„Akik még nem tudtátok, most megtudhatjátok” – a Petőfi-újratemetés és az online világ

2015. július 17-én újabb fejezettel gazdagodott az állítólagos barguzini Petőfi-csontok több évtizedes, hol komikus, hol tragikus fordulatokat vevő ügye, ugyanis ezen a napon Morvai Ferenc jogi csellel, megemlékezésnek álcázva, újratemette egy márványszarkofágba a sok vitát kiváltó, állítólagos Petőfi-maradványokat. A szarkofágot a jogszabálysértés elkerülése érdekében a föld felett helyezték el az 58-as parcella egyik előrevásárolt sírhelyén.

„Be kell vallanom, egy pici turpisságot elkövettem” – vallotta be maga Morvai is az Index cikke szerint.  A barguzini csontokat rejtő szarkofág sírfeliratán a következő áll:

„Petőfi Sándor költő, forradalmár. Született Magyarországon 1823-ban. Meghalt Szibériában, 1856-ban. Eltemette 2015. július 17-én a Megamorv-Petőfi Bizottság Egyesület”

Magába, a sírba Morvai egy jeladót is helyezett a maradványok védelme érdekében. A szarkofág zárófedelét egy – a HVG tudósítása szerint – Petőfit hibásan idéző felirat díszíti: „Akik még nem tudtátok, most megtanulhátjok…”. (Az Index videofelvétele szerint a helyes „megtanulhatjátok” szöveg került fel.) A hivatalosan megemlékezésként bejelentett újratemetéshez egy rendezvény is társult a Papp László Sportarénában, melyen beszédet mondott Morvai is, összegezve az újratemetés előkészületeit és a barguzini, állítólagos Petőfi-csontok kapcsán folytatott több évtizedes harcát. Az eseményről mind az online, mind a nyomtatott sajtó beszámolt. Hivatalos részről a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) közölte, hogy osztja az MTA véleményét, mely szerint a barguzini csontok nem Petőfi Sándorhoz tartoznak. A rendezvényt követően a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. (BTI) bejelentést tett az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat valamint a rendőrség felé, vizsgálatot kérve. A Heti Válasz július 29-i cikkében (Zsuppán András: Labdáznak az ál-Petőfi csontjaival a hivatalokban) közölte az ÁNTSZ válaszát, ami szerint a panaszbeadványt továbbították a Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatalához.


Petőfi Sándor. Forrás: mta.hu

Az újratemetés hátterének áttekintéséhez fontos ismerni a barguzini csontok 1989-ig visszanyúló történetét. 1989. július 16-án jelentette be a Morvai Ferenc, hogy az általa támogatott expedíció rátalált Petőfi Sándor csontjaira a burjátföldi Barguzin temetőjében. Petőfi állítólagos csontvázát az azóta elhunyt Kiszely István antropológus azonosította. Megamorv Petőfi Bizottság feltételezése szerint Petőfi Sándort a segesvári ütközetet követően elhurcolták a cári csapatok, és a költő a szibériai Barguzinban hunyt el 1856-ban. Az MTA szakértői bizottságot állított fel, amely a Szovjet Tudományos Akadémia szakértőivel, továbbá a Megamorv Petőfi Bizottság tagjaival együttműködve mintákat vett a csontvázból 1990 elején. A vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy női csontvázról van szó, valamint a csontváz származási és temetési ideje sem bizonyítja, hogy Petőfihez köthető lenne. A következő évben Kosáry Domokos, az MTA akkori elnöke újabb szakértői bizottságot állított fel a Megamorv Petőfi Bizottság Petőfi állítólagos száműzetéséhez kapcsolódó iratainak vizsgálatára. Azonban 1992 januárjában berekesztették a bizottság működését, mivel a Megamorv Petőfi Bizottság nem nyújtotta be a kérdéses dokumentumokat. Az elkövetkező egy évtized során az MTA több szakértői bizottságot állított fel a kérdés vizsgálatára, melyek azonban vagy megszűntek, vagy megerősítették a korábbi vizsgálatok eredményeit. Az MTA 2001-es jelentése összefoglalta azon eredményeket, amelyek alapján a tudományos testület ellenezte, és mindmáig ellenzi a Petőfi-család Kerepesi temetőben lévő sírhelyének feltárását, amit a Megamorv Petőfi Bizottság követelt az összehasonlító genetikai vizsgálatok elvégzése érdekében.

Az MTA Bálint Csanád által vezetett szakbizottsága a következő véleményt alkotta 2001-es keltezésű szakvéleményében:

– Nincs olyan hiteles történelmi adat, amely megerősítené, hogy Petőfi Sándor sírhelyét Szibériában, illetve Barguzinban kellene keresni.

– Továbbá a többször elvégzett metrikus-morfológiai vizsgálatok kimutatták, hogy női csontvázról van szó.

– Régészeti szempontból az eltemetett sírbeli helyzete sem erősíti meg, hogy férfiról lenne szó.

– A csontkémiai vizsgálat szerint a csontvázat 1890 és 1950 között temethették, ami ellentmond a Megamorv-Petőfi Bizottság által feltételezett 1856-os temetésnek

– Az amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézetének kétszeri, továbbá a Pennsylvania Egyetem egyszeri DNS vizsgálata kimutatta, hogy női csontmaradványról van szó.

A Megamorv-Petőfi Bizottság vezetője a vizsgálati eredmények ellenére számos fórumon amellett érvelt, hogy a barguzini 7. sír csontváza Petőfi Sándoré, a vizsgálati eredmények meghamisításával vádolva a Magyar Tudományos Akadémiát.

A barguzini csontváz ügye 2015 tavaszán vett újabb fordulatot. Idén márciusban Morvai Ferenc bejelentette, hogy a Kínai Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Orvostani Intézetében elvégzett mitokondriális DNS-vizsgálat eredményei szerint a csontmaradvány genetikailag 99,2-99,9 százalékos hasonlóságot mutat két nőági Petőfi-rokon mintájával.

 

 

Morvai Ferenc és Katona Csaba vitája

Az MTA a honlapján közzétett cikkében (Sipos Géza: Továbbra sincs bizonyíték az állítólagos Petőfi-csontokra, 2014. április 3.) azonban rámutatott a Kínában elvégzett vizsgálat eredményeinek ellentmondásaira. Sipos cikkében leszögezte, hogy a mitokondriális DNS vizsgálata nem alkalmas az MTA korábbi eredményeinek cáfolására, melyek szerint egy női csontvázról van szó. Továbbá a csontokból kinyert mitokondriális DNS-szekvencia a szennyeződés miatt alkalmatlan a két élő rokontól vett mintával való azonosításra. Az MTA BTK Régészeti Intézet szakértői pedig kiemelték, hogy a barguzini csontok anyai ági DNS-mintázata több ezres egyezést mutat egy németországi adatbázisban lévő mintákkal.

A történettudomány oldaláról leginkább Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának intézetvezetője, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese cáfolta a barguzini csontokkal kapcsolatos elméleteket az utóbbi időszak során. A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, és a Magyar Nemzeti Múzeum 2015. május 7-ei műhelykonferenciáján („Hol sírjaink domborulnak…” – megismerhető adatok Petőfi Sándor eltűnéséről) tartott előadásában azt kérdést vizsgálta, hogy vihettek-e vagy sem hadifoglyokat orosz területre az 1949-es magyarországi hadműveletben részt vevő orosz csapatok.

 

 

Hermann Róbert előadása

Hermann a különböző diplomáciai és katonai források, valamint visszaemlékezések alapján arra a következtetésre jutott, hogy az orosz csapatok betartották 1849. június 10-én megkötött egyezményt, amely kimondta, hogy a felek egymás alattvalóit, illetve hadiszökevényeit kiadják egymásnak. Felidézte továbbá, hogy a segesvári csata után fogságba esett tisztek, akik ismerték Petőfit, arról számoltak be, hogy nem látták a költőt. Hermann végkövetkeztetése szerint egyetlen adat sincs arra vonatkozóan, hogy az orosz csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna el, ezért felesleges Petőfi sírját Szibériában keresni. A történész többek közt a Rubicon 2015/7-es számában megjelent cikkében (Vittek vagy nem vittek? Az 1849. évi erdélyi hadjárat hadifoglyainak sorsa) illetve a Heti válasznak adott interjújában is a források tükrében cáfolta a Szibériába hurcolt Petőfi legendáját.

A barguzini csontok fordulatokat nem nélkülöző története a Szibériában elhunyt Petőfi legendáját cáfoló történettudományi és természettudományos bizonyítékok és vizsgálatok ellenére várhatóan hosszú ideig nem fog lezárulni, mivel az elmélet támogatóinak jelentős részét nem lehet meggyőzni tudományos érvekkel, ugyanis számukra a barguzini csontok ügye már régen nem tudományos, hanem érzelmi és politikai kérdés.

Teleki András

Ezt olvastad?

2019. május 24-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében rendezték meg az V. Hadtörténész Sörestet, mely a Magyar Honvédelem napjához