Ambivalencia és hibriditás – Avagy modern, diplomás nő a Horthy-korban

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A Modern, diplomás nő a Horthy-korban című könyv hiánypótló műnek tekinthető egyrészt abban az értelemben, hogy bár számos kutató foglalkozik nőtörténeti témákkal, ám nagy, egész korszakot vizsgáló művek nem születtek még ebben a témában; másrészt, mert a modern nők helyzetét úgy mutatja be, hogy olyan nőket állít középpontba, akik a sorsukat egyedül irányították, akik a gazdasági és kulturális nehézségek ellenére is cselekvő személyekké tudtak válni megszerzett tudásukkal, a kínálkozó lehetőségek kihasználása által, összefogással és azzal, hogy a kialakuló helyzetekhez gyorsan alkalmazkodtak. (A kötet bemutatóján Fábri Anna egyenesen „modellalkotó” nevezte a kötetet.)

A kötet egyik szerzője Papp Barbara történész és pszichológus az ELTE BTK Gazdasági és Társadalomtörténeti Tanszékén dolgozik. Történelem szakon 2004-ben szerezte diplomáját, jelenleg az ELTE Történelemtudományi Doktori Művelődéstörténet Programjának doktorandusza. A Történeti Kollégiumnak 2002-től tagja.

Szerzőtársa, Sipos Balázs történész az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója, valamint az egyetem Nőtörténeti Kutatóközpontjának vezetője, 2009 óta a Milton Friedman Egyetem Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék docenseként dolgozik. Történelem, majd politikaelmélet szakon végzett, 2003-ban doktorált, 2011-től pedig habilitált doktor. Korábban óraadóként tanított a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán.

ELTE Felvételi vizsga 1953. Kép forrása: Cultura.hu

A kötet születése közös elhatározás nyomán indult, a két szerző olvasta egymás írásait a témában és egy nőtörténeti konferencia szünetében eldöntötték, hogy közösen írnak könyvet a diplomás nők történetéről a Horthy-korban. Kettős célként meghatározták, hogy egyrészt alaposabban fogják tárgyalni a diplomás nők társadalmi, politikai és kulturális helyzetét ebben a történelmi korban, valamint nőtörténeti kontextusba helyezni azokat a sorsukat befolyásoló külső tényezőket, amely életüket, lehetőségeiket meghatározta.

A két kulcsfogalom, amely a köteten végighaladva, mintegy iránytűként funkcionálva végigvezet: az ambivalencia és a hibriditás.

A Horthy-kor nőtörténeti szemszögből nézve nagyon ambivalens időszak volt, ezért ábrázolása inkább árnyaltan, az átmeneteket hangsúlyosan elemezve lehetséges, ez a szempont a korszak ábrázolásában végigkövethető a könyv utolsó oldaláig. Ebből kiindulva válik fontossá, hogy a konzervatív irányzatokra is több figyelem irányul a fejezetek során, amelyeknek modern és tradicionális oldalai egyaránt bemutatásra kerülnek.

Ezt a ,,modern, konzervatív” irányt szokás ,,hibrid”-nek nevezni, amely a feminista progresszív és az antifeminista konzervatív elvek keveredésének tekinthető.

A könyv szerkezete jól strukturált, tudatosan felépített, időről időre alkalmaz egyfajta léptékváltást, ahogy a nagyobbtól halad a kisebb felé, az általános ismertetőktől a konkrét leírásokig.

Az első fejezetben a magyarországi nőtörténetet ismerhetjük meg, amely hosszútávú változások társadalmi, kulturális és politikai összefüggéseit vizsgálja. A női emancipáció hosszú folyamatot ölel fel, a modern nőtípus megjelenése a 19. század utolsó harmadára datálható, amikor már egyre inkább elfogadottá vált a jelenlétük, ám egy sportverseny női győztese ugyanúgy ebbe a kategóriába sorolandó, mint egy habilitált doktori fokozatú filozófusnő.

A második fejezet egy szűkebb időszakot, a Horthy-kort veszi górcső alá, s mutatja be a nőtörténetet befolyásoló politikai változásokat, a társadalmi, kulturális környezetet. Részletesen foglalkozik a külföldi hatásokkal, valamint a populáris, a köztes és az elitkultúra szerepével.

A harmadik rész bemutatja a diplomás nővé válás útját a középfokú oktatástól indulva a doktori fokozat megszerzéséig. A nehéz kezdetek után az egyre növekvő számú diplomás nő fontos képviselőjévé válik a társadalmi modernizációnak és bizonyos fokig előkészítője annak a változásnak, amely 1945-től veszi kezdetét, amikor feloldják a korlátozásokat és teljes körűen megnyitják a felsőoktatást a nők előtt. A Horthy-korban végig korlátok közé szorított tanulmányi lehetőségek csak ekkor válhatnak majd teljesen szabaddá. E fejezetben még teljes képet kapunk a vallási különbségekből fakadó hátrányokról, a női szerepekről vallott tradicionális felfogás okozta hatásokról, valamint a haladást gátló, nehezítő intézkedésekről, a numerus clausus-ról, a numerus nullus-ról.

Ezt követően a negyedik rész kezdetén ismét léptékváltás történik: a női cselekvési színterek bemutatása következik, női aspektusból ismerhetjük meg a törvényhozás, a törvényhatóságok, az egyesületek és a sajtó történetét. Ezek azok a színterek, ahol a tanult nők leginkább tevékenykedtek, s  befolyásolni tudták a róluk alkotott képet. A három legnagyobb egyesület kiemelésével – a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a Feministák Egyesülete és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete – a magyar nők közéleti megjelenésének sajátos fajtáját mutatják be. A Dolgozó Asszonyok Lapja, A Nő, az Új Idők és a Magyar Női Szemle a legfontosabb, kifejezetten nők számára írott folyóiratok voltak.

A diplomás nők világszervezetéhez (International Federation of University Women) Magyarország 1926-ban csatlakozott. A magyar szervezet első elnökei: Czeke Mariannt, Ritoók Emma, Arató Amália. Kép forrása: Elfeledett pécsi nők nyomában blog.

Az ötödik fejezetben a Magyar Női Szemle részletes tárgyalása következik, amelyből megismerhetjük a folyóiratban publikáló nők világnézetét, munkásságát, politikai nézeteiket. Mivel ehhez a folyóirathoz nem köthető jelentős ideológiai vagy szemléletmódváltás átfogó és egységes képet fest az adott időszakról. Egy 1935-ös cikkében Bobula Ida így ír a nők társadalmi nemi szerepeiről:

,,A nő előnyös vagy hátrányos társadalmi helyzetét a férfival szemben nem az örök biológiai törvények, hanem mindenütt a változó konvenciók jelölték és jelölik ki.”

A könyvet egy mikrotörténeti elemzés zárja le, amely Dr. Magyary Zoltánné Dr. Techert Margit életét mutatják be a szerzők. Az indoklás szerint Techert Margit életútja nem mondható tipikusnak abban az értelemben, hogy a Horthy-kor Magyarországa kevés egyetemi magántanárnőt számolt, ugyanakkor atipikusnak sem tekinthető, így példáján keresztül részletesen bemutatható a modern, diplomás nő karaktere. Rendkívül sikeres és kivételes műveltségű asszony volt, fél évvel diplomája megszerzése után már a doktori fokozat megszerzésére készült. Számára az, hogy tanulhat élete kiteljesedését jelentette:

,,Nem lehet elégszer elmondani, milyen boldogság volt számomra az a temérdek könyv, melyet az egyetemi könyvtárból – bár fájt és szúrt a hátam – hazacipeltem. Azután a kertben olvasgattam őket – és akkor már tőlem elsüllyedhetett volna a világ.”

A kötet széleskörű forrásanyagot dolgoz fel, többek között bekerültek a forrásjegyzékbe az ELTE Levéltárának, a Magyar Nemzeti Levéltárnak, a Budapest Főváros Levéltárának anyagai, Szederkényi Anna és Dr. Magyaryné Dr. Techert Margit személyes iratai, számos statisztikai elemzés.

Szederkényi Anna és Magyary Zoltánné Techert Margit.

A részletes írásos forrásanyagot gazdag képmelléklet egészíti ki. A beállított portrék mellett hétköznapi jeleneteket ábrázoló fotókat és folyóirat címlapokat is láthatunk, amelyek tovább színesítik a szöveget.

Összességében e könyvvel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy íróinak azon elhatározásán túl, hogy egyrészt a diplomás nők társadalmi és politikai helyzetét vizsgálják az adott történelmi korban, másrészt azt a környezetet és kontexust mutassák be, amely ezen nők lehetőségeit határozta meg egy harmadik célt is megvalósítottak: tovább mélyítik és árnyalják a Horthy-korszak egészéről alkotott tudásunkat. Eszmék és elméletek leírását olvashatjuk arról, hogy mit gondoltak a férfiak a diplomás nőkről, hogyan vélekedett a politika a feminizmusról és milyen nehézségei adódtak egy felsőfokú végzettséggel rendelkező női munkavállalónak a munkaerőpiacon, s mit gondoltak a nők maguk, hogyan élték meg külső és belső harcaikat, amelyeket az egyenjogúságuk elismerése érdekében vívtak.

E könyvben szereplő asszonyok tehát bizonyították, hogy egy nő hivatásterülete nemcsak kizárólagosan a konyha és a gyerekszoba. A tradicionális női szerepek nem kötelező érvényűek, illetve átgondolhatók és újrafogalmazhatóak. Törekvéseik nagy része arra irányul, hogy a mindennapi életben valósítsák meg a női emancipációt. Önképük szerint a dolgozó, emancipált nők a férfi-női kapcsolatban is egyenrangúak, mindazonáltal teljes mértékben kívánnak megfelelni az anya és feleség szerepének. Szederkényi Anna így vall erről:

,,Kétféleképpen lehet feminizmust csinálni: hirdetni a feminizmust, vagy élni ezt az életet, de úgy, hogy odahaza vár a gyerek, vár az otthon, vár a kötelesség és a kenyérkereső helyen vár a munka.”

Az utolsó mondat után becsukom a könyvet és hihetetlenül nagy boldogságot és büszkeséget érzek, mert azok a nők, akikről a könyvben olvastam, nem harcoltak hiába, tovább élnek bennünk, tovább gondoljuk a törekvéseiket, tovább álmodjuk az álmaikat…

Rinner Anita

A kötet adatai: Papp Barbara – Sipos Balázs: Modern, ​diplomás nő a Horthy-korban. Budapest, Napvilág Kiadó, 2017. 340 pp.

Ezt olvastad?

Mit tehetek hallgatóként, hogy szakmában maradjak? Hogyan épülhet karrier már az egyetem alatt? Merre érdemes orientálódni annak érdekében, hogy minél
Támogasson minket