„Amikor a Szentföld megsegítésére vonultunk”

II. András magyar király 1217-ben, a Szentföld felé indított keresztes hadjáratának 800. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát az ELTE BTK tudományos diákköre, az I. Tóth Zoltán Kör. A nagyszámú látogatónak örvendő rendezvényen a korszak elismert szakértőinek tolmácsolásában, több különböző tudományterület szemszögéből került bemutatásra a téma.

.
A közönség (Fekete Bálint felvétele)

II. András keresztes hadjárata – megítélésétől függetlenül – mindig is fontos helyet foglalt el a magyar történelemben, többek között azért, mert unikumnak számított. Más magyar király ugyanis nem vitt végbe hasonlót, ahogyan a közép-európai uralkodók sem. Nem véletlen tehát, hogy a vállalkozás már a késő középkori utódok figyelmét is felkeltette – Werbőczy István egyenesen a „Jeruzsálemi” jelzővel ruházta fel II. Andrást a Hármaskönyvben –, ahogyan az sem, hogy a magyar medievisztika is többször vizsgálat alá vetette a témát. Az utóbbi években a hadjárat megítélésében megfigyelhető paradigmaváltás még korántsem zárult le, napjainkban is tanúi lehetünk újabb eredmények napvilágra kerülésének vagy éppen régóta hangoztatott tévhitek megdőlésének.

A tudományos ülésszak történeti és régészeti adalékokkal szolgált a hadjárattal és II. András külpolitikájával kapcsolatban, jövőbeli kutatási tervekre és lehetőségekre is kitérve. A konferencia előadói voltak Dr. Körmendi Tamás, az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszékének docense, Dr. Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, Dr. Bácsatyai Dániel, az MTA Történeti Intézetének történész munkatársa, valamint Dr. Major Balázs, a PPKE Régészettudományi Intézetének intézetvezető docense.

A kortársak és az utókor szemében II. András és keresztes hadjárata sokáig rendkívül negatív színben tűnt fel, ami azonban végső soron egyetlen forrásra, Jacques de Vitry Jeruzsálemi történet című művére vezethető vissza – derült ki Dr. Körmendi Tamás előadásából. A kutatás során feldolgozásra került 42, a brit szigetektől a Szentföldig bezárólag Európa legkülönbözőbb zugaiban íródott forrástétel alapján feltételezhető forrásbőség valójában csak látszólagos: érdemi és önálló információt ugyanis csak négy kútfő őrzött meg.


Dr. Körmendi Tamás előadása (Fekete Bálint felvétele)

Ezek közül a kutatás eddig Paderborni Olivérnek tulajdonította a legnagyobb jelentőséget, holott tőle mindössze arról értesülünk, hogy II. András nem a teljes magyar kontingenssel tért haza, hiszen magyar katonák is részt vettek Damietta ostromában. Azt leszámítva, hogy a magyar király Velencétől bérelt hajókat az átkeléshez – amiről Andrea Dandolo tudósít – minden mást Jacques de Vitrytől tudunk és tudtak a kortársak. A többiek, Paderborni Olivértől a türingiai forrásokig bezárólag pedig az ő információt másolták vagy kivonatolták és vették át értékítéletét. Mivel a francia származású püspök kifejezetten ellenséges volt a keresztes hadakat elhagyó magyar királlyal szemben (például sosem említette név szerint), egy zömében negatív kép honosodott meg a nyugati historiográfiában. A kritika ugyanakkor nem volt jogos, hiszen az újabb kutatások tükrében ma már közismert, hogy II. András szentföldi jelenlétének ideje egyáltalán nem múlta alul más uralkodók ott tartózkodását.

A hadjárat céljai között feltételezhetően egyfajta vezetői szerep betöltése is szerepelt, ám az igazán nagy katonai sikerek elmaradtak, és bár a 14. századi krónikakompozicíó arról számol be, hogy a király „dicsőséges diadalt aratott”, konkrétumok hiányában ez csak egy bevett fordulatnak, klisének tekinthető. Az ugyanitt megemlített ereklyevásárlások vallási indíttatásuk mellett ugyan hozzájárultak a királyi reprezentációhoz, ám az udvari történetírás összességében nézve nem tudta igazán kihasználni a hadjárattal járó pozitív hozadékokat.

Dr. Veszprémy László ezt követően az ötödik keresztes hadjárattal foglalkozó külföldi kutatások országonként nagy eltéréseket mutató fókuszpontjait mutatta be. E munkák a Német Lovagrend szerepétől kezdve I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király uralkodásán és Szent Ferenc szentföldi látogatásán át a János pappal és országával kapcsolatos mítoszig a vállalkozás legkülönfélébb vonatkozásait dolgozzák fel. A professzor rámutatott a korszakban lezajló haditengerészeti és haditechnikai fejlődésre, valamint ráirányította a figyelmet II. András gyakran feltételezett vezető szerepével kapcsolatban III. Honoriusz pápa egyértelműen ezt alátámasztó magatartására. Az egyiptomi lakosság keresztesekhez való viszonyulása is megjelenik a nyugati medievisztikában, melynek köszönhetően feldolgozásra került Nikolaosz alexandriai pátriárka két magyar vonatkozást – II. András Közel-Keletre való megérkezését és négy sebesült katonájának muszlimok általi meggyilkolásának megbosszulását – megőrzött életrajza. A közelmúltban pedig Bárány Attila magyar történész mellett Stefan Albrecht is tanulmányt szentelt II. András déli irányú, illetve a Szentfölddel kapcsolatos külpolitikájának.


Dr. Veszprémy László előadása (Fekete Bálint felvétele)

Annak ellenére, hogy az ötödik keresztes hadjárat egyértelműen alul van reprezentálva a keresztes hadjáratok történetével foglalkozó kutatásban, a magyar vonatkozások mégis helyet kapnak ezekben, méghozzá fontos eredményekkel és megalapozott szempontokkal gazdagítva a szakmát – amennyiben a magyar középkorkutatás eredményeit és a Magyarországon keletkezett forrásokat, elsősorban az okleveles anyagot is figyelembe veszik.

Egy rövid kávészünetet követően a Kubinyi András-díjas Dr. Bácsatyai Dániel a keresztes hadjáratot közvetlenül megelőző évek magyar külkapcsolatairól vázolt fel egy körképet. Kiemelte, hogy az ötödik keresztes hadjárat volt III. Ince személyének és hathatós közreműködésének köszönhetően a leggondosabban előkészített a hasonló vállalkozások sorában, valamint rámutatott, hogy már a Pium et sanctum kezdetű bulla kiadásában is tetten érhető a Magyar Királyságnak szánt kitüntetett, mondhatni vezető szerep, hiszen a két érseken túl minden magyar püspök is kézhez kapta a bulla egy-egy másolatát. II. András kezdeti haladékkérése pedig – mely a kortársak szemében visszatetszést, a későbbi kutatókéban pedig a vállalt kötelezettség alóli kibújásra tett kísérlet látszatát keltette – valójában egy logikus lépés volt tekintve, hogy I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király öt évre szóló fegyverszünetet kötött a szeldzsukokkal 1212-ben.


Dr. Bácsatyai Dániel előadása (Fekete Bálint felvétele)

Külön érdekes a Bácsatyai által felvillantott angol szál. A Földnélküli János angol király udvarában ténykedő két magyar követ – Rajnárd prépost és feltételezhetően a nádor, Miklós csanádi ispán – Nicolas Vincent vélekedése szerint az ötödik keresztes hadjárat előkészítése okán érkezett Angliába, ám egy harmadik magyar követ (Henricus Anglicus) azonosítását követően megdőlni látszik ezen elmélet, mivel utóbbi már a pápai kihirdetés előtt a szigetországban tartózkodott. A diplomáciai küldetés valódi célja egy III. Béla király házassági terveit figyelembe vevő analógia és a bolognai egyetem számára nagyjából ebben az időben készült fogalmazásmintákat tartalmazó kézikönyv segítségével határozható meg. Ebben ugyanis fennmaradt egy levél, melyben a magyar király a fia nevében az angol király lányát kéri feleségül. II. András tehát dinasztikus kapcsolatait a brit szigetekig kívánta kiterjeszteni, és bár e próbálkozása, mint ismeretes, kudarcba fulladt, egy percig sem csüggedt s utóbb a nikaiai császár lányával, Laszkarisz Máriával jegyezte el elsőszülött fiát, Béla herceget. Ez a kísérlet, ahogyan a későbbi dinasztikus politikája is azt bizonyítja, hogy II. András valóban egy európai távlatokban gondolkodni képes uralkodó volt.

A történészi megközelítést ezt követően a régészeti váltotta fel. Dr. Major Balázs a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió vezetője már 2007 óta folytat ásatásokat a Közel-Keleten, a II. András által is érintett Margat várában pedig már a tizenkilencedik terepmunkaszezont tudhatja maga mögött. A munkálatok során a régészek három nagyobb terültet tudtak elkülöníteni: a johannita belső udvart, egy civil várost és egy kb. 10 hektár nagyságú középkori várost a hegy lejtőjén. II. András érkezésekor – az 1202-es nagy földrengés ellenére – már jórészt a teljes épületegyüttes állt, ami figyelembe véve a keresztény erők 1187-es hattini vereségét, a johanniták rendkívüli teljesítményéről tesz tanúbizonyságot. A költségeket az újabb brit kutatások szerint a környező cukornádültetvényekből fedezhették, a belső kaputorony feletti rezidencia díszítéséhez azonban lehetséges, hogy II. András adományai is hozzájárultak már. Mára a vár minden termének funkciója tisztázott és a vízellátó rendszer feltérképezése is előrehaladott állapotban van, mely a korabeli viszonyokhoz képest rendkívül jól kiépített volt, és nem kizárt, hogy hatást gyakorolt a középkori európai vízellátásra is. Margat anyagi kultúrája minden bizonnyal lenyűgözte az arra látogató magyarokat, hiszen hasonló díszítettséget és kidolgozottságot a hazai kerámiák csak a 14-15. században értek el.


Dr. Major Balázs előadása (Fekete Bálint felvétele)

Az ásatást nagyban megnehezítette, illetve nehezíti a szíriai belpolitikai helyzet és az Iszlám Állam jelenléte a régióban, a magyar csapat azonban – a külföldi missziók közül egyedüliként – tovább folytatja a munkát, valamint a háborús helyzet okozta károk helyreállítását. Ezzel párhuzamosan, 2016 nyarán megkezdődött a legnagyobb és talán legismertebb johannita erődítmény, Krak des Chevaliers feltárása is, mely minden bizonnyal tovább tágítja majd ismereteinket úgy az ötödik keresztes hadjáratról, mint II. András szentföldi utazásáról.

Az ötödik keresztes hadjárattal kapcsolatban még koránt sincs minden tisztázva sem nemzetközi, sem pedig magyar vonatkozásban, az új régészeti eredmények pedig talán még több kérdést vetnek majd fel. Így már csak emiatt is érdemes továbbfoglalkozni történelmünk e szeletével, továbbá törekedni a köztudatban élő tévhitek lerombolására, hiszen a korabeli forrásokban megjelenő egyoldalúan negatív és az interneten fellelhető hajmeresztően valótlan állítások mintegy befeketítik történelmünk ezen egyébként említésre érdemes epizódját. Ahogyan a konferencia előadói többször is hangsúlyozták: II. András egy egészen kiemelkedő diplomáciai érzékkel és merészséggel rendelkező, európai távlatokban gondolkodó, messze tekintő uralkodó volt, amit dinasztikus politikája mellett hadseregének nagyobb veszteség nélküli, szárazföldön történő hazahozatala is alátámaszt. Ezen unikális vállalkozása pedig kiemeltebb helyet érdemelne mind a köztudatban, mind pedig a magyar közoktatásban.

Rudolf Veronika

A beszámoló az ELTE BTK-n működő I. Tóth Zoltán Körrel való együttműködés keretén belül született.

 

Ezt olvastad?

1956. október 23-án reggel 9 órakor rendkívüli ülést tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektori Tanácsa. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy
Támogasson minket