Aki ismeri a levéltár titkait – Solymosi László 70. születésnapi köszöntője Debrecenben

Solymosi László professor emeritus 70 éves lett. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézetének 1992 óta oktatója, egy időben tanszékvezetője is volt. 2014-es nyugdíja vonulásáig azonban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (1993–1997) és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is (2002–2013) dolgozott, vett részt a középkortudományi képzésekben. A három intézmény összefogásának gyümölcseként elkészült az az ünnepi kötet, amellyel tanítványai, kollégái és barátai tiszteletüket tették a kutató előtt. 2015. február 18-án a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete a Főépület III. emletei XII-es Szabó István termében Solymosi Lászlót külön köszöntötte.

Papp Klára intézetigazgató, a Bölcsészettudományi Kar dékánasszonya egy fénykép-összeállítással készült, melyhez kommentárként felidézte azokat az emlékmozaikokat, melyek meghatározóak voltak Solymosi életében, szem előtt tartva természetesen a Debrecenben eltöltött éveket. A fotóvetítést követően Bárány Attila, a Történelmi Intézet docense egy másik összeállítást ismertetett, az Arcana Tabularii címet viselő tanulmánykötetet. Röviden, hiszen a kötet szakmai bemutatására ez az esemény nem adhatott keretet – lévén, hogy 53 tanulmányt tartalmaz két kötetben 928 oldalon. A kötet szerkezetéről sokat elmondanak maguk a szerkesztők (Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél) az előszóban, ennek bevezetése ide kívánkozik:

Régi és tiszteletreméltó szokása a tudományos életnek nagy hatású tudósokat és iskolateremtő tanáregyéniségeket meghatározó életfordulójukon tisztelgő kötettel köszönteni. A Festschrift mára a tudományos eredményközlés önálló műfajává vált, a publikációs tevékenység közhasználatú fogalmává lett. (…) Amikor a Solymosi professzor tudósi és tanári munkássága előtt tisztelgő kötet szervezésébe belevágtunk, az a meggyőződés vezérelt bennünket, hogy a magyar középkorkutatás utóbbi fél évszázadának egyik legkiemelkedőbb egyénisége előtt rójuk le – a régi szokás jegyében – őszinte tiszteletünket.

Szomorú vonzata is van azonban ennek az ünnepi kötetnek: a Lecturis salutem! sorait R. Várkonyi Ágnes vetette papírra. A szerkesztők akkor még nem tudták, ez lesz a professzorasszony utolsó publikácója. Különös jelentést hordoz magában így a szöveg egy bekezdése:

Azon középkorkutató kollégáinak, akiknek ezeket a tisztelgő kötetet ajánló sorokat kellett volna megírniuk, idejükből csak annyira futotta, hogy mielőtt tragikusan korán távoztak az égi archívumokba, még letették elismerésük dokumentumait a magyar tudomány asztalára.

A kötetek ünnepélyes átadása után Solymosi Lászlón volt a sor, hogy a tiszteletére összegyűlt kollégákhoz, barátokhoz, tanítványokhoz szóljon. Köszönetet mondott mindazért, amit az Intézettől kapott. Külön megköszönte az ünnepi kötet szerkesztőinek a nem kis munkát. Elmondta, hogy a szerkesztésbe nem szólt bele, egy szerzőt sem utasított vissza. Egy feltételt, igaz, szabott: csak középkortörténeti témájú írások kerülhettek bele. Nem titkolt célja ugyanis az volt, hogy a kötet a jelen magyar középkortörténet seregszemléje legyen.


Orosz István akadémikus már a 316-os Intézeti Könyvtárban egy pohárköszöntőt mondott Solymosi László egészségére, hogy még sokáig aktív maradhasson pályáján. 

Galériánkban további képeket találhatnak a köszöntésről, a cikk szerzője és a Szerkesztőség ezekkel kíván boldog születésnapot Solmyosi László professzor úrnak.

Ezt olvastad?

A reformáció 500. évfordulója és a Magyar Református Egyház megalakulásának 450. évfordulója alkalmából a debreceni Déri Múzeum nagyszabású kiállítást rendezett,