Amerika, a szélsőségek szorítójában – az Antifától a Proud Boysig

„cry havoc and let slip the dogs of war”

A mottóban elhangzó világhíres harci kiáltás a „háború harci ebeinek megoldásáról” sajnos már nem csupán a Rózsák háborújának drámai csatájában harsant fel Leicesterben, III. Richárd angol király táborában 1485-ben, hanem már napjainkban a nyugati nagyvárosok utcáin is. Drámai módon különösen igaznak bizonyul mindez a társadalmilag és ideológiailag velejéig megosztott Egyesült Államokban, ahol az utóbbi időben a faji és ideológiai szembenállástól feltüzelt erőszakos, szélsőséges csoportok időszakosan átveszik az irányítást az utcák, vagy egész városrészek felett.

Míg a középkori Angliában „csupán” a trónért, a főhatalomért folyt az arisztokrata családok között a gyilkos harc, addig éles kontrasztként a 21. században a nyugati világ vezető hatalmának számító Amerika utcáin és virtuális küzdőterein immár az eszmék, gondolatok, szavak, identitásformák, illetve a történelmi múlt és jelen értelmezése feletti uralomért folyik a gyilkos küzdelem. Az alábbiakban röviden áttekintjük és megvizsgáljuk napjaink amerikai társadalmát végletesen meghatározó társadalmi, ideológiai szembenállás, árokrendszer legszélsőségesebb megnyilvánulásait, és azok fontosabb történelmi, társadalmi és ideológiai jellemvonásait, amelyek 2020, az annus horribilis évében a koronavírus járvány miatti korlátozások és gazdasági válság okán, illetve az elnökválasztás kiélezett politikai küzdelmei folytán még élesebben és erőteljesebben a felszínre törtek.

Köztudomású, hogy az amerikaiaktól hagyományosan nem áll távol sérelmeik, problémáik fegyverrel való megoldása. Egyrészt a híres 1791-es Második Alkotmány kiegészítés (2nd Amendment), szabad fegyverviselést engedélyező rendelkezésének közvetett hozadéka folytán, másrészt az önfenntartó és önmegvalósító (self-made man) amerikai hagyomány és életérzés révén az amerikai társadalom többsége számára az önvédelem és fegyverviselés joga ősi, sérthetetlen törvénynek számít, annak minden negatív következményével együtt. Ennek eredményeképp az amerikai társadalom az egyik legmilitarizáltabb polgári lakossággal rendelkezik a világon, ahol tíz felnőtt korú polgárból nyolc rendelkezik valamilyen típusú tűzfegyverrel, a legnépszerűbb 9 mm-es maroklőfegyvertől a pusztító tűzerejű AR-15 katonai gépkarabélyig. Vagyis közel 250 millió darab fegyver van az amerikai lakosság és háztartások birtokában, amely társadalmi krízisek, történelmi léptékű gazdasági és politikai válságok idején, mint ami a 2020. évet is jellemzi, nem sok jót jelenthet.

Ugyancsak, számos társadalomtudományi felmérés és elemzés szerint a leginkább szabadságpárti polgári közösség a különféle mutatók összesített arányában a világon nem más, mint az amerikai. E szabadságszerető és önvédelmen, illetve önfenntartáson alapú érzület gyökerei szorosan kapcsolódnak a 18. századvégi amerikai Függetlenségi Háború önkéntes polgári véderőihez, az új-angliai milíciák kimagaslóan fontos szerepéhez, akárcsak a vad természet és az ellenséges őslakós indiánok ellen küzdő és helytálló vad határvidék (frontierland) úttörő amerikai telepeseinek (pioneer) világához, amit behatóbban megismerhetünk Fr.J.Turner, J.F.Cooper avagy Thoreau remekműveiből is. Mindezek a nemzeti jellemvonások, kollektív személyiségi karakterjegyek bár drasztikusan átalakultak az évszázadok során, de nem tűntek el még napjaink 21. századi „igazi” Amerikájában sem — ahogy a világhíres harvardi politológus professzor, Samuel P. Huntington is rávilágít erre „Kik vagyunk mi?” című nagyszerű tanulmányában — amelyet nem a keleti parti kozmopolita világvárosokban, avagy Kaliforniában kell keresnünk, hanem inkább például Ohióban, Dakotában vagy a Tennessee völgyében, esetleg a zabolátlan Texasban. Mindezeket a szerző saját tapasztalatból is megerősítheti tavalyi amerikai körútjának élménydús tapasztalatai alapján, több mint 15 amerikai állam bejárása alapján.

Közeledve a szeptember 11-i Amerika-ellenes iszlamista terrortámadás 20. évfordulójához, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet a szélsőséges iszlamista terrorista akciósejtekkel főleg az Egyesült Államok irányában. A különféle amerikai terrorelhárító felderítő, elhárító rendvédelmi és információszerző szervezetek, ügynökségek egybehangzó adatai, kimutatásai szerint az iszlamista jellegű terrorfenyegetettség, ha nem is szűnt meg teljességgel főleg középvezetői és ideológiai szinten, de igen jelentős mértékben visszaesett az al-Káida és az Iszlám Állam szervezeti és infrastrukturális háttérbázisának majdnem tökéletes szétzilálásával Irakban, Afganisztánban és Szíriában.

Ugyanakkor az utóbbi évtized során aggodalomra okot adó módon nagyon jelentős mértékben növekedett a belső szélsőséges, erőszakos, akár terrorcselekményekre is hajlandó és képes amerikai csoportok tevékenysége, immár jelentősnek is nevezhető társadalmi támogatottsággal és akár több tízezer fős személyi állománnyal. Az amerikai Belbiztonsági Minisztérium (DHS) összesítése, illetve az elsőszámú amerikai biztonságpolitikai agytröszt, kutatóintézet (think tank), a Nemzetközi Stratégiai és Biztonsági Tanulmányok Központjának (CSIS) kimutatásai szerint az utóbbi 26 évben 893 kisebb-nagyobb horderejű terrorcselekmény történt az Egyesült Államokban és további több százat sikerült leleplezni illetve meghiúsítani a terrorelhárító szervek ügynökeinek. Az amerikai polgárok elképzeléseivel és a torz megosztott és polarizált médiaorgánumok által nagyban meghatározott biztonsági percepciójával ellentétes módon — ellenben az FBI, a DHS és a kiterjedt amerikai hírszerző közösség megerősítő értékelése alapján — az elsődleges, belső államellenes terrorfenyegetettség és veszélyforrás az Egyesült Államokban immár a szélsőjobboldali szervezetek részéről jeleníthető meg túlnyomó részben, mintegy 56%-os arányban. A hasonlóképpen szélsőséges, de ellentétes ideológiai pólusú erőszakos és államellenes cselekményeket felölelő terrorveszély és cselekvéssorozat az erőszakos szélsőbaloldali és anarchista csoportokhoz volt köthető mintegy 25%-os arányban a vizsgált időszakban. A kellemetlen félreértések elkerülése végett az összesítő értékelést készítő különféle szervezetek, így a CSIS is többször kihangsúlyozza, hogy a két legfontosabb ideológiavezérelt, terrorcselekményekre is hajlandó amerikai csoportosulástípus, a szélsőjobboldali, illetve baloldali szervezetek semmilyen módon nem kapcsolhatóak a két nagy meghatározó amerikai gyűjtőpárt, a Republikánus, illetve Demokrata Párt irányelveihez és politikai tevékenységéhez. Az amerikai belbiztonsági és nemzetvédelmi hatóságok értékelésében elsődlegesen nem az ideológiai, papíralapú üzenet számít mérvadónak (csak jelzésértékűnek, ring the bell), hanem a szélsőséges szervezethez tartozó egyének, illetve kiscsoportok törvénybe ütköző, erőszakos cselekményei és a hasonló tettek elkövetésére irányuló magatartásuk, terveik a legfontosabb tényezők.

Antifa demonstráció az USA-ban. (Forrás: E. Raguso)

A fenti csoportok domináns hatásához képest a túl radikális és erőszakos vallási eszméket hirdető szervezetek által elkövetett vagy eltervezett terrorista jellegű és elszigetelt cselekmények aránya az utóbbi évtizedek során szerencsés módon jelentősen visszaesett, csupán 15% arányra. Ezek között találjuk elsőképpen a radikális szalafista iszlám irányzatot követő muszlim kisközösségeket, a militáns zsidó önvédelmi szervezeteket (Jewish Defense League, akik már csak névlegesen léteznek), illetve a népszerűnek mondható fundamentalista keresztény csoportokat, mint a missouri CSA, Odin harcosai, Fineász papjai, FLDS vagy Izrael Egyháza nevű csoportokat.

Mindezek mellett, egyre erősödő tendenciát mutatnak, de nem rendelkeznek jelentős társadalmi beágyazottsággal és szervezettséggel az etno-nacionalista (Puerto ricói etno-terrorista csoportok) és szeparatista (pl. Texas, Kalifornia, Vermont, Montana állam elszakadásáért küzdő paramilitáris szervezetek), illetve a nagyon aktív radikális életvédő csoportok (úgynevezett Pro Life abortuszellenes, mint az Úr Hadserege – Army of God) erőszakos akciói, akik összességében, mintegy 3%-ban felelősek az egyéni merényletekért, illetve csoportos terrorista jellegű gyűlölet bűncselekményekért az Egyesült Államokban.

A 20. század végén az erőszakos bűncselekményektől sem visszariadó öko, avagy zöld terroristák (mint, a hírhedt montanai remete, harvardi matematikus levélbombás terrorista, az „Unabomber” Ted Kaczynski), radikális állatvédők, mint az Állatvédő Szövetség és Felszabadítási Front (Animal Liberation Front), Föld Felszabadítási Front (ELF) tevékenysége mára ugyancsak jelentős mértékben alábbhagyott aktivitásuk ezredvégi csúcsidőszakához képest. Bár csupán 1% körüli arányban részesednek a gyűlölet- és terrorcselekmények arányából, de azért még mindig számításba vehető mértékben felelősek a szövetségi állam és bizonyos nagyipari és csúcstechnológiai cégek (orvos és gyógyszertudományi) szervezetek ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekért.

A 2001. október 26-án elfogadott amerikai belbiztonsági és terrorellenes törvénycsomag (US PATRIOT Act) rendelkezései szerint az amerikai szövetségi büntetőtörvénykönyvben (US Penal Code) a belső terrorcselekmények többségét gyűlölet bűncselekményként (hate crime), illetve faji és etnikai alapú erőszakos szélsőségként (angol mozaikszóval REMVE) kezelik és nem a sokkal súlyosabb kategóriájú belső terrorcselekményként (domestic terrorism).

Az utóbbi hónapokban, a George Floyd halála után kirobbant tüntetések, majd egyre erőszakosabb gyújtogató, fosztogató tiltakozáshullám hatására Trump elnök 2020 júniusában belföldi terrorista csoportnak nyilvánította a radikális baloldali, pszeudo-anarchista Antifa csoportosulást, amelynek tagjai vélhetően tucatnyi rendőr haláláért és közel 2 milliárd dollárra tehető gazdasági kárért felelnek, a kifosztott és felgyújtott üzletek, avagy feldúlt városrészek révén Minneapolistól,  Kenoshan és New Yorkon át egészen Seattle vagy Portland szétvert belvárosáig. Az elhíresült szélsőbaloldali Antifa csoportosulás Amerikán kívüli, elsősorban német és orosz gyökerekkel rendelkező, hálózatszerűen szerveződő zavaros ideológiai agglomerátum, amely az erőszakos orosz bolsevik antifasiszta hagyományt és eszmeiséget elegyíti a radikális német anarchisták állam- és kapitalizmusellenes szólamaival és jelképeivel.

Utcai tüntetések Minneapolisban, 2020 júniusában. (Forrás: ABCNews)

A világszerte ismertté vált marxista gyökerű, kvázi-fajvédő mozgalom Black Lives Matter (BLM) hatására, illetve a hozzá kapcsolódó faji érzékenyítő médiakampány és globális visszhang révén a bandwagon hatás jegyében egyre erőszakosabb és radikálisabb szervezetek is megpróbáltak csatlakozni az amerikai utcai eseményekhez és radikális társadalom-átalakító kísérlethez. Ilyen, többek között a fent említett Antifa hálózat, a radikális fajvédő afroamerikai veteránok alapította militarista NFAC, (Not F..king Around Coalition) avagy Fekete Milícia, akik 2016 óta a hírhedt Fekete Párducok szellemi utódaiként működnek, és amint nevük is sokatmondóan jelzi, inkább nem érdemes velük kötözködni.

NFAC fegyveres felvonulás Louisville-ben, 2020 júliusában.

(Forrás: FoxNews)

Az 1968–1970-es amerikai diáktüntetésekről, erőszakos demonstrációkról és államellenes terrorcselekményeiről már úgyszintén közismert és újraéledező Weather Underground és az Új Diákok a Demokratikus Társadalomért (new SDS) mozgalom egykori prominensei, avagy a Május 19. és az Egyesült Szabadság Frontja (United Freedom Front) úgyszintén radikális szélsőbaloldali, anarcho-marxista csoportok új generációs tagjai is reaktiválták szervezeteiket az utóbbi években, elsősorban a BLM mozgalom hátterében annak népszerűségét és hírnevét kihasználva. A szélsőbaloldali utcai zavargásokért felelős hálózatok, diákszervezetek szlogenjei, ideológiai üzenetei mögött megfigyelhető és tetten érhető olyan kiemelkedő szélsőbaloldali ideológusok, véleményvezérek hatása, mint az egykori híres neomarxista történész és középiskolai tankönyvszerző, Howard Zinn, az argentin marxista forradalmár aktivista és ideológus, Ernesto Laclau, vagy az SDS vezéregyéniségei, Tom Hayden, Eric Mann és Susan Rosenberg. Egyik felkapott egyetemi jelmondatuk volt az 1968-ból ismerős és napjainkban aktualizált, „szabad országban szabad egyetem” akárcsak a „nők és kisebbségek felszabadítása a fehér férfiuralom alól.”

SDS jelmondatú plakátok. (Forrás: wikimedia.commons)

E meghatározó radikális baloldali és fekete fajvédő csoportokkal szemben az ideológiai skála túloldalán fellelhetők az akár több tízezer fős tagsággal bíró szélsőjobboldali csoportok laza országos szövetsége, amely bár korlátozottabb országos médiamegjelenéssel, de annál nagyobb erőpotenciállal és mondhatni társadalmi háttér támogatottsággal rendelkezik. Az európai szemlélő számára, valószínűleg csak a 19. század közepe óta ismertté vált hírhedt Ku Klux Klán, fehér felsőbbrendűséget hirdető, fekete- és zsidóellenes fajvédő szervezet neve csenghet ismerősként. A tulajdonképpen már 1871 óta állam- és társadalomellenes szervezetnek nyilvánított szervezet csak névlegesen működik, és ma már egyáltalán nem tekinthető olyan befolyású és hatalmú csoportnak, mint a változatos színezetű, de radikális jobboldali ideológiájú és kiterjedt szervezeti hálózattal rendelkező alternatív „szellemi” utódai. A KKK prominens tagjai amúgy még az 1980–1990-es években megpróbálkoztak a formális politika színterén is hatalmi befolyást szerezni. Emlékezetes maradt, ahogy 1991-ben idősebb George Bush elnöknek sikerült megakadályoznia David Duke republikánus Louisiana állami képviselő kormányzójelöltségét, aki évekkel korábban elismert klánvezér volt és mellesleg köztudottan holokauszttagadónak is bizonyult.

Klán felvonulás Georgiában 2019-ben. (Forrás: KTLA)

Az ezerféle szélsőjobboldali szervezet közül napjainkban a legismertebb aktív (és nyílt erőszaktól sem visszariadó) szervezeteknek az alábbiak tekinthetők:

* A fehér felsőbbrendűséget hirdető Árja Népek (Aryan Nations) szervezete, amely közel fél évszázados aktivitása óta az első igazán nagy több ezer tagú, országos lefedettségű, antiszemita és neonáci „újgenerációs” hálózatnak számít az Egyesült Államokban.

* Az amerikai Nemzeti Szövetség (National Alliance), az egyik legerőszakosabb és zárt neonáci, antiszemita és fehér felsőbbrendűséget hirdető militarista szervezet, amely William Pierce „A Turner naplók” (The Turner Diaries) című főművében kifejtett szélsőséges eszmékre alapul az 1970-es évek óta.

* A floridai AtomWaffen Hadosztály (AW Division), szintén Pierce radikális eszméi alapján szerveződött és elsősorban militarista tinédzserekre szakosodott neonáci szervezet, szoros kapcsolatot ápolnak német, ukrán és lengyel neonáci csoportokkal is.

* A fél évszázados múlttal bíró fehér szuprematista és neonáci Teremtő Világegyháza (WCOTC) Washington állambeli központtal, radikális keresztény fundamentalista, antiszemita és rasszista erőszakos szervezet.

* A militáns libertárius és fehér felsőbbrendűséget hirdető, faji háború kirobbantásában érdekelt, államellenes Boogaloo Fiúk (Boogaloo Boys), akik 2011 óta már szinte az összes amerikai tagállamban jelen vannak körülbelül 40 ezer szimpatizánssal, vagyis az egyik legismertebb és növekvő népszerűségű újgenerációs militarista szervezetet képezik.

* A 2016 óta aktív utcaharcos neonáci, csak férfiakat befogadó csoport a Büszke Fiúk és Hazafias Srácok (Proud Boys & Patriot Boys), amelynek tagjai több gyűlölet bűncselekményben részt vettek már a legutóbbi faji utcai zavargások alatt.

* Az etno-rasszista, fundamentalista keresztény, antiszemita és fehér fajvédő Orosz Birodalmi Mozgalom (Russian Imperial Movement) amerikai fiókszervezete, az AWD testvérszervezete, akiket 2017 óta terrorszervezetnek nyilvánított a DHS az USA-ban.

* A dél-kaliforniai bázisú RAM, avagy Emelkedj Felül Mozgalom (Rise Above Movement), antiszemita, neonáci erőszakos kiscsoportok laza hálózata.

* A texasi Hammerskin, közel négy évtizedes múlttal rendelkező, jól szervezett szélsőséges fehér szuprematista egyedülálló „skinhead és punk” szervezet, amely Európában és az angolszász országokban is rendelkezik fiókszervezetekkel.

* A közösségi média online felületein szerveződő neonáci gyűlöletcsoport, az Alt-Reich Nemzet (ARN) mozgalom, amely tagjait faji, illetve ideológiai alapú erőszakos bűncselekményekre, célzott likvidálásokra buzdítja.

Boogaloo Boys 2020 nyarán. (Forrás: The Intercept)

Természetesen amellett, hogy a fizikai valóságban gyakran talpig fegyverben „szolgálatot teljesítő” szélsőséges, paramilitáris csoportok megmutatják magukat a nyilvánosság számára is, célzottan az Antifa, BLM és egyéb ellentétes eszmeiségű „társ-szervezetek” tagjaival konfrontálódva, ezek a csoportok az online közösségi médiában és felületeken még aktívabban megjelennek. Toborzási célcsoportjuk elsősorban az újdonságokra, akciókra, éles fegyverekre és erőszakos ideológiára és üzenetekre fogékonyabb nagyobb tinédzserek és huszonévesek fiatalok. Érdekes módon a nemi identitás mentén a szélsőséges ideológiák preferenciái is polarizálódnak, hiszen míg a fiúk inkább a szélsőjobboldali militáns csoportokat részesítik előnyben, addig a lányokat inkább a globalizáció, kapitalizmus, patriarchális dominancia és kizsákmányoló államellenes szólamokat hangoztató erőszakos szélsőbaloldali, neomarxista BLM, Antifa-csoportok szívják magukba, amint az a tüntetésekről szóló felvételek elemzése során is látványosan megmutatkozik. Nyilvánvaló módon, a könnyedén hozzáférhető világháló hatása (és a net sötét bugyrának is tartott nehezebben elérhető deep/dark webes tartalmakat nem is említve) és befolyása elsődleges fontosságú a hasonló szélsőséges, tiltott vagy részben korlátozott ideológiák és szervezetek terjeszkedése szempontjából.

A nagy piacvezető közösségi médiaszolgáltatók szigorodó (és gyakran önkényes) tartalomszabályozó és radikalizmusellenes algoritmusai miatt a szélsőséges csoportok a másodlagosnak tekinthető és titkosított kommunikációs csatornákat preferálják, mint a Gab, Reddit, 4Chan, 8Kun, EndChan, MeWe, Discord, Wire, Twitch stb. Ezeken a felületeken terjednek, gyarapodnak a szélsőséges ideológiai indoktrináció fő tartalmai, a különféle radikálisan átértelmezett, tudománytalan komplex összeesküvés-elméletek, amelyek közös kiindulási és igazodási pontként is szolgálnak az amúgy jellemzően inkább aluliskolázott, kevésbé művelt és kritikus gondolkodású tagság számára. A szélsőjobboldali szimpatizánsok számára elsősorban ilyen alternatív valóságtartalom a közel 2 milliós globális követőszámmal rendelkező amerikai QAnnon konteó, illetve az antiszemita ZOG (Zionist Occupied Government) avagy a zsidó cionisták által ellenőrzött amerikai szövetségi kormányzat elmélete. Sok amerikai körében hagyományosan nagy ellenérzés és kétkedés övezi a washingtoni elnyomó hatalmi gépezetként működő szövetségi államot. A leginkább népszerű és tekintélyt parancsoló intézmény az amerikai polgárok számára nem más, mint a Fehér Ház, az elnöki hivatal és hagyományosan a legnagyobb nemzetvédő szervezete, az amerikai haderő közel másfél millió taggal. Némi túlzással élve, de a valósághoz közelítve mondhatni közmegvetés és elutasítás övezi az átlagos vidéki amerikaiak körében a washingtoni Kongresszust és a több mint 400 szövetségi ügynökség, hivatal seregnyi munkatársát, akárcsak a hollywoodi filmekből jól ismert sztereotip jelenetben, amikor megjelennek a nagyképű szövetségi FBI ügynökök intézkedni a helyi rendőrök ellenében. Következésképp, a fenti konteók, bármennyire is a valóságtól elrugaszkodottak, tudománytalanok és tulajdonképpen bizonyíthatatlan tételgyűjteménnyel bírnak, nem kis népszerűséggel rendelkeznek a lakosság erre fogékonyabb köreiben úgy Amerikában, mint külföldön, különösképpen, ha csak finoman felerősítenek, továbbfejlesztenek bevett előítéleteket és népszerű sztereotípiákat.

A szélsőbaloldali intellektuális világban a neomarxista és ultra-liberális ideológiájú követők között az előbbi tartalmakhoz hasonló hatású, bár kevésbé erőszakos inkább elméleti eszmei keretrendszernek felel meg az amerikai feminista és afroamerikai/faji és etnikai kisebbségek egyetemi tanszékek világából származó különféle identitás és gender elméletek szellemi és politikai mozgalma. Az új szélsőbaloldali, ultra-liberális paradigma rövid idő alatt kiegészült a fehér (európai gyökerű és zsidó) férfiközpontú, patriarchális társadalmi örökség teljes elvetésének és lecserélésének tanával is, a híres-hírhedt cancel culture jelenségével. Többek között az angol Douglas Murray a „The Madness of the Crowds” című híres botránykönyvében alaposan kielemezte a fent-említett vitatható és sekélyes tudományosságú, zavaros újbaloldali eszmeáramlatokat, amelyek ugyanakkor az amerikai és brit szélsőbaloldali mozgalmak elsőszámú eszmei mozgatórúgóivá váltak az utóbbi évtizedekben.

Következésképp, az utóbbi évek felforgató jellegű radikális társadalom-átalakító kísérleteinek fényében immár nem csodálkozhatunk, ha az újbaloldali mozgalmak világképében a klasszikus kapitalizmuskritikánál sokkal erőteljesebb a faji megkülönböztetés és fehér dominancia, előjogok (white privilege) elvetésének és a változatos nemi identitás hangsúlyozásának és az egyéni szabadságjogok végletes kiterjesztésének doktriner tana. Mindezek a jelenségek, az utóbbi évtizedek során az amerikai és brit, kanadai társadalom bizonyos baloldali, ultra-liberális szegmensében komoly társadalmi jelentőségű és hatású, szélsőbaloldali jellegű politikai mozgalommá alakultak.

Nem meglepő módon, a „poszt-posztmodernként” is aposztrofált ideológiai paletta nagyon érdekes, kvázi önellentmondó metamorfózisokra képes, amikor a radikális zöld gazdaság és progresszív neomarxizmus gondolata egymásra talál a feminizmussal, BLM mozgalommal és a progresszív iszlám radikalizmussal, amint történt az Alexandria Ocasio-Cortez, Ilhan Omar és Rashida Tlaib amerikai kisebbségi (karibi, palesztin és szomáliai) származású képviselőnők és Bernie Sanders szenátor, egykori elnökjelölt esetében. Az amerikai jobboldali kritikusok csak theo avagy vallásos progresszívizmusnak is címkézik ezt az érdekes ideológiai konglomerátumot.

A fent bemutatott szélsőséges szervezetek célpontjai az ideológiai indoktrinációjuk révén is nagyon eltérő képet mutatnak, bár mindkét pólusú radikálisan szélsőséges csoportosulások tagjaira egyértelműen jellemző a beszűkült horizontú, kirekesztő zárt világnézet egy közös, magasztos, mondhatni szent cél érdekében, amelynek elérése nem nélkülözheti az erőszakot, illetve a radikális társadalom-átalakítás gondolatát.

Amint az utóbbi hónapok amerikai eseményeiből kiderül, a szélsőbaloldali Antifa és fajvédő BLM-mozgalom aktivistái elsősorban a rendőri és állami erőszakot jelképező rendőrőrsöket és járőröket támadták, a kizsákmányoló kapitalizmust megtestesítő üzleteket, áruházakat fosztották ki és gyújtották fel, valamint az elnyomó fehér rabszolgatartóknak vélt személyiségek szobrait, emlékműveit zúzták szét, döntötték le. Továbbá, nem utolsósorban a radikális baloldali antiklerikalizmus jegyében a keresztény egyházak tárgyi és személyi képviselőit érte sorozatos támadás, tucatnyi templom feldúlása, felgyújtása, papok, szerzetesek fizikai bántalmazása révén, miközben az atrocitások az iszlám vallás amerikai képviselőire nem irányultak.

Egy Wolverine Watchmen tag Michiganben. (Forrás: MercoPress)

A különféle szélsőjobboldali, paramilitáris mozgalmak tagjai az utóbbi évek során elsősorban három fő célkategóriában követtek el támadásokat és terrorista jellegű cselekményeket. Elsődlegesen az ellentétes ideológiai pólusú Antifa, BLM és más szélsőbaloldali egyének, és célcsoportok ellen tűntek ki tevőlegesen és gyakran igen erőszakosan. Többek között a Trumpenkrieger avagy „Trump harcosai” nevű, nemrég alakult alt-right-hátterű erőszakos szélsőjobboldali csoport tagjai a 2020-as választási kampány során sem riadtak vissza saját kézbe venni az önkényes rendfenntartás feladatát az anarchista jellegű utcaharcok során. Az erőszakos BLM-Antifa megnyilvánulásokra válaszul a szélsőjobboldali csoport fenyegető online kiáltványai szerint, amennyiben választott politikai vezérüknek, nevezetesen Trump elnöknek nem sikerülne nyernie a november 3-i elnökválasztáson, akkor még nagyobb aktivitásra lehet majd számítani részükről.

Mindezek a jelenségek, sajnálatos módon nem sok jóra engednek következtetni a végletesen polarizálódó és az elnökválasztási kampány során érzelmileg extrém módon felfokozott állapotba kerülő amerikai választópolgárok és szélsőséges csoportok magatartását és érzéseit tekintve.

A szélsőséges politikai ideológiai csoportok egyik sajátos válfaja, és mondhatni tipikusan amerikai jelenség a keresztény vallási fundamentalista indíttatású radikális abortuszellenes mozgalom. Az abortuszt végző klinikákat és orvosokat érte talán számszerűen a legtöbb (ötszáz fölötti) fizikai támadás, sőt gyilkossági kísérlet, merénylet az utóbbi két évtized során. Harmadrészt, de nem utolsósorban a szövetségi államot képviselő intézmények és szervezetek ellen intéztek nagyhatású támadásokat radikálisan jobboldali, neonáci, pszeudo-anarchista államellenes csoportok, amelyek elutasítják az amerikai szövetségi állam dominanciáját és legitimitását. Itt elég, ha csak a Nemzeti Szövetséghez is kapcsolódó Timothy McVeigh és Terry Nichols szélsőjobboldali iraki veteránok Oklahoma City központjában, a szövetségi irodaház elleni, 1995. április 19-i pusztító robbantására gondolunk, amely 168 áldozattal az amerikai történelem legvéresebb hazai, belső terrortámadásaként vonult be az emlékezetbe.

Az anarchista mozgalmak újraéledése is tetten érhető a BLM, Antifa-tüntetések oldalában a Portland és Seattle belvárosi anarchista autonóm zónák kísérleti programjában, bár erőszakosságuk és aktivitásuk szerencsére távol esik a 20. század eleji csúcspontjukhoz, amikor még McKinley elnök elleni anarchista merénylet is sikerrel járt 1901-ben.

Az FBI sajátos lajstroma szerint a szélsőséges (terrorista-gyanús) szervezetek több tízezer kisebb-nagyobb sejttel, fiókszervezettel rendelkeznek Amerikában és immár világszerte is laza hálózatba szerveződve néhány fős kiscsoportoktól több száz fős keménymagokig (hardcore radical groups) terjednek, amelyeknek az együttes aktív tagsága és bővülő szimpatizánsköre elérheti a több milliót is. Kétségtelenül, e csoportok megfigyelése, nyomon követése, korlátok között tartása emberfeletti feladat, óriási humán és technikai, pénzügyi erőforrásbeli kihívást is jelent a bűnüldöző állami szervek és kormányok számára. Biztonságpolitikai és társadalomtudományi elemzők megállapításai szerint a szélsőséges gondolkodású és aktivitású szervezetek a komplex tömegtársadalmaink kényelmetlen velejárói, hiszen sajnálatos módon minden polgár számára tökéletes, sérelem- és problémamentes társadalom csak az utópiákban létezik, az antropológiai pesszimizmusból eredeztető emberi gyarlóság és esendőség révén egyáltalán nem megvalósítható e födi létben.

Mindazonáltal, a józan ész és a mérsékelt konzervatív eszmeiség talaján állva megállapíthatjuk, hogy a fenti kicsavart, torz ideológiájú és utópiakergető radikális csoportok által javasolt társadalmi probléma-megoldási javaslatok a legkártékonyabb eszmék és tervezetek kategóriájába esnek, amelyek ellen a törvényes hatalom képviselőinek és a társadalom józan gondolkodású többségének is szükséges és érdemes fellépni úgy Amerikában, mint számos más érintett országban, mielőtt a sokat emlegetett polgárháborúk harci ebei újra elszabadulnának.

Csutak Zsolt

Felhasznált irodalom:

Bárány Attila: “Oldjátok meg a harc ebeit”! Újkor.hu, 2017.03.22

Huntington, Samuel P.: Kik vagyunk mi? Európa, Budapest, 2003

Johnson, Daryl: Hate in God’s Name. SPLCenter, Sept., 2017

Murray, Douglas: The Madness of the Crowds. Bloomsburry, London, 2019

Creeping Theo-Progressivism in CityJournal of Manhattan Institute, March 19, 2019

Human Freedom Index – 2019 in Cato Institute, 2019

It’s time to declare war on White-Nationalist Terrorism in National Review, August 5, 2019

On Extremism, Left and Right in National Review, May 30, 2020

Fighting white suprematist violence in Brookings Institute, August 11, 2020

Global Internet Forum to Counter Terrorism

CSIS’ Brief on Terrorism in the USA in CSIS, June 17, 2020

Right-wing terrorism could get even worse after Trump in Slate, July 12, 2019

Racist behavior is declining in the US in The Economist, Sept.,1, 2017

Four extremist groups suspected of  involvement in protests in Voice of America, June 01, 2020

The birth of the NFAC in Chicago Defender, July 31, 2020

FBI Deputy Director’s Testimony on Domestic CounterTerrorism FBI Archives

US PATRIOT Act in USA Congress Archives, October 26, 2001

What is QAnnon and how did we get here? in ABCNews, August 20, 2020

Ezt olvastad?

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a 20. századi magyar történelem kiemelt eseményei közé tartozik. Az október 23-i évforduló kapcsán összegyűjtöttük