot. Ami vizuálisan online működik, az statikusan, nyomtatásban ritkán.

Újkor.hu: Hogyan dől el, hogy milyen lesz az adathalmaz végső formája? Egy-két ember dolgozza ki a vizualizációt vagy a teljes csapat beleszólhat? Mennyi időt fordítanak egy-egy projektre?

Bátorfy Attila: Mindenki szabadon dolgozik, de meghallgatja a kollégája véleményét. Nagyon könnyű beleszeretni egy irányba, de jó, ha van valaki, aki elfogulatlan szemmel ránéz, mielőtt élesítjük az anyagot. A munkamódszer vegyes. Van, hogy egy ember dolgozza ki a teljes anyagot az elejétől a végéig, és van, hogy hárman-négyen is dolgozunk rajta. A ráfordított idő pedig változó. Van olyan anyagunk, amire a külső szemlélő azt mondaná, hogy hetek alatt készült el, de összesen két nap kellett hozzá az adatok beszerzésétől egészen a publikációig. És van olyan, amin már jóval az ATLO előtt elkezdtem dolgozni, készítettem több verziót is hozzá, de túl nagy falatnak bizonyult és soha nem voltam vele annyira elégedett, hogy késznek gondoljam. Most, hogy kint van, nagyon érdekes látni, mennyit változott másfél év alatt a dizájn és az interakció. És jót tett neki, hogy ennyit érlelődött.

Újkor.hu: Az adatok összegyűjtése, rendszerezése rengeteg munkát igényel. Hogyan jutnak hozzá ezekhez?

Bátorfy Attila: Eleve probléma, hogy nagyon kevés az elérhető, jó minőségű, használható adat, szemben például Lengyelországgal, Romániával vagy a balti államokkal. Sok adatot nekünk kell előállítanunk táblázatos formában, esetleg már meglévőket használhatóvá tennünk, mert hiányosak vagy tele vannak hibával. Ez hatalmas munka, sok energiánkat veszi el. Többször kértünk adatot kutatóktól, a legtöbb esetben válaszra sem méltattak bennünket. Ha valaki mégis, akkor vagy rengeteg pénzt kért a közpénzből előállított adataiért, vagy az együttműködésért cserébe egyből művészeti vezetői részvételt is kért volna, ami totális szereptévesztés. Az állami intézmények egyáltalán nem együttműködők, és ez igaz az akadémikusokra is. Szerencsére vannak nagyon pozitív tapasztalataink is, ezeket kell átfordítanunk valami nagyszerűbe, hogy lehessen mutogatni, hogy ez egy win-win helyzet.

Újkor.hu: Dolgoznak együtt történészekkel?

Bátorfy Attila: Az eddigi anyagainknál nem dolgoztunk még, de épp aktuálisan hárommal is, és továbbiak is várhatók. Ez jelentős előrelépés, és még jobb jel, hogy minden esetben ők kerestek meg bennünket.

Újkor.hu: Milyen nehézségekkel találkoznak jellemzően a történelmi témák kapcsán?

Bátorfy Attila: December elején az ELTE médiaszakán, az Infodesign kiállítás megnyitóján egy bácsi odajött hozzám, hogy Bence kollégám munkája hibás, mert a magyar Szent Korona története nem Istvánnal kezdődik, hanem Attila királlyal, csak ezt rosszul oktatják nekünk. Történelmi témáknál hiába dolgozunk tudományos művekből, mivel nem csak a gyártással foglalkozunk, hanem magával a történet elmesélésével is, ezért döntéseket kell hoznunk és ez végeredményben állásfoglalás is arról, hogy mi magunk mit tekintünk érvényesnek. És bár nem lehetünk tekintettel mindenki érzékenységére, azért vannak eldöntetlen viták – bár a Szent Korona eredete pont nem ilyen – és vannak új eredmények is, amelyeket mi nem ismerünk. A döntéssel felelősség is jár, és eddig nem oszthattuk meg a felelősséget történészekkel, szaktudósokkal. Voltak olyan anyagaink, amelyben pontatlanul, tévesen fogalmaztunk, vagy a kutatás jelenlegi állása szerint rossz helyre tettünk le egy pontot, de páros lábbal kellemetlenkedni csak a hálószobatörténészek szoktak a „minek csinálsz olyat, amihez nem értesz?” kérdéssel, a komoly kutatók nagyon is segítőkészek, kedvesek és együttműködők.

Újkor.hu: Mit tanácsolnak a tanároknak? Hogyan használják ezeket az anyagokat? Hogyan készíthetnek saját tartalmakat?

Bátorfy Attila: Ha a tanárok úgy ítélik meg, hogy az anyagaink érdekesek és használhatók az oktatásban, akkor használják őket bátran, csak egy számítógép és egy projektor kell hozzá, bár ez a technikai akadály épp elég ahhoz, hogy számos általános- és középiskolában szóba se jöhessen ilyesmi. A legjobb viszont az, hogy mindezt ők is elő tudják állítani, mivel a legtöbb szoftver, amelyekkel mi is dolgozunk, teljesen ingyenes és nem is nehéz megtanulni a használatukat. Mi is szoktunk workshopokat tartani újságíróknak, civileknek, de voltunk már akadémiai kutatóközpontnál és megyünk történészekhez is. Ráadásul nagyon nyitottak vagyunk, szívesen leülünk egy kávéra bárkivel, akinek kérdése van.

Újkor.hu: A most felnövekvő generációknak tanári tapasztalataink szerint nagyon fontos a vizualizáció. Jobban leköti majd a tanulókat Önök szerint ez a fajta megközelítése a tényeknek, adatsoroknak?

Bátorfy Attila: Nehéz erre válaszolni, mert alapvetően nem tényekben és adatokban gondolkodunk, hanem történetekben. Azok pedig értelmezésekből állnak össze. Az a bácsi, aki odajött hozzám a kiállításmegnyitón, szentül meg van győződve arról, hogy a magyar szent korona Attila óta létezik, csak a „tudjukkik” el akarják előlünk titkolni ezt a – számára – tényt. Jó lenne azt hinni, hogy az információ ábrázolása közelebb vihet bennünket a tények tiszteletéhez és szeretetéhez, de az információábrázolás klasszikus terepe a manipulációnak is. Jó ábrázolást nem nehéz készíteni, rossz ábrázolást viszont nagyon könnyű, szándékosan megtévesztőt pedig még könnyebb.

Újkor.hu: Terveznek-e oktatási segédanyagokat, a fent lévő anyagokhoz módszertani ajánlásokat készíteni?

Bátorfy Attila: Terveztem oktatási segédanyagot, kézikönyvet kiadni, lepattant a kiadókról, így letettem róla. Néhány anyag végén szerepel, hogy hogyan készítettük, illetve milyen szoftvereket használtunk, de összegyűjtöttük azt is, hogy mely könyveket érdemes elolvasni, ha valaki ilyesmivel szeretne foglalkozni.

Újkor.hu: Milyen visszajelzéseket kaptak eddig?

Bátorfy Attila: Azt látom, hogy alapvetően szeretnek bennünket azok, akikhez eljutnak az anyagaink, a jogos kritikus észrevételek általában egy tévedésre vagy pontatlanságra vonatkoznak. De külföldről több pozitív szakmai visszajelzést kaptunk, mint itthon. Azért az mindenképpen biztató, hogy számos anyagunk bekerült az oktatásba, két történelmi munkánk, A Magyarország anyanyelvi-etnikai térképe 1910-ben, valamint a Magyar menekültek Trianon után tavasszal bekerül közgyűjteményekbe is. De mondhatom ezt az interjút is – Magyarországon ez az első médiaérdeklődés a munkánk iránt.

Újkor.hu: Mire érdemes odafigyelni, ha az ember ilyesmiket elemez? Vannak kulcsmomentumok az elemzésben?

Bátorfy Attila: Az adatvizualizáció nem pusztán az adatok vizuális reprezentációja, hanem absztrakt jeleket használó vizuális retorika és érvrendszer. Adatábrázolással állításokat teszünk vagy cáfolunk, elmesélünk valamit, érvelünk, így ugyanazokat a hibákat követjük el, mintha szóban vagy írásban érvelnénk. Az ész cselei az elemzés során is ott lihegnek a nyakunkban, szívesen szemezgetünk a nekünk szimpatikus adatok közül, nem szeretjük a prekoncepcióinknak vagy addigi tudásunknak ellentmondó adatokat, tényeket. Továbbá szeretünk ott is ok-okozati összefüggést látni, ahol semmilyen empirikus bizonyítékunk nincsen erre, csupán valamiféle halvány összefüggést tudunk megállapítani. A legtöbb információábrázolással is foglalkozó grafikus, illetve újságíró alapvető statisztikai fogalmakkal nincs tisztában, és ezek mind-mind kiütköznek az ábrázolásokban. Ezeken túl számos olyan, hivatalos forrásból származó adatbázis van, amelyről pont az elemzéskor derül ki, hogy valami nincs rendben vele. Tömören: arra kell odafigyelni, hogy az ember hibázik, és ezen felül van a szándékos manipuláció, ami egy külön probléma. Résen kell lenni. Az ábrázolásnál pedig azt érdemes fejben tartani, hogy mindezt azért csináljuk, hogy az embereknek használható és/vagy érdekes, értékes tudást adjunk át az adatgrafika eszközeivel. Az érthetőség viszont minden ellenkező hiedelem ellenére nem azt jelenti, hogy a közönségnek nem kell erőfeszítést tennie azért, hogy felfogja, mit lát. Márpedig sokszor egy egyszerű, pontosan feliratozott idősoros vonal-, vagy oszlopdiagram is kihívást jelent a befogadónak. Nekünk az a felelősségünk, hogy ha bonyolultabb, szokatlanabb ábrázolást használunk, akkor elmagyarázzuk, hogy miért azt választottuk, és azt hogyan kell olvasni. És itt az olvasáson van a hangsúly.

Újkor.hu: Ha nem titok, milyen projektek publikálására számíthatunk a közeljövőben?

Bátorfy Attila: Nagyon szeretnénk többet foglalkozni a magyar jelennel vagy a közelmúlttal, de meglepően kevés jó minőségű, részletes adat áll ezekről rendelkezésre. Részben azért, mert itthon nem is gyűjtik széles látókörrel őket, részben pedig azért, mert hiába álltak elő ezek az adatok, mi még akkor sem férnénk hozzájuk, ha fizetnénk értük. Tapasztalatunk szerint ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem akadémiai kutatóközpontok is. De hogy konkrétumokat is mondjak: a közeljövőben lesz magyar pénztörténet, városhierarchia, tüntetések, vagyonosodás, névtörténet és magyar filmtörténet is. A Budapest múltjával foglalkozó anyagunkat a Budapesti Történeti Múzeum munkatársaival közösen javítjuk, és reményeink szerint ha kész lesz, akkor az egész átköltözik a BTM honlapjára. Távlatos célok között szerepel néhány korábbi anyagunk újraöltöztetése, illetve valamilyen nyomtatott kiadvány elkészítése is a szerintünk legjobb munkáinkból. Mégiscsak elkészítettünk közel harminc saját anyagot, közel kétszáz adatgrafikát, számos itthon szokatlan ábrázolásfajtát, és száznál is több tematikus, többféle módszerrel megalkotott térképet. Lenne mit gyűjteményesen bemutatni.

A holtakra épített város 3D Map (részlet) / The City Built on Dead 3D Map (Forrás: Atlo Team Vimeo)

Fekete Bálint és Maróti Zsolt Viktor

Ezt olvastad?

NATO 25 – Magyarország negyed évszázada a NATO-ban

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A

X