Áltudományosság tudós szemszögből

2015. február 27-én került megrendezésre a Doktoranduszok Országos Szövetségének Történelem- és Politikatudományi Osztályának, úgy gondolom, egyik legismertebb programsorozata, a DOSz Café. Az immár nyolcadik állomásához érkezett rendezvény helyszínéül az egri Eszterházy Károly Főiskola szolgált. A nem klasszikus értelemben vett kerekasztal-beszélgetés a köszöntők után egy bevezető előadással vette kezdetét, majd az azt követő vitákkal és a hallgatóság néhány kérdésével zárult.

Fotó: Schrek Katalin

A rendezvényt Gál Máté (doktorandusz, Eszterházy Károly Főiskola, Történelemtudományi Doktori Iskola II. PhD hallgatója, az EKF DÖK elnöke, a DOSZ TePO tagja) nyitotta meg, őt követte Novák Ádám, a DOSz TePO elnöke, aki röviden ismertette a hallgatósággal a DOSz TePO munkáját és a DOSz Café rendezvénysorozatot.

A köszöntések után Dr. Ollé János, az Eszterházy Károly Főiskola rektorhelyettese tartotta meg bevezető és vitaindító előadását Az áltudományosság több különböző szemszögből címmel. Már az elején leszögezte, hogy nem a klasszikus értelemben vett áltudományosságról lesz szó előadásában, hiszen az sokrétűbb, mint azt az előadás ideje megengedné. Egy rövid tartalmi bemutatót követően az előadó rátért az áltudományosság fogalmára, mely szerinte vonatkoztatási keretbe kimondott értékítélet, vagyis egy közösség nézeteit vagy gondolatrendszerét tudományosként hirdeti meg.

Fotó: Schrek Katalin

Miből lehet felismerni az áltudományt?

Amíg a tudományos kutatás meghatározott módszertanra épül − ami a kutatás minőségét is meghatározhatja −, addig az áltudománynak nincsen módszertana, nem használ bonyolult fogalmi rendszereket, hanem egyszerűségével, közérthetőségével, friss és forradalmian új nézeteivel akar széles közönséget megnyerni magának. A hozzáértő kutató számára legyen fontos az, hogy közösségben dolgozzon, hiszen a reflektív és értékadó, utánpótló környezet az, ahol a jó tudós nevelkedik − ezekkel a jellemzőkkel az áltudomány művelője nem rendelkezik. Az előadó kitért a közösségi minősítésekre (pl. hivatkozás, publikációk, stb.), amelyek azt erősíthetik, hogy az áltudomány nehezebben tud gyökeret verni a tudományos életben. Ollé János hangsúlyozta, hogy napjaink egyik jellemző tényezője az áltudomány. A neveléstudomány művelőjeként saját szakmájából hozott példát, bővebben tért ki a pedagógia-oktatáskutatás-neveléstudomány hármasságának megkülönböztetésére; vagyis míg a pedagógia egyfajta párbeszéd tudományosság nélkül, az oktatáskutatás a folyamatosan változó rendszert vizsgálja, addig a neveléstudomány azzal foglalkozik, amit a hétköznapi ember nem ért meg, szabályszerűségeket tár fel.

Az áltudomány legnagyobb hibája, hogy rendelkezik egy jól kiépült intézményrendszerrel – itt a tudományos folyóiratokat, konferenciákat, publikációs fórumokat kell érteni –, de ezen intézményrendszereket jól lehet ellenőrizni, így az áltudományos munkákat könnyen azonosítani tudja a szakma. Ollé János az előadás végén rámutatott arra, hogy az áltudományosság négy formában mutatkozik meg, így a bizonytalan elméleti rendszerekben, az empirikus félmegoldásokban, az alkalmazott matematikában és a gyakorlatias tudományokban. Az előadás néhány vitaindító kérdéssel zárult le.

Ezután a rendezvény házigazdái ragadták magukhoz a szót, elsőként Racsko Réka (Eszterházy Károly Főiskola, Neveléstudományi Doktori Iskola III. PhD hallgatója), aki a kerekasztal-beszélgetésre felkért oktatók egy részét mutatta be, így Bárdos Jenőt a nyelvtudományok területéről, Pukánszky Bélát a neveléstudományok területéről és Mika Jánost a neveléstudományok, illetve a környezeti nevelés területéről. Gál Máté pedig a történelem- és filozófiatudomány területéről felkért neves oktatók, Loboczky János és Rainer M. János munkásságát ismertette a hallgatósággal.

Fotó: Novák Ádám

Jelen beszámolóban a hosszúra elnyúlt kerekasztal-beszélgetésből csak néhány részletet emelek ki. A nyitó előadás vitaindító kérdései mellé Racsko Réka moderátor felvetett még egy kérdést, amely szerintem rendkívül érdekelte mind a hallgatóságot, mind a kerekasztal-résztvevőit, vagyis, hogy az áltudományok megléte mennyire aktuális a jelenkorban. Mika János szerint nagyon is az, viszont számára a legnagyobb hiányt a tudomány-nélküliség jelenti – hiszen manapság sokan nem értik, nem is támogatják, sőt sokkal könnyebb a tudományt inkább másra felhasználni, vagy akár a mögé rejteni tényeket. Rainer M. János szerint az áltudomány kérdése teljesen aktuális, mert a tudomány helyzete a 19. századhoz képest megváltozott, mint mondta, kétségbeejtő összevisszaság figyelhető meg napjainkban. Az elmosódott határok miatt a kritériumrendszereket nehéz megállapítani, nem úgy, mint a 19. században. Szerinte a történettudományban az áltudomány akkor jelenik meg, ha felvetődik a kérdés, hogy a történelem tudomány-e.

Fotó: Novák Ádám

Összességében elmondható, hogy egy nagyon kellemes hangulatú kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az egri Eszterházy Károly Főiskolára ellátogatott érdeklődők. Úgy gondolom, hogy a szervezők, vagyis az Eszterházy Károly Főiskola doktoranduszai a DOSz TePO-val karöltve ezzel a rendezvénnyel méltó folytatói voltak a DOSz Café programsorozatnak.

További képek és információk a DOSz TePo Facebook-oldalán.

Ezt olvastad?

Mesterséges intelligencia, videójáték, társasjáték, gamifikáció, pedagógia: hogyan kötheti össze ezeket a fogalmakat a történettudomány? Erre is választ kaphattak a 2023.
Támogasson minket