Áldozat vagy agresszor? Még megtekinthető a kortárs Holokauszt-kiállítás

A deportálások kezdetének 70. évfordulója apropóján rendhagyó kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban. A Holokauszt témájának kortárs művészeti ábrázolására vállalkozó tárlat, a [csend] – Egy Holokauszt kiállítás nem titkolt célja, hogy túlmutasson a Holokausztot egyszeri történelmi eseményként a múltba helyező, történelmesítő szemléleten; a hazai és nemzetközi művészek válogatott alkotásai közül jó néhány arra is felhívja a figyelmet, hogy a népirtáshoz vezető akkori tendenciák közül melyek befolyásolják ma is mindennapjainkat.

A Holokauszt ábrázolásának kezdete gyakorlatilag a II. világháború idejére nyúlik vissza. A korabeli ábrázolások egy része a túlélőktől származik, akik közül többen már a koncentrációs táborban hoztak létre különféle alkotásokat, melyek valószínűleg a túlélést is segítették számukra. Az ábrázolások másik csoportját azok az újságírók, katonák készítették, akik eljutottak a táborokba, illetve felszabadították a foglyokat és az ott megismert körülményeket már eleve a dokumentálás, azaz egyfajta történelmi perspektíva felállításának szándékával rögzítették. A „történelmesítés” részben a trauma feldolgozását szolgálja, amennyiben különféle eszközökkel a múlt részévé „delegálja” a traumatikus eseményeket, ezáltal az időbeli távolságot egyben pszichológiai távolsággá is változtatva.

Timár Katalin, a kiállítás kurátora szerint az 1970-es, 80-as években zajló, a Holokauszt történelmi ábrázolhatóságáról szóló történészi vitához hasonlóan folyamatosan kérdések övezik a képzőművészeti ábrázolás lehetőségeit is. Ebből a szempontból talán a legfontosabb elméleti keretet az Ernst van Alphen által bevezetett „Holokauszt-hatás” fogalma jelenti. A Holokausztot a Holokauszt-hatás révén bemutató alkotások az események megtörténtének strukturális okait és körülményeit jelenítik meg (például az emberek individualitásuktól való megfosztását, az ipari alapú emberirtást, az ezek hátteréül szolgáló ideológiák működését stb.), másrészt ezek a reprezentációk a befogadó számára nem jelölnek ki egy fix pozíciót, vagy amennyiben ezt mégis megteszik, ez nem kizárólag az áldozattal való azonosulásé lehet.

A kiállítás egy összetettségében újszerű megértés lehetőségét kínálja fel, melyben a néző nem passzív tanúként, hanem aktív befogadóként vehet részt, s mint ilyen, szabadon választ nézőpontot – legyen az az áldozaté vagy magáé az agresszoré. Az pedig, hogy éppen melyik szerepben találjuk magunkat, nem mindig választás kérdése… A nézőnek persze kényelmetlen az elkövetővel való azonosulás lehetősége, de épp ez teszi számára lehetővé, hogy a Holokausztot ne kizárólag egy elmúlt, a mához semmilyen módon nem kötődő történelmi eseményként lássa, hanem épp a jelennel kapcsolatos politikai és ideológiai kérdéseket tudjon magának feltenni.

Kiállító művészek: Albert Ádám, Azorro, Beöthy Balázs, Bodó Sándor, Stefan Constantinescu, El-Hassan Róza, Esterházy Marcell, Gerber Pál, Horváth Tibor, Kaszás Tamás, Kis Varsó, Eva Kot´átková, Lakatos Erika, Zbigniew Libera, Mécs Miklós, Omara, Uriel Orlow, Ekaterina Shapiro-Obermair, Süveges Rita, Szirmai Norbert / Révész János, Raša Todosijević, Camilo Yáñez, valamint a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolája Művészeti kutatás c. kurzus hallgatói (Beöthy Balázs, Bicskey László, Bogár Zsófia, Farkas Imre, Gábor-Nagy Nóra, Gáspár György, Győrffy László, Lucza Zsigmond, Péter Alpár, Simon Péter, Szabó Klarisz, Szántó István, Sztrakay Orsolya, Theodoros Tosounidis, Zrínyi Orsolya)

A tárlat szeptember 28-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeum II. emeleti kiállítótermében, akár vezetéssel egybekötve (ezek időpontjáról itt lehet tájékozódni).

Forrás, képek: Ludwig Múzeum

Dömötör Nikolett

Ezt olvastad?

Angyalarcúak a gázkamrában – vidéki zsidósors, trauma, jövő. Interjú Hátszegi Gáborné Julikával

A Káli-medence egyik kulturális központjává vált a kővágóörsi, műemléki zsinagóga és környéke. Koncertek, kiállítások és programok várják egész nyáron az

X