Aktuális olvasatok – A jövő század regénye és az első világháború

Alighogy befejezte regényét beteg lett, negyven fokos lázakban feküdt villájában, s az életéért is aggódtak. Csak igen lassan gyógyult meg… s még mint lábadozó fogott hozzá a két legpoétikusabb regénye után a legfantasztikusabbhoz, A jövő század regényéhez.” – Mikszáth Kálmán emlékezett ezekkel a szavakkal A jövő század regényének születésére.

„Végre olyan tárgyat talált, ahol teljes joggal ereszthette meg fantáziáját, melyet a vérszegénység és ennek következtében az álmatlan éjszakák még csak növeltek. Milyen csemege megint! Egy regény Magyarországról száz év múlva, II. Árpád király korából. Igaz, hogy csak egy költő álma. De milyen költőé! Kinél az álmok valóságokká válnak s a valóságok álmokká…” – folytatta. Ma már nem kérdés, hogy a fantasztikus irodalomban Jókai Mór A jövő század regényével Jules Verne-i magasságokba emelkedett. Jókaitól nem állt távol a fantasztikus irodalmi tematika, erről tanúskodik több novellája (Óceánia) és regénye (Egész az északi pólusig, Fekete gyémántok, Ahol a pénz nem isten) is. A jövő század regénye különösen gazdag képzelőerővel megírt sci-fi regény, amelynek időtlenségét jól mutatja, hogy különböző történelmi korokban fedeztek fel az olvasók párhuzamokat Jókai fiktív jövője és a valóságos történelem között. Cikkem arra a kérdésre keresi a választ, miként vált aktuálissá és ezzel újra felfedezetté A jövő század regénye az első világháború, különösen annak első évei alatt.


Részlet a regény eredeti kéziratából. Forrás: PIM.hu

A tudományos-fantasztikus irodalom olvasása közben az olvasó hajlamos rácsodálkozni arra, hogy a szerző mikor írta művét. Amikor a legismertebb és mai napig legnépszerűbb tudományos-fantasztikus író, Isaac Asimov Én, a robot novelláskötetét olvastam, soha nem gondoltam volna, hogy az írások egy részét még az 1940-es évek elején publikálta a szerző. Meglepetésem csak nőtt, amikor kiderült, Asimov az inspirációt egy 1939-es, Eando Binder által írt novellából merítette, amely az Amazing Stories című lap hasábjain jelent meg. Egyszerű olvasóként lenyűgözött, hogy 1939-ben, a második világháború küszöbén, amikor nálunk olyan írók alkottak, mint Babits Mihály, Illyés Gyula vagy Tersánszky Józsi Jenő, egy író már robotokról szőtt álmokat. Olvasás közben fel sem tűnt, mennyi olyan dologgal találkoztam, amely időközben megvalósult, ám a megírás idején még lehetetlennek látszott. A jövő század regénye kapcsán ugyanilyen érzésem volt: repülőgép, golyóállómellény, srapnelgránát, mind olyan eszközök, amelyek ma már elterjedtek. Ám ha tudjuk, hogy Jókai regénye 1872 és 1874 között jelent meg, akkor egészen meglepő, hogy A jövő század regényének rengeteg találmányából mennyi megvalósult. A száz évvel ezelőtt élt olvasóknak is hasonló élményük lehetett, 1912-ben, a Népszava egy cikkében Tér Jenő az alábbiakat írta: „Mert Jókai valóban a jövő század regényét írta meg, valóban előrelátott, és ötleteket adott, amik azelőtt nem is merültek föl, de azóta részben már meg is valósultak.” Anka János, az Élet cikkírója 1915. augusztus 29.-i számában megjelent Megjövendölték a világháborút című cikkében szintén kiemeli, mennyi csodálatos találmány valósult meg a mű megírása óta.

A technikai szint emelkedése mellett Jókai víziójában megjelent több a világot átformáló háború képe is. 1914 nyár végén, ősz elején a korabeli olvasók úgy érezhették, Jókai megjósolta a világháborút. Persze mi tudjuk – és valószínűleg akkor is sokan tudták –, hogy A jövő század regényében a jövő háborújának leírását a porosz-francia háború eseményei inspirálták. Viszont a regény történetének egyes elemei olyan kísérteties hasonlóságot mutattak az 1914-es és azt közvetlenül megelőző eseményekkel, hogy az nem kerülte el az olvasók figyelmét. A regényben az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségi rendszerét orosz ügynökök törik meg, aminek a legmegrázóbb esete, az osztrák-magyar barát szerb királyi család legyilkolása ágyaz meg egy új világháborúnak: „Hat bérgyilkos a belgrádi fejedelmi kertben fényes nappal a békeszerető uralkodót egész családjával együtt agyonlövöldözte és vagdalta, s arra kezébe ragadva az ideiglenes kormányzatot, a támadt zűrzavarban saját sötét tervét gyorsan végrehajtá.”  Arról már nem is beszélve, hogy oroszokkal szemben tört ki a háború, a hadmozdulatok pedig pontosan július 29-én kezdődtek meg. A jövő század regényében a hadszíntér leginkább Galícia, csakúgy mint a valóságban. A Vasárnapi Újság 1915. január 3-án megjelent cikkében is a regény világát hasonlítja össze a valósággal: „…1972-ben csupa megvásárolható gazember kormányozza Magyarországot, a többségi párt tagjai pénzért adják el szavazatukat, a felsőház tagjai született hülyék, a főpapok csak nagy javadalmaik megtartásában gondoskodók, a főherczegek pedig bigott obskuransok akik Bécs felé kacsintgatnak és Róma felé engedelmesek. Egyebekben azonban teljesen szabadjára ereszti fantáziáját az író s igyekszik olyanoknak festeni az eljövendő állapotokat, a minők az ő nézete szerint csakugyan lenni fognak. És itt azt az érdekes megfigyelést állapíthatjuk meg, hogy legmerészebb fantáziával bíró költőnk szabadjára eresztett képzelete is mögötte maradt annak, a mit a valóság tényleg létre hozott. […] mikor Jókai magokat az ütközeteket, különösen pedig a stratégiai felvonulásokat és állásokat írja le, szinte csodálatos előrelátásban nyilatkozik meg fantáziájának ereje. A legtanultabb törzskari tiszt, nem írhatta volna le előzetesen nagyobb valószínűséggel azt, a mi tényleg bekövetkezett. Megnevezi még a helyeket is, a hol az ütközetek le fognak folyni. Krakó, Czensztochova, Opatov, Szambor, Bzesow, Tarnow s a Lysagorai erdőség nála a fontosabb események színhelyei. […]Fel kell tehát tételeznünk, hegy Jókait csak az ő költői fatáziája vezette a helyes nyomra.” Ezek után nem meglepő, hogy a kortársak úgy érezték, Jókai regénye sok tekintetben már-már a prófécia határát súrolta, így kimagasló népszerűségre tett szert. A Pesti Hírlap 1915. június 6-i száma kimondta, A jövő század regénye az egyik legnépszerűbb Jókai-olvasmány, ami a háborúnak köszönhető. Nem véletlen, hogy a világháború alatt kiadott a Világháború képes krónikája című sorozat előfizetői a sorozat kötetei mellé ajándékba kapták Jókai regényét is.


Jókai Mór

A jövő század regénye tehát újra aktuális lett, sőt egyfajta támpontként szolgált a háború jelenségének értelmezéséhez. Schöpflin Aladár a Nyugat 1914. december 16-i számban megállapítja, milyen kevés figyelem fordult eddig az irodalomban a háborús tematika felé. A korabeli olvasók biztos pontokat kerestek az irodalomban, amelyek segítettek megérteni a háború jelenségét és ezt Schöpflin szerint sokan A jövő század regényében találták meg: „Sok olvasója akadt a Háború és békének, a világirodalom legnagyszerűbb háborúleírásának és újra feléledt sokakban az érdeklődés főleg bizonyos aktuális kapcsolatok révén A jövő század regénye iránt.” Csáth Géza Emlékirataim a nagy évről című művében egyenesen arról ír, hogy A jövő század regényéből egyesek stratégiai manővereket is megvalósíthatónak tartottak a szerbek ellen vívott háborúban: „Milyen gyönyörű dolog. Látja, így teljesedik be, amit a próféta jövendölt. Jókai A jövő század regényében megjósol­ta, hogy nem valami véres csata útján, hanem egy nagyszerű ötlet segítségével vértelenül győzünk. Ott le van írva, hogy a magyar vezér, Tatrangi eldugaszolja a Dunát, a Duna kiönt, és a szerb hadseregnek lassan fel kell menekülnie a teleczkai dombokra Bácskában. Ott azután körülfogva, kiéhezve meg­adja magát.” Csáth később megállapította, hogy az elhúzódó háborúban mennyire nevetségesen és abszurdan hangzottak az ehhez kapcsolatos elképzelések. A háború szenvedése és valósága ugyanis sokszorosan túlhaladta a legszörnyűbb írói fantáziákat is.  Pedig Jókai regényében a háború nem egy heroikus küzdelem, hanem véres mészárszék. Felejthetetlenek azok a horrorisztikus sorok, amelyekben az író a szakadékot feltöltő halottakról és a rajtuk átvágtató kocsikról és lovakról ír. A Budapesti Szemle már 1914 decemberében megállapítja: „Eleve bizonyosnak látszik, hogy a költői képzelet előtte szá­guld a valónak; de viszont meglepő, hogy bizonyos dolgokban meg a valóság haladta át a költő legmerészebb álmodozásait.” Halász Gyula a Nyugat 1916 május 16-i számának Tábori posta című rovatában kifejtette, hogy Jules Verne, Jókai Mór vagy Wells, de akár Arthur Conan Doyle háborús látomásai sem voltak annyira szörnyűek, mint maga a valóság: „Jules Verne és Jókai fantáziáján már régen túltett a világháború. Conan Doyle vakmerő jóslata az angol szigetország bűnhődéséről beteljesedőben van. Még csak Wells hiányzott a sorból. A világháború az ő Mars-lakóit is lehozta a földre, ezeket a rettenetes élő gépeket, amelyek tüzes szelencékből lövellik ki a mindent felperzselő, folyamok vizét felforraló lángot. Ettől se riadt vissza a háború. Idegen világok lakói nem lehetnek érzéketlenebb ellenségei az embernek, mint maga az ember. A Mars-beli-tűzokádó szelencének is el kellett jönnie: a lángvetőnek, amely letarolt erdők óriási fatörzseinek maradványait egy szempillantás alatt lángba borítja és az embert egyetlen leheletével szénné égeti.” Külön érdekes az Arthur Conan Doyle Nagy Britannia veszedelme című elbeszélésére történő utalás. Ebben a művében a Sherlock Holmes megalkotója Nagy-Britannia bukását írta meg, amely során tengeralattjárókkal éheztetik ki a szigetországot. Az elbeszélés 1914 őszén a Magyar Figyelőben jelent meg először magyar nyelven, majd 1915-ben önálló kiadványként került az olvasók elé.


Jules Verne

Halász Gyula cikkével párhuzamosan jelent meg a Nyugatban Ady Endre írása, aki hasonlóan látta a helyzetet, mint Halász: „…A jövő század regényének megálmodója alapjában századrészét se álmodta meg a ma történőknek. Húszezer maradt a véres csatatéren – mondja – s mikor leírja a Mahatius-ágyút, elárulja, hogy ennél szörnyűbbet már nem találhat ki az ember öldöklő szelleme. Sokat tanulhat s okulhat az ember Jókaiból…” De nemcsak a nyugatos írók értékelték így Jókai regényét. Márkus László, az Alkotmány cikkírója 1916-ban hasonló következtetésre jutott: „Ahogy azonban ezek a technikai csodák módosítják az élet formáit, s ahogy a háború az emberi képességek és energiák tömegeit kifejleszti és akcióba viszi, az ilyen dimenziók… kezdeteihez sem ért el Jókai… s a költői révület legféktelenebb pillanataiban sem látta meg a gonoszságnak és a jóságnak azt a mértékét, ami az emberi lélekben jelen van.

A háború véres valóságának fényében Jókai látomása már nem tűnt annyira félelmetesnek, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy A jövő század regénye újra kikerült az olvasók érdeklődésének homlokteréből. Ráadásul 1917–1918-ra az irodalmi élet és a közönség elfordult a háború témájától, 1920-ig újabb cikk tudomásom szerint nem is foglalkozott Jókai művével.

A világháború után a regény korántsem vesztette el aktualitását.  Időközben ugyanis Oroszországban kommunista diktatúra jött létre két véres forradalom után, egészen hasonlóan a regényhez, amelyben az anarcho-kommunista Sasza asszony dönti meg a cárokat és fenyegeti Európa békéjét. 1945 után az immár orosz megszállás alá került Magyarországon megint aktuálisnak éreződött a mű, hiszen abban Jókai hosszasan ecseteli, hogyan vonulnak be Magyarország területére és foglalják el Bécset az orosz megszállók. Talán nem véletlen, hogy 1981-ig nem merték újra kiadni a regényt. De ez innentől már egy másik történet. 

Veres Miklós

Ezt olvastad?

A Magyar Népköztársaság 1918 decemberében létrehozta a Ruszka Krajna nevű autonóm területet, ami Kárpátalja ruszinok lakta részét ölelte fel. Ezt