Alexander Hamilton, az Egyesült Államok megálmodója

Alexander Hamilton a katona, politikus és Amerika első pénzügyminisztere kulcsszerepet töltött be a 18-19. századi Amerika történetében, és a politikai közgondolkodás alakításában. Mikor az államok éppen csak felszabadultak a gyarmati függésből, elképzelhetetlen volt, hogy feláldozzák újdonsült szabadságukat. A fiatal Hamilton, néhány kortársával együtt az államok egyesítése, és erős központi hatalom létrehozása mellett emelt szót A föderalista című esszésorozatban. Művei által betekintést enged a kor közéleti vitáiba,elemzi az unió egységében, és az erős, független kongresszusban rejlő társadalmi, politikai, gazdasági és katonai előnyöket.

 

Egy fiú az angol gyarmatokról

Az ifjú Hamilton pártfogóinak köszönhetően kezdhetett el tanulni, és juthatott el a még brit függésben lévő Amerikába, azzal a céllal, hogy tanulmányait ott folytathassa.Még tanulóévei alatt csatlakozott George Washington hadseregéhez, ahol rövid időn belül a tábornok kegyeibe férkőzött. Washington jobbkezeként tekintett a tehetséges fiatalra, és alezredesi rangra emelte. Alexander szoros kapcsolatokat épített ki és ápolt a kor befolyásos embereivel, például Gilbert du Motier de LaLafayette-tel és James Madisonnal. Részt vett a Kontinentális Hadsereg felállításában és vezetésében, és tagja volt a Konföderációs Kongresszusnak is.Nem sokkal az alkotmány elfogadása után, George Washington kérésére, Hamilton tagja lett a Washington-kormánynak, mint Amerika első pénzügyminisztere. Intézkedéseinek nagy része volt abban, hogy az ország gazdasága hamarosan lendületbe jött. Létrehozta a Bank of the United Statest, és meghatározó szerepe volt a vállalkozások számának drasztikus növekedésében. Adósságrendező programja nagy segítséget jelentett a csőd szélére sodródott országnak. Pénzügyminiszteri munkássága megalapozta Amerika gazdaságának hosszan tartó stabilitását. A föderalista című munkáját már saját korában is tisztelet övezte.

Hamilton részt vett az Alkotmányozó Konvención, majd az alkotmány körül kialakult ratifikációs vitában. James Madisonnal és John Jay-jel együtt megírták A föderalista című esszésorozatot, mellyel New York állam népét próbálták az Alkotmány elfogadására ösztönözni. A tartalmilag két részre osztható, propaganda célokat szolgáló sorozat 1787 októberétől jelent meg. Az első részben Hamilton és Madison kiemeli a Konföderációs Cikkelyek gyengeségeit, a másodikban ismertetik és elemzik az elfogadásra váró új alkotmányt.

A föderalista címlapja, 1788
Forrás: wikipedia.org

 

Hamilton A föderalista első esszéiben, azt részletezi, milyen következményekkel járna az új alkotmány elutasítása. Gondolatmenetének kiindulópontja az a hipotézis, hogy amennyiben elutasítják az alkotmányt, az államokat összefogó unió meggyengül, majd széthullik, és az államok magukra maradnak. A szerzők minden lehetséges szempontból megvizsgálják ennek veszélyeit. Három főbb pontot érdemes kiemelni ezek közül: az önállósággal, a hadsereggel, és a gazdasággal kapcsolatos kérdéseket.

 

Az önálló államokban rejlő veszélyek

Hamilton határozottan kiáll amellett, hogy Amerikának egyesítenie kell az államokat, meg kell szüntetnie a különállásukat, mert az későbbi konfliktusok veszélyét hordozza magában. Lehetetlennek tartja, hogy egymással szomszédos, szuverén, vagy félszuverén köztársaságok között idővel ne bontakoznának ki kisebb-nagyobb összetűzések, versengések, ellenségeskedések. Úgy véli,ez – már pusztán az emberi természetből kifolyólag is – szinte elkerülhetetlen.

Egyesek azzal érveltek az elmélet ellen, hogy Amerikában leginkább kereskedelemből hasznot húzó köztársaságok működnének, melyek érdeküknél fogva is békésnek számítanak. Ám Hamilton rávilágít esszéjében, hogy az emberi természet, és az általa irányított politikai érdek, mint befolyásoló tényező a köztársaságok létében is jelen van éppúgy, mint a monarchiáknál.Továbbá, hogy maga a kereskedelmi érdek is válhat háborús tényezővé, és az ilyen eset a történelemben közel sem példa nélküli. Hamilton az egyetlen megoldást a viszály elkerülésére egy olyan konföderációs szövetségben látja, melyben kivétel nélkül minden állam részt vesz.

Hamilton szerint az unió több veszélytől is megvédené Amerikát. A föderalista szerzői konkrét példát is hoznak az államok különállása esetén felmerülő egyik lehetséges fő kockázatra,a területi viták lehetséges okára. Véleményük szerint a legvalószínűbb, hogy a viszály a koronabirtok körül bontakozhatna ki, melyet az angolok a béke megkötésekor a konföderációra ruháztak át. Ez a terület Amerikához tartozik, miután az államok lemondtak róla a köz javára. Ha megszűnne az unió, a területviták fellángolnának, hiszen a koronabirtokot addig gyakorlatilag minden állam egyenlően tulajdonolta.

Alexander Hamilton portréja (John Trumbull, 1806)
Forrás: wikipedia.org

 

Az ellenzők azt hozták fel érvként, hogy az államok végül szükségszerűen konföderációkká egyesülnének, de nem eggyé, hanem hárommá. Északon és a középső országrészben négy-négy állam alkotná a konföderációkat, délen pedig öt. Természetesen ezeknek ki kéne építeniük a kormányzati szerveiket, ám Hamilton szerint már egy négy államból álló konföderáció is akkora területet irányítana, hogy a fenntartása gyakorlatilag azonos energiát emésztene fel, mint egy teljes unióé. Ezenfelül, ezek a konföderációk sem rendelkeznének állandó határokkal. Hamilton szerint az ország keleti részén elhelyezkedő négy állam később egyesülne kapcsolataiknak hála, és New York, majd New Jersey is csatlakozna hozzájuk, ezzel felbontva az eredeti konföderációs egységeket. Ezek a lépések Pennsylvaniát arra kényszerítenék, hogy az északi egységhez csatlakozzon. Mivel a déli államok így magukra maradnának, kényszerből elhanyagolnák a hajózást, ezzel hátráltatva a saját külső kereskedelmüket, aminek eredményeképp végül szállítás híján, leginkább az államon belül kényszerülnének kereskedni. Hamilton esszéjében ismét szemléltette, a különválás milyen kártékony lenne az államok gazdaságára nézve.

A szerzők szerint nem csupán ezek lennének a következményei az unió hiányának. Írásaiban összegyűjti, hogy a Konföderációs Cikkelyek hiányosságai miatt milyen hátrányok érnék Amerikát.  Például: rendezetlen kül- és belföldi adósságai vannak, adós marad az illegálisan elbirtokolt földjeik visszaszerzésével, mellyel kapcsolatos jogaikat haderő híján képtelenek lennének érvényesíteni, és szintúgy adós marad a mississippi hajózási megállapodás érvényre juttatásával Spanyolországgal szemben. Ezek a gondok Hamilton szerint megoldhatatlanok is maradnak, amennyiben az unió helyett továbbra is a Cikkelyek maradnak érvényben. 

Ennek fő oka, hogy a független tagállamok nem tűrnék el, hogy egy gyenge központi hatalom tartósan irányítása alatt tartsa őket, ám ha mégis fennmaradna ez a rendszer, az államok csak a saját önös érdekeiket próbálnák érvényesíteni, és nem születhetne érdemi kollektív döntés semmilyen területen.Ennek nyilvánvaló következménye a felsőbb hatalom erőszakos közbelépése lenne, mellyel megpróbálná együttműködésre kényszeríteni az államokat, ami elkerülhetetlenül háborús helyzethez vezetne. A gyenge és instabil kormányzat képtelen lenne hadsereget mozgósítani, és végül az államok egymás közt rendeznék a háborús ügyeket. Hamilton szerint azok az államok, melyeket azonos kihágásért vonnának felelősségre, összefognának a rendfenntartó erőkkel szemben, ami azt eredményezné, hogy minden állam felmentené magát a megszegett szabály alól, és ezáltal az unió meg is szűnne létezni. Rávilágított egy másik problémára is: ha az államok saját belső viszályaikkal vannak elfoglalva, és az egység gyenge lábakon áll, akkor az ellenségeik – akik szükségszerűen lesznek – könnyen kihasználhatják a helyzetet.

 

Az unió és a hadsereg

„(I. Cikk/ 8. §) A Kongresszus hatáskörrel bír hajóhad felállítására és fenntartására, a szárazföldi és tengeri haderők irányításának és szervezetének szabályozására; a milícia igénybevételével kapcsolatos rendelkezésekre, az Unió törvényeinek végrehajtására, felkelések elfojtására és ellenséges támadások visszaverése céljából.”[1]

Hamilton kiemelt figyelmet szentel a haderő kérdésének. Mivel Európa kellően messze van ahhoz, hogy Amerika biztonságban érezhesse magát, nem is lenne szükség állandó hadsereg felállítására az Egyesült Államokban (bár ezt a lehetőséget az indítvány nyitva hagyja). Ám ha az új alkotmány nem kerül elfogadásra, az unió felbomlik, az államok magukra maradnak, ami végül szükségszerűen a hadsereg intézményének felállításához vezetne. Ezt azzal indokolja, hogy kezdetben, mivel az államok határa védtelen lenne, egymás területeinek meghódítása könnyen bekövetkezhetne, de a hódítás fosztogatásba torkollna az alkalmazott szervezetlen, irreguláris haderő miatt.Idővel kiépülne a független államokban is az állandó hadsereg intézménye, melynek hála az államok lerohanhatnák egymást, és a belharcok, területszerzések ekkor már megfékezhetetlenekké válnának.

Hamilton szerint a Konföderációs Cikkelyek egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy a haderőt kvóták szerint osztotta fel az államok között, melyek ennek megfelelő mértékben állítottak fel sereget. Ennek következtében a háborúban nem állt rendelkezésre állandó katonai létszám, és ez csökkentette az eredményességet is. Az államok érdekei sem voltak azonosak: elhelyezkedésük a fronthoz képest erősen befolyásolta a hajlandóságukat a haderő felállítására.

Hamilton hangsúlyozza egyszövetségi fennhatóság alatt álló flotta szükségességét és fontosságát. Tekintettel arra, hogy Amerika milyen nagymértékben elszigetelt a világ többi részétől, felsorolja az előnyöket, melyet egy hadiflotta nyújthatna az országnak. Megemlíti, hogy ez a típusú haderő bevethető lenne olyan csatákban, melyekben Amerika közvetlenül nem érintett, pusztán azzal a céllal, hogy új területeken szerezzenek befolyást. A hadiflotta felállításával Hamilton szeretné megerősíteni az ország haderejét, mely biztosíthatná annak semlegességét, vagy éppen „bíráskodó jogkörét” bármely európai összecsapásnál. Ezen felül véleménye szerint értelmetlen lenne, ha az államok külön próbálnának meg több, kormányzattól független kisebb flottát létrehozni, mivel ahhoz, hogy ütőképes haderő jöjjön létre, minden államból a legjobb alapanyagokat kell koncentrálni. Példának okáért a hajótestekhez az alapanyagot délről kellene beszerezni, ám a legénység feltétlenül északról kell, hogy származzon. Természetesen ez lehetetlen lenne, ha az államok elzárkóznának az együttműködéstől és önálló politikát folytatnának.

A hadsereg és a flotta felállításának fontosságát kevesen vitatták, de annál többen hívták fel a figyelmet az új alkotmány azon hibájára, hogy nem tiltja a hadsereg fennállását békeidőkben. Ám ez a meglátás tévesnek bizonyult: Hamilton rávilágít az új alkotmány azon pontjára, mely kimondja, hogy nem lehet két évnél hosszabb időre költségvetési forrásokat biztosítani a hadsereg fenntartására.

„(I. Cikk/ 8. §) A Kongresszus hatáskörrel bír a hadsereg szervezésére és fenntartására azonban ilyen célokból a költségvetési hitel két évnél hosszabb időre nem terjedhet.”[2]

Ugyanez a cikkely mentesíti az új alkotmányt azon vádak alól, melyek szerint nem korlátozza a hadsereg folyamatos fenntartását; Hamilton felhívja a figyelmet arra, hogy a Konföderációs Cikkelyek, mely mellett a vádlók általában kardoskodnak, ki sem tér erre a lehetőségre, így logikusan nem is állja útját a lehetőségnek. Abban az esetben, ha a kormány mégis úgy döntene, hogy figyelmen kívül hagyja az alkotmány vonatkozó pontjait, a szolgálatot teljesítő katonák megtagadnák a parancsot. Ugyanebben az időben Amerika még kénytelen volt határain helyőrségeket állomásoztatni, Hamilton ezt az állapotot felszámolhatónak tartotta, amint egy erős flotta átveszi ezt a szerepet is. Ezzel megsemmisítette a legerősebb ellenérvet az új alkotmány e pontjával szemben.

 

Az unió adózási nehézségei

Hamilton helytelenítette a Konföderációs Cikkelyekben rögzített adófizetési rendszert.  Az államok bizonyos kvótarendszer alapján teljesítettek befizetéseket az uniónak, ám ez a módszer elégtelennek bizonyult. Az általánosan alkalmazott rendszer (mely aktuálisan az adó meghatározásához a földek értékét, vagy a lakosság számát vette alapul) szintén helytelen, mivel a két szempont közt nincs összefüggés. A megfelelő adózási rendszer kialakításához Hamilton elválasztja a közvetett adókat, melyeknél figyelembe veszik a polgárok anyagi helyzetét, és a közvetlen adókat, melyek viszont arányosak lennének a házak számával és a föld minőségével.

Hamilton a 2004-ben kiadott új 10 dolláros sorozaton
Forrás: wikipedia.org

 

Az uniónak képesnek kell lennie fedezni mind a hadsereg, mind a flotta fenntartásához kapcsolódó költségeket, amihez elengedhetetlen, hogy az unió az államoktól független szabad adókivetési joggal rendelkezzen. Az új alkotmány a kongresszus belátására bízta, mekkora összegre van szüksége a hadsereg fenntartásához és a további kiadásokhoz.

„(I. Cikk/ 8. §) A Kongresszus hatáskörrel bír adók, vámok, illetékek és járulékok kivetésére, valamint behajtására, adósságok kifizetésére, az Egyesült Államok közös védelmére és általános jólétére vonatkozó rendelkezések meghozatalára, de a vámok, illetékek és járulékok az Egyesült Államok egészében egységesek…”[3]

Az összeget maga a kongresszus, de a beszedés módját az államok maguk határozhatták meg, erre nem terjedt ki a kormány befolyása. Ennek a pontnak is akadtak ellenzői, akik igyekeztek különválasztani az úgynevezett külső adóztatást, mely a vámokat jelentette, és a belső adóztatást. Ők csak az előbbit rendelték volna az unió fennhatósága alá. Hamilton újra kihangsúlyozza a tagállami függetlenség eltörlésének fontosságát, azzal indokolva, hogy az ellenzők által említett külső adó nem fedezné az unió költségvetési igényeit, továbbá ismét csak teret adna az államok különállásának.

Hamilton felveti az államadósság rendezésének problémáját is abban az esetben, ha az államok különállók maradnak. Amennyiben az unió felbomlana, az adósságot szükségszerűen fel kéne osztani az államok közt, és annak a törlesztése további problémákat vetne fel. Az államok közt nem egy volt, amelyik már ekkor sem tartotta fontosnak az ország hitelképességét, továbbá a felosztás miatt lennének olyan államok, melyek úgy éreznék, igazságtalanul hárítottak rájuk részt, és megtagadnák a kifizetést. Az unió adóztatási jogkörének fontosságát Hamilton összefüggésbe hozza az ország hitelképességével. Nézőpontja szerint, ha Amerika hitelért folyamodna, melyre szükségszerűen rákényszerülne például háborús helyzetben, nehezebben jutna hozzá a szükséges forráshoz, ha a hitelező azt látja, hogy a törlesztés különálló államoktól függ és nem egy központi hatalomtól.

Ugyan az államok fenntartották maguknak a jogot, hogy meghatározzák, milyen módon szedik be az adót, melyet a kormány kivetett, ám ez alól kivételt képeztek a kiviteli és behozatali vámok. A vádakkal ellentétben az új alkotmány hagyott jogköröket az államok kezében: csupán azok kerültek ki a fennhatóságuk alól, melyeket az alkotmány a kormányzat kizárólagos jogkörének jelöl.  A kormány és az államok rendelkezhetnek Hamilton szerint „párhuzamos és egyenrangú hatáskörrel”.[4] Ez a lehetőség akkor áll elő, mikor a kormány nem rendelkezik egy bizonyos jogkör fölött kizárólagossággal, és az alkotmány szerint államok is élhetnek az adott joggal. Ez a párhuzamos és egyenrangú hatáskör nem csak egyes jogkörökre, de bizonyos adókivetésekre is érvényes, amennyiben megfelelnek rá az előbb meghatározott feltételek. Így elvileg lehetővé válna, hogy a kormány és egy állam ugyanazt az adót akarja kivetni, ám ez nem szolgálná egyikük érdekét sem, ezért az ilyesfajta problémák Hamilton szerint maguktól megoldódnának.

Abban az esetben, ha teljesülne a felvetés, mely szerint a kormány csak a behozatali vámok szedésére szorítkozna, szükség esetén hajlamossá válhatna az ilyen adók túlságos megemelésére. Az ellenzők felvetették kétségeiket azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e ezt egyáltalán túlzásba vinni. Hiszen ha korlátoznák az importot, az talán jót is tenne az amerikai ipar fejlődésének. Ez azonban ártó hatást fejtene ki az unióra, mivel fellendítené a csempészetet, és további következménye lenne a belső feszültség növekedése, mivel akadnának olyan államok, melyek kevesebb importárura szorulnának. Ennek következtében kevesebb adót is fizetnének az uniónak, mely kénytelen lenne ezért fogyasztási adót követelni tőlük iparcikkeik után.

Hamilton szobra az amerikai Pénzügyminisztérium épülete előtt Washingtonban (James Earle Fraser szobra, 1922)

Forrás: wikipedia.org

 

Természetesen ez csak csekély része annak a sok érvnek és ellenérvnek, melyet az esszésorozat szerzői összegyűjtöttek, ez a részlet mégis elég lehet arra, hogy rövid betekintést adjon a lezajlott társadalmi vitába. Habár Hamilton állam-politikai munkássága nagy hatással volt kortársaira és a kor Amerikájára is, az utókor legjelentősebb művének mégis az amerikai bankrendszer kialakítását, és az Újvilág gazdaságának talpra állítását tartja. Az Egyesült Államok alkotmánya elfogadása óta több kiegészítéssel bővült, ám módosítást az évszázadok alatt egyszer sem hajtottak végre rajta.

Horváth Laura Lilla

 

Felhasznált irodalom:

Alexander Hamilton, James Madison & John Jay: A föderalista. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1998.

Ralph Mitchell: Az Egyesült Államok Alkotmánya. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995.

 

[1] Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya. In: Ralph Mitchell: Az Egyesült Államok Alkotmánya. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 126-127. o.

[2] Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya. In: Ralph Mitchell: Az Egyesült Államok Alkotmánya. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 126. o.

[3] Az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya. In: Ralph Mitchell: Az Egyesült Államok Alkotmánya. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 126. o.

[4] Alexander Hamilton: 32. szám 1788. január 2. In: Alexander Hamilton, James Madison & John Jay: A föderalista. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1998. 235. o.

Ezt olvastad?

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet
Támogasson minket